Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-29 / 281. szám
8. oldal 1912. novembei '29., szerda Járási vetélkedő Lakiteleken — kellemes meglepetésekkel Szárnyaló népdalmozgalom Már minden helyet elfoglaltak hétfőn este a nézők a lakiteleki művelődési ház pótszékekkel zsúfolt nagytermében, amikor a kint szorongókat látva, Vass Lajos karigazgató a novaji példát idézte. Itt rendezték meg kölcsönzött, ezerszáz személyes sátorszínházban a palóc folklórbemutatót. Az ötlet kivitelezését nálunk helyhiány is akadályozta volna, mert a kecskeméti járás népdalversenyén részt vevő csoportokat, szólistákat és érdeklődőket szállító autók minden talpalatnyi helyet elfoglaltak a modern kulturális intézmény közelében. A falakat sem lehetett ez alkalommal arrébb tolni, így sokan a zenekari árokból, a bejárati ajtók mentén meghúzódva hallgatták a szebbnél szebb ének- és hangszerszámokat. Szentirmay Barna tanár vállalta a műsorközlő tisztet és ő köszöntötte a megjelenteket — köztük Horváth Józsefet, a járási hivatal elnökhelyettesét, Selyem Zsigmond országgyűlési képviselőt, Lakitelek párt- és tanácsi vezetőit —, és bemutatta a Vass Lajos irányításával dolgozó bíráló bizottságot. A zsűri elnöke bemelegítésként mindjárt megénekeltette a népet és mivel szépen szállt a dal, már meg is volt az alapja a jó hangulatnak. A lászlófalvi Üj Tavasz Termelőszövetkezet citerá- sai mutatták be a második járási népdalvetélkedő első számaként tudásukat. „Jó ám ez” — fogalmazta meg hangosan egy mögöttem ülő idősebb férfi a véleményét és tapsolt erősen. A többiekkel együtt. Sokszor. A kerekegyháziak, tiszakécs- keiek, a kunszentmiklósiak, a helvéciaiak, a vendéglátó Lakitelek valóságos népi együttest küldött a színpadra. A rendelkezésre álló műsoridőt igyekeztek változatosan, színesen kitölteni, hogy gazdag repertoárukból minél többet bemutathassanak. Általában figyelembe vették a rendezők •előzetes kérését: minél több régi, a helyhez kötődő népdalt énekeljenek. Külön öröm volt látni a nézőtéren helyet- foglaló kulturális érdeklődésű termelőszövetkezeti vezetőket. (Krupa János, a kerekegyházi együttes kitűnő citerása „mellesleg” tsz- elnök, immár huszorharma- dik éve.) Deák Istvánnak, a lakiteleki Szikra elnökének javaslatára a helyi énekENSZ-támogatás magyar vízminőségvédelmi kutatáshoz Az ENSZ fejlesztési alap (az UNDP) jelentős anyagi hozzájárulással támogatja, hogy Magyarországon a vízminőség-védelmi kutatások fejlesztésére mintaterületeket alakítsanak ki. A felső Dunánál és a Sajó magyarországi vízgyűjtőjénél jelöltek ki vizminőségvédelmi mintaterületet, amelyen a Hungary 3101. elnevezéssel megjelölt program szerint a legkorszerűbb és többségében az ENSZ támogatásával beszerzett műszerekkel — vízminőség-analizáló automatákkal — végeznek különféle minőségi és víz- szennyeződési méréseket, elemzéseket. E jelentős programról kidolgozott szerződést kedden magyar részről a komány meghatalmazottjaként Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, az ENSZ fejlesztési alap képviseletében Raymond B. Etchats, az UNDP európai hivatalának vezetője, az egészségügyi világ- szervezet nevében dr. Leo Kaprio, a WHO európai regionális bizottságának igazgatója írta alá. A szerződés aláírásánál jelen volt Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, valamint a Külügyminisztérium és az Egészségügyi Minisztérium több képviselője. A szerződésnek megfelelően ötéves tudományos kutatási program szerint vizsgálják a két kísérleti területen a folyók öntisztulásának folyamatát, a víz- mennyiség és a vízminőség összefüggéseit, s más fontos kísérleteket végeznek. A hatékony ENSZ-támogatás lehetővé teszi a