Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

1972. november 14., ked 5. oldal G ondolatban kezünk­be vettük a jogok és kötelességek arányossá­gát jelképező Juszticia mérlegét és serpenyőibe tettük az ifjúságról szólc törvény végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatain­kat. Abból a bölcs alap- elvből kiindulva, mely sze­rint minden törvény any- nyit ér, amennyit végre­hajtanak belőle, kutattuk: jelenleg a megvalósulás melyik állomásánál tart az ifjúsági törvény? Egy év nem nagy idő, „csodákra” nem számíthat­tunk, inkább egy hosszú folyamat első, kezdeti sza­kaszáról gyűjtöttünk pilla­natképeket, melyek azt mu­tatják be, hogyan kezdő­dött Bács-Kiskun megyé­ben az ifjúsági törvény végrehajtása. Cikksorozatunkban gaz­dasági, társadalmi vezetők és fiatalok kapnak szót, s a gyárakban, üzemekben, termelőszövetkezetekben dolgozó lányok, fiúk és a diákok helyzetéről, körül­ményeikről beszélgetünk. Elmondta véleményét az „örökmozgó” népművelő, szakmunkástanuló, tanács­elnök. Riportot készítet­oá H H < ö*; ’ törvény ag ifjúságért * * tünk a gyermeküket gon­dozó anyákkal, a szórako­zóhelyeken — üdítő italok hiányában — egy-egy üveg sörért borsos árat fizető fiatalokkal, anyagiakkal küzdő ifjúsági klubveze­tőkkel, s a sportpályákról kitagadottakkal. Megvizsgáltuk az ifjúság nevelését, oktatását, a fiatalok részvételét a mun­kában, az állami, társa­dalmi életben. A tapaszta­latok szerint sok helyütt megfelelően arányos a jo­gok betartása, illetve a kötelességek teljesítése. De olyan esetekkel is talál­koztunk, ahol ez az ará­nyosság még nem jött lét­re. Űj sorozatunkkal a gaz­dasági vezetők, s a fiata­lok munkájához, az ifjú­ságról szóló törvény to­vábbi végrehajtásához sze­retnénk segítséget nyújta­ni. közötti órabért kapnak — a bizonyítványban rögzí­tett minősítésük, a maga tartásuk és a szorgalmuk szerint. Már a záróvizsgát megelőző félévben bizo­nyíthatják rátermettségü­ket egy-egy önálló feladat elvégzésével. A besorolás ugyanakkor nem végleges. Hat hónap elteltével a művezetők és a KISZ- szervezet képviselői érté­kelik a teljesítményeket. A LEGTÖBB esetben senkinek sem okoz csaló­dást az előlegezett biza­lom. S a végeredmény? A fiatalok — a tapasztalatok szerint — itt maradnak. Halász Ferenc Tárnái László Belépő az életbe I. fejezet 4. § (1) „Az ifjúságpolitika céljainak megvalósítása során figyelembe kell venni az ifjú­ság különböző rétegeit, az életkori, valamint a ne­mek szerinti sajátosságokat.” AZ IFJÚSÁGI törvény elejen alio paragrafus ab­ból az igazságból indul ki, hogy nincs nagy álta­lánosságban felfogó U, azo­nos körülményekkel, igé­nyekkel és adottságoknál letezo ifjúság, hanem kü- lön-külön kis csoportok­ban illetve nagyoob kö­zösségekben elhelyezkedő fiatalok vannak, akik a legátfogóbb megoszlásban egy-egy réteget képvisel­nek. Érdekeikkel, helyze­tükkel foglalkoznak pél­dául Bács-Kiskunban a KISZ megyei bizottsága mellett működő dolgozó-, illetve tanulói rétegtaná­csok. További különbségek adódnak az életkor sze­rinti megkülönböztetésből, illetve a fiúk és lányok sajátos adottságaiból. A vizsgálódások módszerének finomításával újabb és újabb sajátosságok jelent­keznek. A Bajai Finomposztó Vállalatnál végzett hely­zetfelmérés szerint például — amelyet az üzem veze­tőivel együtt a KISZ Bács- Kiskun megyei Bizottsága kezdeményezett — egé­szen sajátságos helyzetben vannak Itt a 16—18 éves ifjúmunkásnők. ök már nem szakmunkástanulók, bár még serdülökorúakj ugyanakkor azok a mun­kahelyi körülmények hat­nak rájuk, mint az ifjak- ra, vagy a felnőttekre. Kiderült, hogy a 16—18 eves inűszövők, szövők, be­tanított és segédmunkások kapják a legalacsonyabb, 1200 forintos fizetést. Igen sokan ingáznak naponta a vállalati porta és az ott­hon között. Ilyen esetben nem ritka, hogy 