Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-05 / 235. szám

1973. október 5., csütörtök S. oldal Információk egy témára Fűtőberendezések és kellékeik... — Az év nyolc hónapjá­ban a tavalyinál 9,5 szá­zalékkal magasabb forgal­mat bonyolított le a megye kiskereskedelme. Az emel­kedés főleg a vegyes­ipari szakmában szembetű­nő. A téli felkészülésről kedvezőek a tapasztalata­ink. Megtárgyalni valónk mégis bőségesen akad. Ugyanis: ha a nagykeres­kedelmi vállalatokkal pró­bálunk szót 'érteni, mind­untalan ezt halljuk: javul az ellátás, bővül a válasz­ték, a tavalyinál sokkal jobb a helyzet. Ha a bolt­vezetőkkel tárgyalunk: pa­naszkodnak a központra, visszatérő probléma a készletezés, az átára­zás. A vevő véle­ménye pedig: mindig ép­pen az hiányzik, ami kel­lene. Az esetek 80 száza­lékában nem szándéka szerint, hanem kényszere­detten vásárol... A közelmúltban a megye kereskedelmi vezetőinek a téli felkészülésről és egyéb időszerű problémákról szó­ló tanácskozásán hangzott el a fenti, rendhagyónak is mondható vitaindító. S hogy mennyire a valóság ismeretét tükrözte a me­gyei tanács vb kereskedel­mi osztályvezetőjének min­den szava, azóta a keres­kedelem több ágazatában is módunk nyílott lemérni. A túl korán jött hideg miatt maradjunk ezúttal az egyik legidőszerűbb témánál. Kezdjük a fűtőberendezé­sek- és kellékeikről szóló információval. Értesülé­seink dr. Csűri Ferencnek, az : ELEKTROMETÁL Nagykereskedelmi Vállalat igazgatójától származnak. A már említett értekezle­ten mondotta a következő­ket: A tavalyinál jobb a helyisét — Bács-Kiskun megye területén körülbelül 20 millió forintos az az érték, amely a téli felkészülés je­gyében, a fűtőberendezé­sekből már az üzletekben található... A kályhák iránti kereslet csökken. Nem így a tűzhelyek iránti érdeklődés. E cikkfélékből az importált árukkal együtt sem kielégítő az ellátás. A hazai gyárakkal kötött megállapodásunk szerint a negyedik évnegyedben a kályhák terhére kapunk tűzhelyeket, tehát várható némi javulás. Gáztűzhelyekből nagy készleteink voltak, ezek azonban az utóbbi pár hó­napban történt sok bekö­tés nyomán alaposan meg­csökkentek. Utánpótlást ok" tóber elején ígér az ipar. Az olajkályháknál a vá­lasztékkal van baj, a mennyiség nem okoz gon­dot. A keresettebb típu­sokból ugyancsak október­ben várható utánpótlás. A füstcső a tavalyi 6 milliós készlettel szemben az idén 14 milliós értéket ' még akkor az ezeregy egyéb cikk?! Mondjam ezek után, hogy hál’istennek rossz volt a prognózis, mert az időjárás segített áthidalni a gondot? Sze- ' rencsére így volt. Nos, ez a mi szakmánk: \ állandó készenlét, piacku- j tatás, számolás, megannyi izgalom. Azt hiszem, éppen ez: a szakma szeretete tartja itt és fűti az em­bert ... P. I. képvisel. Mégis van gond, ilyen például a könyökcső, méret, zománcszín, stb. Ami pedig az olajtüzelés kisegítő kellékeit illeti: a 200 literes hordókból ki­elégítő a készlet. Műanyag­kanna kevesebbnek ígérke­zik a kelleténél. Lemez­kanna viszont van elegen­dő. Mindig éppen az nincs... Hallgassuk meg ezek után a fűtésre a melegre áhítozó vevőt: — Átpártoltunk az olaj­jal fűtők táborába, fel- mondtunk a nagy helyet foglaló, s különben is át­rakásra szoruló cserépkály­hának. Kedvünkre való olaj­kályhát vettünk a helyére. Nagynehezen két fehér, zo­máncozott