Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-27 / 254. szám
ff. oldal 1878. október 27„ péntek A rettegés ára ÁPRILIS 22-én a késő éjszakai órákban — nem sokkal tizenegy előtt — mentőautó iramodott a kecskeméti utcákon, s nagy sebeséggel haladt a megyei kórház felé. Az autóban egy negyvenöt éves férfi feküdt fehér trikóban, kék alsónadrágban. Teste hat sebből vérzett. Ha az eset nem városban, hanem tanyán történik, ahol percek helyett esetleg csak órák múlva ér ki a mentő — az illető meghalt volna. Így azonban életben maradt. Később érthetővé válik, hogy miért nem írjuk le ennek az embernek a nevét. Nem őrá vagyunk tekintettel, hanem az általa rettegésben tartott családra, a félelem légkörében felnőtt gyerekekre, a feleségre. A történet — sajnos azt kell írnunk — sablonos. Meglehetősen gyakori ugyanis, hogy az alkoholista apa évekig üldözi, veri, fenyegeti családját, rémületben tartja közvetlen környezetét, a feleség nem mer elválni tőle, mert kiirtással „kecsegteti”, ha a bírósághoz fordul. A férfi, mostani esetünkben négygyermekes kazánfűtő és fűtésszerelő, hat osztályt végzett, valamikor sportszerűen birkózott. Amikor azonban ezt abba hagyta, inni kezdett. Megnősült, a felesége egyre ri- adtabban figyelte az alkoholmámorba süllyedő férjet, aki mindig hencegett testi erejével. VOLT olyan eset, hogy György nevű kisfiát felkapta és a falhoz vágta, az asszonyt éktelenül szidta, féltékenységi jeleneteket rendezett. Idegenek előtt viszont engedékeny, szolid és udvarias embernek mutatta magát. Ennek ellenére az ismerősök, szomszédok tudtak arról, milyen rettegésben el az időközben megszaporodott család. Az asszony panaszkodott, tanácsokat kert, a gyerekek pedig kéretlenül is „elmeséltek” apuka legújabb attrakcióit. De na egy szót sem szólnak, akkor is észrevette volna bárki áz ütések, az álmatlanság, félelem nyomait. Lassan azonban megnőttek a gyerekek, s érthető, ha a családi viták, perpatvarok során az anyjuk pártjára álltak, s az apjukat nem szerették. Különösen érzékenyen viselte ezeket a családi riadalmakat a fiatalkorú lány, de a legidősebb fiú is. Ez utóbbi többször anyja védelmére kelt, de az apa megfenyegette, s a fiú inkább vidékre ment dolgozni, hogy csak egyszer legyen otthon hetenként. bVEKIG, évtizedekig tartottak ezek az állapotok. A valamikori birkózó mind gyakrabban berúgott, egyre életveszélyesebb volt vele egy fedél alatt lakni. Tanulni nem engedte a gyerekeket. „Ügyis hülyék maradtok ...” — mondta nekik és elfújta a lámpát. A tanítók észrevették az álmatlanságot, riadtságot, a kimerültséget a gyerekeken, s figyelmeztették a szülőket, sőt idegorvossal vizsgáltatták meg az egyik kiskorút. Az apa mitsem törődött ezekkel a figyelmeztetésekkel. Munkahelyén, a kecskeméti ének-zenei általános iskolánál, ahol fűtő volt, naponként lerészege- dett. Január 1-én elküdték, bár a tél közepén igen nehezen találtak másik fűtőt. Ezt követően a férfi — egészen letartóztatásáig csak ivott, csavargóit, fenyegette a családot, s néha alkalmi munkát vállalt. Közeledett az apa névnapja. Ettől az egész család előre félt. Szombati nap volt, tehát a legidősebb fiút is hazavárták. Otthon, mindenki feszült idegállapotban volt, az apa üvegszámra hordta haza az italt, s közben már berúgott, összeveszett a feleségével, a lányával. A többi gyerek sírt, a nagylány — aki már dolgozott is — valósággal őrjöngött, hiszen délután óta félt ettől az estétől. Végül, amikor már füstbe ment az ünnepi vacsora, s a mámoros ünnepelt egy zsebkést téve párnája alá (még az éjjel megölöm a családot) lefeküdt. A