Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-21 / 249. szám

& oldal 1072. október 21., szombat Események sorokban Dimitrov házában Pénteken az „Energia és Szén” Állami Gazdasági Egyesülés központi tudo­mányos intézetében tett látogatást a Szófiában tar­tózkodó budapesti pártkül­döttség. Ezután azt a mú­zeummá alakított házat te­kintették meg, melyben Georgi Dimitrov, a bolgár és a nemzetközi kommu­nista mozgalom kimagasló személyisége élt és dolgo­zott. Nyerere visszalépett A tanzániai fővárosban csütörtökön bejelentették, hogy Julius Nyerere ál­lamfő a korábbi ígéretek­kel ellentétben nem vesz részt október 21-én Moga- dishuban a Szomáliái for­radalom harmadik évfor­dulóién rendezendő ün­nepségeken. Eszerint nem kerül sor Nyerere és Amin ugandai elnök régóta ter­vezett első találkozójára. Korábban mind a tanzá­niai, mind az ugandai ál­lamfő elfogadta a meghí­vást. Béremelés Tanakának A Liberális Demokrata Párt illetékes bizottsága jóváhagyta, hogy 35 száza­lékkal emeljék Tanaka mi­niszterelnök, a parlamenti elnök, a leghlsóDb bíró­ság vezetője és a kabinet tagjainak fizetését. Ha jó­váhagyja a parlament rendkívüli ülésszaka, Ta­naka miniszterelnök havi fizetése 900 000 jen (há­romezer dollár) lesz, vagy­is eléri a vezető japán üz­letemberek fizetését. Ohira tájékoztatta Washingtont Ohira japán külügymi­niszter befejezte tárgyalá­sait az amerikai kormány­zat vezetőivel. Október 17-én kezdődött washing­toni tartózkodása alatt tárgyalt Rogers amerikai külügyminiszterrel, fogad­ta őt Nixon elnök is. fl reakció kísérlete meghiúsult Magánüzleteket és nagyüzemeket foglaltak le Chilében SANTIAGO „Ha az ellenforradalom erőszakhoz folyamodik, ak­kor Chile törvényeivel vá­laszolunk, s ha ez nem ele­gendő, akkor a forradalmi erőszaIdeal vágunk vissza” — mondotta Salvador Al- lende chilei elnök csütör­tökön a santiagói nőszer­vezetek képviselői előtt. Allende a nap folyamán még két beszédet mondott: az egyiket a Szellemi Dol­gozók Hazafias Frontja tagjai előtt, a másikat az országos rádió- és tv-há- lózatban. A népi egység kormánya mind nagyobb mértékben állítja helyre az országban a jobboldali sztrájk és sza­botázsakciók miatt meg­gyengült közrendet. A gaz­daságügyi minisztérium képviselői több zárva tar­tó magánüzletet elkoboz­tak, s számos kereskedőt szigorúan megbüntettek a kereskedelmi törvények megszegése miatt. Az ál­lam lefoglalt néhány nagy­üzemet, amelyek tulajdo­nosai szabotázst szerveztek a termelés leállítása érde­kében. Chile valamennyi kórháza és rendelője mű­ködik. A jobboldal továbbra sem tett le a haladó kor­mány politikájának alá- ásásáról. A reakciós pár­tok nyilatkozatukban a kormányt és személy sze­rint Allende elnököt pró­bálták felelőssé tenni a ki­alakult helyzet miatt. A reakció vezéreinek megbeszélésével egy idő­ben a chilei légiközleke- dési vállalat 180 pilótája 48 órás sztrájkot hirdetett, sőt a legújabb hírek sze­rint a busztulajdonosok is­mét 24 órás munkabeszün­tetést kezdtek a fuvarosok törvénytelen sztrájkjának támogatására. Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára újságíróknak kijelentette: a reakció kísérlete, hogy az országban zűrzavart te­remtsen és megdöntse a kormányt, meghiúsult. A chilei rekació nem nyugszik bele az Allende- kormánytól elszenvedett vereségbe. A szélsőjobbol­dali nemzeti párt most a kormány megdöntését cél­zó tervvel állt elő. A párt képviselői a közeljövőben a törvényhozásban „alkot­mányjogi vádat” kívánnak emelni Salvador Allende köztársasági elnök ellen. Ha a vádat a kongresszus jóváhagyná, Chile alkot­mánya értelmében az el­nöknek le kellene monda­nia és az országban új vá­lasztásokat írnának ki. A reakció tudatában van annak, hogy szándéka a kongresszusban eleve ku­darcra van ítélve — írja a TASZSZ santiagói tudósí­tásában. A jobboldalnak a szenátusban nincs meg az elnök elmozdításához szük­séges szótöbbsége. Követ­kezésképp a provokatív lé­pés fő célja a kormányel­lenes propaganda-hadjárat kiszélesítése, és bizalmat­lanság keltése Allende és a népi egység iránt. Feloszlott az USA 02. kongresszusa Nincs döntő nézeteltérés Thieu ellenterve: népszavazás nemzetközi ellenőrzéssel SAIGON Pénteken délután — he­lyi idő szerint — a dél­vietnami fővárosban har­madszor találkozott Kissin­ger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanács­adója Bunker nagykövet és helyettese. Whitehouse, valamint Abrams tábor­nok, az amerikai szárazföl­di hadsereg vezérkari fő­nöke Thieu elnökkel, alel- nökével és a saigoni nem­zetbiztonsági tanács tag­jaival. Thieu elnök csütörtökön este kétórás tájékoztatót tartott a saigoni törvény- hozás tagjainak Kissinger- rel folytatott tárgyalásai­ról. Az e tájékoztatón hal­lottakat adta tovább az AFP francia hírügynök­ségnek egy magát megne­vezni nem kívánó politikai személyiség. A többszörös áttétellel nyilvánosságra került ér­tesülések szerint Kissin­ger és Thieu tárgyalásain a DIFK szeptember 11-i indítványára adandó el­lenterv kidolgozásáról van szó. Az indítványt Thieu szőröstül-bőröstül elveti, míg az amerikaiak hajlan­dók lennének úgy elfogad­ni a hármas koalíciós kor­mány gondolatát, ha ab­ban Thieu vezéregyéniség­ként vehetne részt, és a tulajdonképpeni miniszter- elnök a „harmadik erő” (a DIFK-javaslat fogalmazá­sa szerint: egyéb politikai erők) képviselői közül ke­rülne ki. Thieu változatla­nul ellenzi a koalíciós-kor­mány gnodolatát és ellen­tervet ismertetett, amely­nek lényege az lenne, hogy j először rendeljenek el tűz­szünetet, majd tartsanak „népszavazást, a nemzeti kormányban való kommu­nista részvétel eldöntésé­re”. Ezt a „népszavazást” nemzetközi szervezetek el­lenőriznék. Az AFP által idézett, meg nem nevezett saigoni személyiség szerint nincs döntő nézeteltérés az ame­rikaiak és a saigoniak kö­zött Elnökválasztási kortes­manőverezések és a Fehér Házzal való nyílt kenyér­törés jegyében fejezte be munkáját és oszlatta fel önmagát magyar idő sze­rint csütörtökre virradólag az Egyesült Államok 92. kongresszusa. A november 7-i elnökválasztásokkal egy­idejűleg lezajló kongresz- szusi választások eredmé­nyeként létrejövő 93. kong­resszus 1973. január 3-án ül össze. A 435 tagú kép­viselőház valamennyi man­dátuma megújításra kerül további kétéves időtartam­ra, a szenátus 6 évre vá­lasztott 100 tagja közül ezúttal 33 szenátor mandá­tuma dől el a választáso­kon. A kongresszus két háza utolsó ülésén két olyan alapvető kérdésben mért vereséget Nixon elnökre, amelyben