Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

Z oldal Események sorokban Elutazott Ali Sukrija Szombaton elutazott Bu­dapestről a Jugoszláv Dol­gozó Nép Szocialista Szö­vetségének küldöttsége, amely Ali Sukrija főtitkár vezetésével négynapos hi­vatalos. baráti látogatáson volt vendége a Hazafias Népfront Országos Taná­csának. Brandt nyilatkozata Willy Brandt nyugatné­met kancellár pénteken re­ményét fejezte ki, hogy Vietnamban hamarosan vé­get ér a háború. Rádióin­terjújában bizakodva be­szélt a háború várható be­fejezéséről, amely megfo­galmazása szerint — „szörnyű tehertől fogja megszabadítani a nyugati szövetség legerősebb part­nerét és általában az egész világot.” Szovjet kulturális fesztivál Angliában A Szovjetunió fennállá­sának 50. évfordulója al­kalmából szovjet kulturá­lis fesztivált rendeznek Angliában. A fesztiválon, amely november 7-én kez­dődik és majdnem egy hó­napig tart, előadásra kerül a nagy orosz és szovjet ze­neszerzők mintegy száz al­kotása. Home elindult Kínába Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter pén­tek este a skóciai Prest- wickből különrepülőgépen elindult Pekingbe. Douglas- Home lesz az első brit kül­ügyminiszter, aki ellátogat ! a KNK-ba. Botrányt rendeztek a szeparatisíák Trudeau kanadai mi­niszterelnököt pénteken, a québeci Chicoutimiben túl­harsogták a helyi francia szeparatisták. A hangpár­baj azután ökölharcba tor­kollott, amelyet a kor­mányfő hívei és ellenfelei vívtak egymással. Chicouti­mi — mint a Reuter írja — a francia nyelvű kana­dai szeparatisták egyik gyűjtőhelye, s Robert Stanfield, az ellenzéki kon­zervatívok vezetője nem­rég ugyanarra a sorsra ju­tott itt választási beszéde elmondásakor, mint most — az ugyancsak korteske­dő — Pierre Trudeau. Újabb leváltás és egy provokáció KAIRÓ (MTI) Anvar Szadat elnök pén­teken este Fuad Zekri al- tengernagyot nevezte ki az egyiptomi haditengerészet főparancsnokává. Zekri Ab­del Rahman Fahmi ellen­tengernagy helyére lépett. Hivatalos helyről ezúttal sem adtak magyarázatot a személyi változáshoz. Jellemző módon épp most szánta el magát egy pro­vokatív cikk megjelentetésé­re az Akhbar El-Jóm cí­mű lap. Abdul Kuddusz főszerkesztő szombati cik­kében lekicsinyli Szidki egyiptomi miniszterelnök moszkvai látogatásának je­lentőségét, azt az őszinte és baráti eszmecserét, amely lehetővé tette a szovjet— egyiptomi kapcsolatok nor­malizálását. Kuddusz sze­rint csupán annyi történt, hogy az eladdig zárt ajtó­kat kinyitották, de semmi több. Azzal vádolja meg a szovjet vezetőket, hogy mindmáig nem határozták meg világosan, meddig ter­jed az arabok felszabadító harcához nyújtott szovjet támogatás, s úgy sürgeti a Szovjetunió kategorikus ál­lásfoglalását, mintha nem lenne mindenki számára közismert a Szovjetunió közel-keleti politikája, amelynek lényege az igaz­ságos arab ügy fenntartás nélküli támogatása. Kud­dusz balul sikerült össze­hasonlítást tesz az Egyip­tomnak és a Vietnamnak nyújtott szovjet támogatás között, abban jelölve meg a különbséget -j a való­ságtól távol álló módon —, hogy a Szovjetunió Viet­nam odalán részt vesz a háborúban. Ezek után különösen fi­gyelemreméltó dr. Moha­med Hasszán El-Zajjat egyiptomi külügyminiszter nyilatkozata. Az A1 Akh- barnak adott interjújában megcáfolta azokat a felte­véseket, amelyek szerint Egyiptom a Szovjetunió helyett nyugat-európai pia­cokon kívánja beszerezni a szükséges fegyvereket. „Ilyen