két kisfiú a másik szobában aludt, az anya altatót vett be, s ő is nyugovóra tért. A lány még mindig zaklatott állapotban volt, egyetlen gondolat foglalkoztatta: megszabadítani a családot az apától, még annak árán is, hogy megöli. Hogy vele mi fog történni, arra nem gondolt, nem tudott gondolni. Hosszas töprengés után — átgondolta a borzalommal töltött éveket, éjszakákat, tudta, hogy apja nem fog megváltozni — úgy határozott, megöli az alvó embert KIVETTE a szekrényből a cipőjét orkánkabátját, hogy ha majd végzett az apával, elmegy és értesíti a rendőrséget. Késeket keresett Mindkét kézbe egyet-egyet vett és megindult a kitakarózva alvó emberhez. Néhány lépés után azonban megrettent és visszament a konyhába. Üj- ra gondolkozott, s újra elindult. Behunyta a szemét és a hanyatt fekvő emberbe kezdte szurkálni a kést. Az felriadt, látta, hogy a lánya késsel a kezében újra szúrásra készül, összesen hat helyen szúrta meg a megrémült férfit: karját, combját, hasát, oldalát. A riadalomra felébredt az anya, s elvette a késeket lányától, aki sírt, ökleivel verte a fejét, s érthetetlen szavakat mormogott. Ekkor ért haza a vidéken dolgozó legnagyobb fiú. Azonnal értesítette a mentőket, s a vérző férfit kórházba szállították, ahol rögtön megoperálták. A MEGYEI bíróság nemrégiben lezajlott tárgyalás során az apát ifjúság elleni bűntett miatt, lányát pedig emberölés bűntettének a kísérlete miatt vonták felelősségre. A fiatalkorú lányt egyévi szabadságvesztésre ítélték, de annak végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztették. Egész sor enyhítő körülmény szólt me'lette. Az apa másfél évi börtönt kapott, s ez végrehajtható. Az ítélet a fiatalkorú lánnyal szemben jogerős. G. S. Magyar szálloda Pozsonyban A Győri Házgyár elemeiből épülő 900 ágyas, 400 szobás új pozsonyi szálló tervezésére Finta József építőművész, a budapesti Duna Intercontinentál, valamint a Volga Szálló tervezője (LAKÖTERV) kapott megbízást. Pozsony új szállodájának építését a Győri Állami Építőipari Vállalat 1974 végére fejezi be. Képünkön: A Pozsonyban faiépülő szálló makettje. A budapesti Volga Szállóhoz hasonló épületben étterem, kávéház, 300 fős köngresszusi terem kap helyet. (MII foto g! Balassa Ferenc felv. — KS) Napok óta nehézkesnek érzem magam. Oh, milyen tökéletlen az emberi szervezet. Még hat-hét grammnyi különbséget sem érzékel a két kezében tartott tárgyak között. S milyen tökéletlen a háztartásom: nincs benne patikamérleg. Márpedig ez nélkülözhetetlen, ha már vettünk autószifont. A patronok miatt, amelyek kétféle minőségben léteznek: nem súlyhi- ányosak és súlyhiányosak. Persze, tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy egy patron mennyit nyom. A fontos csak az, hogy patron legyen, vagyis lehessen vele szódavizet csinálni. Vagyis létezik jó patron és rossz patron. Csakhogy nálunk rendkívül illedelmesen beszélnek az iparban és a kereskedelemben. Olyan csúnya szót, hogy rossz, nem használnak. Súlyhiányos az sokkal jobban hangzik. Tehát: „A fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos rendelkezés előírja a fel- , használatlan súlyhiányos patronok kötelező, díjtalan cseréjét... A minisztérium felhívta az érdekelt kereskedelmi vállalatok figyelmét, hogy minden körülményeskedés nélkül cseréljék ki a felszúratlan, súlyhiányos patronokat*. Mindezt a lapokból idéztem, amelyek ismét védtek egyet a fogyasztók érdekein. Lám-lám, milyen egyszerű ügy a súlyhiányos patron, s még itt is milyen nehéz rendezni a dolgokat. Az utasításból vagy felhívásból kimaradt ugyanis egy rendkívül