vízminőség-védelemmel foglalkozó szakemberek nemzetközi együttműködésének fejlesztését és a sokoldalú tapasztalatcserét. így majd külföldi szakértők érkeznek Magyarországra, és ismertetik a legjobban bevált szennyvíztisztítási módszereket, s több magyar szakember látogatási tesz külföldön, hogy tanulmányozza a nálunk még kevéssé ismert vízminőség-védelmi eljárásokat. Az 1976-ig tartó sokoldalú vizsgálatok és a kiterjedt nemzetközi együttműködés alapján új és hatékony szennyvíztisztítási eljárásokat dolgoznak ki, amelyeket nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ sok más tagországa is hasznosíthat az emberi környezet védelmére, a folyók és tavak szennyezettségének csökkentésére. (MTI) kart szép szerepléséért a termelőszövetkezet külön- díjjal is jutalmazta. A népdalverseny résztvevői sokat adtak a megjelenésre, különösen a kórusok, zenekarok egységes ruházatára. Már akkor felzúgott a taps, amikor a kun- szentmiklósi Egyetértés Tsz férfikórusa — negyven, csizmába, feketébe öltözött parasztember — kiállt a pódiumra. A tiszakécskei együttes egyenruhája az ottani kékfestőmester által készített vászonanyag fel- használásával készült. A mintaszerűen szervezett népdalestről tudósító újság, író nehezen fogy ki a dicséretekből : Kunszentmik- lóson tavaly csak férfikórus működött, az idén már női kar is jelentkezett a versenyre. Matkót tavaly nő> együttes képviselte, az idén a férfikórus bizonyította, hogy ők sem adják alább. A bíráló bizottság nehezen döntött a sok jó teljesítmény sorrendjének a megállapításában. Az énekes kategóriában két első — Demeter Györgyné (Tisza- kécske) és Tánczos Péter (Matkó) — és két második díjat adott ki: Börönte Ká- rolyné (Nyárlőrinc) és Vankó Józsefné (Kerekegyháza). A hangszeres szólisták legjobbjai: Putnoki János citera (Kunszentmik- lós), Piringer Vince klarinét (Matkó) és Zoboki István citera (Tiszakécske). Az együttesek versenyében a kunszentmiklósi citerások — hajszállal — megelőzték a tiszakécskeieket és a lakitelekieket. Az est legjobb teljesítményét az énekkarok csoportjában szereplő tisza- kécakei női kórus érte el (karnagy Kovács Gézáné), második a kunszentmiklósi Egyetértés (Simon Lajos) lett, harmadik a lakiteleki Szikra Tsz kórusa (Csinger Sándomé). A szervezők, rendezők kü- löndíjat érdemelnének. Hadd emeljük ki Laczi Lídia járási népművelési felügyelő, Gyöngyösi György művelődésiház-igazgató és Lezsák Sándor munkatárs nevét és dicsérjük a kezdeményezést támogató helyi politikai, gazdasági vezetőket. A hétfői est a szárnyaló népdalmozgalom szép állomása volt. Heltai Nándor Egység, cselekvés, fegyelem Már a cim is jelzi, hogy teljesen egy „vertikumba” tartozó dolgokról van szó. Ügy is mondhatnánk, hogy egyik sem képzelhető el a másik nélkül. Sőt, a politika megvalósulásának folyamatában természetes aránya is kialakul ennek a nélkülözhetetlen eszközrendszernek, az eredmények feltétele „triumvirátusá”-nak. Mi az alapvető, az elsődleges? Az egység! A kommunisták egysége annak a politikának a folyamatos megvalósításában, amely mindig tartalmaz újabb és újabb elemeket, amely mindig igényli és feltételezi a kezdeményezést is. A pártszervezetek és ezzel együtt minden kommunista most már — lehet mondani — nagy önállósággal rendelkeznek. Ezért az ügyek helyben intézésének nagy lehetősége és nagy jelentősége is van. Ezért mondja a Központi Bizottság ülésének közleménye: „Ha a pártszervezetek és a párttagság szilárdan helytáll, egységesen lép fel és a tömegekre támaszkodva lendületesen dolgozik, megvan minden feltétel ahhoz, hogy a X. pártkongresszus határozatai maradéktalanul megvalósuljanak.” Politikánk sikereinek titka éppen