igény nem merült fel és egyáltalán nem is került szóba” — válaszol­ta a miniszter az ezzel kapcsolatos kérdésre. Bizonyítékok az újfasiszták szervezkedéséről Mint az Avanti című lap közli, görög és olasz neofa­siszták még szeptemberben találkozót tartottak Szalo- nikiben és ezen részt vett Borghese, a „fekete her­ceg” is, aki régebben egy idejében meghiúsított olaszországi reakciós puccs­kísérletben játszott szere­pével vált hírhedtté. A szaloniki találkozón , megvitatták az újfasiszta I mozgalom aktivizálását a nyugat-európai országok-1 ban és tervet dolgoztak ki olaszországi terrorcselek-) mények végrehajtására. A j lap ezzel , hozza összefüg­gésbe az olasz vasutakon október 22-re virradó éj­szaka történt robbanáso­kat, amelyekkel az újfa­siszták meg akarták aka­dályozni, hogy az északi olasz megyék dolgozói kü­lön vonatokon Reggio di Calabrióba érkezzenek. A városban ezekben a napok­ban folyt a déli országré­szek problémáival foglal­kozó országos értekezletet. (TASZSZ) Santiagói barikádok Valóban sokfejű hidrá­nak bizonyul a chilei reak­ció: amíg dr. Salvador Allende kabinetje az egyik fejjel van elfoglalva, akci­óba lép a másik. Több na­pos szállítási válság után kezdtek kibontakozni a rendezés körvonalai, ami­kor egy már korábbi akna­munkájáról ismert szerve­zet, az úgynevezett „Haza és Szabadság” nevű reakci­ós tömörülés barikádok építésébe kezdett a fővá­rosban. Közben a jobboldal — ugyancsak régi szokása sze­rint nem maradt tétlen a nemzetgyűlésben sem: kü­lönböző parlamenti machi­nációkkal elérte, hogy me- nesszék Alfredo Jignant, a fővárosból és tágabb kör­nyékéből álló Santiago tar­tomány kormányzóját. És hogy ez nem minden, azt az egyik legfrissebb hír is bizonyítja. Eszerint a fu­varozók szövetsége, amely pedig már megállapodott a kormánnyal, meggondolta magát és újabb követelé­sekkel lépett fel. Ügy lát­szik, ez a módszer nemcsak az amerikai nagypolitiká­ban, Vietnammal kapcsolat­ban honos, hanem — jobb­oldali részről — a chilei kispolitikában is ... A fent csak nagyon rö­viden ismertetett, különbö­ző műfajú reakciós tevé­kenység egymást követően, illetve egyidőben zajlott le. A kronológia önmagában is világossá teszi, hogy a vál­tozatos formákban jelent­kező jobboldali akciók mö­gött ugyanaz a karmester áll: olyan aligha csak Chi­lére kiterjedő, hatalmas anyagi és egyéb lehetősé­gekkel rendelkező erő, amely elhatározta, hogy egyetlen pillanat nyugal­mat sem hagy a népi egy­ség kormányának. Csakhogy ez az elhatáro­zás nem az erő, hanem a gyengeség jele. Chilében márciusban országos vá­lasztások lesznek. Ha a re­akció készpénznek venné a saját állításait, nem kelle­ne mást tennie, mint nyu­godtan kivárni a választás napját, mondván, hogy a szavazók majd megbuktat­ják a kormányt. A jobbol­dal azonban nagyonis jól ismeri a valódi tömeghan­gulatot, éppen ezért folya­modik a terror, a szabo­tázs fegyveréhez. Ezeket a fegyvereket ed­dig dr. Allende kabinetje éppen a tömegek segítségé­vel csavarta ki mindig a reakció kezéből. Tipikus a barikádemelés után érke­zett santiagói hír: építő­munkások brigádjai szá­guldottak a helyszínre, visszahelyezték a kibontott utcaköveket és elzavarták a barikádemelőket. A chilei nép nem engedi felszedni a jövő felé épülő út köveit. Professzorok gyiloktanfolyamon Az Amerikai Egyesült Államok sok tekintetben a LEG-ek országa. Még ak­kor is, ha a LEG-ek felét csak ők hangoztatják