fontos dolog. Honnan tudjam én, hogy melyik patron súlyhiányos és melyik nem? Hivatásomnál fogva húsz esztendeje szorgalmasan és figyelmesen olvasom a lapokat, s emlékszem rá, amikor közölték a nagyközönséggel: azt a patront, amelybe eleve nem tettek szénsavat, azzal lehet megkülönböztetni a szénsavval ellátott, vagyis patron patrontól, hogy könnyebb, mint az. Azt hiszem, hat-hét gramm a különbség... Mindenesetre olyan sokkal nem lehet nehezebb a jó patron a rossznál, s én egyszerűen nem tudom érzékeink Patikamérleget meg nem használok a szódakészítés előtt, mert ez meglehetősen lelassítaná a technológiát, s afféle egyszerű emberként egyelőre még ösztönösen és nem tudományosan készítem a szódát, ha sikerül. És akkor sikerül, ha a patronban van szénsav. S így — akkor jövök rá arra is, hogy egy patron súly- hiánéos, amikor már kiszúrtam. Persze, akkor már hiába viszem vissza a boltba, De még a csere sem old meg semmit, még ha meg is oldják a cserét, ami azonban tulajdonképpen megoldhatatlan. Egyetlen megoldás létezik. Mások mérik meg helyettem a patronokat, s csak olyat tesznek a dobozba, amelyek nem súlyhiányosak. Ekkor nem kell kicserélni a súlyhiányos nátront a boltokban, nem létezik sem jogos, sem jogtalan csereigény, viszont létezik jó, megbízható patrongyártás. P. I. Perselyőrök a buszon... VANNAK dolgok, amelyeket józan elmével nehezen fog fel az ember. Ezek közé tartoznak a hajdan kalauzos, majd kalauz nélküli, de perselyes, végül pedig a perselyes, kalauzos és jegyes helyi buszjáratok Kecskeméten. Igazán csak akkor kezdtem gondolkodni a legújabb. s most már jó ideje honos változaton, amikor — aprópénzem nem lévén — papírtízessel óhajtottam jogot venni az utazásra. A persely mögötti birodalomban trónolásra kárhoztatott ifjú kalauz ugyanis félvállról odavetve utasított: — Tessék a közönségnél (már mint a busz közönségénél) felváltani! A perselybe csak aprópénz mehet !... Nyomban kérdezni akartam, hogy akkor magácska miért van itt? Együttérző utitársaim egyike azonban a papírtízesem fejében máris a markomba guberált öt darab kétforintost. No, ezt megúsztam! — nyeltem egyet, s a perselybe csúsztattam a rézérmét. Majd az utastéren, a csuklós rész alumínium oszlopába kapaszkodva rárápillantottam a most már magábaroskadtan ülő ifjú kalauzra. És szánni kezdtem. ISZONYATOS büntetés lehet a munkaidőt nap-nap után tételenségre kárhoztatva végigülni —, próbáltam beleélni magam a helyzetébe. S ekkor az után tétlenségre kárhoz- utasok szálltak fel. Röpke percre megszakadt a persely mögött trónoló egyenruhás ifjú komor tétlensége. Egy szemüveges úr ugyanis szintén tízforintossal kívánt fizetni. — Apróval tessék! — hangzott a kalauz tömör útbaigazítása. Az utas pedig kiforgatta a pénztárcáját, végigkutatta a zsebeit és — de lám, minő szerencse! — egészen apró címletekben összevakarta a viteldíjat. Csakhogy erre már bosszúsan szólt a perselyőr: — Hogy képzel ilyet? Az apró csak egy- vagy kétforintos lehet! MIRE a szemüveges úr bölcs nyugalommal emí- gyen felelt: — Ejnye, barátocskám! Megérteném én, ha Hotten- tott iában járnék, de hogy magyar apától, magyar buszon ne fogadnák el a magyar pénzt?!... A hangos derűre hangolt utitársak meghálálták a jó humorú társ szellemességét, felváltották az ö tízesét is. A perselyőrkalauz azonban azóta is szemet szúr, azóta is bosszantó téma a kecskeméti buszokon. Komolyra fordítva tehát a szót: Olyan jól áll munkaerő dolgában a Volán Vállalat, hogy a perselyekkel felszerelt buszokon jegyosztó persely őrkalauzokat is alkalmazzon? Vajon az esetleges