Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-25 / 252. szám
1*72. október t5„ szent» 9. oldal Diákok munkája A mezőgazdasági munkák legnagyobb csúcs- időszakában, a termés betakarítása idején sosem elég a munkáskéz. Különösen amikor az ideihez hasonló szeszélyes időjárás is nehezíti a kertészeti termékek, a szőlő és a gyümölcs leszedését. Ilyenkor néhány nap alatt elpusztulhat mindaz, ami a lakosság zavartalan ellátáshoz szükséges, s amire számít az egész ország. Ma már alig kell magyarázni bárkinek, hogy miért van szükség ilyenkor segítségre a mezőgazdaságban. Szinte mozgalommá kezd válni a városiak körében is, hogy üzemi és hivatali dolgozók néhány napot segítenek egy-egy ismerős gazdaságban almát szedni, szőlőt szüretelni. Sok példa volt erre az idén is mindenfelé A diákifjúság pedig egyre inkább szervezett és tervezhető munkaerőt jelent az őszi idényben. Az a bizonyos tíz nap, amit az oktatásügyi szervek engedélyeznek e célra tanévenként, szinte felmérhetetlen segítséget jelent a termelő- szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. A kérdés csak az, hogy megfelelően élnek-e ezzel a lehetőséggel, minden a legnagyobb rendben van-e a diákok munkája körül. A tapasztalatok alapvetően kedvezőek. A gazdaságok többsége már felismerte, hogy nem egyszerűen alkalmi munkaerőről van szó, hanem olyan segítségről, melyet okosan és beosztással a legkritikusabb időben nagyon célszerűen lehet felhasználni. Látják azt is, hogy a tanulóifjúság nem „kivezényelt” ingyenmun- kás-gárda, melyet csak egrecéroztatni kell és máris hasznot hoznak a konyhára. A legtöbb helyen jelentős áldozattal létrehozott állandó és kulturáltan berendezett épületekben fogadják a váltásban érkező diákokat, s a nyári táborok színvona- lasságával látják el őket. Ahol csak „kijáró” diákok dolgoznak, ott is igyekeznek a szokatlan és nem könnyű munka feltételeit kedvezővé tenni számunkra. Több helyen, például a tiszaújfalui Tisza Tsz-ben és másutt is, egyszeri főtt ételről is gondoskodnak. A fizetés ma már természetes. A szerény díjazás elengedhetetlen formája az ösztönzésnek. Van ahol külön kis szüreti mulatsággal honorálják a középiskolás fiatalok munkáját. A szocialista nagyüzemben megismert légkör alapvető élménye lehet a fiatalságnak. A kedvező tapasztalatok mellett nem hallgathatjuk el azonban a hiányosságokat sem. Még nem mindenütt látják világosan, hogy a diákok nem a tsz-tagok és családtagjaik helyett dolgoznak, hanem csak segítenek nekik. Nagyon rossz közérzetet szül és nem valami felemelő, ha azt látják, hogy a gazdaság felnőtt dolgozói közül egyesek lazsálnak és csak dirigálnak, miközben jó' munkát várnak a fiataloktól. Az is rontja a hangulatot, amikor még egy forró teára sem futja a hűvös, szeles időben — ha már a köszönő szóról el is feledkeztek. Nem nagyon értik azt sem, hogy a munkaeszközöket — például szüretelő vödröket — miért nekik kell messziről kicipelni, s néha még be is szerezni, miért nem gondoskodik erről a „munkaadó”. A fogyatékosságok nem mindig a fogadó gazdaság hibájából erednek, hanem az iskola vezetőinek igénytelenségéből, túlzott „szívélyességéből” is. Amikor a rendelkezéseknek azt a részét, mely a diákmunka nevelő jellegét hangsúlyozza, figyelmen kívül hagyják, s nem ragaszkodnak a megfelelő munka- feltételekhez. Az engedélyezett napok számának túllépésére is megtaláljuk néhol a „kiskaput”. Az is helytelen, amikor nem számolnak eléggé — az általános iskolásoknál láttuk ezt — a gyermekek alkatával, teherbíró képességével, például rossz időben is kivitték őket munkára. Ennyi talán elég is a tapasztalatok elmondására. Most már egyébként is befejeződött az őszi