ma­gukról. Nos, a tőlük érkezett legújabb hír szerint egy ori­ginal és valóságos LEG-gel gyarapodtak. Ezzel nem­hogy fej-, de lóhosszal meg­előzték Földünk országait. Arról van szó, hogy mi­vel az amerikai egyeteme­ken igen gyakori az erőszak, nem volt már megenged­hető, hogy a professzorok felkészületlenül sétáljanak. Elsőként a New York szö­vetségi állam közoktatás- ügyi hatóságai kaptak ész­be. Miután jól megrágták a kérdést, úgy döntöttek, hogy egyetemi tanárjaikat továbbképzési tanfolyamra bocsátják. Nem, nem szaktudomá­nyaik legfrissebb eredmé­nyeinek elsajátítására ha­nem olyan tudnivalók, ké­pességek megszerzésére, amivel valóban megállják helyüket a náluk mind zűrzavarosabb, veszélyekkel kibélelt életben. Tör- és késkezelési tan­folyamot kellett elvégez­niük. S igazuk van. Gyakorlati gyilok-ismeretek nélkül nem ember ma már az egyetemi tanár — legalábbis csak addig, ameddig a vadfiúk életben hagyják — Ameri­kában. Hogy tehát lábon maradjanak, látjuk a fejle­ményekből, késhegyig me­nő küzdelmet kell folytat- niok az egyetemi tanárok­nak is. De miként a jelek mutat­ják, a tőr- és késkezelési vizsgabizonyítvány birtoká­ban sem hajthatják nyu­godtan álomra fejüket a LEG-államok egyetemi pro­fesszorai. Míg ők izületes tagjaikkal, megviselt ideg­zetükkel, immár eléggé megbízhatatlan reflekszeik- kel vállalták a gyilokszer- szám-kezelési tanfolyam fá­radalmait, a LE G-biroda- lom más részén már a „kantoni karate” módszeres befogadására nevelik a ve­rekedéshez szoktatott társa­dalmat. A „kantoni karate”-t — szellemében — talán Nixon- nak a karikatúráiról jól ismert „békegalambjához'’ hasonlíthatnánk, amely szájában olajágat visz miközben begye alól szőnyegben hullatja a bombákat. Azt hirdetik, hogy a „kantoni karate” — „önuralmat és önfegyelmet kölcsönöz, alázatra és má­sok megbecsülésére nevel.” Arra tanít tehát, hogy ha békességet akarunk lelni a világban, azt először is ön­magunkban keressük, illet­ve valósíthatjuk meg. En­nek gyakorlati kivitelezése — a „kantoni karate” alap­ja — pedig nem más, mint a kézzel való ütések, az ujjheggyel való szúrások és a külső rüszttel történő rú­gások erejének és pontossá­gának fejlesztése. Hogy is mondjuk... Mintha az ősi latin elv — Si vis pacem, para bellum — Ha békét akarsz, készülj a háborúra — egyénekre vetített „korszerűsítése” len­ne a „kantoni karate.” Ha békességet akarsz, tanuld meg, hogy kell embertársa­dat kézéllel tarkón vágya oda küldeni, ahol az örök­béke világossága fényesedik neki. No de ez már így van az Amerikai Egyesült Álla­mokban. Amíg New York szövet­ségi államban tőr- és kés­kezelésre oktatták ki az egyetemek professzorait, hogy életük megvédésében is szakképzettek legyenek, a Pasadena-i Germantowni Courier már az erőszak, a verekedés más műfajának begyakorlására toborozza a LEG-állam betonállkapcsú fiait — s nyilván leányait is. Professzor uraimék ké­szülhetnek újabb tanfo­lyamra. Tóth István 1972. október S9„ vasárnap AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Szovjet—japán külügyminiszteri találkozó Moszkvában. Négyhatalmi nagyköveti konzultáció N y ugat-Berlinben. KEDD: A laoszi haladó erők javaslata a helyzet ren­dezésére. A KGST Végrehajtó Bizottsága ülése a szovjet fővárosban. SZERDA: Az NDK és az NSZK államtitkárai folytat­ják tárgyalássorozatukat. Andreotti olasz kor­mányfő moszkvai megbeszélései. CSÜTÖRTÖK: VDK-kormánynyilatkozat a vietnami