könyökcsövet is felhajtottunk hozzá a há­rom kecskeméti vasüzlet egyikében. Az úgynevezett nyolcvanas csövet azonban azóta is üldözzük. „Tes­sék benézni szerdán, vagy csütörtökön, talán...” — ez volt a legutóbbi bíz­tatás. Pedig a pokrócba burkolódzás már nehezen helyettesíti a fűtést. Bosz- szantó, hogy általában ép­pen az nincs, ami kellene! Nehéz szakma a kereskedelem... — Nem vitás, helytálló a nagykereskedelmi válla­lat információja — kezdi mondanivalóját a követke­ző érdekelt, nevezetesen Kiss Károly, a kecskeméti 122-es számú vasüzlet ve­zetője. — Mint ahogyan az is igaz, hogy a mai napon például elnézést és pár na­pos türelmet kértünk at­tól a vevőtől, aki éppen 118-as könyökcsövet, 76- os, 80 milliméteres fehér, 1 vagy akár barna zománco­zott csövet keres. Szállí­tó partnerünk az ország minden területén van. Rendszerint csak pár nap, s az egyik, vagy a másik helyről befut a szállít­mány. A több ezer féle cik­ket forgalmazó vaskereske­dő szakmában szerintem szinte illúzió, hogy ha csak átmenetileg is, ne hiányoz­zék valami. Említsem a krónikus csavaráruhiányt? A felhasználás óriási üte­mét, mennyiségét számí­tásba véve talán nem is csoda, hogy nem győzi az ipar... Mindemellett nehéz szakma a kereskedelem! Bennünket talán a készle­tezés szorongat a legjob­ban, ez az ütközőpont. A csattanást innen is, onnan is mi érezzük meg. íme, az üzletünk példá­ja: az előírt készletünk 4 milliós lehet. Ha ezt túl­lépjük, baj. Tavaly a pré­miumom „ugrott” emiatt. Ugye, ez sem mellékes? Mégsem ez a legnagyobb baj. Sokkal nyomasztóbb, ha a keresett áru helyett széttárt karokkal kell útjá­ra bocsátani a vevőt. Szá­munkra bárhogy is, ő a legfontosabb partner! Csakhogy bonyolult ám a gazdasági mechaniz­mus ... Tessék egy, az év elejéről származó érzék­letes példa: aszályos évet vártunk, öntözésre kellett volna felkészülni. Ha ezek­ből, a viszonylag nagy ér­tékű berendezésekből — amelyekből nem győzte ter­meléssel az ipar — meg­kapjuk a megrendelt mennyiséget, jókora hánya­dát kitöltöttük volna a 4 milliós készletértékünknek. Még a bűvös plafon túllé­pése árán is. S hol van Vietnami vendégek Tegnap Kecskemétre lá­togatott Tran Thanh Xuan, a VNA — vietnami távira­ti iroda — vezérigazgató­helyettese, Máté György, a Népszabadság főmunkatár­sa kíséretében. A vendé­gek felkeresték a Petőfi Népe Szerkesztőségét, s itt dr. Weither Dániel, lapunk főszerkesztője fogadta őket. Ezt követően a Kodály Zoltán Ének-Zenei Iskolá­ban tettek látogatást és itt bepillanthattak a zenepe­dagógiai munkába. Útjuk következő állomása a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság volt, itt különö­sen a szölőféldolgozási mű­velet és a homoki táj, a környezet ragadta meg kedves vendégünk figyel­mét. Beszélgetés a szerkesztőségben. A kép jobb oldalán középen vietnami vendégünk Kalocsán ülésezett a katolikus békebizottság Tegnap délelőtt Kalo­csán ülésezett a Hazafias Népfront megyei bizottsá­ga mellett működő katoli­kus békebizottság. A meg­jelenteket Stolek Aladár kanonok, a bizottság elnö­ke köszöntötte és ismertet­te a békemozgalom legfon­tosabb, soron következő feladatait. Részt vett az ülésen dr. Ijjas József ka­locsai érsek, az Opus Pa­ds elnöke, Beresztóczy Miklós, az Országos Béke­tanács Katolikus Bizottsá­gának főtitkára, aki hasz­nos útmutatást adott a