iskolai segítség ideje. A kiesés a tanulásból nem kevés, megérzi ezt diák és tanár egyaránt. Nagy hiba lenne, ha elfelejtenénk: az ifjúság alapvető feladata a tanulás, éppen ezért ennek megfelelően kell értékelni termelő munkájukat. A csoportok és egyének munkája is kerüljön mérlegre, s ha lehet ne fukarkodjunk az elismeréssel. Sokezer tonna leszedett zöldség és gyümölcs veszett volna kárba ügyes, szorgos igyekezetük nélkül. T. P. Hasznos barátság Beszélgetés Szász Károly István festőművésszel Azon a péntek délután a nap is kisütött Lakiteleken. Kedves szavakkal, virággal fogadták a gyerekek Szász Károly István festőművészt, aki eljött közéjük, hogy alkotásaikat értékelje, s tanácsokat adjon. Nem jött üres kézzel: ecseteket, ceruzákat, temperákat, festéket, rajzszenet, pitkrétát, palletákat, művészeti illusztrációkat hozott ajándékba a fiatal kiállítóknak. A művelődési ház irodájában beszélgetünk a 63 éves mesterrel: életéről, munkásságáról, lakiteleki kapcsolatáról, s főleg a gyermekekről, munkáikról. A fiatalos lendülettel alkotó művészt ez év elején nagy elismerés érte: ^gy zománcképét és egy grafikáját megvásárolta a Kis- celli Múzeum. Béesben vetítettképes előadást tartottak művészetéről, Lengyel- országban tízezrek látták képeit a fél évig tartó vándorkiállításon. Jelenleg esztergomi kiállítására készül, s a napokban Amszterdamba kapott meghívást. Csak akkor lepődünk meg, amikor elmondja, hogy az első kiállítását mindössze 10 évvel ezelőtt rendezték meg. — Miért ilyen későn? — Kétségbeesetten szerettem és szeretek festeni, de apám, aki szintén festő volt, nem engedett. Művészeti lapokat szerkesztettem, fró voltam, de az emberből előbb utóbb kiPetőfiről tanácskoznak Európa költői A Petőfi Sándor születése 150. évfordulójának méltó megünneplésére alakult emlékbizottság átfogó terveivel összhangban a Magyar Írók Szövetsége rangos, európai szintű rendezvényekkel tiszteleg a szabadságharc költőjének életműve előtt. Erről Simon István Kossuth-díjas költő az írószövetség titkára a többi között ezeket mondotta: — Az Írószövetség alapvető célja az volt, hogy kapcsolódjék az országos ünnepségsorozathoz, rendezvényei méltó részei legyenek annak á nagy társadalmi megmozdulásnak, amely a Petőfi-évben várható lesz. Európai költőtalálkozót rendezünk a jövő év tavaszán április 8. és 15. között. Szokásos, négy évenkénti költőtalálkozónkat hoztuk előre egy évvel, hogy Petőfi munkásságát a költők európai társasága vitathassa meg. A korábbi költőtalálkozók központi témája a hagyományok tisztelete ás a korszerűség viszonya, egymásra hatása volt. Ezúttal a magyar szabadságharc költője életművének tükrében vizsgáljuk majd a mai költői magatartásformákat Nyolcvan külföldi költőt várunk a találkozóra, amelynek központi témája Petőfi helye az európai forradalmi költészetben, életművének tanulságai a mai európai szocialista költészetre vonatkozóan. ugrik az, amivé rendeltetett. Sokáig anélkül dolgoztam, hogy a bemutatkozásra gondolni is merjek. önmagámmal szemben is igényes voltam. Később összetalálkoztam egy-két modern művésszel, Bolmá- nyi Ferenccel, Illés Árpáddal és másokkal, s ők ösztönöztek a kiállításra. így kezdődött, s azóta nincsen megállásom. De így a jó. — Hogyan kezdődött a barátság Lakitelekkel? — Kora tavasszal egy nagyon kellemes és számomra értékes kiállítás volt itt a művelődési házban. Sokan eljöttek a kiállítás megnyitására (még képeket is vásároltak), és barátokat is szereztem. Ekkor ismerkedtem meg a szakkör munkáival, s kialakult egy baráti szál, mely ehhez a kedves gyermek- közösséghez, s Lakitelekhez fűz. — Mi a véleménye a mostani gyerekrajz-kiálli- tásról? — Sikerültnek