Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
BUDA FERENC Költő és műfordító. Tíz év óta él Kecskeméten. Debrecen, Budapest és Pusztavacs után — megpróbáltatásokkal teli, nehéz évekkel maga mögött — érkezett ide. „— Igaz, a véletlennek gok szerepe lehet az ember életében; ám, hogy itt megkötöttem, egyáltalán nem véletlen. S, hogy ezután még ittmaradok, még inkább nem az. Miniden megadatott, hogy népes családommal úgy élhessünk, ahogyan embernek kell. Igaz, sok baj szakadt a nyakamba ezekben az években, mégis: éppen itt kellett letelepednem, ebben a városban, ezen a tájon.” Megszállottja az élet-valóságnak, a való élet, a hétköznapi emberi életek, sorsok vallatója. Az elesettek, a támaszra szorulók, a létükért naponta megküzdők vizsgálója-kutató- ja; a dűlőutak, tanyák, fás ligetek, apró erdők, sáros keréknyomok mikrovilágának látója, a kétkezi munka értője, szerelmes figyelője; s az egyéni sorsok és emberiség-problémák összhangba hozója. A fontos dolgok? Éppen ezek sokasága miatt nehéz beszélni ezekről. Ha az ember belenyúl a „kon- dérba”, sok olyan „konc” akad, mely ugyancsak égeti az ujját. És amelyek túlmutatnak az egyéni, sőt: a nemzeti sorsokon. Például a civilizációs fejlődés átkos következményeire gondolok. Hogy világméretekben szennyezzük a levegőt, mérgezzük a folyók, tengerek vizét. Ám valószínű, ez sem lesz végül olyan fekete, amilyennek látjuk; rá kell döbbenni, a fennmaradás érdekében, hogy ma már nem egyszerűen eltartottjai vagyunk ennek a földrésznek, földnek, de annak élete ránk van bízva. Megnövekedett az ember felelőssége. Ám a tudat — különösen nagyobb közösségi szinten — még nem emelkedett idáig.” Versei erős veretnek, vasból és kőből rakottak, sorai egymásra épített betonfalak. Szépítés nélkül, sokszor nyers őszinteséggel fogalmaz: az életet a maga föld levegő-víz valóságában adja vissza. Két verseskötete jelent meg eddig: a „Füvek példája” és az „Ébresszen aranysíp”. Műfordítás kötete (a rokon népek népköltészetét tartalmazó) most van megjelenés előtt. „— A családi életet, a mindennapok gondokkal és örömökkel telített folyamatát össze kell — és lehet — egyeztetni a költészettel, az alkotással. Sokan csodálkoznak, s mondják: miért Megyei művészeti díj, 1972 Másodszor osztották ki a megyei tanács által alapított művészeti díjakat. A kitüntetettek közül hárman itt élnek közöttünk, Lakatos Vincét származása, művészi alkotómunkája köti e tajioz. A megyei tanács elismerése még színvonalasabb, elmélyültebb tevékenységre serkenti a díj további várományosait. Bács-Kiskun megyében ugyanis mind több országosan is számon tartott alkotó dolgozik. A hagyományok feltárásában, gondozásában is egyre több az eredmény. Az írók, költők, színészek, képzőművészek, népművelők érzik, hogy jó légkörben dolgoznak, támogatják törekvéseiket. A kulturális tevékenység feltételei, lehetőségei az utóbbi években örvendetesen és számottevően javultak. Ma már sok vonatkozásban a gyakorlatban is érvényesül pártunk irányelve: a kulturális munka a politikai és gazdasági tennivalókkal egyenlő fontosságú, így gyarapodik harmonikusan az ország. LAKATOS VINCE van nékem öt gyermekem? Gazdagabb így az élet. És, persze nehezebb is. De volt valaha is a könnyű élet igazán szép, igazán értékes? Örülök, hogy azért vannak olyanok, akik félretéve kényelmet, önzést, vállalják a több gyereket A szomszédéknál egy beteg asszonynak három gyermeke van; ő mondta így: lélekben nem rövidül meg azért Hozzáteszem: sőt!” Népszerű költő. És megbecsült