az egységben, az egységes — bár előzetesen vitáknak alávetett — elhatározásban, az ezt követő fegyelmezett cselekvésben van. A kommunisták mindenütt megtanulták, hogy a szocializmus építésének „titka”: egyénileg és szervezetten is vezetni, megvalósulásra vinni az ügyeket. Megtanulták, hogy a vezető szerep nem más, mint sok-sok cselekvés, az alkotókedv pezsdítése, nem más, mint kommunistaként kovásza lenni mindannak, ami előrevisz, mindannak, ami szebbé, boldogabbá teszi az ország népét, erősíti és szilárdítja a munkáshatalmat. A kommunisták egységére épül a nép, a nemzet egysége. A népfrontpolitika, a társadalom különböző rétegei alkotó, jó szándékainak kibontakoztatása, egy „csokorba” foglalása, a nemzeti célok egyeztetése és az értelmezés előrevivő szintetizálása, s annak biztosítása, hogy a nagy népi „kórusban” minden szólam összhangban zengjen — ez minden kommunista törekvésének alapvető kelléke. Ha ennek a fontos feltételnek birtokában vagyunk, akkor az eddigi tapasztalatokra építve továbbra is bízhatunk abban, hogy a népi észlelésekre épített pártpolitika továbbra is — ha lehet, még erőteljesebben — élvezi a nép bizalmát. Az összefogásnak, a bizalom gerjesztésének azonban mindenütt és minden nap meg kell újulnia; ehhez nem kell felülről jelzésre várni, helyben és állandó mozgásban kell lenniük a politikai •erőknek. A Központi Bizottság közleménye szóvá tette, hogy „Vannak pártszervezetek, amelyek nem elég kezdeményezőek, felülről várnak intézkedést olyan ügyekben és kérdésekben is, amelyekben joguk és kötelességük önállóan eljárni, s amelyeket helyileg meg lehet és meg is kell oldani.” Tehát mindenütt meg kell tanulni, illetve erősíteni kell a helyben politizálást, amelynek alapelve a néppel való, úgyszólván mindennapos beszélgetés, a, helyzet és a politikai hangulat állandó elemzése és az ezzel egybevetett, Vitákban edzett politikai ténykedés. Pártunk másfél évtizedes politikája, de a legutóbbi központi bizottsági ülés közleménye is megtestesítője ennék a valóban marxista politikai ténykedésnek. Egység, cselekvés, fegyelem. A három tényező együttes gyakorlása teszi lehetővé, hogy megoldjuk társadalmi gondjainkat. Mégis — egy pillanatra — adjunk egy kicsit nagyobb hangsúlyt a fegyelemnek, amely nélkül az előbbi kettő csak botladozik. Ahol laza a fegyelem a határozatok végrehajtásában, nagy a késedelem a szükséges intézkedések megtételében, ott tulajdonképpen hazárdíroznak az egységgel, vagy legalább is „imitálják” azt. Márpedig gondoljuk csak végig, hogy hány és hány munkahelyen, hivatalban van szükség a fegyelmezettebb munkára, az ennek nyomán kialakuló nagyobb szervezettségre. A liberalizmus méreg a társadalomnak, és ha építőmunkáhk határainkon belüli akadályairól szólunk, akkor közülük legjelentősebb, olykor bénító a liberalizmus, a fegyelem hiánya. Mert csak fegyelmezettséggel lehet erődíteni a munkáspolitikát, vagy az olyan'közgondolkodás kialakulását, illetve általánossá tételét, hogy az első a „mi”, és sorrendben utána következik az „én”. Csak a fegyelem igényével lehet és kell is közhangulatot teremteni a jó munka, a jó munkás mellett és lehet gyorsabban közelíteni társadalmi célkitűzéseinkhez. A Központi Bizottság közleménye olvastán — amely újraolvasva mindig újabb gondolatokat is ad — ezek a kérdések is felmerültek. S ha az egységes, fegyelmezett cselekvés megfelelő színvonalú, hatékony ellenőrzéssel , is párosul, akkor az eddiginél gyorsabb léptekkel megyünk előbbre. W. D. Magyar—csehszlovák barátsági gyűlés Kiskunmajsán A megyei népfrontbizottság barátsági programja keretében kedden magyar— csehszlovák baráti napra került sor Kiskunmajsán. Az esemény