tartom a kiállítást, s ez az eredményesség a szakkörvezető pedagógus, Bodor Istvánná rendkívül lelkiismeretes munkájából fakadt. Sok ilyen pedagógusra van szükségünk, hogy a következő nemzedék még igényesebb legyen önmaga és környezete iránt. Hiszen nem mindegyik itt és más kiállításokon szereplő gyermekből lesz művész, de valamennyiük olyan felnőtt lesz, akik majd mindig visz- szaemlékeznek a fiatalkori próbálkozásokra. Ez, valamint a beléjük oltott szenvedély kötelezni fogja őket a szép szeretetére, ápolására. Ez a legfontos- sabb, a legszebb, amit tehetünk. Volna egy javaslatom is: próbáljuk megvalósítani: hozzuk létre itt Lakiteleken az ország első gyermekrajz-múzeumát. Ez állandóan nyitvatartó, változó anyagú kiállítás volna. Szekrény kell hozzá, ahol tárolni kellene a folyamatosan érkező és a helyi zsűri elé kerülő rajzokat, valamint egy helyiség, ahol beborítanák a falat a gyermekrajzok. Gondolkozzunk rajta! Lezsák Sándor H'iiHt ifi a Bonyolítunk vagy lebonyolítunk A NYELVMŰVELŐ irodalom már régen feljegyezte, hogy a lebonyolít igében kezdik elhagyi az igekötőt. Újabban már nagyon elszaporodott az igekötő nélküli bonyolítás. Pedig mást jelent bonyolítani, mint lebonyolítani. Értelmező szótárunk szerint a bonyolít ige jelentése: kuszái, gabalyít, gubancol valamit (pl. drótot, fonalat, köteleket). Ebből következik átvitt értelmű jelentése: bonyolulttá, szövevényessé tesz valamit, úgy egybekever, összezavar valamit, hogy csak nehezen vagy alig lehet megoldani, tisztázni, rendezni vagy kibontakozni belőle. A lebonyolít ige jelentése ped>g a következő: Vendégségben c> H a komszomoÜstáknál sorban, lépésről-lépésre elvégzi, véghezviszi, elintézi pl. több mozzanatból álló faladat(ok)nak, tennivalóik) nak egyes tételeit, rendezvények műsorát. Röviden kifejezve a bonyolít jelentese: összezavar, összekuszál, a lebonyolít igéé pedig: nehéz, bonyolult dolgot elvégez, vagy a bonyolultság mozzanatát elhagyva egyszerűen csak elintéz valamit. Ugyanilyen ellentét van a bonyolódik és a lebonyolódik igék jelentése között is. Tehát ami bonyolódik, az bonyolulttá lesz, ami pedig lebonyolódik, az végbemegy, elintéződik. EZEK előrebocsátása után könnyen megérthet- hetjük, hogy miért helytelen azt mondani, hogy az utakon hatalmas forgalom bonyolódik. Annak örülnénk, ha símán folyna le. Újságokban olvashatjuk, hogy vasúti balesetek ulán rövidebb-hosszabb ideig autóbuszokkal bonyolítják a forgalmat. Biztos, hogy így bonyolultabb a közlekedés, de a közlemény mégiscsak azt akarja tudtunkra adni, hogy a nehézségek ellenére megoldják az utasok szállítását. Azt is hallottam a rádióban, hogy valamilyen Intézmény tagjai látogatásokat bonyolítanak, egy szállító vállalat n^dig valaminek a szállítását fogja bonyolítani. Miért teszünk mindent bonyolult1 á? Mindezekben az eltekben hiányzik az igekötő. A forgalmat nem bonyolítok, hanem lebonyolítok. Ugyanígy a látogatást is lebonyolítják, ha mindenáron ehhez az igéhez ragaszkodnak. A szállítást se bonyolítsák, tehát nehezítsék hanem inkább zökkenők nélkül bonyolítok le. Akik igekötő nélkül kezdik használni ezt az igét, átviszik a igekötő= i"e jelentését az alnoieére. Lehet, hogy valamikor ez nem lesz hiba de me még berzenkedik eli*n“ nyelvérzékünk. Kiss István II. Az ifjúsági munkaverseny reformja MÉG ELŐZŐ este figyelmeztettek bennünket: mindenki jól öltözzön fel, mert a Lenin-Mauzóleum- nál feltehetően két, két és fél órát is várni kell, amíg sorra kerülünk. És reggel alig hittünk a szemünknek: nagy pelyhekben hullt a hó... Tíz órára értünk a Vörös térre. Várakozás közben megismerkedtünk egy szovjet fiatalemberrel, aki NovosziHrszkhöl