5 órát is elvesz az oda-vissza utazás a szabad időből A LEGTÖBBJÜK állan­dó szórakozása a mozi, 10 százalékuk igen gyakran vendége a presszóknak. Mintha teljesen kívül es­nének a KISZ, az MHSZ és a népművelés keretein, alig vonzzák őket a szer­vezett rendezvények. A programok összeállí­tásánál. az üzemi klubban tehát külön figyelmet kell fordítani rájuk, hiszen a nagy általánosságban fia­taloknak szánt, számukra rendezett művelődési, szó­rakozási és kikapcsolódási alkalmak — éppen a más­fajta igényeikből adódóan — hidegen hagyják őket. Ilyen értelemben külön réteget alkotnak a szak­munkástanulók is. Egyes helyeken joggal panasz­kodnak a gazdasági veze­tők, hogy a náluk felnőtt szakmunkások közül sokan más üzemekhez pártolnak. A Soltvadkerti Vegyes- és Építőipari Szövetkezet ed­dig száz fiatal kezébe adott szakmát, de csak egy ré­szük maradt itt. A ván­dorlás miatt egyenesen az a vélemény alakult ki, hogy nagy ráfizetésbe kerül a képzés. Végül is azt a ta­nulságot szűrték le, hogy az eddigihez képest más módon, nagyobb körülte­kintéssel gondoskodjanak az utánpótlásról. A GANZ-MÁVAG kis­kunhalasi gyáregysége jó példával jár elől. Egyálta­lán nem világrengető dol­got visznek véghez, a szak­munkástanulóik mégis az üzemben maradnak. A kiskunhalasi gyárban egyedi termékek, áramfej­lesztők, légsűrítők készül­nek, amelyeknek az előál­lítása feltételezi a hozzá­értő embert. Az üzem egyszerűen nem létezhetne nagy számú és felkészült szakmunkásgárda nélkül. Létérdek volt tehát, hogy elejét vegyék a vándorlás­nak. Immár negyedik éve egy aprónak látszó mégis ma­radandó élményt nyújtó gesztussal várják a vég­zős fiatalokat. A gyáregy­ség ebédlője Ilyenkor ün­neplő teremmé alakul át és műsoros szakmunkásavató zajlik le. A rendezvényen az igazgató és a KISZ- titkár köszönti azokat, akik immár teljes értékű mun­kával veszik ki részüket a termelésből. A pályakezdők jelképes ajándékot kap­nak és szendvicsek, üdítő italok mellett beszélgetnek jövőjükről az üzem veze­tőivel. Szép belépő ez a .nagybetűs” életbe. Ez egymagában termé­szetesen nem volna elég vonzóerő, ha a későbbi ta­pasztalatok rácáfolnának a fogadtatásra. De a kezdő szakemberek V's-mnylaa előkelő 7,50—9,50 forint Együttműködés A szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet Béke és Bereczki szocialista bri­gádja együttműködési megállapodást kötött a dunaújvárosi nyomda Ko­marov és Misztótfalusi szocialista brigádjaival. A nyomdászok kollektívája segített a termelőszövetke­zetnek az őszi betakarítá­si munkákban. A tsz Bé­ke műszaki brigádja — a szocialista szerződés alap­ján — pedig vállalta, hogy a nyomda elromlott gé­peit, berendezéseit soron kívül megjavítja. A közművelődés közügy Kezdeményezések a bajai járásban Egyszerre nagyon odafigyeltek a közművelő­dés helyzetére a bajai já­rásban. Nem mintha ez ko­rábban teljesen az érdek­lődési körön kívül maradt volna... De azzal, hogy a járási hivatal egy álló hé­ten át öt körzetben folyta­tott tárgyalásokat a köz- művelődés ügyében legin­kább érdekelt társadalmi és gazdasági szervek helyi vezetőivel, olyan súlyt ad­tak a témának, amely a feltáráson túl az ügy előbb- revitelére is lendítőleg ha­tott „A kulturális munka ré­sze a gazdasági életnek” — ezt például a mátételki tsz-elnök fogalmazta meg így, s nyomban kifejtette, ez nem úgy értendő, hogy a művelődés alárendelődik a gazdálkodásnak, a terme­lésnek, hanem úgy, hogy a helyi lakosság egészére ki­ható kulturálódás. szellemi tájékozódás nélkül a gaz­dálkodás sem lehet ered­ményes. Nyilvánvalóvá vált a megbeszéléseken az is, hogy a falusi közművelő­dés nem ..reszortfeladat”, annak összes terhe nem nyugodhatik egyetlen sze­mély — nevezetesen a mű­velődési ház vezetője — vállain. mert ennek kö­vetkezménye csakis az ösz- szeroppanás lehet. A