is, s nem csak az olvasók által, de „hivatalosan” is. Tavaly Győrben kapott költői díjat, az idén neki ítélték az SZMT-díjat, s most a megyei művészeti díj tulajdonosa lett. Az utóbbi években írta emlékezetes, nagy verseit: a Rohamot, a Tanyahazámat például. És egymásután fordult figyelme a török, tatár, finn és más népek költészete felé. És szívesen — és gyakran — vett részt üzemekben, iskolákban, falun és városon egyaránt író-olvasó találkozókon, baráti beszélgetéseken, vitákon, ezzel is bizonyítva, hogy a műveken kívül a művésznek állandó, eleven kapcsolatban kell lennie korával, s azokkal az emberekkel, akik a kor arculatát és a jövőt alakítják. „— Bármiről is beszélünk, a költészet körül ka- nyargunk. Mert bár a költészet nem egy az élettel, de rokon azzal. Egyrészt tükrözője, másrészt függvénye, de bizonyos érte- lemben meghatározója is. A költő is ember, így nem is tehet mást: benne él az életben. És jó, hogy ez így van.” V. M. Szekszárdon 1970-ben a Néprajzi Filmek II. Fesztiválján ötször szólították Lakatos Vince .filmrendezőt az elnöki asztalhoz, ö kapta a felajánlott díjak felét, A nézők is egyetértettek a bíráló bizottság döntésével, mert neki juttatták a közönségdíjat És olyan ünneplésben részesítették, amilyet szakmai filmek versengésén ritkán tapasztalni, öregek és fiatalok, magyarok és külföldi vendégek egyaránt lelkesen tapsoltak. Vince bácsit szinte mindenki kedveli, ami a filmvilágban nagy szó: gyakran ütköznek az érdekek. A kulturális közvélemény örömmel fogadta azt a tavalyi hírt is, hogy több évtizedes munkájának elismeréseként érdemes művész címmel tüntették ki. Teljesítményének nagysága és minősége egyaránt tiszteletet kelt. Negyedszázad alatt mintegy kétszáz rövidfilmet rendezett. Huszonöt esztendeje cserélte fel az írógépet a kamerával. (Tanulmányainak befejezése után előbb az egyik kiskunhalasi lapot szerkesztette, majd a fővárosban dolgozott újságíróként.) A Földművelésügyi Minisztérium a felszabadulás után határozta el oktatófilmek készítését. A korszerű eljárások, módszerek terjesztéséhez fontos nép- gazdasági érdekek fűződtek. Lakatos Vincét bízták meg az előkészületek irányításával, filmek gyártásával. Hallatlan szorgalommal és gyorsasággal sajátította el a szükséges szakmai ismereteket. Mindvégig hű maradt ahhoz a tájhoz, ahol gyerekéveit, ifjúságát töltötte. Festőin szép filmekben örökítette meg a Kiskunságot, több alkalommal is. (Futóhomok, 1950; Kiskunság, 1957 stb.) Mindenekelőtt az ember érdekli, a kétkeziek életmódja, gondolkodása. Pontosabban szólván: a dolgozó emberek világa, a homokot kertté szelídítő, a vad szelekkel és fonnyasztó aszályokkal viaskodó parasztok sorsa. Hogyan ismerik fel lehetőségeiket és kötelességüket a változó világban, tudnak-e alkalmazkodni az újhoz? Lépést tartanak-e a fejlődéssel, nem szegényí- tik-e magukat és a nemzetet az újítások elvetésével, a korszerűbb mellőzésével. Lakatos Vince tudja, hogy az urbanizáció, a technikai civilizáció terjedése megállíthatatlan folyamat és emiatt kár keseregni, így halad a világ, így válik kényelmesebbé az élet. Tisztel minden értéket Amit az előző nemzedéke! teremtettek, s most funk ció híján lassan elsorvadnak: különösen. Ezért fordult szinte már a megszállottalt buzgalmával az ötvenes évek közepén, a népi hagyományokhoz. Örökítsünk meg mindent, ami szépítette apáink, nagyapáink verejtékes hétköznapjait és amit lehet, mentsük át fiainknak. Ez a megértő, féltő szeretet ad különös hangulatot Lakatos Vince néprajzi