Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-28 / 255. szám

I

sajtókonferencia

AZ AKADÉMIÁN

A Magyar Rádió 37. sajtókonferenciájának színhelye október 30-án, hétfőn 18 órakor a Magyar Tudományos Akadémia lesz, ahol Köpeczi Béla főtitkárral az élen akadémikusok, tudományos intézeteink vezetői várják a sajtó és a közönség kérdéseit. A műsor ezúttal az MTA szerteágazó tevékenységének csak egy, bár önmagában is sokrétű részével, a társadalomtudományokkal foglalkozik. A nyelvészet és irodalomtudomány, filozófia és történelem, közgazdaság és jogtudomány témáiról kérdezhetnek a hallgatók írásban a Rádió címén (Sajtókonferencia megjelöléssel), illetve telefonon az adás napján 18 órától, a 329— M4-es számon.

Heti műsora]átitatunk

MESTERDETEKTlV

|Nem-e teve?

Jelenet „A szökevényt cí* mű filmsorozat 11. részéből. [A tv november 3-i (pénteki) 2. kísérleti műsorához!)

„ANGYAL” AMERIKÁBAN

A íí .i- o.í .4 itioore, az . ai

sorozatok főszereplője ja dies Bond”-fílmekre tér át,

és első chns. o.epéi . r Élni és meghalni című tűmben játssza, aniefyoí az 5 «•**» *:*-.£?i New Orlcansban forgatnak. Képüpkö»-? ' re feleségével, az olasz származású Luisa MaíüO''. i. ' t el a londoni repülőtéren New Orleansba indulás előtt.

Kétrészes bűnügyi játék, közvetítés a Madách Színház Kamaraszínházából, felvételről. Az író, Anthony Shaffer ikertestvére a nálunk • elsősorban a Black Comedy révén ismert Petear Shaffemek. A darab műfaját illetően krimi, ám annál egy kicsit több is. Ahogy egyik kritikusa írta az 1970 Őszi bemutató után: „Hasonlít egy drámára”. —r A játék fordulatos, sőt meglepődések sorozata, mivel a két főhős végletesen kritikus helyzetbe hozza egymást, s így folytatják megmegújuló „párbajukat”. A darab ellentmond minden krimisablonnak, s olyan «következtetések levonására is alkalmat ad a nézőiknek, hogy a félelem

szén Mariját láthatjuk 17 évei sen, 4.0 évesen, 6Őt öregasszonya ként is, s ez a művészi alaki* tás hit élesíti a film történetéi is. (Vasárnap, 20.00) i

megaláz, s hogy a halál küszöbén egyes emberek kivetkőznek önmagukból, sőt megcáfolják egész előző életüket is. A főszerepeket Mensáros László és Márkus László alakítják. (Kedd, 20.00)

SALUD, MARIJA

Kétrészes, magyarul beszélő szovjet film. Egy éve — a szovjet filmhét alkalmából — mutatták be hazánkban az 1971-es moszkvai filmfesztiválon nagy sikert aratott fűmet, amelyet Joszif Hejfic rendezett, aki Grigorij Baklanowal együtt írta a forgatókönyvet is. A mű egy nő, a hőslelkű forradalmár asszony életét mutatja be, s mégsem életrajzfilm, mivel felsősorban a korszaknak állít emléket, s ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a főhős — Marija — „eredetije” valóban létező személy volt, hiszen száz és ezer ilyen szovjet asszony él és élt. A mű végigkíséri Marija harcos életét: a polgárháború időszakát, a spanyolországi harcokat és a második világháború küzdelmeit eleveníti fel. Ekkor Marija már felderítő parancsnok, s két fiatal, bevetésre induló fel- derítőnek meséli el életét, harcait, hogy azokat megnyugtassa. A főszereplőt alakító Ada Bogovceva színészi játéka a legdöntőbb elem a filmben, hiAttól tartok, hovatovább elveszítjük a lábunk alól a nyelvünket, akarom mondani kicsúszik a nyelvünk alól a talaj ... vagyishát... tetszenek érteni mire gondolok? ... hogy nem állunk elég szilárdan a lábunkon, ami a nyelvet illeti ...

így se jó? De hát ki tud ma magyarul az egyetlen Lörincze Lajoson kívül!... Mert mi, többiek már nemcsak azt nem vesszük észre, hogy mikor ejtünk hibát, hanem azt is képtelenek vagyunk megítélni, mi jó.

Valamelyik este is azt mondja a kitűnő Gyulai István a televízióban — egy versenyzőt idézve, hogy milyen az új pingponglabda — ,,Elnézést kérek a magyartalanságért: egy darab érzés sincs benne ..."

Pedig hát ez a mondat nem magyartalan. Fura, butácska, pesties — mindezt rásüthetjük, csak azt nem, hogy magyartalan. Nyelvtanilag tökéletesen helytálló. Persze szebb lett volna, ha így hangzik: szemernyi, szikrányi, csöppnyi, fikarcnyi érzés sincs benne.

Közkedvelt sportriporterük később viszont nem kért elnézést, amikor azt mondta: abszolút százszázalékos győzelem. Igaz, mon- Aattanífag ez sem hipás, de tessék nekem megmondani:

milyen az az abszolút, ami nem százszázalékos?

Ám ez mind semmi. Hanem ha nem vesszük észre a valódi hibát, akkor már aztán csakugyan nagy a baj. Mint a múlt héten, amikor azt mondta egy légikisasszony az ifjú riporternek, hogy ő már egyszer ült lovon, a piramisoknál. Mire az ifjú riporter ránk kacsintott: Nem tudom, nem-e teve volt!... Remélem, sokunknak a füle is belecsengett, de most nem kértek tőlünk bocsánatot. Nem is helyesbített a fiatalember.

Az a legszebb, hogy ez a mondat nem „egyenesben” hangzott el, hanem egy kis filmbetétben. Amit forgattak, előhívtak, vágtak, rendeztek, ellenőriztek — egy sereg ember látta, hallotta. De köztük senki sem akadt fenn ezen a teve-nemén, akarom mondani nem-e tevén. El se akartam hinni, hogy ne vettek volna észre ekkora szarvashibát.

Gonosz kis ötletem támadt: bizony észrevették, de szántszándékkal benne- hagyták .. . Nincsenek jóban az ifjú riporterrel és fúrják. Csakhogy ez képtelenség. Ki hiszi el, hogy egy riportert meg lehet azzal fúrni, ha nem tud magyarul

M. L.