a Fehér Ház hadüzenetszerű kihívást intézett a törvényhozáshoz. A Fehér Ház szándéka mindkét költségvetési kér­désben az volt, hogy vagy látványos meghunyászko- dásra kényszerítse a kong­resszust — és Nixon ily módon az „erőskezű elnök” dicsfénvével léphessen a választók elé a korteshad- iárat finisében — vagy pe­dig vereség esetén az el­nök a demokratapárti többségű kongresszust ál­líthassa oda bűnbaknak az inflációért és a költségve­tési deficit fedezésére elke­rülhetetlenné váló adóeme­lésért. A várakozásoknak meg­felelően a képviselőház először jóváhagyta az elnök javaslatát. Ezt követően azokban a szenátus egy módosítással megszorított változatot hagyott jóvá, s miután a két ház nem tu­dott közös megfogalmazá­sú kompromisszumos vál­tozatban megegyezni, az elnöki javaslatot teljes egé­szében elvetették. Nixon elnök ezzel tulaj­donképpen elérte célját, de egy kapcsolódó költségveté­si törvény kérdésében az általa kiprovokált vereség olyan mértékűre sikerült, hogy kortesértéke legalább­is kérdéses. Az elnök ugyanis kedden — Infláci­ós hatására hivatkozva — megvétózott egy törvény- javaslatot, amely 24,6 mil­liárd dollárt irányzott elő az USA állandó- és folyó­vizeinek az ipari szennye­ződéstől való megtisztításá­ra. Az elnöki vétót a kong­resszus záróvitájában a szenátus 52:12, a képvise­lőház pedig 247:23 arányú többséggel érvénytelenítet­te. Ez rendkívülien megne­hezíti Nixon számára, hogy a ..pazarló” és „semmitte­vő” kongresszus ellen ví­vandó korteshadjáratban a demokratanárti többséget tegye felelőssé a gazdasági problémákért. ELRETTENTŐ PÉLDA Ellentétek az EGK-csécstalálkezén Ugandában folytatódik a hajsza a nem ugandai ál­lampolgárságú ázsiaiak ellen, akiket kiutasítottak az országból és megtiltották nekik azt is, hogy vagyonu­kat magukkal vigyék. Képünkön: A kampalai parla­ment épülete előtt — elrettendő példaként — egy ázsiait állítottak közszemlére az általa elrejtett és kül­földre vinni szándékozott 200 ezer shillinggel. ÍTelefoto — AP—MTI—KS) Franciaország ugyan a betű hazája, rengeteg könyvet és újságot olvas­nak az emberek, az egy­milliós példányszám mégis ritkaság. Pedig most any- nyiban — egészen ponto­san: 1 millió egyszázezer példányban — jelent meg a La Vie Ouvriere (magya­rul azt jelenti: Munkás­élet) különkiadása. A La Vie Ouvriere a CGT, a Francia Általános Munkásszövetség lapja, a legfontosabb szakszervezeti újság. A különkiadás pe­dig, amely nem csak meg­jelent, de el is fogyott, a Francia Kommunista Párt és a Szocialista Párt kö­zös kormányprogramját közli. Ismeretes, hogy e prog­ramhoz a baloldali radiká­lis párt is csatlakozott. A harmincas évek közepének — egyébként, sajnos, rö­vid életű — népfront-kor­mánya óta nem volt Fran­ciaországban ilyen széles körű baloldali egység, mint most, amióta a két nagy baloldali párt végre kö­zös programmal jelentke­zett. További jelentős ered­mény ez a különkiddás és mögötte a CGT. Ebben a nagy szakszervezeti tömö­rülésben ugyanis nem min­denki kommunista, vagy szocialista, soraik közt van­nak szép számmal párton- kívüliek is. De ha a CGT — és csatlakozva hozzá: a CFDT (Francia Demokrati­kus Munkássszövetség, egy másik szakszervezeti tömö­rülés) — magáévá teszi, sőt