bi­zottság munkájához. Ott volt az értekezleten Farkas József, a népfront megyei titkába és Fekete János, a megyei tanács egyházügyi főelőadója is. A résztvevők a tanácsko­zás után látogatást tettek a Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalatnál, majd délután megtekintet­ték a székesegyházat és az érseki könyvtárat. Rekordnak is beillene Húsz nap alatt 1030 vagon silókukorica Október harmadikán a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Termelőszövetkezet­ben befejeződött a koraősz egyik nagy munkája, a si­lókukorica betakarítása. Amler István főmező­gazdász elismerően emlé­kezik erről: — Drozdik István nö­vénytermesztő agronómus és Pesir István traktoros brigádvezető irányításával a harminctagú komplex­brigád átlagon felüli mun­kát végzett a tizennyolc traktorral és két silókom­bájnnal. Az idén 1100 hol­don termeltünk zöldborsót, s ebből a területből a bor­sóérés után azonnal beve­tettünk hatszáz holdat si­lókukoricával. Terveink szerint 720 vagon takar­mányt akartunk betakarí­tani, ám ennél jóval több, 1030 vagon került tárolás­ra. Szeptember 15-én vo­nult ki a brigád a földek­re, s nyújtott műszakban, szombaton, vasárnap is dolgozva, harmadikán es­te, rekordnak is beillő gyorsasággal — és jó mi­nőségben — befejezték a munkát. Külön dicséretet érdemel a gépműhely, a jól előkészített gépekért és azért, hogy a siló betaka­rításának időszakára külön szerelőt küldött a helyszí­ni javításra. Kiss István­nak nem volt sok tenniva­lója, de annál szorgalma­sabban dolgozott Darányi Mihály és Kiss Elek Mi­hály, akik MTZ 50 trakto­rukkal immár több éve vontatják a silókombájnt Segítette a gyors és minő­ségi betakarítást a gondo­san kidolgozott teljesít­ménybérezési rendszer is Nyugodtan nézünk a tél elé, 1800 szarvasmarhánk és 1200 birkánk részére bőven elegendő takarmány áll rendelkezésre. O. L. Sietteti a szüretet az eső A borforgalmi vállalatok, pincészetek szakemberei szinte naponta tájékozód­nak a szüreti kilátásokról; egyre-másra készítik pót­felméréseiket, hogy minél pontosabban lássák mekko­ra must- és borátvételre számíthatnak. A legújabb összesítés szerint 7 956 000 mázsa szőlőre számítanak, tehát csak valamivel ke­vesebbre, mint a szeptem­ber végi becslésnél. A szőlőszüret egyharma- dával készültek el eddig a gazdaságok. A pincésze­tek szeptember utolsó nap­jáig 336 ezer hektoliter mustot és bort vettek át, 35 százalékkal többet, mint az elmúlt év azonos idő­szakában. Különösen az al­földi és az egri borvidé­keken tartanak előbbre a szürettel, itt ugyanis gyor­sabb az érés. Egyes vidékeken gondot okoz a szőlő rothadása. A legújabb jelentések szerint azonban országosan a sző­lőrothadás nem jelentős. Ha viszont október első felében tartós esők lesz­nek, gyors szüretelésre lesz szükség. Határidő előtt Szocialista szerződést kö­tött a lajosmizsei nagy­községi tanáccsal a Bács- Kiskun megyei ÉPSZER Vállalat két szocialista bri­gádja. A kollektívák tagjai vállalták, hogy a 8 millió forint költséggel épülő szo­ciális otthon átadását há­rom hónappal megrövidí­tik. Szeszes ital a fiatalok előtt... Este a vendéglőkben A rendőrség nyomozóival és az állami kereskedelmi felügyelőség szakemberei­vel indultunk el szombaton este a megyeszékhely ven­déglőibe, italboltjaiba, hogy megvizsgáljuk: mennyire tartják be a