jött Moszkvába. Mint mondta, most tár először a szovjet fővárosban. Szeptember eleién érkezett ide, a Komszomol Iskola hathónapos továbbképző tanfolyamon vesz részt. Tavaly nyárra tervezte, hogy szabadságát a fővárosban tölti, de megbetegedett. Nagyon örül. hogy őt küldték el a tanfolyamra, fgv megismerkedhet Moszkvával. Egy elektromosalkatrészgyárban dolgozik, az ottani komszomolisták közül még csak öten jártak a fővárosban. Lesz mit mesélnie ... — Nézzetek csak oda! — mutatott idegenvezetőnk a Vörös téren áthaladó kis csoportra. — Menyasszony, vőlegény, s közeli hozzátartozóik érkeztek. Idegen- vezetőnk elmagyarázta: Moszkvában az a szokás, hogy az esküvő után az ifjú pár első útja a Vörös térre vezet. Délig még három tiszteletsétának lehettünk tanúi. DÉLUTÁN a Kreml nevezetességeivel Ismerkedtünk. Megnéztük a csodálatosan szép Uszpenszkii székesegyházat, amelyet 1475—1479 között orosz mesterek építettek. Ez a székesegyház a Kreml egyik legrégibb, fehér kőből készült épülete. Több, mint száz Ikonfestő vett részt a székesegyház díszítésében. Az arhangelszki székesegyház 1505—1508 között épült. Falait közel ezer ikon szépíti. ESTE felkerestük a ljubljanói kerületben dolgozó fiatalokat, s a diákokat. A főváros központjától mintegy 30 kilométernyire levő kerületben 35 gyár működik. Az egyik legnagyobb kombinát a Lenin nevét viselő autógyár amely évente 20 ezer Moszkvics személygépkocsit készít. Itt ötezer kom- szomolista szocialista munkaversenyben dolgozik, s az ő eredményük is, hogy a gyár tavaly elnyerte a kiváló kombinát címet. A mechanikai gyárban, ahol különféle alkatrészeket készítenek, ezer komszomo- lista van. A ljubljanói kerületben 23 középiskola, 32 szakközépiskola és 3 technikum működik. A komszomolisták először az ifjúsági klubjuk nagytermébe invitáltak. Munkájukról. eredményeikről. gondjaikról tájékoztattak bennünket. Mint mondták, körülbelül egy évvel ezelőtt a Komszomol kongresszus határozata értelmében átszervezték a fiatalok szocialista munkaversenyét. A korábbi gyakorlat ugyanis az volt, hogy az ifjúsági brigádok bekapcsolódtak a vállalatok szocialista munkaversenyébe, de a fiatalokból alakult munkacsapatok így egymással közvetlenül nem versenyeztek. Most a vállalati munkaverseny mellett az ifjúsági brigádok külön vállalásokat is tettek, s beneveztek a Komszomol kerületi bizottsága által hirdetett versenybe. A legjobban dolgozó kollektívák jutalomban részesülnek. A középiskolások tanulmányi versenyt indítottak. Ezt szintén a Komszomol kerületi bizottsága vezeti, s mivel a diákok munkája a tanulás, az iskolában folyó versenyeket éppolyan fontosnak, lényegesnek tartják, mint a gyáradban, üzemekben dolgozó fiatalok versenyét. JELENLEG a Szovjetunió meesl ■»!• olásának 50. évfordulójára készülnek. A jubileum tiszteletére a kerület komszomolistái a munkájukról egy albumot készítenek, s azt elküldik majd a Komszomol Központi Bizottságának. A SZOVJET fiatalok ezután a KISZ-szervezetek munkájáról, s a kongresz- szusi munkaverseny eredményeiről érdeklődtek. Elmondtuk nekik, hogy a kongresszusra indított szocialista munkaverseny-fel- híváshoz több ezer KISZ- alanszervezet csatlakozott. A Komszomol példáját követve néhány gyárban, üzemben és termelőszövetkezetben a fiatalok egyéni munkaversenyt is indítottak. Ezután részt vettünk a szovjet fiatalok klubestjén. A teremben körben fotelok, székek. Beat-zenekar játszik, az erősítők za iától alig hallom beszélgető partnerem szavát. (Mintha valamelyik Bács-Kiskun megyei ifiúsági klubban 1pnn£n10 ppHirr S71nte kinhálva beszól hoznám. Valószínű. azt kérdi: mi a véleményem ... ? (Folytatása következik.) Tárnái László
