Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
* ár tavasz lett, biztató, meleg, álomlzü napsütés- ■ ■ seL A Geilért hullámfürdő megnyitotta iciso Kapuit, a műhullámok kezdték utánozni igazi, tengeri rokonaikat, a merészebbek már csapnod mk ielso testüket a vízben, az óvatosabbak a csempézett parton jártak, bőrükön kipiroslott a napfény, A törzsvendégek mindenesetre már korán kijártak a hullámba — ha személyesen mind nem is. ismerték egymást, tudták, a másikról, ki kicsoda. Persze: a neves színésznőket ismerni kellett színpadról, plakátról, reklámból, a strandszépségeket is köszöntötték, különösen azokat a művésznőket, akiket az akkori időkben telefonszín^sz- nőknek neveztek, mivel a telefonkönyvben számuk és nevük után az állt: színművésznő, holott sohasem láttak bévülről színpadot; cégérük volt ez, gazdag emberek örömeire szolgáltak. A férfinem is válogatott volt, legalább is a törzsközönség férfial: az akkori pesti élet aranyifjai, jó néhányan a góthai al- manachból, címeres pecsétgyűrűk. Londonból hozatott fürdőköpenyek, egyiptomi cigaretták. Aranyfürdő volt a hullám, dél felé ha meggondoljuk: majdnem zártkörű, hiszen nem sokan engedhették meg maguknak, hogy a hétköznap komor, a holnaptól rettegő munkaidejében a napon sütkérezzenek — kis erszényeknek a belépti- díj is túl drága volt. itt időzött kis félórára mindennap a bankár: fezőr, aki mindig postán küldött száz friss rózsát Bécsbe Jeritza Máriának, itt volt a revolveres fő- szerkesztő, így hívták, mert kis példányszámú hetilapja cikkeivel akkorákat durrantott a bankokban, hogy csak úgy dőltek hozzá az ezresek, még Tichv gróf’ is előre köszönt neki, mert előfordult, hogy az éjszakai lokáléletben kisegítette őt némi gyorskölcsönnel. Aztán sokszor külföldiek, főként a nagykövetségekről, gentlemanek, a csekély idegenforgalom Gellért-szállóbeli vendégeivel. Azért kellett részletezni, kikből állt ez a társaság, mert egy késői tavaszi napon, amikor a napsütés már heves volt, s már-már nyárrá változtatta az időt. ilyen tszép déli órákban tört ki a döbbenetes vihar, elképedés, felzúdulás, határtalan tiltakozás, ultimátum és határozott bojkoltkészülődés formájában. Mintha ezen a délen minden elsötétült volna, a nap visszavonta volna sugarait, a bágyadt hullámok elcsendesültek, a fürdőmester kővé meredt, kövér hasán összefonta húsos kezét. Vagyis: Je Ager Tor megígérte Mancikának, a szőke trafikos lánynak — Mancika a felsőszigeti lokálban hordozta éjszakánként az asztalok közt a cigarettás tálcát, — szóval Je Ager Tor megígérte neki, hogy egyszer kiviszi a hullámba. Je Ager Tor akkor már hétköznapi szókinccsel, tűrhetően beszélt magyarul, s körülbelül azt mondta a lo- Kálban Mancikának: —Nagyon szeretném magát Mancika nemcsak szőke, csinos is volt — (a lokálban nem alkalmaztak csúnya lányokat) —, ő pedig cigarettaeladás közben is értesült arról: egyik-másik vendégnek nagyon tetszik, s a vendég hajlandó tetszését bizonyítani. Ezért nem lepődött meg Je Ager Tor vallomásán, s ha Je Ager Tor vendég lett yolna — ami különben elképzelhetetlen —, akkor a 'dolgok másként folynak, hihetően a szokott módon. De Je Ager Tor szintén a lokál alkalmazottja volt, üvegbúrában főzte a kávét, s mint Mancika, ő is tálcával járt az asztalok közt. Kideríthetetlen, hogyan került a magyar fővárosba ez az abesszin legény, mi kergette világgá a messzi Abesszíniából, de itt volt Aliként a lokálban és beleszeretett a szőke Manciba. — Tudod, mit szeretnék, Ali — a lokálban a pincérek, a lányok, a kávéfőző tegeződtek —, szeretnék a hullámba menni, ott ebédelnénk és csak estére jönnénk ki ide az üzletbe. Egy nőért sok mindenre vállalkozik az ember, a fekete Ali is tudta, ha Mancika ki akar menni a hullámba, ki kell vinni, fellebbezés nincs. Kis fürdőnadrágjában, mögötte a szőke Manci, megjelent tehát Ali a műhullámok partján. Öü! Egy fekete, ó! Áz Ali. ó! Egy gentlemen — aznap érkezett — már indult a kijárat felé. Egy fekete, egy colored men! Ö, bemegy a vízbe, Ó! * A tudás Ebben a tanévben 388 új általános iskolai és 116 középiskolai tanteremben kezdődött a tanítás. Iskolát avattak Kiskunhalason és Lentiben 12 tanteremmel, Kecskeméten és Zalaegerszegen 16, Dunaújvárosban 20, és a fővárosban három 24 tantermes épületbe költöztek be még szeptember előtt. Modern, korszerű iskolában nemcsak tanítani, tanulni is kellemesebb. A kérdés csak az: mikor tekinthetők korszerűnek a tudás e friss otthonai? Az új iskolák és az új tantermek, még nem hoztak alapvető változást. A mennyiségi fejlődés csak látszat. Tíz évvel ezelőtt 30 155, 1971-ben 31 520 általános iskolai tanteremben ültek a tanulók. Pedig tíz év alatt, több mint ötezer iskolai tanterem épült, de közben sok tanyai iskola elnéptelenedett és felszámolták a szükségtantermeket is. Ami a minőséget illeti, a Tudományos Akadémia pedagógiai bizottságának egyik vitaülésén hangzott el. Sem az örökölt hálózat, sem a felszabadulás utáni * oktatásügyi beruházások nem elégítik ki az iskola tényleges funkcióit. Jelenleg az érvényben levő előírások szerint egy tanteremre 40—42 fős tanulócsoportot számítanak. Nemcsak a gyakorló pedagógusok, de még a laikusok is tudják, hogy ilyen nagylétszámú tanulócsoporttal sem az általános, sem a középiskolákban nem lehet eredményes munkát végezni. Valamennyi szakember egyetért azzal is, hogy mielőbb fel kell számolni az úgynevezett váltott tanítást Talán még az iskolák, a tantermek számánál is fontosabb, hogy a felépítendő iskolákat illetően milyen követelményeket állítunk fel. Mivel a tanácsok önállósága döntési jogot jelent az iskolák anyagitechnikai ügyeiben is, helyes megismerkedni azzal az- úgynevezett „építési minimummal”, amelyet a Tudományos Akadémia említett vitaülésén egy belsőépítész — a teljesség igénye nélkül — néhány pontban így foglalt össze: „Műszaki-esztétikai minimumnak kell tekinteni az iskolaépítkezéseknél a megfelelő hő- és hangvédelmet biztosító falakat, a korszerű természetes és mesterséges megvilágítást. A szükséges hőmérsékletet adó fűtést, kifogástalan méretű egészségügyi és mellékhelyiségeket. Idetartozó követelmény továbbá a könnyen tisztítható, kopásálló padlófelület, a hangnyelő padló- és mennyezetburkolat.” Az oktatáshoz ma már elengedhetetlen bizonyos műszaki berendezés: rádió, televízió, magnetofon, dia- és keskenyfilmvetítő. A minimumhoz tartoznak a megfelelő fizikai, kémiai, biológiai laboratóriumok és demonstrációs anyagok is. P. M. Hangyaboj zilálódik így szét, eszeveszetten, vihar dúl így a gyümölcsös kertben. „Hol az igazság, igen, hol a rendőrség, hol a közigazgatás. Veszélyben a rend, az idegenforgalom — hová süllyedtünk? Egy fekete!” _ A kora délutáni lap már értesült á botrányról. „A társaság bojkottálni fogja a Gellértet, ha feketéket engednek be! Hűsöljön lavórban, ha melege van, de ne riassza el a jó ízlésű embereKet a hullámtól! Mit szól külföld ehhez a merénylethez? Gyors intézkedést, mielőtt késő!” Alit, legközelebb, amikor megjelent a fürdő pénztáránál, felhívták az irodába. Persze., mindenki megveheti a belépőjegyet, de így meg úgy, egyszóval tekintsen el attól, hogy a hullámot látogassa, különben is telt ház van, , Nincs tudósításom róla, hogyan hamvadt el Ali szerelme, ha ugyan elhamvadt a szőke Manci iránt —, Ali nemsokára eltűnt Budapestről. Akkor tört ki az olasz—abesszin háború, jó ürüggyel: Mussolini közölte: „Az olasz kultúrát el kell terjeszteni ebben az elmaradt országban.” Hogyan kell kultúrát terjeszteni? Lövegek- kel, tankkal, gépágyúval, Több ezer kilométer távolságból, sok ezer halottal, felgyújtott falukkal, szuronynyal. amely átfúrja a mellkast. ancika évekkel később — már akkor régen egy * * jóravaló hentes felesége volt — értesült Je Ager Tor haláláról. Lesben állt tizedmagával Je Ager Tor a mezítlábas abesszin harcosok között. Várták a fasisztákat. Egy tank gördült elő az úton, hideg ágyúcsöve mereven nyúlt előre. Az abesszinok reitekükben jelekkel közölték egymással a tennivalókat. A feladat végrehajtása Je Ager 7’orra .jutott. Már ugrott is a rejtekhelyről. kezében a maguk gyártotta bomba. Egy ugrás, egy hajítás, robbanás, a tank ég. megállt. De egv golyó még jutott Je Ager Tornak. Meghalt, ahogy később a koreaiak, ahogy most a vietnamiak. Miért ölik meg az embereket? Mancika pedig azt mondta férjének: — Ismertem az illetőt. Mi csak Alinak hívtuk .. H. Boros Iloria rajza C sak rá kell nézni címmel olasz filmvígjátékot vetítenek a mozik." Az egyik jelenetben a főhősnő idős bácsikája tévénézés közben vacsorázik. Méghozzá úgy, hogy az abroszon mindennek ki van rajzolva a helye: tányérnak, kancsónak, tálnak, evőeszköznek. Ilyenformán az öregúrnak egyetlen pillanatra sem kell levennie szemét a képernyőről. ■ Akármilyen komikus és túlzó ez a jelenet, nem lehet tagadni, hogy a tévé nézőinek egy része — nálunk elsősorban talán a gyerekek — ilyen áhítatos. figyelemmel, szinte rátapadnak a képernyőre. Nem alaptalan hát az a jóslat, amit egy Marshall McLuhan nevű szociológus vázolt fel könyvében. Nagyon leegyszerűsítve, a jóslat lényege így hangzik: vége a földön a könyv egyeduralmának. Letaszította a trónról a televízió, általában a kép és hang. Egyre kevesebbet olvasunk és egyre többet nézzük a képernyőt. S ez még csak hagyján, de már csak nézzük a képet, ami semmi mást nem jelent, mint amit mutat, tehát szellemi pasz- szívitásra kárhoztat, teljesen kikapcsolja önálló gondolkodásunkat és nem vált ki bennünk más hatást, mint a feltételes reflexek általában. Mindez persze az emberi kultúra hanyatlásával, elsorvadásával jár. Nem valami biztató jóslat ez, csak az a kérdés, hihetünk-e a szerzőnek, aki pesszimizmusával nem áll egyedül. Valóban ilyen elképesztő hatással lesz a televízió az emberi kultúrára? Első felháborodásunkban talán hajlamosak lennénk arra, hogy a jóslatot egészében elutasítsuk, mint rossz ízű ijesztgetést. Ráadásul elég könnyű statisztikai adatokat is találni, amelyek azt bizonyítják, hogy a valóságban egvnPn'ábar nem azt az utat választotta, amit McLuhan több mint egv évtizede kijelölt. Az UNESCO adatai szerint a világ könyvtermelése az 1955-ös évi 285 ezer műről 1968-ra évi 487 ezerre emelkedett. S ez az emelkedő tendencia változatlanul megmaradt 1968 után is. Azt is elég könnyű bebizonyítani, hogy a gyermekkor elmúltával — s több évi televíziózás után — elég ritkán marad meg az a babonás áhítat, mint a filmbeli bácsinál. Az is könnyen kimutatható, hogy akinél idősebb korban is megmarad ez a tisztelet, többnyire kevés iskolát járt, esetleg nem is tud írni-olvasni. Tehát nem a könyv ellenében, hanem a könyv helyett nézi a képernyőt. Mégse lenne jó lebecsülni a televízió veszélyeit. Vitathatatlan, hogy van a képernyőnek szellemi passzivitásra ösztönző hatása. Már csak az idő miatt is. A fizikailag fáradt — vagy szellemileg elfáradt —, munkából hazatérő ember szívesebben nézi a képernyőt, minthogy könyvet vegyen a kezébe. A képi látványt befogadni, tudomásul venni valóban kevésbé fárasztó, mint csak szürke betűket nézni és agyunkban, szellemi energiánkkal, fantáziánkkal összerakni azt, amit az író közvetít számunkra. Most feledkezzünk meg arról a nem jelentéktelen ellentmondásról, amiről McLuhan is megfeledkezik, hogy persze nem mindegy, milyen könyvről van szó. Ugyanúgy vannak értéktelen, gondolattalan, szellemi tunyaságra ösztönző könyvek, mint tévéprodukciók. Az egyszerűség kedvéért mégis tételezzük fel azt, hogy a könyvek általában szellemi értéket képviselnek. Akkor is kérdéses, hogy a tévé valóban csak szellemi passzivitásra nevel-e, s az is, hogy minden kép csak önmagát jeleníti-e, nincs-e mögöttes tartalmuk, ném kíván-e gondolati tevékenységet a képek megfejtése? S végül, ami a legfontosabb. A képernyő nemcsak a könyv ellenlábasa lehet, hanem legjobb segítőtársa, nropaaitora is. A m -gvai televízió ebből a szempontból sok példamutató kezdeményezéssel élt és él ma is. Az egyszerű könyvismertetések is sokat használhatnak egy-egy könyv népszerűsítésének. A Nyitott könyv című műsor meg ötvenesen e célra készült. Havonta egyszer jetenhro,n<. hogy a kritikusok és a szerzők értő szavaival és a művek dramatizált részleteivel kedvet csináljanak a kiválasztott könyv elolvasásához. (Éppen ezért igen nagy a tv felelőssége a válogatásban, s nem ártana, ha jobban szelektálnának a mai magyar irodalomban.) A legnagyobb könyvnépszerűsítés természetesen, ha egy-egy könyvből, illetve könyv alapján egész filmet, sőt sorozatokat készítenek. Íme néhány adat a legutóbbi sorozatok hatásáról a könyvpiacon:. Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című könyvét 100 ezer példányban adták ki 1968 decemberében. 1972 februárjában még volt a könyvesboltokban ebből az első kiadásból. Ennek ellenére a vetítéssorozat végén ismét kiadták 82 500 példányban, s a maradék'és az új kiadás is elfogyott. Majdnem ugyanebben az időszakban került képernyőre Mikszáth Fekete város-a. Ezt 1968- ban mintegy 29 ezer példányban, majd 1970-ben újabb 30 ezer példányban adták közre az Olcsó Könyvtárban. A filmvetítéssel egy időben ismét kiadták 28 500 példányban. A könyvesboltok adatai szerint ném eny- nyi, hanem mintegy 100 ezer példány fogyott volna el, ha lett volna elegendő. A Rózsa Sándornak, mint filmsorozatnak nem volt különösebb sikere. Ennek ellenére ismét megjelentették 18 ezer példányban, nem csekély — 60 forintos — áron. A kisebb siker ellenére nagyjából ez is elfogyott. Végül is hát a tv veszélyezteti-e a könyvet és a ■ kultúrát, vagy éppen gazdagítja, népszerűsíti? A válasz helyett előbb tegyünk fel egy újabb kérdést: veszélyezteti-e az atomenergia az emberiséget? Erre már megfogalmazta a feleletet az emberiség: rajtunk múlik, mire használjuk. Semmivel sem más a helyzet a televízió és az emberi kultúra viszonyát illetően. Rajtunk, az emberiségen múlik általában, s rajtunk, magyarokon múlik, hogy Magyarországon mire használjuk a televíziót. De már a kérdés helyett -z eddigiek alapján is megállapíthatjuk, hogy a mi televíziónk a kultúra jegyében, érde1éb?n kötelezte el magát. S ez akkor is igaz. ha időnként szellemi restségünkre építő produkciókkal is találkozunk a képernyőn. Bernáth László Nyitott könyv