tárgyalások állásáról. Katonai hatalomátvétel a nyugat-afrikai Dahomey-ban. PÉNTEK: Magyar kormánynyilatkozat támogatja a VDK és a DIKF álláspontját Személyi változá­sok Kairóban, új hadügyminiszter kinevezése. SZOMBAT: A japán parlament rendkívüli ülésszaka. További intézkedések Chilében a belső rend hely­reállítására. így látta a hetet hírmagyarázónk, Réti Ervin* Heinemann nyugatnémet elnök hivatalos látogatást tett Londonban. Képünk a repülőtéri fogadáson készült. Ez a hét, jóllehet igazán egymást kergették a fontos események — Vietnam je­gyében állott. Az amerikai beavatkozás tizenkettedik esztendejében, elsőízben nyílt komoly remény arra, hogy helyreálljon a béke Indokína sokat szenvedett földjén. A drámai fejlemé­nyek ugyanakkor azt is bi­zonyíthatják, hogy az Egye­sült Államok magatartása következtében még a tár­gyalások legutolsó szakasza is veszélyes buktatókat rejt magában. A többhónapos, bizalmas tanácskozások eredményeképpen először „igen” hangzott Washing­tonból egy kölcsönösen el­fogadható kompromisszu­mos megoldásra, de amikor alá kellett volna írni a bé­kemegállapodást, . váratlan lés logikátlan „nem” akadá­lyozta meg. A VDK kormánynyilat­kozata, amelyet Kissinger is kénytelen volt korrekt­nek jellemezni, a világ elé tárta, hogy a békerendezés legfontosabb elvi alapjai­ról szóló okmányt már csütörtökön alá kellett volna írni. Az amerikaiak a holnaputáni keddre ha­lasztották, majd újabb hu­zavonába kezdtek, s egye­lőre minden dátum bizony­talanná vált. Hanoi ezért törte meg a csendet, s ért­hetően a világközvéle­ményhez fordult. A szoli­daritás mindennél erősebb folyama indult meg, hiszen nem engedhető, hogy a lá­tótávolságba került békés kibontakozás belevesszen a mesterséges ködösítésbe. A magyar kormány nyilatko­zata népünk egyöntetű vé­leményét és kívánságát tol­mácsolja: állja szavát az Egyesült Államok, vessen véget a háborúnak, agresz- sziónak! A washingtoni időhúzás alibije: a saigoni rendszer vezetőinek berzenkedése, s bizonyos részletek „tisztá­zása”. A VDK, amely. a harc határozottságát min­dig párosította a rugalmas diplomáciával nem zárkó­zott el a további tárgya­lások elől, sőt lehetséges­nek tart egy kétszakaszos aláírást: először a VDK és az Egyesült Államok, majd később a DIFK és a sai- goniak részvételével. Nincs és nem lehet indok a visszakozásra. Washington­nak mielőbb „kézbe kell venni a tollat” az aláírás­ra. A felvetődött nehézsé­gek ellenére bizonyos de­rűlátás feltétlenül jogos, a tárgyalási eredmények ugyanis eddig sem az ég­ből pottyantak alá, hanem az amerikaiak a reális helyzet felismerésének tu­datában jutottak el a reá­lis következtetésekig, s ezek a körülmények a jövőben is hatni fognak. Aligha választható el a vietnami rendezéstől, hogy a laoszi diplomácia is mozgásba jött. A hazafias erők négypontos javaslata azt indítványozta, a Sou- vanna Phouma vezette vi- entianei kormánynak, hogy szüntessenek be minden harci cselekményt; vonják ki az amerikai csapatokat, s alakítsanak koalíciós ka­binetet. (Ez a két szemben­álló fél képviselőiből állna, a három herceg korábbi hármas megoszlása felett eljárt az idő.) Nyilatkozott a Pekingben tartózkodó Szihanuk herceg is. aki vi­szont minden koalíciós le­hetőséget kizárt Kambod­zsában. Kontinensünk. Európa ugyan a második helyre, de nem a háttérbe szorult. A finn kormány most szőve-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents