Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-14 / 243. szám
4 oldal 1972. október 14., szombat Falukutató jegyzetek „Szabadulás“és öntudat Tíz évvel ezelőtt a fiatalok faluról való elvándorlását, sőt kifejezett menekülését még meg lehetett magyarázni a bizonytalan es itt-ott szűkös termelőszövetkezeti tagjöveaelemmel, a szabad idő eltöltése helyi lehetőségeinek szűkös voltával. De a magyarázat akkor sem volt kielégítő, ma még kevésbé az. Sokkal kuszáltabb, s az időnek csak nagyon hosszas távlatában felszámolható okozati rendszerről van itt szó. Ezt mondja az egyik téesz-elnök, aki maga is egyéni gazdálkodó volt egykor: „Alig töltik be a tizenhatodik évet és már háromezer forint felett keresnek, nem is túlzottan megerőltető munkával. Mégsem vonzó a példájuk." S mindez egy erősen városiasodó nagyközségben, amelynek központjában hétköznap is éjfélig tart nyitva a három zenés hely, s olyan új művelődési otthon működik, amellyel az ország színe előtt sem vallhatunk szégyent. S a téesz-elnök ekkor így folytatta: „... mert a parasztság mindig lenézett osztály volt, s amikor megszűnt az lenni, épp akkor nyíltak meg a «■szabadulás:« útjai is. S úgy látszik, a most felnövőkben tör elő az elődök összes elfojtott, reménytelen menekülési vágya." Misztikusan hangzó megfogalmazás, tartalmát azonban súlyos történelmi tapasztalatok teszik valóságossá. De nemcsak erről van szó. A múltban, épp a lenézettség, a mélybe szorítottság kompenzálásaként kialkuit egy nagyon markánsan körülrajzolható paraszti öntudat. Legnagyobb íróink ezt a belső tartást magas művészi színvonalon örökítették meg, de ha bizonyítéknak ez sem elegendő, lehet hivatkozni a népköltészet és népdalkincs egészére. A jelen számára elkerülhetetlenül megfogalmazódó nagy kérdés viszont az, hogy mi lett a paraszti öntudatból a szövetkezeti viszonyok közepette. Miért nem termelődött újjá egy magasabb, azaz közösségi szinten? Vagy mégis létezik, csak eddig nem vettük volna észre? Milyen tulajdonságok lehetnének a jellemzői? Nagyon fontos volna használható választ találni e kérdésekre. H. D. Bemutatkozik: az Állami Feflesztési Bank Ebben az évben kezdte meg működését a magyar bankrendszer legfiatalabb intézménye, az Állami Fejlesztési Bank. Az új pénzintézet megalapítása szorosan összefügg a bankrendszer elmúlt évi korszerűsítésével. A mai gazdaság- irányítási rendszerben ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a folyó termelés és a beruházások hitelezésének szervezeti szétválasztása — az előbbi Magyar Nemzeti Bank, az utóbbi a Magyar Beruházási Bank feladata volt — idejét múlta. E felismerés konzekvenciái tükröződtek a bankrendszer reformjában: a vállalatok álló- és forgóeszközhitelezésének feladata a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe került, a Magyar Beruházási Bank 1972. január elsejével megszüntette működését, s helyét a pénzintézetek sorában az Állami Fejlesztési Bank foglalta el. Az összhang megteremtése E változások lényegében a bank- és a beruházási rendszer összhangiát teremtették meg. Beruházásaink ugyanis pénzforrások A kecskeméti színesdia-szalon A fotóművészet a legfiatalabb művészeti ágak egyike. Nem egészen 130 éve, hogy Daguerre párizsi díszletfestő a nyilvánosság elé lépett az embereknek és tárgyaknak ezüstlapon megörökített képmásával. Fogadtatása nem volt egyértelmű: a képzőművészek művészietlen vetély- társat, a tudósok fényes jövőjű segítőtársat láttak benne. E kettősség nyomokban a mai közvéleményben is fellelhető. Művészi rangjának elismertetéséért a harc lényegében befejezettnek tekinthető, noha képzőművész körökben még ma is gyakori a fotózásra tett lekicsinylő megjegyzés, a valóság mechanikus, naturális másolásának vádja. A tudományos megismerésben ugyanakkor valóban nélkülözhetetlen, nagybecsű eszközzé vált. Lencséje előtt kitágult a valóság, s már régen túllátunk vele az emberi szem látóhatárán. A fotózás technikája — Sokoldalúsága ellenére — megtanulható. Sőt, mechanizmusának fejlődése, auto- matizálódása lehetővé tette, hogy az ember kezében a fényképezőgép a művészi alkotásnak olyan eszközévé váljék, mint a festő kezében az ecset, a szobrász kezében a véső. Az ember alkotó fantáziájával, gazdag érzelemvilágával, művészi átélő, formáló képességével a fényképezés bonyolult optikai, kémiai, technikai adottságait egy új, korunkkal együtt érlelődő művészetté fejlesztette. Hozzávetőlegesen egymillió embernek van ma Magyarországon fényképezőgépe. Többségük természetesen csak szórakozásképpen, minden különösebb művészi igény nélkül fényképez. A milliónyi fotósnak egyelőre alig 5 százaléka keresi fel és veszi igénybe azokat a népművelési lehetőségeket, amelyek hoz. zásegítik őket a művészi fényképezés elengedhetetlen ismereteinek elsajátításához. A népművelők sokáig maguk sem fedezték fel a fotózásban rejlő nevelési adottságokat. Éveken át a legtöbb üzemben, vállalatnál, intézményben csupán azért rendeztek be a fotósok számára laboratóriumot, hogy dokumentációs szükségletüket olcsón fedezhessék. Cserében elnézték a művészietlen családi fényképek tömegeinek iparszerű gyártását. Az utóbbi néhány esztendő ebben a vonatkozásban is jelentős változást hozott. Egyre világosabbá válik országszerte a művészi fotózás értéke és népművelői haszna. A fotószakkörök és klubok számának gyors szaporodása, a gyakori kiállítás-rendezés és azok sikere arra utal, hogy ez a népszerű, modern művészeti ág jó úton halad a további fejlődés és kibontakozás felé. Fotóművészeti fakultása a Képzőművészeti Főiskolának még nincs. A fotóművészet hivatásosainak utánpótlását egyelőre ugyanaz a fotóamatőrtábor adja, amellyel a népművelőknek nevelőmunká. juk során számolniuk kell. Népművelési keretek között a művészi nevelés és a szervezés feladatával megbirkózni nem könnyű Gyakran nehezen elhárítható korlátok állnak a fotó- szakkörök és klubok gyorsabb fejlődése elé. Érdemes ezeknek a korlátoknak a ledöntése érdekében az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket tenni, A Kecskeméti Városi Tanács és a kecskeméti fotóklub által az idén indított színesdia-szalon is ezt a célt szolgálja. Kétéves rendszerességgel tervezett rendezvényünkkel szeretnénk az eddig még a fekete-fehér fényképezésnél is jobban háttérbe szorított színes technikával foglalkozni. I. színesdia-szalo- nunkra 10 fotóklubot hívtunk meg. A meghívást heten fogadták el. 43 szerzővel és 130 színes diával. Kezdeményezésünk első lépése kisméretű, de bízunk benne, hogy jelentősebbé bővülhet, mert ez a művészeti ág egyre nagyobb tömegek aktív bekapcsolódására számíthat. s nem mindegy, hogy a benne rejlő vizuális nevelés lehetőségeit milyen mértékben tudjuk hasznosítani, Dr. Tapasztó Istvánné, városi népművelési felügyelő és döntési körök szerint két csoportba sorolhatók: állami és vállalati beruházások. Ezek aránya megközelítően azonos. Ebben az esztendőben például az állami beruházások pénzügyi előirányzata mintegy 50 milliárd forint, míg a vállalati beruházásoké ennél csak valamivel magasabb. A bankrendszeren belüli új munkamegosztás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vállalati beruházásokat a Magyar Nemzeti Bank, az állami beruházásokat — az egyedi nagyberuházásokat, a célcsoportos és egyéb állami beruházásokat —, valamint a központi döntések alapján fejlesztési kölcsönnel megvalósuló beruházásokat most már az Állami Fejlesztési Bank finanszírozza. Az Állami Fejlesztési Bank egy további pénzintézeti, banki teendője a részben vagy egészben költségvetési forrásból képződő központosított fejlesztési alapok — pl. az idegenforgalmi alap, a Balaton-fejlesztési és a velencei-tavi fejlesztési alap — kezelése. Az új bank feladata Az Állami Fejlesztési Bank létrehozását elrendelő kormányrendelet szerint a bank feladata a központi döntésű beruházásoknál — már az előkészítés szakaszában — az előirányzatok, az alapvető számítások részletes vizsgálata. A központi fejlesztési programok műszaki-gazdasági koncepcióit, beruházási terveit általában az ágazatirányító minisztériumok, s az új létesítmények beruházói dolgozzák ki. Az Állami Fejlesztés Banktól a kormányszervek korántsem azt várják, hogy a költség- előirányzatok számszaki helyességét ellenőrizzék, hanem mindenekelőtt azt, hogy a tervezett beruházások közgazdasági megalapozottságát vizsgálja, akadályozza meg az aláter- vezést, a felesleges költekezést, hatékonysági számításokkal tárja fel a gazdasági megoldásokat, kezdeményezze a gazdaságtalan beruházásokra tett javaslatok visszautasítását. Nyilvánvaló, hogy az állami beruházások döntéselőkészítésének e fokozott követelményei nem elégíthetők ki egyik napról a másikra. Mindenesetre bíztató, hogy az új pénzintézet döntéselőkészítéssel összefüggő adottságai kedvezőbbek az elődintézményénél. Mindennek az a lényege: a fejlesztési bank tevőlegesen részt vesz a finanszírozási hatáskörébe tartozó beruházások előkészítésében, költségelőirányzatainak, gazdaságosságának ellenőrzésében. , Információs központ Az Állami Fejlesztési Bank — a kormányhatározat értelmében — a beruházási tevékenység pénzügyi információs rendszerének a központja. Ezzel összefüggő feladata: olyan átfogó információs rendszer kiépítése és működtetése, amely döntési hatáskörtől és pénzügyi fofrástól függetlenül lehetővé teszi a teljes beruházási tevékehy- ség pénzügyi értékelését és elemzését. A beruházások teljes körét felölelő elektronikus adatfeldolgozásra épül az Állami Fejesztési Bank közgazdasági elemző tevékenysége. Ennek közvetlen célja a beruházások kivitelezésének — a beruházási teljesítésnek — számbavétele, a teljesítést befolyásoló tényezők vizsgálata rendszeres információ-szolgáltatás a gazdaságirányítás központi szerveinek, beruházási prognózisok készítése. Az új pénzintézet feladata a beruházási mechanizmus működésének, az előkészítés, a finanszírozás konkrét tapasztalatainak, a különböző szabályozók beruházási tevékenységgel összefüggő jogi szabályozás koordinálása, kezdeményezése, szükség esetén javaslatok kidolgozása a köz- gazdasági szabályozás egyes elemeinek módosítására. összegezésképpen az állapítható meg, hogy az Állami Fejlesztési Bank egyrészt pénzintézeti funkciókat tölt be, másrészt olyan közgazdasági elemző munkát végez, amelyek a gazdaságirányítás feladataihoz kapcsolódnak és azokkal összefüggő állami döntéseket készítenek elő. Garamvölgyi István Erzsébet körút 20. NAPKÖZBEN Meghívók és meghívollak... o Elkészült egy új létesítmény — következett az ünnepélyes átadás. A szervezők hosszas töprengés után összeállították a meghívandó vendégek névsorát. Alaposan dolgoztak, nehogy valakiről is megfeledkezzenek. Aztán bemutatták a vezetőnek, aki néhány nevet kihúzott, s helyükbe újakat írt. Végül mintegy kettőszáz darab, nyomdában készült díszes meghívót vittek a postára. A másnapi megbeszélés egyetlen témája: a vendéglátás anyagi fedezetének előteremtése. Igen ám, de a rendező intézménynek csak annyira futja... szóval csak nagyon egyszerű dologra. Tenni keli valamit — nehogy megszóljanak bennünket — mondták és már tárcsázták is a tsz-ek vezetőit. Mondani sem kell —, hogy mint már annyiszor, ezúttal is — eredményesnek bizonyultak a telefonbeszélgetések. így lett az eredetileg tervezett teasüteményből rántottszelet, a hűsítő italokból pedig konyak és jóféle borocska. Amikor eljött a nagy nap, a szervezőknek sűrű fejcsóválás közepette kellett megállapítaniuk: a vendégek nagyobbik hányada nem érkezett meg. Megindultak a találgatások. Talán nem becsülik eléggé az eredményeinket? Vagy esetleg valamiért orrolnak ránk? Voltak, akik kereken kimondták: hiba volt meghívni azokat, akikről már eleve sejtettük, hogy úgysem jönnek el... Legtöbben viszont azt kifogásolták, miért kell az egészből ilyen nagy felhajtást csinálni. És itt álljunk meg egy pillanatra.' Az utóbbi véleményen érdemes egy kicsit töprengeni. Az történt ugyanis, hogy a rendezők — „ne kövessünk el hibát” — jelszó alapján a felettes szerv valamennyi vezetőjét, sőt a beosztottak többségét is meghívták. Jó néhány más társszerv esetében is így jártak el. Azonban a címzettek szinte kivétel nélkül az ésszerűség mellett döntöttek és csak azokat delegálták, akik munkakörileg, vagy hatásköriig közvetlenül érdekeltek voltak. Sajnos, egyáltalán nem egyedi esetről van szó. Végiggondolva a dolgot, olykor úgy tűnik, mintha egy-egy létesítmény rangját, vagy hasznosságát, alkotóik dereka s munkáját csak a fentebb körvonalazott jelenségek „díszkísérete” mellett lehetne igazán érzékeltetni. Tévedés ne essék; mindezt nem azért tesz- szük szóvá, mert nem helyeseljük a szóbanforgó avató és átadó ünnepségeket. Ezeknek is megvan a maguk sa játos rendeltetése és jelentősége. De miért ne lehelne e gyakorlatot átgondoltabban, szerényebben, a célszerűségnek alárendelve, egymás idejével és a közösség pénzével takarékoskodva folytatni? Szabó Attila Gyönyörű kiskertet láttam az egyik földszintes kecskeméti ház előtt. Miért kell ezt hírül adni, mi ebben az érdekes? A helyszín. A bársonyos szegfűket, a hangulatos petúniákat, karcsú dáliákat egy Erzsébet körúti ház tulajdonosa ültette, gondozza. Tenyérnyi oázist varázsolt a kopár környezet szépítésére, a maga gyönyörűségére. Harsogó sárgák, virító pirosak, muzsikáló kékek a szürkeségben. Senki sem utasította, pénzt sem kap érte, valami benső kényszer hatására alakította ki a virágágyakat a számomra ismeretlen ember. Szeretném megszorítani a kezét. Elszomorltóan sivár ugyanis az Erzsébet körút, talán a legelhanyagoltabb az egész Kecskeméten. Nincs ennek az útnak hangulata, hiányzanak a fák, a zöld lombok. Tavaly magam is gyakran láttam, amint a lakók a házuk elé loccsantják a szennyvizet. Másutt már régen felszippantotta a vizet a nap, amikor itt még besáro- zódik az ember l<ji- ba. Mit por, sár, kátyú, akad egy ember, aki virágokat ültet a pusztaságba. A többség közönyösen halad el a kiskert mellett, de van, aki meg-meg- áll egy percre. Megáll és végigfut benne valami furcsa érzés. Körülnéz. Most a szokottnál is nagyobb a felfordulás. Csatornáznak, aszfaltoznak. Ta- uoiy. mais vizsva gördülnek az autók, nem gyülemlik föl az esővíz. Gondolkodik: szebb napok virradnak erre a környékre is? Eltűnnek hamarosan a cementgyűrű-ra- kások, betemetik az árkokat. Lesz hely. De mire? Követik-e annak az embernek a példáját, aki először épített kiskertet háza elébe? A portengerbe. Ősz van, virágfakasztó májusban vajon mit látnak majd a járókelők? Egyedül büszkélkedik, szomorkodik akkor is az Erzsébet körút 20-as számú ház előtt a vi- rágszigeí?