alkalmából megyénkbe látogatott Old- rich Tesarik, a Budapesti Csehszlovák Kultúra igazgatója. A vendéget Kecskeméten a népfrontszékSok a jelentkező Decemberben alakul a közgazdasági társaság November 3-án a szervező bizottság létrehozása jelentette az első lépést a Magyar Közgazdasági Társaság Bács-Kiskun megyei csoportjának megalakítására. A szervezet nemcsak az itt élő közgazdászok továbbképzéséről gondoskodik, hanem fórumot teremt a megye sajátos közgazda- sági problémáinak elemzésére, megvitatására. A bizottság eredményes munkáját jelzi, s egyben a szervezet létjogosultságára is utal, hogy eddig több, mint 180 szakember töltötte ki a belépési nyilatkozatot. Egyébként a társaság nem lesz zárt szakmai kör. a kapu nyitva áll azok előtt is, akikét nem végzettségük, vagy munkakörük, csupán érdeklődésük köt a közgazdasági kérdésekhez. Az üzemek is számítanak a társaság segítségére, hiszen már 25 vállalat, többek között a Kecskeméti Konzervgyár, a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyáregysége, két állami gazdaság lépett be a jogi tagok sorába. A gyárak, intézmények a tagdíj ellenében igényt tarthatnak az MKT különböző szolgáltatásaira: szakértői vizsgálatokra, tanácsadásra stb. A tagtoborzás a végéhez közeledik, s a szervező bizottság már kitűzte az alakuló ülés időpontját, amelyre december 15-én kerül sor Kecskeméten. Ebből az alkalomból dr. Ga- ramvölgyi Károly pénzügyminiszter-helyettes tart előadást a közgazdászok és a Magyar Közgazdasági Társaság előtt álló időszerű feladatokról. Természetesen még van lehetőség a belépésre, jelentkezni lehet levélben a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán (Kecskemét, Katona József tér 14.), vagy a 11-088-as telefonszámon. házban Polgár István, a népfront megyei titkárságának munkatársa és Bodor Jenő, a megyei tanács vb művelődésügyi osztály- vezetője a megye társadalompolitikai helyzetéről tájékoztatta. A csehszlovák vendég velük utazott Kis- kunmajsára. A nagyközség drótfonatgyárában rendezett nagygyűlésen Bodor Jenő méltatta a magyar—csehszlovák kapcsolatok jelentőségét, majd beszédet mondott Oldrich Tesarik is. Ezután Csehszlovákia idegen- forgalmi nevezetességeiről filmeket mutattak be. A gyűlés után a csehszlovák vendég felkereste a kiskunmajsai Jonatán Szakszövetkezetei, végül pedig baráti eszmecserét folytatott a nagyközség társadalmi életének vezetőivel. Vendégjáték Budapesten Kocsis István monodrámájával, a Bolyai János estéjével szerepelt hétfőn este a fővárosi Egyetemi Színpadon a kecskeméti Katona József Színház. A darabot a kecskeméti Stúdiószínpad mutatta be a múlt évadban Turján György és Takács László rendezésében, s most a fővárosba is eljutott Piróth Gyulával az egyetlen szerepben. Az igényes, jó szemű diákközönség a szünetben nem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel. Piróth Gyula kiválóan birkózott meg a nem mindennapi feladattal, pedig fiatal színésznek soha nem könnyű egy megfáradt, megkeseredett öreg embert alakítani, kiváltképp olyan rendkívüli egyéniségét, mint Bolyai János. Hőse miriden szavával egyetértett, teljesen azonosult vele, mintha — ahogyan az előadás után mondta az öltözőben — saját vívódásainak adott volna hangot a színpadon. Szép színházi este volt, ismétlésre méltó. Növekedett az export Jelentősen növekedett az Alföldi Cipőgyár export- tevékenysége az idén Termékeinek 33 százalékát szállította az üzem külföldre, míg tavaly csak 26 százalékos volt ez az arány. A gyár által a tőkés államokba kivitt lábbelik mennyisége 1971-hez viszonyítva 31 százalékkal emelkedett. Ennek kétszerese volt a szocialista országokban eladott cipők számának növekedése.