potyautasok riasztására alkalmazza a különös újítását, vagy netán az önellenőrzésre? Mert akár az egyik, akár a másik cél vezérelte is erre a fura megoldásra: könnyű megállapítani: sem a riasztásnak, sem az önellenőrzésnek nem valami olcsó módját találta. VAJON nem lenne-e sokkalta gazdaságosabb és ésszerűbb a fővárosban kitűnően bevált módszer: elővételben adni a jegyet és lyukasztó szerkentyűvel felszerelni a kecskeméti buszokat? (—y — n) Patron palikamérlegei A csengődi titok... V izműtársulat alakult Csengődön. Na és aztan — mondhatnák egyesek. Az országban már annyi alakult, hogy elég nyilvántartásba venni. Az ő dolguk, maguknak csinálják — mondanák a közügyek iránt közömbösek. De ahogyan csinálják, s amit érte tesznek, erre már érdemes odafigyelni. A tanácstagok már jó előre végigjárták — nem is egyszer — a község valamennyi lakóházát, meghallgatták á véleményeket, elmondták az ezzel járó anyagi nehézségeket, és hogy milyen mértékű társadalmi munka csökkenthetné minimumra a község egészét terhelő kiadásokat. Szóból ért az ember. Hát még a jó szóból. Ezzel pedig nem fukarkodtak a csengődi tanácsnál. Egy pénteki napon kezdték meg a vízvezeték fektetéséhez szükséges árok ásását. Gyerekek, felnőttek, hajlott hátú öregek kezében lendült a lapát. A házak előtt megkezdett árok keddre már több mint háromezer méter hosszúra növekedett. Fogyasztóegységenként 5600 forinttal járult hozzá a vízműtársuláshoz a lakosság. Felét pénzben, felét társadalmi munkában. A tanács sem fukarkodott. Kctmillió-hétszázötvenezar forinttal toldotta meg a község anyagi és társadalmi összefogását. Az Országos Vízügyi Hivatal 1 millió 480 ezer forinttal segítette a közös vállalkozást. A lakosság 75 százaléka aláírta a társulást, de a tanács nem zárta le a jelentkezést. Azóta újabb nyolcvanöt család kérte felvételét. Ha az OTP is megadja a még szükséges kétmillió forint hitelt, Csengőd jövő nyárra vízvezetékes község lesz. Ebben a munkában a lakosságnak eddig közel egymillió forint értékű társadalmi munkája fekszik. Van a csengődieknek még egy közös érdekeltsége, ami legalább úgy sürge- geti őket. mint a víz bevezetése. Elavult az óvoda és a napközi otthon étkezdéje. Sürgőssé vált a bővítés. A helyi tanács anyagi eszközeit viszont már kimerítette a vízműtársulás. A terv szerint 380 ezer forintra lett volna szükség. Az emberség, a gyerekek iránti szeretet iskolapéldája következett ezután. A lakosság adta az építési anyagot. Az ÁFÉSZ és a szakszövetkezet 20 ezer forint értékben vállalt építési munkát. A kiskőrösi Irodagépszerelő Vállalat tízezer forintot utalt át a csengődi tanácsnak mert onnan sok kisgyermekes szülő jár hozzájuk dolgozni. A szakszövetkezet az építési költséget, az ÁFÉSZ vízvezetékszerelést vállalt még, a lakosság pedig százezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott feL A felvételnél a tanács természetesen azoknak a szülőknek a gyermekeit részesíti előnyben, akik társadalmi munkával segítették az étkezde felújítását. Nem lenne teljes az elismerés, ha nem szólnánk a helyi ács, kőműves és villanyszerelő kisiparosokról, akik a maguk szakmájához tartozó munkálatokat ingyen elvégezték, A tervezés — ami ugyancsak jelentős pénzbe került volna — szintén díjmentesen készült el Kuminka Istvánnak, a kalocsai építők főmérnökének jóvoltából. — Titok volt idáig — így mondja a csengődi tanács elnöke, hogy az idei településfejlesztési megyei versenyt a csengődlek szeretnék megnyerni. Az egy személyre jutó évi társadalmi munka nálunk eléri,, vagy talán meg is haladja az ezer forintot Szabó Ferenc
