Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-13 / 242. szám

197t. október 13., péntek

S. oldal

Fémmunkás Vállalat :0 Baromfifeldolgozó Vállalat: 54 bérlő

B ■

Üzem - színház - közönségszervezők

Két kecskeméti üzem — ti Fémmunkás és a Baromfifeldolgozó Vállalat — szakszervezeti bizottságát kerestük fel az elmúlt napokban, hogy megkérdezzük, náluk hogyan dolgozik az üzemi közönségszervező.

Kiderült, hogy a Fémmunkás Vállalatnál tavaly mindössze nyolc színházi bérlettulajdonos volt. Az üzemi közönségszervezőtől kapott tájékoztatás szerint az idén egyetlen dolgozó sem igényelt bérletet. A Baromfifeldolgozó Vállalatnál tavaly negyvenhetén kértek bérletet, az idén ötvennégyen.

Csináld te...

Deli Erzsébet, a Fémmunkás Vállalat szerkesztési osztályán dolgozik, gépírónő. Egy esztendővel ezelőtt az üzemtől megváló, előző közönségszervező a folyosón megszólította: Erzsi, ezután csináld te a színházi szervezést! Ennyi volt a megbízás. És Erzsiké megpróbálta folytatni a munkát .Nem sok sikerrel. Igaz, segítséget se nagyon kapott... Most így beszél:

A tavalyi nyolc színházi bérlő közül ketten már nyugdíjasok, ketten máshol dolgoznak. Szili Imre bácsi

hosszabb ideje beteg, nyilván ezért nem jelentkezett. Hárman — Patonai Margit, Sándor Zsuzsa és Rabnyec János — most is itt dolgozik, beszélhetünk velük.

Patonai Margit üzemmérnök. Nagykőrösi.

— Nagyon szeretem a színházat — mondja. — Ügy látom a mi színházunk prózai előadásai kimagaslóan jók. Az idén hajdani évfolyamtársammal közösen váltok bérletet és azt várom, amit eddig: jó darabokat jó előadásban.

Az osztálytársakkal közösen

A dolgozók gimnáziumának harmadik évfolyamába jár Sándor Zsuzsa. Az idén nem kért színházbérletet. Miért?

— Nagyszerű közösség alakult ki az iskolában. Osztályfőnökünk arra buzdított járjunk közösen színházba. Úgy döntöttem megfogadom tanácsát, velük nézem meg a bemutatásra kerülő darabokat.

(Rabnyecz János bement a színház szervezőirodájába és megvásárolta bérletét.)

A beszélgetésbe Varga János szerszámkészítő is bekapcsolódik. Ö a szakszervezeti bizottság kulturális felelőse.

— Februárban itt járt nálunk a Katona József Színház hat művésze. Az ebédlőben egy bohózatot mutattak be. Siker volt! Utána arról beszélgettünk, hogy talán kollektív bérletet is vásárolhatnánk. Esetleg tíz darabot. Biztosan sokan jelentkeznének érte... De azután olyan sok gondunk volt. Személyi változások, munkahelyi problémák. Mintegy kétszázan elmentek. Most ezerháromszázán dolgozunk itt. Az új szb- titkárunk is megbízottként tevékenykedik.

Kilenc új bérlet

A másik „bérletügyben” felkeresett üzem a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat, ahol ezernyolcszáz ember dolgozik.

Rácz Imréné az üzemi közönségszervező 12 esztendeje látja el kulturális megbízatását. Egyébként a Március 8” szocialista brigád tagja.

— Az idén ötvennégy bérlő mellett zenés darabokhoz 80—100, prózához 45—60 jegyet igényelek. A mozival most kötöttünk „keretszerződést”, ez azt jelenti, hogy minden csütörtökön kihozok húsz jegyet — egyelőre csak eny- nyit — és eladom. Ezt azután megszokják a dolgozók. és mind többen járnak csütörtökön moziba.

Hangverseny? Az orgonakoncerteket szeretik, arra mindig van jelentkező.

Amiről még feltétlenül szólni kell: májustól szeptemberig tíz alkalommal szervezünk kirándulást, ötven forintot fizetnek a résztvevők egységesen az egy-két napos programért.

— Amit eddig elmondott — gondos, jó munkára vall. Hogyan, milyen módszerrel végzi a szervezést? — kérdezem.