kul­túrotthon vezetőjének in­kább csak a koordináló, J ! U a a Mit csinál a rendező? Rendez? A FOLYAMATOS mel­léknévi igenév gyakori használatáról néhány pél­da alapján könnyen meg­győződhetünk. Általában. személyt és foglalkozást jelölnek. Tud­juk, ki az olvasó és a költő. Az előadásokon előadók, hallgatók és hozzászólók vannak. A fűtő, szerelő, kéményseprő, anyagbeszer­ző, tetőfedő, mozdonyveze­tő jelentését is ismerjük. A színházzal kapcsolat­ban tudjuk, hogy a súgó súg, a berendező berendez, az ügyelő ügyel, a rende­ző... Mit Is csinál a ren­dező? Rendez? Sajnos nem, hanem idegen nyelvi hatá­sokra színpadra állít. Ez szebben hangzik, valahogy ünnepélyesebb. De hát ak­kor miért nem színpadra állítóknak nevezik magu­kat a rendezők? A sport köréből nagyon sok példát idézhetünk: fu­tó, ugró, tőröző, partjelző, góllövő. Ugyan, mivel újabban a gólt nem lövik, hanem a gól születik, gól­szülő lenne a megfelelőbb szó. AZ IGENÉV tárgyat, szerszámot, eszközt is je­lenthet. Csak néhány pél­dát: seprő, véső, evező, filmfelvevő (gép), fejhall­gató, fúró. De ezek a sza­vak személyt is jelenthet­nek: filmfelvevő, fúró vagy gyakoribb alakiéban furkáló. A budai űi kötél- felvonót (lám, ez is igenév) tibegönek nevez'ék el. Pe dig én szívesebben 01"*' lebenőre, mint libenöre mert a lebegő biztonságo sabb. A V. }ftesryA\r a IC ^0. lentheti: ebédlő, háló (szo­ba), mosdó. A sportnyelv­ből megemlíthetjük a tri­bünből magyarosított le­látót. Ez egyúttal arra is példa, hogy lehet, sőt kel­lene is magyarosítani a sportnyelv sok, ma még idegen szavát. Sokszor találkozunk az igenévvel az összetapadt összetételekben is. Pl. cset- lő-botló, fúró-faragó, csil- logó-villogó, járó-kelő. Fő­névként használva összeír­juk őket. A PÉLDÁK felsorolását tovább is lehetne folytat­ni. Folytatjuk is a követ­kezőkkel: fene, vizsla, len­ge, pörge, penge, kerge, nyurga, szüle, fürge, rozo­ga, csusza, fura, hinta, hulla, csöröge, kajla, hü­lye... Nem, kedves olva­sóink, nem tévedtünk. E- zek Is igenevek, még ha nem végződnek is ó-ra, fi­re, mint általában az ige­nevek szoktak. A folyamatos melléknévi igenévnek ma is ismert szabályos -ó, -8, képzője mellett régen volt -a, -e képzője is. De ez az utóbbi képző elavult. ma már csak megszilárdult szóa­lakokban van meg. A vele képzett szavak önállósul­tak. főnévvé vagy mellék­névvé váltak, és más je­lentést vettek fel. A LENG és peng igének néldául szabályos lengő és ’lengő igeneve mellett van 'inge és n»tige al^kia Is. A 'enge mallé^név lett. A '"nge öltü7°t valóban len«, ha a szellő ftilja. A penge ~edl<? főnévként ismerete*. A karrlnenge ás a borotva r'enge pengű ad. Kiss István összehangoló szerepre kell vállalkoznia. Munkája je­lentőségét ez nem hogy csökkentené, sokkal inkább növeli azt, amire égetően szükség is van, mert hi­szen társadalmi és anyagi megbecsülésekkel éppen­séggel nem lehet dicseked­ni Hozzátéve, hogy az előbbi ma már legalább annyit nyom a latban, mint az utóbbi... Talán egy kicsivel még többet is. Egy pedagógusnak például 500 forinttal ígértek na­gyobb fizetést, ha főállás­ban elvállalja a kultúrott­hon vezetői tisztséget, de erre nem mutatott hajlan­dóságot. Nem, mert hely­zetét úgy ítélte meg, hogy a változástól nem várhat presztízsnövekedést, in­kább csak csökkenést. Ahhoz tehát, hogy a köz­művelődés decentralizálód- jék, családonként is részé­vé váljék a mindennapi életnek, a feladatok meg­osztására is szükség van Annál is inkább, mert az igények változásával, az oly fontos színvonalbeli nö­vekedéssel csakis így lehet lépést tartani. Az ORI- rendezvények túlnyomó része ma már egyáltalán nem népszerű a falvakban. Az összeállítás minősége enyhén szólva kétes érté­kű, több órás késésekkel és nem egy esetben szesszel „feltöltekezve” lépnek szín­padra, az eleve falusinak degradált közönség elé. De ahol az igények kontrollja érvényesülni tud, ott az ilyenfajta „kultúraterjesz­tésből” nem kérnek. Csak hoary azt is szá­mításba kell venni, hogy az Ogybuzgalom, a lelkese­dés bár nélkülözhetetlen, azért még nem minden. A közművelődés aktíváinak szakismerete nélkül sem lehet eredményes. Több al­kalommal kifogásolták a megbeszéléseken, hogy a pedagógusok sem az egye­temen. sem a főiskolán nem részesülnek nénmű- velői szakképzésben. Ez az állapot is megérett a vál­toztatásra. Hogy az anyagi gondok mennyire nyomasztóak, túl közismertek ahhoz, hogy itt részletezni kellene. De mindjárt tegyük hozzá, hogy a bajai járási meg­beszéléseken e tekintetben történt a legnagyobb elő­relépés. Példákat hossza­san lehetne sorolni,. A dávodi gazdaságok és az ÁFÉSZ például 150 ezer forintot áldoznak a helyi közművelődésre és sport­életre. A Bácsbokodi ÁFÉSZ tízezer forinttal se­gíti a nemzetiségi — a dél­szláv és a német — nyelv- oktatást. A Bácsalmási ÁFÉSZ énekkar létrehozá­sára és fenntartására szán­ta el magát. Általában a szövetkezetek — a tsz-ek és az ÁFÉSZ-ek — tanú­sították a legkisebb elzár­kózást a támogatás elől. Az állami gazdaságok közül viszont csak a bácsalmási sorakozhat fel melléjük az ügy fontosságának felisme­résében. Zenekar létreho­zását. felszerelésének meg­vásárlását határozták el. Ám a Hosszúhegyi Állami Gazdaság még csak nem is képviseltette magát a kör­zeti összejövetelen. S mindezeken túl még egy fontos felismerés adta meg a tanácskozások rangját. Az, hogy az eddi­gieknél sokkal inkább kö­zelebb kell kerülniük egy­máshoz az iskoláknak és a művelődési otthonoknak. A kapcsolatból nyer az is­kola is. de távlatokban még többet nyer a közmű­velődés. ha a felnövekvő nemzedéket már óvodás korában a művelődés ott­honához kezdik szoktatnL Az első gyakorlati kezde­ményezése tekintetben a garal és a madarasi kísér­let, ahol a művelődési ház vezetője egyúttal az iskola igazgatóhelyettese Is. A „kettős kötés” előfeltétele annak, hogy a közművelő­dés „sokszoros kötése” for­málja közösséggé a falvak lakóit. H. D. Folyóiratszemle A novemberi folyóiratok mindegyike tiszteleg az „élő klasszikus”: Illyés Gyula előtt, hetvenedik születésnapja alkalmából. TISZATÁJ Legutóbbi számának ép­pen a felét szentelte az illyési életmű bemutatá­sára. (Persze e hatalmas és sokoldalú író-közéleti pálya így is csak vázlatos értékelést kaphat.) Tetszett Béládi Miklós és Kiss Ferenc elgondol­koztató, s egyéni hangú tanulmánya, Veress Dániel lírai hevületű írása. Béládi Illyés huszadik századisá- gát hangsúlyozta, a huma­nista életszemléletének összetevőit kutatta, Kiss Ferenc többek között a költő mindenkori helytál­lását emelte ki. A Szegeden megjelenő, egyre színvonalasabb fo­lyóirat ez alkalommal is — mint tette már több­ször — bő teret enned n romániai meovar szellemi Alet isme■‘cfZ-óre. ŰJ ÍRÁS Az „Illvás s-'-vhan” a ’lyatárs IHás Érdre em- 1 lékmozaikját közli, mely­1 ben találkozásaikat írja le úgy, hogy ezeket a művek­ből vett idézetekkel hitele­síti, színesíti. Egy távoli kis nép: a vogulok életébe, világába ad betekintést a folyóirat azzal, hogy egy költő (Ju- van Sesztalov) és egy kép­zőművész (G. Sz. Rajsev) műveit közli. Csoóri Sándor verseire hívjuk még fel a figyelmet és Benedek István el­mélyülésre, gondolkodásra serkentő tanulmányára, amely az öngyilkosságról szól. (A címe: Találkozás a halállal.) ALFÖLD Illyés Gyula előtti tisz­telgésként Boda István (jellegtelen, szürke) cikkét közli. Ha nem olvashatnánk a folyóiratban Székelyhídi Ágoston rendkívül izgal­mas szociografikus ele­mekkel gazdanított medi­tációját egv beatmvsorről 's annak ürügyén a fiata­lokról). akkor vaimi kevés örömünk lenne az Alföld új számában. v. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents