Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-03 / 260. szám
MW november S„ péntek 5. oldal Unnepvárás Péteritón A félreértés elkerülésére hadd tisztázzuk gyorsan: Péteritó a megyében található. Nem önálló település, hanem az utóbbi években sokat fejlődött, rendezeti belterületű és terebélyesedő kisközséggé formálódott Petőfiszállás nagy kiterjedésű tanyavilágának egy része viseli a kis Péteritó kínálta megjelölést. Éppúgy, mint a tavacska közelében egyedül álló tanyai iskolának, mely a mai napon nagy eseményt, a villanyfény kigyulladását ünnepeli Látogatásunkkor ennek az ünnepvárásnak lehettünk tanúi. Az iskolaudvar melletti transzformátoron az utolsó „simításokkal” foglalatoskodtak a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szakemberei. Az iskolaépületet tatarozással csinosító mesterek keze alatt is ugyancsak égett a munka. S az udvar kerítésének kiszolgált faoszlopai helyére is újak, betonból készültek kerültek. Odabenn, a két osztályterem nagyobbikában délutáni „műszak” megkezdésére várt a közelebbi-távolabbi tanyákból bejáró kisdiáksereg. Ezúttal azonban a tanító nénit megelőzve fotóriporterünk nyitott be a terembe: — örültök-e a villanynak? — Xgeeen! — zendült kórusban a válasz. Üj köntösben az iskola, melynek villanyfénye a tantermek falain túlra is világosságot áraszt. zése nyomán a tizennégv tagú lelkes szocialista kollektíva 465 óra társadalmi munkával elvégezte az iskola teljes belső villamosítását. S hogy ezt a belső hálózatot vezetékes áramellátás szolgálja, az a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat derék szakembereinek ugyancsak példás munkáját dicséri. Lehet, hogy a most másodikos Kiss Éviből majdan matematikus válik?... — Egy sincs közietek, akinek más lenne a véleménye? — Niincseen! — visszhangzott a gyereksereg harsány derűtől kísért válasza. — És azt tudjátok-e, ki „hozta el” iskolátokba a villanyt? — puhatolom jómagam a kisdiákok egyik csoportjától. S a válasz habozás nélküli: — A munkások! Igen, csakugyan a munkások, akiknek a neve — a tetteik feljegyzésével együtt egy külön díszes oldalt érdemel a péteritói Iskola emlékkönyvében. Éppúgy mint a nagy akció során villamositott megannyi iskoláéban ahová a munkások kollektívái, a szocialista brigádok vezették be az áldásos villanyfényt. S az emlékkönyvi bejegyzéshez hadd kínáljuk fe; segítségül: a Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti üzemének Urbán Tibor vezette, bronz plakettel kitüntetett. Bláthy Ottó nevét viselő szocialista brigádja szegődött a péteritói iskola pa trónusául. Varga Sándor brigádtag szerveA novemberi szülői értekezletre már villanyfény mellett kerül sor. Dobó Irma és Slcvér Erzsébet tanító nénik az üanepvárás közepette erre a találkozásra készülnek. (Perny—Pásztor) Diákpadamen ten Akiknek volt idejük otthon átöltözni, azok ünneplő ruhában érkeztek a kecskeméti 607-es Szakmunkásképző Intézetbe. De sokan egyenesen a tanműhelyekből igyekeztek ide, hogy el ne késsenek a tanácskozásról ... Az intézet első emeleti folyosóján két hosszú asztal mellé ültek a diákparlament résztvevői. A szemközti falon a József Attilától vett idézet, mintha csak tanácskozásuk célját feladatát jelölte volna meg: „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, s nem is oly kevés.” Mint megnyitójában Weither Vilmos, az intézet igazgatója mondta, a nevelés a tantestület, s az ifjúság közös feladata. A diákparlament is azt célozza, hogy a fiatalok olyan fórumon mondják el véleményüket, problémáikat amelyen segítségre is számíthatnak. Az igazgató szavai után itt is. ott is magasba lendültek a kezek, s a késő estig tartó hozzászólásokban örömeivel, problémáival együtt elevenedett meg az iskolai élet. Nagyon sok mindent bizonyított ez a tanácskozás. Bizonyította például azt, hogy a jövő szakmunkásai komolyan veszik a munkájukat. Kiderült, hogy nem az apró, egyénileg is megoldható gondjaikra vártak itt orvoslást hanem azokat a Bajai kiadvány a névadási szokásokról A leggyakoribbak: Mária, Erika, Zsuzsanna, Zoltán, István, László A hagyomány és a divat szerepe A bajai Türr István Múzeum kék-sárga csíkos kiadványairól rendszeresen beszámolunk olvasóinknak, hiszen túlnyomó többségük a helyismeret és a szaktudományok szempontjából egyaránt lényeges kérdéseket tárgyal közérthetően. élvezetesen. Most jelent meg a huszadik füzet. Bemschütz Sándor és Kőhegyi Mihály munkája. A címe: Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években. Hadd írjuk le szinte mondandónk bevezetéseként, hogy a szerzők bőséges adatmennyiségből, példás körültekintéssel alakították ki véleményüket. Hasznos tanulmányt publikáltak. Bemschütz és Kőhegyi 29 Bács-Kiskun megyei helység utónévanyagát vizsgálta, mégpedig az 1959-es. 1962-es. 1969-es és 1970-es anyakönyvi bejegyzések alapján, összesen 2352 adatot jegyeztek fel; ennyi gyerek született a földrajzilag, néprajzilag, etnikailag viszonylag jól körülhatárolható Észak- Bácskában az említett négy esztendő során. A lakosság nagyobbik része mezőgazdasággal foglalkozik, a magyarok vannak többségben. de délszlávok, németek is szép számmal élnek itt A szerzők megállapítják, hogy a divatjelenségekre a női nevek érzékenyebbek. 