— Tizenöt éve itt dolgozóm. Állandóan az emberek között vagyok. Beszélgetek velük színházról, moziról. Ha visszakérdeznek már tudom: érdeklődnek. És hamarosan jegyet kérnek. Soha nem erőszakolok bérletet vagy jegyet senkire. De nincs is rá szükség. A plakátokat viszont mindenhol kirakom. De beszéljünk néhány bérlővel, hallgassuk meg az ő véleményüket is.

Különösen a prózát szeretem

Kontra Lászlóné bérelszámoló. 11 esztendeje férjével jár színházba, Ma- dách-bérletet vásároltak.

— Elégedett vagyok a műsorral. Különösen a prózát szeretem. Számomra az utóbbi évek legemlékezetesebb bemutatója Raffai Sarolta: Egyszál magam című darabja volt.

Elégedett volt a tavalyi évaddal Nagy Zoltán művezető is. Az idén a színházbérlők sorába lépett.

— Tavaly, amikor a Bánk bánra alig sikerült jegyet kapni, úgy határoztam, bérletet vásárolok én is. Ahogy a műsortervet megnéztem, jól tettem.

És hadd kérdezzük meg a közönségszervezőt, Rácz- nét, ő mikor jár színházba?

Kicsit elpirul a kérdés hallatán.

— A színháztól — jutalomképpen — kaptam bérletet. Ez nagyon jólesett nekem.

Azt szeretném, ha a bérlők, jegyigénylők száma továbbra is emelkedne, mind többen igényelnék a kulturált szórakozás*

Két üzem. Bejáró és helyben lakó, gyermekes és egyedül álló dolgozókkal Gondokkal, örömökkel, melyek között néha azonosak is akadnak. A kulturális tevékenységet illetően azonban a Baromfifeldolgozó Vállalattól tanulni lehet.

És ők szívesen látják mindazokat, akik kíváncsiak munkájukra.

A Fémmunkás Vállalat kulturális bizottságának

élni kellene ezzel a lehetőséggel. S. K.

Néhány szó a népművészetről

Ismeretes, napjainkban mekkora termékenyítő erő — a művészetek valameny- nyi ágában — a népi művészet. Ahogyan a középkor (egyáltalán nem „sötét!) századai alatt a kultúra egészét az antik — főleg a latin nyelven közvetített római — művészet termékenyítette, úgy hat világszerte az irodalomban, zenében, építészetben, képző- és iparművészetben —, s egyéb területeken is — a folklór, s a leleményes népi alkotókedv sokféle produktuma.

Nálunk a zenében Bartók és Kodály emelte legmagasabbra, beolvasztva műveikbe, a népdalkincset. Az irodalomban Juhász Ferenc, Nagy László, Buda Ferenc — és mások is még, többen — gazdagító elemmé alakították műveikben a népi hatást.

A képzőművészetben is sok szép példa akad. Elég itt csak a megyénkben Berki Viola grafikáira utalnunk. S arra, hogyan kerül előtérbe fokozatosan éppen ez idő tájt a népi, illetve parasztfestők, az úgynevezett „naív” festők munkálkodása. (Akik nem is any- nyira „naivak” a szó eredeti értelmében; gondoljunk csak a szintén me- gyénkbeli Benedek Péterre.)

A mesemondók, népi fafaragók, pingálók, hímző- és csipkeverő asszonyok, hangszerkészítők, népi énekesek és táncosok iránti érdeklődés az utóbbi években fokozódott. A rádió és a televízió, valamint az újságok és folyóNyolc általános

Ismerek olyan édesapát, aki a gyermekei előtt titkolja, hogy nincs meg a nyolc általános iskolája. A gyerekek harmadikba, ötödikbe járnak, s a „titok” így még nem „pattant” ki, nem vált nyomasztóvá. Az édesapa szorongása azonban jelzi, számára is terhes, ő is túl szeretne már adni ezen a „szégyellni- valón”. Dehát nehéz, nagyon nehéz újra beülni az iskolapadba annak, aki egyszer onnan már kinőtt.

Mástél millió

Ma hazánk felnőtt lakosságából több, mint másfél millióan vannak, akik nem végezték el a nyolc általánost, s ennek a sok embernek a fele harminc éven aluli. Sokaknál a családi körülmények, másoknál a saját fiatalkori restségük vezetett ide, hogy az ötödik, hatodik, hetedik osztálynál megrekedtek, s félanalfabétaként éppen csak az írás, olvasás küszöbét lépték át, az alapvető ismeretek elsajátítását nem fejezték be. Akár így, akár úgy történt, nem szabad ezt most felhánytorgatni. Ha valamilyen társadalmi akcióhoz nagy körültekintés és sok-sck emberi tapintat szükséges, akkor az általános iskola befejezésénél nincs ennél fontosabb.