propagálja, különki­adásban terjeszti tagsága körében a kommunista­szocialista közös programot, ez azt jelenti, hogy a CGT és a CFDT pártonkívüli tagjai is feltehetően erre a közös programra szavaznak majd a jövő évi választá­sokon. A degaulleista kormány- koalíció az utóbbi időben némileg gyengült, részint az áremelkedések miatt, részint némi munkanélkü­liség jelentkezése okán, nem utolsósorban pedig azért, mert túl sok és lát­ványos korrupciós és más botrány hullámai érintet­tek még magas kormány­köröket is. Ugyanakkor a baloldal, elsősorban az egy­ségprogram révén, erősö­dik. Ez az egymillió pél­dányos különkiadás, a prog­ram széles körű teri^sztése is erősödését segíti. És azt, hogy a közelgő tavaszi vá­lasztásokon minden koráb­binál iohb eséllyel indul- hnf-ink Fm/rt''Írországban a baloldali pártok. Nézetkülönbségeket tük­röztek a kibővített EGK kétnapos párizsi csúcsta­lálkozójának már a csütör­tök délelőtti első ülésén el­hangzott állam- és kor­mányfői felszólalások. Miközben több minisz­terelnök síkra szállt az európai parlament erősíté­séért, Pompidou francia köztársasági elnök szembe­helyezkedett azzal, hogy az egyes országok kormá­nyait megfosszák a politi­kai hatalomtól. Pompidou megnyitó beszédének el­hangzása után Biesheuvel holland miniszterelnök szó­lalt fel. Ellentétben a fran­cia államfővel, az európai parlament erősítéséért száilt síkra. Willy Brandt nyugatné­met kancellár felszólalásá­ban szintén az európai parlament közvetlen mec- választhatóságát sürgette. Síkra szállt azért, hogy az Európai Gazdasági Közös­séget építsék ki „a stabi­litás közösségévé”. A fej­lődés során „olyan igazi euróDai kormányt” kell alakítani, amely magára vállalná a közös politika összes feladatait és parla­menti ellenőrzés alatt áll­Meghalt Susini francia főmegbízott PÁRIZS A VDK fővárosa ellen végrehajtott október 11-i amerikai légitámadás al­kalmával, a Hanoi fran­cia diplomáciai képviselet épületének lebombázása­kor szenvedett súlyos égé­si sebesüléseket Francia- ország főmegbízottja. Susini csütörtök este hunyt el a Párizs környé­ki Percy katonai kórház­ban, ahová október 17-én vették fel, miután repülő­gépen Hanoiból Párizsba szállították. A halálhírt a kórház jelentette be pénteken. Az október 11-i légitá­madás alatt Susini bőrfe­lületének 60 százaléka megégett. Előbb Hanoi­ban ápolták, majd amikor orvosfia és a vele egvütt Hanoiba érkezett többi francia orvos úgy ítélte, hogy a főmegbízott álla­pota megengedi a repülő­útat, Franciaországba vit­ték. Susinit a Percy kór­házban intenzív szobában helyezték el, megmenteni azonban nem tudták. Az 52 éves diplomata 1944-ben lépett külügyi szolgálatba. Ankarában, Reykjavikban, Belgrádban, Beirutban, Damaszkusz- ban és Kairóban, végeze­tül pedig Hanoiban kép­viselte hazáját. Az október 11-i légitá­madást Pompidou francia elnök sajnálatos cseleke­detnek minősítette. Az ügyben közvetlenül a bombázás után a francia külügyminisztériumba ké­rették Arthur Watson amerikai nagykövetet és tiltakozást jelentettek be. Ezt kővetően Nixon ame­rikai elnök Pompidouhoz intézett magánlevélben fejezte ki sajnálkozását a történtek miatt. Egymillió példány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents