Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-13 / 242. szám
1972. október 13., péntek S. oldal Céljutalom a vasárnap is rakodó vállalatoknak Csúcsforgalom a vasúinál A MÁV Vezérigazgatósága a közelmúltban elemezte az idei szállítási feladatok végrehajtásának eddigi tapasztalatait, majd meghatározta az év hátralevő részére vonatkozó tennivalókat, Az erről kiadott tájékoztatóból is kitűnt, hogy a szegedi igazgatóság területéhez tartozó megyékben — mezőgazdasági jellegükből adódóan — az ország többi részéhez mérten nagyobbak az őszi forgalommal kapcsolatos szállítási igények. A termékek minőségének megóvása miatt pedig viszonylag rövid idő alatt kell továbbítani a belföldi és exportküldeményeket. Jelentős mértékben nőtt a cukorrépa-termelés, ami — a következő néhány héten át — még inkább fokozza a vasút vagonelátá- si nehézségeit. A MÁV saját területén különböző szervezési intézkedésekkel mindent elkövet, hogy ki tudja elégíteni az igényeket, ^ ehhez azonban a szállító felek megértő támogatására is szükség van. Rendkívül fontos most a vasúti kocsik állásidejének csökkentése, be- és kirakásának gyors elvégzése. A Gazdasági Bizottság 1970-ben szigorú rendelkezéseket hozott a kocsiálláspénzek felemelésére. Az ebből származó bevételeket a Központi Szállítási Tanács rakodásgépesítésre, térítés nélküli támogatásként, azoknak a fuvaroztatóknak utalja át, akik saját anyagi forrásaikból is vásárolnak rakodógépeket. Ilyen célra Bács- Kiskun megye néhány vállalatának az idén több millió forintot juttattak. Sajnos, nem minden fuvaroztató tesz meg minden tőle telhetőt a vasúti kocsik ki- és berakásának határidőre történő elvégzésére. Ilyenek például Bács- Kiskun megyében a kecskeméti alsó-pályaudvaron a Zománcipari Művek, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, az Épületasztalosipari és Fafeldolgozó Nem lehet megérteni! Koósz Ferenc, az egyik bajai üzem szakszervezeti társadalmi munkavédelmi leiügyelője október 2-án délután 4 őrá tájt Baja felé tartott saját gépkocsijával. A Bokodi út és a Nagy István út elágazásánál a közlekedési balesetet félreérthetetlenül jelző csoportosulás megállásra késztette. Nem tevedett. Az történt, hogy egy Pannónia motoros belerohant egy Trabant személygépkocsiba. Emberi kötelességérzetből, társadalmi tisztségéből is következő felelősségtudattal, de mint a KRESZ ama szabályainak is jó ismerője, hogy aki baleseti sérültet segítségnyújtás nélkül otthagy, abban az esetben is törvényesen felelősségre vonható, ha a baleset okozója nem ő volt —, rögtön kiszállt, érdeklődött, vizsgálta a helyzetet. Látta, hogy a jobb lábán és kezén sérült motoros egy széken ül. A szemtanúktól megkérdezte, értesítették-e a mentőket, illetve a rendőrséget. Azt válaszolták, hogy nem tudják biztosan. Látva, hogy a sérült ülni tud, besegítette személy- gépkocsijába és nyomban beszállította a bajai kórház baleseti sebészetére. Azután 20—30 percre, hogy a rendelőben a beteg sérültet fogadták, megérkeztek a mentők is. Koósz Ferenc álmában se gondolta volna, hogy segítőkészségéért az lesz a köszönet, ami következett. A mentők vezetője azonnal, még a műtőben közölte vele, hogy a „mentő szállítási költségét” neki kell megfizetni. Mielőtt magához tért volna meglepetéséből, már kezébe is nyomták a 302 882 számú „Szállítási díjnyug- tá”-t, amelynek ellenében 18 forintot a helyszínen, a kórház sebészeti osztályán lefizettették vele.. Magyarán: a segítség- nyújtásért 18 forintra büntették! Gondoljuk, a „bírságoló” valamilyen rendelet szerint járt el így. De faramuci logikával készült azonban az a rendelkezés, amely szerint adott esetben az emberi humanitás büntethető i s ! Ilyen kifacsart észjárással született, vagy mereven értelmezett intézkedések miatt tesznek fel aztán az emberek ilyen kérdéseket: „Kötelességünk-e a segítségnyújtás, ha megbüntetnek érte?” — Vagy: — „Kifizetődő-e segíteni a bajbajutottakon?” No de ezek — a köszönet helyett csalódottsággal kifizetett ember keserűen ironikus kérdései Mert minden jóérzésú — s tegyük hozzá — ép erkölcsi érzékű ember Koósz Ferenchez hasonlóan járt volna el —, s így tenne e bürokratikus, könyökvédős szellemű példa ellenére is. Egyszerűen nem hihető, hogy ez normális megoldás. „Tiszta kabaré” — bocsánat a szlengért — a „Szállítási díjnyugta” szövege szerint is. Azt mondja: „A szállított neve X. Y. Szállítottuk Nagy I. u. 1-től ...........-ig” s tb. „Tizennyolc forint ... összeget a mentőállomás részére felvettem: Z. Q.” „Szállítottuk.” — Nem is ők, hanem Koósz Ferenc — saját gépkocsijával. Persze, tudjuk, hogy a mentőautó is megfutotta a magáét, s azzal is fogyott üzemanyag, munkaidő, de az istenért — nincs azon a rendeletén egy értelmes „kiskapu”, a természetes észjárásnak megfelelő döntési lehetőség, amely mentesíti a segítségnyújtót „büntetéspénz” fizetésétől?! S ha történetesen nincs mentőkocsi, mert mindegyik foglalt? És végzetes a pillanatnyi késedelem is?! Csak még egy kis szószaporítás. Ebbe a „18 forintos” gondolatmenetbe már csak olyan megoldás illett volna még, hogy ha mondjuk nem fizettetik meg a társadalmi munkavédelmi aktívával a „szállítási díjat”, hanem így szólnak hozzá ott, a műtőben: „Most pedig azonnal visszaviszi a sérültet az elágazáshoz! Majd mi fogjuk őt beszállítani.” —th —n Vállalat. A kiskőrösi vasútállomáson a Tüzép, a a kiskunhalasi vasútállomáson a Faipari Vállalat, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi gyára. Az év hátralevő hónapjaiban a csúcsforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében nagyobb erőfeszítésekre van szükség, nemcsak a vasút dolgozói, hanem a szállíttató partnerek részéről is. Elsősorban a hét egyes napjain mutatkozó aránytalanságokat kell megszüntetni, főként a hét végi (szombat-vasárnapi) rakodási lehetőségek jobb kihasználásával. A vasút ugyanis folyamatos üzem, szombaton és vasárnap is közlekednek a személy- és teherszállító vonatok. A MÁV az őszi időszakban kedvezményeket nyújt mindazoknak a fuvaroztatóknak, akik a megállapodás szerint elvégzik a vasárnapi rakodást. A vasút a felettes szakminisztériumok körében is mozgalmat indított és céljutalmat tű- zöt ki a hét végi rakodásokban legjobb eredményeket elérő vállalatok részére. Vajda Sándor Műszaki hetek 72 A VII. Bács-Kiskun megyei műszaki hetek programjából szinte minden terület szakemberei választhatnak érdekes előadásokat. Tegnap a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület rendezésében Jáni István, az Állami Nyomda mérnöke a Drupa világkiállításon bemutatott könyvkötészeti gépeket és azok technológiáját ismertette. A Bolyai János Matematikai Társulat pedig a számítógépek oktatásban betöltött szerepéről iktatott be kétrészes sorozatot, melynek keretében ugyancsak tegnap tartott beszámolót Kalmár Sándor, a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola tanára. Költséges játék ORDASON szerdán leálltak a gépek a termelő- szövetkezetben. Páhiban az Ifjú Gárda Tsz erőgépei csütörtökön nem tudtak elindulni. Elfogyott az üzemanyag. Úszódon mindez csak azért nem történt meg, mert az eső miatt nem dolgozhattak a gépek a földeken. Huszonöt köbméteres tárolótartályuk félig volt, amikor 5-én az ÁFOR kalocsai telepéről kérték a feltöltését. A szállítmány 11-én még nem érkezett meg a szövetkezethez. A mélykúti körzet gazdaságait sem az ÁFOR, hanem a helybeli Űj Élet Szövetkezet tartalékai segítették ki a bajból. A Bácsalmási Állami Gazdaság szárítója hétfőn nem működött, a Bajai Állami Gazdaság Százhalombattára küldi járműveit az üzemanyagért. Termelőszövetkezeti gépkocsik olajoshordókkal megrakottan járják az utakat, nem egyszer a megyehatáron túlra is elmennek, azzal az utasítással, hogy addig vissza nem térhetnek, amíg gázolajat nem szereznek. Az ÁFOR megyében levő telephelyének tároló kapacitása nem elegendő a hozzájuk tartozó körzet igényeinek kielégítéséhez még akkor sem, ha naponta kapnak utánpótlást. De nem kapnak. Bajára két hétig csak töredéke érkezett meg a naponta szükséges 180 tonna gázolajnak. Ennyit először 11-én kaptak, de ebből éppen csak a sorbanéllókat tudták kielégíteni, tartalékolásra már nem jutott. Kalocsán naponta 130 tonna kellene, ehelyett 70-et tudtak adni. A hónap eleje óta eltelt időszakban 1300 tonna helyett 700 érkezett, a lemaradás 40 százalékos. Kiskunhalason 800 tonnával kaptak eddig kevesebbet a szükségesnél. Az ÁFOR-telepeken tehát nincs tartalék, kevés a szállító jármű, a mezőgazdasági üzemek sorban állnak, várakoznak, egyik napról a másikra élnek. A termés nagy része pedig kinn van a földeken, a szántással, vetéssel is sietni kellene már. AZ ÜZEMANYAGHIÁNY a mezőgazdasági munkák csúcsidőszakában évről évre visszatérő, mindeddig megoldatlan probléma. Nem bővítették az ÄFOR- telepek tároló kapacitását, ehelyett például Kiskunfélegyházán a vasút korszerűsítése miatt megszüntették az ottani lerakatot. A városi tanács által felajánlott két másik területet visszautasították, mondván : nem megfelelő. Később elismerték, hogy nem is szándékoznak újat létesíteni, a kis telepeket fokozatosan felszámolják, mert üzemeltetésük gazdaságtalan. Ezek helyett szállítói árműveket állítanak be, amelyekkel Kecskemétről és Kistelekről viszik Kiskunfélegyházára a gázolajat. Csakhát eevik helyen sincs elegendő. A FELELŐSSÉGET az ÁFOR igyekszik a gazdaságokra hárítani, állítván, hogy azért van gond. mert nem töltötték fel tartályaikat. Ez nem felel meg a valóságnak, mert annyit egyetlen gazdaság sem tud tárolni, hogy egész idényre elegendő legyen. Ha. tárolót saját maguk megnyugta'tására építettek is, átvállalva minden anyagi térítés nélkül az ÁFOR kötelezettségének egy részét (az üzemanyag árában ugyanis bennefoglaltatik a tárolási és szállítási költség), az utánpótlást sem tudják biztosítani legtöbb esetben. Még akkor sem, ha saját járművük van hozzá, s ezzel az ÁFOR másik kötelezettségét is magukra vállalják — példa erre a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Termelőszövetkezet is. A gazdaságokban hihetetlenül magasra rúgnak a szállítási költségek. Mert, ha az ÁFOR nem küld utánpótlást, a gázolajért küldött saját gépkocsi tartályát, hordóit egyik telepen nem tudják feltölteni, akkor mennek a másikra, harmadikra: Szajóiba, vagy éppen Százhalombattára, az olajfinomítóba. FELVETŐDIK a kérdés: vajon nem tudják, mennyi üzemanyag kell Bács-Kiskun megyében? Tudomásom szerint a KSH adatai bárki számára hozzáférhetők, így, ha másból nem, az általuk közöltekből is megállapítható, hány gép van a megyében. A sok év óta rendszeresen jelentkező problémára már kellett volna megoldást találni. Ne csak a mezőgazdasági üzemek gondja legyen a zöldség, gyümölcs, takarmány betakarítása, szárítása, a jövő évi előkészítése. Hiszen a munkát nem csupán maguknak végzik, hanem az egész népgazdaságnak. így a jelenlegi „hol az olaj?” játék, ha az ÄFOR- nak nem is. a népgazdaságnak sokba kerülhet. Dénes Éva Ma kezdődik a színházi évad Negyven éve nem játszották Magyarországon Calderon: Az élet álom című romantikus drámáját, amelynek premierje ma este lesz a kecskeméti Katona József Színházban. Tavaly Lengyelországban nagy sikerrel mutatták be a darabot, s