1959-ben száz leánygyerek közül minden hatodikat Máriának, minden tizediket Erzsébetnek, tizenötödiket Évának, Katalinnak, vagy Ilonkának neveztek el. Erika a maga szerény 3.3 százalékos előfordulási arányával még a nyolcadik a rangsorban, Edit tizedik. Magdolna. Margit, Julianna. Ibolya, Anna, Judit. Rózsa tizenhárom esztendeje még szerenelt a legnépszerűbb 15 női név listáién. 1970-re heivükre nz Ildikó (a negyedik helyen !>. Anikó. Anita. Csilla. Rita. Gabriella. Andrea került. Csökkent az Ilona. Erzsébet. Mária vonzása. Vagyis a vetoes ^anfrendű. magánhangzókra végződő nevek a kedveltek. ..Az óidon«*" irdnb igénnyel a nagyobb választékosságra való törekvéssel függ össze ez a tény is — a szerzőket idézem — a névadók egyre több nevet használnak fel”. Érdekes következtetéseket vontak le a bajai kutatók a férfinevekről készített kimutatásokból is. A változás üteme alig marad el a női nevektől. Annyi a különbség, hogy az előretörő nevek lassabban szorítják ki a megkopottakat, a „kegyvesztetteket”. Hat új név került a népszerűségi listára: Attila, Csaba, Gábor. Róbert. Tamás és Zsolt; míg György, Antal, Mihály, Lajos. András, Péter a táblázatról kiszorultak. A legmeglepőbb a János (14.3-ról 6.7 százalékra!, és a Ferenc (7 százalékról 2.6 százalékra való) visszaesése. A szerzők többféle szempontból vizsgálják a Hercegszántó, Gara, Katymár, Bácsalmás és a 25 más településen összegyűjtött adatokat. Megállapították, hogy a női nevek egyre ritkábban öröklődnek, míg a férfinevek jó harmada száll apáról fiúra. A vizsgált négy évben 129 női és 98 férfinév szerepelt az anyakönyvekben. Néhány a ritkábbak közül: Ilse. Marin, Medárd, Orietta, Petronella. Radmila, Rol- la. Veszna. A kiadványt a bajai múzeum árusítja. —1 —r lényeges kérdéseket beszélték meg, amelyek felkészülésüket tudásukat fejleszthetik. Jogos panasz: egyes tantárgyakból kevés a könyv. Miért? Azért, mert a szakmunkásképző intézetnek már tavasszal meg kell rendelnie a tankönyveket, holott az iskola vezetői ekkor még nem tudhatják azt, hogy az egyes szakmákra hány fiatal jelentkezik majd. Szobcr került az is, hogy néhány helyen, sajnos, nem megfelelő a gyakorlati oktatás. Vannak olyan tanműhelyek, ahol csupán egykét munkafolyamatot ismertetnek meg a diákokkal, Egyetlen példa erre: az autószerelő tanulókat csoportonként osztották be a gyárak, üzemek tmk-mű- helyeibe, termelőszövetkezetekbe. szervizekbe. De az üzemek karbantartó műhelyeiben általában csak tehergépkocsikat, a termelőszövetkezetekben pedig különböző munkagépeket javítanak. Hogyan lehet ezt a problámát megoldani? Például úgy, hogy a diákok bizonyos időközönként váltsák egymást a tanműhelyekben. Sok hasznos javaslatot mondtak el a KISZ szervezeti életének fellendítésével kapcsolatban is. Kiss Zoltán harmadéves szakmunkástanuló szavait idézem: „A KISZ egyik feladata, hogy felkészítse a fiatalokat a párttagságra. De az ifjúsági szövetség feladata az is, hogy patronálja, segítse a jövő ifjúkommunistáit. az úttörőket, keressük fel őket az általános iskolákban, beszélgessünk velük a szakmánkról, az intézet életéről.” Beszéltek arról is, hogy az iskolastúdió jelenlegi formájában nem tölti be szerepét, s milyen műsorokat szervezhetnének maguknak a fiatalok. Egy találékony fiú javaslata után nemsokára megoldódik a sportolási lehetőség is: az intézet előtti területen társadalmi munkában focipályát alakítanak ki. Végül a szakmunkástanulók küldötteket választottak a megyei diákparlamentre. Hazafelé indulva, az intézet előcsarnokában az egyik fiú megjegyezte társának: ,.A füzetem utolsó lapján még maradt any. nyl hely, hogy fölírjam azt az idézetet...” Tárnál László AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR A KALOCSA, SZÉCHENYI ÜTI LAKÓTELEPI társasházlakások értékesítését megkezdte Kérjük Tisztelt Ügyfeleinket, hogy vásárlási szándékukkal kalocsai fiókunkat megkeresni szíveskedjenek. 1625