Tapintat, segítség

Üzemek szocialista brigádvezetői, iskolák pedagógusai mondják ezekben a hetekben: „Tanulj, segítünk, jelentkezz, ne tarts semmitől, nem hagyunk magadra...” Akik ezt mondják, azoknak számolniuk kell vele, hogy nem keveset kérnek, hogy sok gátlást és kisebbségi érzést kell leküzdeniük a felnőtt fejjel tanulást vállalóknak. A Diósgyőri Gépgyárban nyolcszáznegyven negyven éven aluli munkást keresnek fel és kínálják fel: tanuljon, fél év alatt, nyolcban órában előkészítik egy osztály vizsga letételére. Nem a családi körülményektől függetlenül és mindenáron akarják ebben az üzemben rábírni a nyolc általánost el nem végzetteket arra, hogy nekivágjanak a tankönyvek világának. Felnőttoktatásunk módszereiben is megújultan yárja az esti iskolásokat; nincs feleltetés, nincs leckenézés, nem csinálnak harminc-, negyven-, ötvenéves emberekből „felelj!” kisdiákot, hanem előadásokkal segítik elő, heti két foglalkozás keretében a magántanulást. Ilyen módon fél év alatt eljutnak a hetedik vagy a nyolcadik általánosból az osztályvizsga letételéig.

Számos nagyüzemben — nagyon helyesen — a szakképesítés megszerzésével kötik össze az általános iskolát és növelik a szakmai anyagot. A felnőtt- oktatás módszereinek megújulásán túl azonban mindennél fontosabb a környezet segítése és megértése. Élcelődésnek most nincs itt a helye és az ideje, csak megbecsülés, megértés és támogatás illetheti azokat, akik a gyermekkorukban elmulasztottak pótlására vállalkoznak.

Nem magánügy

S hogy milyen fontos ez a támogató és egyetértő légkör, azt jelzi, hogy a Csepel Művek esti általános iskolájában a tavalyi oktatási évben négyszáztizen- hárman jelentkeztek, közülük három- száztizenöten iratkoztak be, de csak százhuszonnyolcán vizsgáztak. Nem könnyű tanulni az élet gondjaitól elfoglaltan; úgy tűnik, az általános iskolai végzettség általánossá tétele nem megy máról holnapra.

Ezen az őszön sem érheti be azzal senki, hogy az embereket rábírja és beülteti az iskolapadba, s aztán magukra hagyja őket. Kollégáktól és a családtól, de a tanároktól is sok jóindulat és türelem szükséges ahhoz, hogy a tudásra vágyók ne riadjanak vissza a* első nehézségektől és képesek legyenek a tanulás jó ízeinek a megismerésére. Az alapiskola elvégzése nem kinek-kinek a magánügye, ez üzemi érdek, ez társadalmi érdek és családi érdek egyszerre.

k. é.

Kritikai kiadás, képes album

Sok Petőfi-mű jelenik meg

a költő születésének ISO. évfordulóján

Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére a Szépirodalmi Kiadó elindítja a költő ösz- szes műveinek kiadását. A sorozat első kötete „Petőfi Sándor összes költeményei” címmel a nagy poéta minden versét tartalmazza, s Borsos Miklós illusztrációival jelenik meg.-»„Petőfi Sándor összes művei”-nek az Akadémiai Kiadónál az idén megjelenő első kötete egy új, kritikai kiadás első darabjaként lát napvilágot. Tizenkét versének autográf kéziratáról készült fakszimilék fűzére a Magyar Helikon művészi kivitelű kötete. A legismertebb versekből válogatott összeállítás Juhász Ferenc „A szent gyújtogató” című

prológusával jelenik meg. Petőfi Sándor szerepel szerzőként a Csanádi Imre válogatta „Vers és próza” című köteten is. A gyűjtemény abban tér el az eddigi válogatásoktól, hogy nem műfajilag elkülönítve, hanem keletkezésük sorrendjében rakja egymás mellé Petőfi egyes írásait, legyen az vers, cikk, levél vagy drámai munkák egy-egy részlete. Ugyancsak Csanádi Imre szerkesztette a Magvető „Petőfi koszorúi” című antológiáját, amely a költőről írott kritikákból, levelekből, versekből és emlékezésekből közöl válogatást.

A tudományos igényű és ismeretterjesztő kiadványok is sokoldalúan mutatják be a forradalom

költőjét. Különlegességnek számít e művek között Illyés Gyula — V. Nyi- lassy Vilma „Petőfi világa” című képes albuma, amely végigkíséri a költő pályáját táj- és tárgyélményeinek, az őt körülvevő világnak, környezetnek bemutatásával. A gyermekek és fiatalok számára jelenteti meg a Móra Kiadó Fekete Sándor „Így élt a szabadságharc költője” című könyvét.

A határainkon túl élőkkel hat idegen nyelvű Corvina kötet ismerteti meg Petőfi költészetét, ösz- szes költeményeinek harmadik kiadása jelenik meg orosz nyelven, válogatott költeményeinek új, bővített kiadása pedig német nyelven lát napvilágot

iratok rendszeresen helyet adnak népművészeti alkotásoknak. Ezeket a nagy- közönség élénk érdeklődéssel figyeli. (Gondoljunk csak a „Röpülj páva” mozgalomra; vagy egy közelebbi példára: a Kecskemét környéki Pólyák Ferenc fafaragó sikeres tv-szereplé- sére.)

Az utóbbi két-három évben több szép kiállítású, gazdag tartalmú könyv látott napvilágot nálunk a népi művészetet bemutató, megismertető szándékkal. Az összefoglaló igényű vaskosabb „Magyar népművészet” (szerzői: Fél Edit, Hofer Tamás, K. Csilléry Klára) mellett külön az őrségek népi építészetéről, a pásztorfaragásokról, a népi bútorokról, a népdalokról, népviseletekről stb.

A külföldi magyarság népművészetéről is forgalomba került a hazai köny- piacon néhány sikeresnek mondható mű. „A vargyasi festett bútor” dr. Kós Károly műve, a „Csillagfaragók” Banner Zoltánná, a „Balladák könyve” Kallós Zoltáné. Mindhárman Romániában élnek. A vajdasági Penaúin Olga „Jugoszláviai magyar népmesék” címmel jelentette meg új gyűjtéseit tartalmazó gyönyörű kiállítású, terjedelmes kötetét.

Már ez az egyáltalán nem teljes — csupán emlékezetből hirtelen előkapott — felsorolás Is mutatja: a sajtó, rádió és televízió mellett könyvkiadásunk is felismerte azt az erősödő igényt, mely a népművészet közkinccsé tételét sürgeti.

S jó, hogy felismerte. Fentebb szóltunk már arról, hogyan termékenyítheti (s termékenyíti) meg a népművészet a legjobb („hivatásos”) alkotók műveit. Ám érdemes arról is szólni, hogy erősödj figyelmünk újabb és újabb kedvet ad — s erőt, biztatást — a népi alkotóknak a meséléshez, daloláshoz, faragáshoz, festéshez, stb. (Egy-egy tanyai utamon, egy-egy népművész „műhelyében” tett látogatásomkor bizonyítva láthattam ezt, saját szememmel is.)

így nem lesz igazuk azoknak (sőt, máris: nincs!), akik a népművészet „kihalásáról” beszélnek, s „anakronisztikus” jelenségnek tartják, — ha figyelmünk feléjük fordul. Nincs, mert új mesék kerülnek elő •— sőt: születnek is! —, új dalok, s a faragók, varróasszonyok kedve éledez stb.

A lakások berendezését, díszítését is egyre több néprajzi, népművészeti tárgy _ gazdagítja, szépíti, színesíti. Az ilyen igény — minden jel szerint — a jövőben még fokozódik.

Megyénkben a Duna menti folklór fesztivál, a kecskeméti népzenei találkozó (de bizonyos mértékben a Kodály-szeminárium is) évről évre erősíti, növeli a népművészet tekintélyét. S az is, hogy ma már a múzeumokon kívül a művelődési házak, otthonok, sőt egyes üzemi kul- túrotthonok is rendeznek néoművészeti kiállításokat.

Megannyi bíztató jel ez arra nézve, hogy a mi nagyon gazdag, árnyaltan színes. változatos népművészetünk nem hogy „kihalna”, de élő, elevenen ható valóság.

Olyan valóság, melyre érdemes — az eddigieknél is jobban odafigyelni.

Varga Mihály