nemrégiben az Egyesült Államok egyik városában hagyományos és modern felfogásban is játszották a művet. A sikert mi sem bizonyítja jobban, mint a telt ház, s az, hogy aki az egyiket látta, megnézte a másikat is. Úri Istvánnal, a Calde- ron-darab kecskeméti főszereplőjével beszélgetve hallottam az iménti dolgokról. A színművész, aki az elmúlt évadban Bibe- rach szerepében, különösen nagy sikert aratott, most Kiskőrösön lesz a döntő MSzóljatok szép szavak — Petőfi Sándorról” Kecskeméten, a Pedagógus Továbbképzési Kabinetben gyűlt össze tegnap délelőtt a „Szóljatok szép szavak — Petőfi Sándorról” jeligéjű irodalmi pályázat szervező bizottsága. Gila János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője bejelentette, hogy a pályázat első szakasza lezárult, a beküldött forgatókönyveket a zsűri értékelte és jutalmazta. Bicskei Gábor, a Népművelési Intézet munkatársa ismertette a díjnyertes pályamunkákat, a helyezések sorrendjét. A forgatókönyvek között első díjat kapott Z. Szabó László, győri szerző „Mi baj, őrnagy?" és a szentesi Bácskai Mihály „Az álmok nem hazudnak” című munkája. A zsűri három pályázatot második, négyet pedig harmadik díjjal jutalmazott, továbbá pénzjutalomban és oklevélben részesítette két forgatókönyv szerzőjét. Sokan kaptak elismerő oklevelet. A díjazottak között Bács-Kiskun megyei nem akadt. A vetélkedőnek kettős célja van — közülük az egyik már rrteg is valósult: dokumentumgyűjtés és alkotómunka. A pályaművek színpadi bemutatására ezután kerül sor, amikor is a műsorok előadásának színvonalát bírálják el. Az eredmények ismertetése után Asperján György és Szántó Csaba, a Rádió munkatársai megbeszélték a „Szóljatok szép szavak — Petőfi Sándorról” irodalmi vetélkedő további tennivalóit az érdekelt városok képviselőivel. A területi döntők három szakaszból állnak. Az első napon az irodalmi színpadok bemutatják műsorukat, s a zsűri kiválasztja azt az öt-hat produkciót, amely a közönség elé kerül majd. Másnap a Rádió tart az irodalmi színpadokkal műszaki próbát. Az ez után következő, tulajdonképpeni területi döntőt már közönség előtt tartják, s hangszalagra veszi a Rádió is. Az elsőt november 16— 17-én rendezik Budapesten, december 9-én Kecskeméten, a Katona József Színházban lesz a második. Még ugyanebben a hónapban kerül sor a debreceni, januárban pedig a soproni és a pécsi területi döntőre. A március 14-i országos döntő megszervezésének, lebonyolításának nehéz feladatát Kiskőrös vállalta. Ezt az eseményt a Rádió egyenes adásban közvetíti. L. A. úgy tűnik, nehéz vállalkozásba kezdett. — Próbálkoznom kell az egyéniségemtől, alkatomtól kissé távolabb álló szerepekkel is — mondja a színművész. — Segis- mundo, Calderon főhőse robusztus alak ugyan, de bensője, „énje” lírai. — Hogyan került sor erre a választásra? — Korábban már olvastam a színdarabot, s Egri István, aki látott Biberach- ként a színpadon, ajánlotta nekem, hogy kíséreljem meg Segismundo szerepét. — Mi az, ami különösképpen megragadta „Az élet álom”-ban? — A vers és a szerep szépsége, a széles érzelmi skála, a dráma és a szen- timentalizmus. Bizonyos vagyok benne, hogy aki a szép verset, a lírai világát szereti, az örömét leli majd az előadásban. Ennek a színdarabnak igazi értéke nem a cselekmény, hanem a monológokra épülő mondanivaló, a humanista hang. — Hogyan tudták ezt a barokk drámát a mai közönség számára is érzékelhetővé tenni? — Mivel a cselekmény kissé „álomszerű”, törekedtünk a reális játékra. Talán a csehovi színházhoz hasonlíthatnám ezt a realitást. A darabban szereplő közép és fiatal nemzedék világa közötti különbséget például igen jól érzékelteti a zene. Az egyik esetben barokk muzsika szól, míg a másikban beat. Lakatos Attila