tárgyú filmjeinek. Jól tette a Televízió, hogy néhányat felújított. Gyönyörködtetni, tanítani és használni akar minden munkájával. Elég, ha emlékeztetek Petőfi haláláról készített Kihunyt egy csillag című alkotására, a II. világháború magyarországi eseményeit feldolgozó négyrészes Memento-ra és a lapunkban külön is méltatott. Virrasztók című balladás krónikájára, számvetésére. Hatvanöt évesen is friss és fiatalos. Tervei éltetik, sürgetik. Azzal törődik, amit még el akar végezni, amit csak ő csinálhat meg. Most új sorozathoz fogott. A címe: Konok homok. A téma ismét fontos, időszerű: az iparosítás, a városiasodás hatása Kiskunfélegyházán, Kecskeméten és Kiskunhalason. —i —r. Jíliu i-sz(ü'ufák Antalfy István: Homokvilágban Simonka György: A Nőire Dame-ban SEGÉLYKIÁLTÁS „Itt OK 123 — nincs több benzinem... mit tegyek?” — vette az oslói repülőtéren egyik tanítványának adását a tanfolyam vezetője, „őrizze meg nyugalmát és készüljön fel a kényszerleszállásra,, — utasította halálsápadt arccal, a tanító a pilótát „Határozza meg a helyzetét, és közölje, hogy milyen magasságban van?” A válasz: „Még itt vagyok a kifutópályán” — hallatszott a vevőkészülékből. CSALÁDI BÉKE A tadzsu néptörzsnél (India. Sikkim tartomány) legtöbbnyire béke uralkodik a kis házakban. Az ok: a néptörzs férfi- és nőtagjai más—más nyelven beszélnek. KÖNYVŰJDONSÁG Egy élelmes New York-i könyvkiadónál „Hogyan rongálhatom eredményesen a szomszédaim idegeit?” címmel jelent meg Üj könyv. Többek között ezt ajánlja: „Ha késő éjszaka a szomszéd lakásból áthallatszó zene zavarja meg álmát, úgy reggel ötkor hívja fel őket, és köszönje meg a nagyszerű hangversenyt” MI VÁLTOZOTT? A közlekedési szakértők megállapították, hogy a múlt század végén az egy- lovas bérkocsik mintegy 9 kilométeres óránkénti átlagsebességgel közlekedtek Párizs utcáin. A centrumban az autók átlagsebessége jelenleg óránként 7 kilométer. Az újságírók megkérdezték, hogy akkor hát mi változott? A közlekedési szakértők véleménye szerint: „Rosszabb lett a levegő.” HATÉKONY RENDSZABÁLY Glasgow nyomornegyedeiben rendkívüli módon elharapódzott a patkányveszedelem. Josephine Collins lefényképezte a patkányok egy támadását, és a megrázó képet elküldte a Közegészségügyi hatóságoknak. Válasz a tiltakozásra: „Kitűnő fényképét a levéltárban való megőrzés céliából továbbítottuk az országos természettudományi központba.” DANTE POKLA Tiltakozásul a sok olasz- országi kórházban ur lkodo viszonyok ellen, több helyen alakultak, nagyrészt orvosok vezetése mellett „Dante—Klubok.” Ahogyan az egyik klub szóvivője elmondta, azért választották ezt a nevet, „mert Dante a pokol leírásának hátborzongató részleteit gyakorlatilag csakis egy olaszországi kórházban való tartózkodásból meríthette.” Felhőtlen nyári égbolt, Oly messze lát a szem. Az Alföld végtelenjét kutatom, keresem. Futőhomckra lépek, bogáncs akad belém. Ha gélyahirt keresnék, tán Itt, az út felén... Gyümölcsfák ezre-lombját rezdítve, fut a szél. Gólya száll a magasban A csőre csupa vér. Szappanos István: Lovak Művészi fény, arany história — ez vagy, Notre Dame — és irodalom, szívemnek itt el kell pirulnia, mert áhítatra nincs hangulatom. Micsoda dús idegenforgaloml nyüzsgő alkalmi elegáncia, hús randevúra úri alkalom — (a Morgan-missz s az ex-király fia...) — Victor Hugóval járok én itt. Fáj a rideg jelen ... tüzet leheli felém a lángoló múlt vad romantikájaj Quasimodo nyög Jézus kebelén, vérzik az oltár bíbor csendje, balga szívemre roskad holtan Esmeralda.