rendelkezése­ket, azaz kiszolgálják-e a fiatalkorúakat, az ittas em. bereitet? Az ellenőrzés ez­úttal kilenc vendéglátóegy­ségre terjedt ki, s dicsére­tükre legyen mondva, hat italboltban, vendéglőben semmilyen szabálytalansá­got nem állapítottunk meg. Akadtak azonban olyan ta­pasztalatok Is, amelyek bi­zonyították: nem minde­nütt végzik körültekintően, az előírásoknak megfelelően munkájukat a felszolgálók, a boltvezetők. Jóval 8 óra után léptünk be az UNIVER Szövetkezet 21-es számú autóscsárdájá­ba, ahol meglehetősen sok vendég volt, főleg fiatalok. Az egyik asztalnál fiúk és lányok Cherry Brandyt it­tak, ugyanis az előttük le­vő három centiliteres po­hárban még akadt egy-egy korty ital. Igazoltatás. A személyi igazolványokból nyomban kiderült, hogy egyikük sem töltötte még be a 18. életévét, tehát sze. szes itallal való kiszolgálá­suk enyhén szólva sértette a szabályokat. — Szüléitek tudják-e, hogy itt italoztok? — kér­deztük a fiatalokat. A vá­lasz vállvonogatás volt. A következő kérdésre a fel­szolgáló, Kovács Péter pró­bálta megmagyarázni a bi­zonyítványt. A szokásos ér­velés: „Nem tudtam hány évesek”, nem hatották meg sem a kereskedelmi fel­ügyelőség szakembereit, de a nyomozókat sem. A fiata­lok — nem szívesen — de mégis csak elhagyták a he­lyiséget, s a felszolgáló kis­sé zordan szolgálta ki a vendégeket. Este 10 óra. A Bács-Kis­kun megyei Vendéglátó Vállalat 322-es számú ha­lászcsárdájában szintén egy fiatalokból álló asztaltársa­ságra találtak, a nyomozók. A fiatalok itt is rövidital' fogyasztottak, s nem is kis mennyiségben. A társaság hangadója, amikor itt-tar- tózkodásuk helytelenségére figyelmeztettük, kijelentet­te: „Ilyen szabályról nem tudok, ne zavarják a szóra­kozásunkat.” Lehet, hogy ez a fiatal fiú valóban nem tudott ar­ról a rendelkezésről, mely szerint este 8 óra után fia­talkorúak még szülői fel­ügyelet mellett sem tartóz­kodhatnak nyilvános szóra, kozóhelyen, vendéglőben, de Rácz János felszolgálónak erről tudnia kellett volna. A felszolgáló egyébként, amikor a társaság kissé méltatlankodva elhagyta a zenés szórakozóhelyet, nem is próbált magyarázatot ta­lálni; jól tudta, hogy meg­sértette az előírásokat. A Nefelejts eszpresszó is a Vendéglátó Vállalat fel­ügyelete alá tartozik. Itt szerencsére sem fiatalkorú­val, sem ittas személlyel nem találkoztunk, igaz, be sem mutatkoztunk. — Két fél deci konyakot kérek — könyökölt a pultra az egyik nyomozó, s Klárik Zsuzsanna boszorkányos gyorsasággal tolta elénk a poharakat. Csodálkozásánál csak megdöbbenése volt na­gyobb, amikor észrevette, hogy a poharakat nem a szánkhoz emeljük, hanem mérőedénybe töltjük. A két féldeciből jócskán hiány­zott, s nem kevesebb, mint 5 forinttal próbált megká­rosítani bennünket. Feltehető, hogy a Bács- Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat, az UNIVER Szö­vetkezet vezetői felelősségre vonják a szabályok meg­szegőit, a vásárlók megká­rosítóit. Egy dologra azon­ban szeretnénk a szülőket figyelmeztetni: a megye- székhelyen, de más helysé­gekben is sok lehetőség kí­nálkozik a fiatalok számá­ra a kulturált szórakozásra. Ne csak a rendőrség, a szülők is ellenőrizzék gyer­mekeiket, a serdülő kordá­kat, hogy ne kocsmában, szeszes ital .társaságában” töltsék el szabad idejüket. Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents