Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-13 / 242. szám
Aicmyeső Lakiteleken Lajosmizsére került a Jubileumi Vándorkupa A Kecskeméti Járási TS atlétikai szövetsége szép sikerrel rendezte meg a „Jubileumi Vándorkupa” általános iskolai atlétikai versenyt. A végig szoros verseny győztese Lajosmizse lett. A verseny eredményei: Leányok: 100 m: 1. Major Ilona (Lakitelek) 15,0 mp, 2. Póczik Borbála (Lajosmizse) 15,8, 3. Jakab Ildikó (Ágasegyháza) 16,1. 500 m: 1. Horváth Aranka (Ágasegyháza) 1:37,0 mp, 2. Tóth Edit (Lakitelek) 1:39,6, 3. Kanizsai Teréz (Orgo- vány) 1:41,0. 4x100 m váltó: 1. Lakitelek 60,5 mp, 2. Szabadszállás 61,2, 3. Ágasegyháza 64,9. Magasugrás: 1. Jóljárt Györgyi (Ágasegyháza) 125 cm, 2. Szűcs Judit (Lakitelek) 125, 3. Kovács Erzsébet (Szabadszállás) 120. Távolugrás: 1. Lu- kosi Magdolna (Szabadszállás) 4,22 cm, 2. Kökény Jolán (Lakitelek) 4,15, 3. Ug- rai Zsuzsa (Lajosmizse) 3,75. Súlylökés: 1. Török Mária (Bugac) 8,86 cm, 2. Csőke Mária (Lakitelek) 7,57, 3. Bene Aranka (Ágasegyháza) 7,50. Kislabda: 1. Kozma Katalin (Szabad- szállás) 48,72 cm, 2. Néma Éva (Bugac) 47,74, 3. Faragó Irén (Lakitelek) 45,00. Fiúk: 100 m: 1. Tar Mihály (Lakitelek) 14,1 mp, 2. Gondos József (Lajosmizse) 14,2, 3. Bárány József (Ágasegyháza) 15,1. 1000 m: 1. Kosa László (Lajosmizse) 3:15.1 mp. 2. Mihály Ferenc (Nyárlőrinc) 3:18,6, 3. Vlasák Lajos (Orgovány) 3:380. 4x100 m váltó: 1. Lajccr.'.izse 57.9 mp. 2. Szabadszállás 60.0. 3. Ball ószög P8g. Magasugrás: 1. Nagy Tibor (Ága'egyháza) 138 cm. 2. Kfakóczki József Úíahh megyei rangadó Kecskeméti Volán— Kecskeméti Dózsa 3:0 (9, 7, 2) NB II. férfi, Kecskemét, 200 néző, vezette: Karsai. K. Volán: Kónyári, Hegedűs Z., Szekeres — Mi- zsei, Domokos. Szeghalmi. Csere: Szabó. Edző: Dunszt Ferenc. K. Dózsa: Németh, Nyúl, Kelemen — Tóth. Hebling, Surányi. Csere: Bíró, Arany, Garzó. Edző: Beregszászi Szabolcs. A röplabda NB II. október 15-i fordulóját hozták előr, a szerdal napra, mert t hét végén a Volán, a Mezőfivel együtt az MNK országos középdöntőjében szerepel. A mérkőzés nem hozott túlságosan nagy küzdelmet. A Volán, a nugy ütőerejével szinte akkor ért el pontot, amikor akart. Igaz, a Dózsa-játékosok is ügyesen játszottak, de ez nem volt elég még a szoros eredményhez sem. Jók:Mi- zsei, Kónyári, illetve Németh. Kelemen(Szabadszállás) 138, 3. Körösi Ferenc (Kunadacs) 135. Távolugrás: 1. Pető Lajos (Lajosmizse) 4,49 cm, 2. Szenczi Imre (Szabadszállás) 4,40, 3. Rózsa János (Hetényegyháza) 4,19. Súly. lökés: 1. Homoki László (Lajosmizse) 8,13 cm, 2. Káplár Tibor (Hetényegyháza) 8,09, 3. Dóka János (Ágasegyháza) 8,01. Kisláb- da: 1. Putnoki István (Hetényegyháza) 57,89 cm, 2. Bomi Béla (Lajosmizse) 57,83, 3. Véber László (Bugac) 46,07. A pontverseny végeredménye: 1. Lajosmizse 72, 2. Lakitelek 71. 3. Szabadszállás 58 ponttal. Vasárnap délelőtt zuhogó esőben másodízben rendezték meg Lakiteleken az országos meghívásos egyéni íjászbajnokságot és a Szikra Kupa csapatversenyt. A mostoha időjárás ellenére népes mezőny állt rajthoz, öt egyesület —Bp. Építők, Bp. Vörös Meteor Egyetértés, Nyergesújfalui Viscosa, Bp. Spartacus és a házigazda Lakiteleki Szikra SK — nyolc csapatának 55 versenyzője küzdött meg az érmekért, az értékes jutalmakért. A nagy érdeklődés, a kitűnő eredmények újból iga. zolták a lakiteleki sportvezetők kezdeményezőkészségét, s a hagyományossá váló versenyen egyApálya sz... Vannak még drukkerek Olyan igazi szurkolást, vérbeli bíztatást, de régen nem hallottunk már a sportpályákon. Valahogy kiment a divatból a kedvenc csapat biztatása. A néző nálunk valóban csak „néző”, Megfizeti a belépőjegyet, s aztán szemléli csapatának vergődését. Legfeljebb egy szép gól után csattan fel a taps, vagy egy játékvezetői melléfogásnál zökkenünk ki a megszokott nyugalomból. Szóval ezért volt meglepő, s talán kissé megható is, hogy szerdán, Kecskeméten a középiskolás kézilabda-bajnokságon szüntelenül zúgott a biztatás. „Hajrá SZŐ VOSZ! Hajrá SZÖVOSZ!" Voltak vagy harmincán — fiúk és lányok vegyesen —, s miközben hullottak a gólok, ők egy pillanatra sem kímélték a hangszálaikat. Pedig az ellenfél, az ITSK bizony lényegesen többször rezgette meg a SZÖVOSZ-osok hálóját. Hát, valahogy így csinálták ezt régen, s így kellene ezt most is. A szurkolás színvonala Ha már a szurkolásnál tartunk, kanyarodjunk visz- sza egy pillanatra a labdarúgásra, ahol a fentebb említett hangerő éppúgy hiánycikk, mint a szép játék. Eszünkbe is jutott vasárnap, az üresen ásítozó Széktói Stadion láttán, hogy a bajnoki év előtt, amikor a Kecskeméti Dózsa vezetősége leszögezte, hogy Piber István edző feladata a jövő csapatának építése, ezzel mindenki egj»etértett. Legalább is elvben. Gyakorlatban aztán kissé másként fest a dolog. A közönség egyelőre távollétével tüntet. Igaz, vasárnap szemerkélt az eső, s a stadion sincs közel, de talán Békéscsabán sem sütött a nap, s ott mégis 6 ezren biztatták a csapatot. Pedig a Békéscsaba sem szerepel semmivel sem jobban, mint a Dózsa, s a kecskeméti csapat, most és a többi hazai mérkőzésén sem keltett csalódást.: A játék színvonalánál ná- 1 lünk csak a szurkolás színvonala alacsonyabb.. Molnár Gyuri szerencséje Molnár Gyurinak, a Dő- zs csatárának sosincs könnyű dolga. Az ellenfelek már ismerik, s tartanak is tőle. Többnyire Molnár, a két kecskeméti gól szerzője éppen a rúdugró nekifutóján landolt egy barátságos Szegecki- belépés után. Még szerencse, hogy puhára esett. mindjárt az elején megkapja a maga „testőrét”, s azok nem is annyira Gyuri testi épségére vigyáznak. Vasárnap Kiss Jenő, a Volán edzője Szegeckit bízta meg ezzel a feladattal, akire aztán mindent lehetett mondani, csak éppen azt nem, hogy simogatta a kecskeméti csatárt. Molnár pedig arról híres, hogy nem adja fel egykönnyen. Cipelte Szegeckit a hátán a pálya egyik sarkából a másikba, s közben kétszer is megzörgette a hálót. Másodszor úgy, hogy Szegeckit s a segíteni akaró Szepesit ugratta egymásnak egy finom csellel, majd megkerülve őket vágta a labdát a kapuba, hogy az a kapufa éléről jutott a gólvonalon túlra. Ehhez persze jó adag szerencse is kellett, de egyszer már Molnár Gyurinak is lehett. Ami a kettős fordulón kiderült A hét végén kettős fordulót játszottak a kosárlabda férfi NB I-ben, s ez a ketős erőpróba sok mindent elárult a csapatok fel- készültségéről. Megyénk két NB I-es együttese — dicséretükre legyen mondva — jól állták a dupla megterhelést. Mindketten egy- egy szép győzelmet és egy- egy erősen vitatható, s valójában inkább sikernek számító vereséget szenvedtek. [ A Kecskeméti Petőfi őszi szereplését nem előzte meg valami határtalan nagy bizalom. A MAFC elleni nagyszerű győzelem után sokan a szerencsét emlegették. Aztán szombaton az Izzó, vasárnap pedig a Honvéd ellen a Petőfi játékosok egészen nagyszerűt produkáltak. A határtalan lelkesedést, ami a játékukat jellemzi, most ne is említsük. Ami új, az a felszabadult, szellemes játék és a bátor, pontos távoli dobás, amely ellen a MAFC-nak és az Izzónak nem volt ellenszere és a Honvédnek sem lett volna, ha nem kapnak segítséget a kritikus pillanatokban a játékvezetőktől. Nagyszerű dolog, ha a csapatnak olyan embere van, mint Kovács Jóska Baján, aki képes egy rangadón 47 pontot „termelni”, de talán még jobb, ha 6—7 olyan játékosa képes 10— 16 pontot hozni. A Petőfiben pedig jelenleg ez a helyzet. Ami a szombati Csepel— Bajai Bácska mérkőzés játékvezetését illeti az pontosan jellemzi azt, ami a magyar kosárlabdasportban már hosszú idő óta folyik. Azt már megszoktuk, hogy ha budapesti csapat játszik vidék ellen, akkor a játékvezetők, akik természetesen mindig budapestiek, „apró tévedésekkel” igyekeznek elvenni a labdát. Aztán amikor ez sem elég, akkor jönnek a személyi hibák. A múlt héten a MAFC-mérkőzésen, aki a Petőfiben valamirevaló magas embernek számított, az bizonnyal remélhette a Cseresznyés—Monostori pár különös pártfogását. Baján Baumerth remekül semlegesítette Pálfit. A második félidőben elég volt, ha a közelébe került, már emelhette is fel a kezét. A közönség persze hábo- rog, pedig megszokhatták már ők is, hogy budapesti csapat ellen szoros mérkőzést nyerni magyar játékvezetőkkel — tisztelet annak a kevés kivételnek, kiket sajnos egy kézen meg lehet számolni — nem lehet. Sz. Z. Rádió- és ív-közvetítés a Davis Kupa-döníöről Bukarestben október 13. és 15. között kerül sorra a Davis Kupa idei döntője, a Románia—Egyesült Álla-, mok összecsapás. A három-j napos találkozóról a Ma-i gyár Rádió és Televízió is helyszíni közvetítésekben számol b' 1 re nagyobb rangot jelent a győzelem. Eljöttek a keceli sportvezetők is, hogy a helyszínen tanulmányozzák a verseny lebonyolítását, a szervezési munkákat. Valószínű, hogy róluk is nemsokára sokat fogunk hallani. Az érmek nagy részét a lakiteleki íjászok otthon tartották. Az is figyelemre, méltó, hogy a budapesti versenyzőknek mindössze egyetlen ezüstéremmel kellett megelégedniük. Különösen nagyszerű eredményeket értek el a lakiteleki gyermeklányok, akik bátran felvehetnék a versenyt az azonos korcsoportban szereplő fiúkkal. A díjkiosztásra elállt az eső, s megkezdődött a „lakiteleki aranyeső”. Bús László, a Lakiteleki Szikra SK elnöke köszönte meg a részvételt, s adta át az ér. meket, a jutalmakat. A Szikra Kupát, akárcsak az elmúlt évben, újra a lakiteleki csapat nyerte meg, s ha ez jövőre is sikerülni fog, akkor végérvényesen a birtokukban marad. Eredmények: Gyermek, fiúk (17 induló): 1. Baranyai (Viscosa) 390 kör, 2. Petőfalvi (Bp. Spartacu^) 305, 3. Balogh (Viscosa) 305 kör. Gyermek, lányok (15 induló) : 1. Iványi (Lakiteleki Szikra SK) 308, 2. Csányi G. (Lakitelék) 307, 3. Balázs K. (Lakitelek) 291 kör. Serdülő, fiúk (8 induló): 1. Kalócz (Lakitelek)) 273, 2. Ország (Lakitelek) 272, 3. Révész (Lakitelek) 232 kör. Serdülő, lányok (4 induló) : 1. Molnár (Lakitelek) 224, 2. Horti V. (Lakitelek) 170, 3. Molnár L. (Viscosa) 142 kör. Ifjúsági, fiúk (4 induló): 1. Adamovich (Bp. Építők) 261, 2. Bakó (Bp. Építők) 240 kör. Ifjúsági, leányok (2 induló): 1. Hajdók (Bp. Építők) 239 kör. Férfi, felnőtt (5 induló): 1. Gergely (Bp. Építők) 293, 2. Szántai (Bp. Építők) 284, 3. Rétvölgyi (Bp. Építők) 274 kör. Szikra Kupa végeredménye: 1. Lakitelek „A” 1346, 2. Viscosa „A” 1324, 3. Bp. Építők 1286, 4. Bp. VM Egyetértés 1279 kör. Az utolsó fordulóban Magyar—NSZK, szovjet—román mérkőzés Szerdán este volt a sakkolimpián a 14. forduló. A magyar csapat 2,5:1,5 arányú győzelmet aratott Skopjéban, a holland válogatott ellen. A szovjet együttes négy döntetlen után 2:2-re végzett Argentína csapatával szemben, így az utolsó forduló előtt a magyar csápat, mindösz- sze fél ponttal áll a szovjet válogatott mögött. A bajnokság állása: 1. Szovjetunió 39 pont, 2. Magyarország 38,5 pont, 3. Jugoszlávia 35,5, 4. Csehszlovákia 33, 5. NSZK 31 pont (2), 6. Románia 30,5 (1). Az utolsó fordulóban, amely tehát eldönti a sakkolimpián a végső sorrendet, a magyar csapat az NSZK-val, a Szovjetunió a román együttessel mérkőzik. A nők versenyében, a hatodik fordulóban függőben maradt játszmákat bonyolították le, Verőd meg- fiyérte játszmáját és ezzel a magyar csapat 2:0 arányban győzött az NDK ellen. Az utolsó ford,uló előtt a szovjet együttes előnye már behozhatatlan 0° pont), a magyar nőknek 7,5 pontjuk van, a bolgároknak 6,5, a csehszlovákoknak és a románoknak 6—6. Előkészületi mérkőzések Üjpesti Dózsa— Kecskeméti Dózsa 2:0 (1:0) Budapest, Megyeri út, vezette: Závodszky. A kecskeméti csapat jól játszott és csak kis arányú vereséget szenvedett. Góllövők: Kellner. Bene. Kiskunhalasi MEDOSZ— BKV Előre 2:1 (1:1) Kiskunhalas. 100 néző, vezette: Teuschler. Kkh. MEDOSZ: Dömény (Szalontai) — Juhász, Rá- di, Jäger — Lévai (Gugán), Vas zári — Szőke, Kocsis, Karsai, Mészáros, Csányi (Daróczi). Edző: Virágh István. A fővárosi csapat kezdett jobban, és már az 5. percben Józsa beadását Palics- kó előrevetődve a hálóba fejelte. 0:1. Változatos játék után a 27. percben Mészáros 20 méterről jól eltalált lövéssel juttatta Rothermel hálójába a labdát 1:1. Szünet után nagy fölénybe került a MEDOSZ, s a |83. percben Daróczi egyéni játékával megszerezte a lg iztes gólt is. 2:1. A MEDOSZ megismételte a vasárnapi játékát, és megérdemelten győzte le pz NB I. B.-s csapatot. Jók: Dömény, Szalontai, Rádi, Mészáros, illetve Palicskó, Bácskái dr„ Józsa, Juga. Kecskeméti TE— Szolnoki MÁV 5:2 (1:1) Kecskemét, 200 néző, vezette: Horváth. KTE: Horváth — Tormási, Szabó, Gyurik (Francz- kó) — Kovács, Szőczey — Magyar II. (Némedi), Má- nyoki, Porhanda, Bánhidi, Balatont Edző: Varga Béla. Már az első félidőben is tetszetősen játszott a KTE, de a csatárai túl sokat adogattak és nem is mindig pontosan. A szolnokiak néhány gyors ellentámadása időnként nagy zavarokat okozott a KTE védelmében. Szünet után már sokkal gólratörőbbnek bizonyult a kecskemétiek játéka és végeredményben megérdemelten győzték le az NB II-es csapatot. Kár, hogy a szolnokiak egyik legjobbja, a veterán Ábonyi a második félidő eleién megsérült, mégpedig úgy, hogy senki sem volt a közelében. Sajnos, a nemrégen használatba vett Városi pály» gyepszőnyege máris egyenetlen, göröngyös és nemcsak a játékot zavarja, hanem sérülésveszélyes is.
