Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-09 / 213. szám

& oldal ttm. szeptember 9, szombat A kapcsolatok háttere A múltban, a hideghá­borús, régi rossz napok- , ban sok állama volt a vi­lágnak, amely a két Né­metország közül csupán az egyikkel tartott fenn dip­lomáciai kapcsolatokat. Mégpedig, az államok többsége az NSZK-val, míg a Német Demokrati­kus Köztársaság létét nem voltak hajlandók elismer­ni. Most új helyzet állt elő. Ismét van egy kapi­talista társadalmi beren­dezkedésű ország, amely csupán az egyik Németor­szággal tart diplomáciai kapcsolatot. Csakhogy ez a Németország most nem a szövetségi, hanem a de­mokratikus köztársaság. A Helsinkiben és Berlinben folytatott többhetes tár­gyalássorozat eredménye­képpen Berlinben parafál- ták az NDK és Finnor- ' szág diplomáciai kapcso­latainak felvételéről kö­tött egyezményt. Talán a semleges Finn­ország hibás abban, hogy diplomáciai viszonyt csu­pán az NDK-val tart fenn? Helsinkinek vala­miféle megkülönböztető politikája van Bonn iránt? Vagy esetleg az NDK- nak volt olyan feltétele, hogy Suomi, amennyiben vele rendezi óhaját kap­csolatait, az NSZK-val nem rendezheti? 'Egyik feltételezés sem talál. A semleges Finnor­szág józan, realista poli­tikát folytat, miként a Né­met Demokratikus Köz­társaság is. Suomi felvet­te volna a diplomáciai kapcsolatokat Bonn-nal és j az ellen Berlinnek sem volt kifogása. A hiba a nyugatnémet magatartás­ban keresendő. Bonn-nák nem volt ínyére, hogy Finn­ország — még a két Német­ország egymás közti vi­szonyának alapvető ren­Magyar vezetik üdvözli táviratai Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Todor Zsivkov elvtársnak, a Ból- gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első tit­kárának, a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsa el­nökének, Sztankó Todorov elvtársnak, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertaná­csa elnökének, illetve Kim ír Szén elvtársnak, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertaná­csa elnökének; Coj Jen Gén elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság Legfelsőbb Népi Gyűlése Elnöksége elnöké­nek. A táviratokban szívélyes elvtársi üdvözletüket és jókívánságaikat küldték a testvéri Bolgár Népköztár­saság nagy nemzeti ünne­pe, Bulgária felszabadulá- sának 28. évfordulója, il­letve a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe, a köztár­saság megalakulásának 24. évfordulója alkalmából. A KNDK vezetőinek küldött táviratban a magyar nép támogatásáról és szolidari­tásáról biztosították a ko­reai népet a Korea békés egyesítéséért vívott harcá­ban. Sikeres harcok Dél-Vielnamliaii Továbbra is heves harcok folynak Dél-Vietnam terü­letén. A nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint a felszabadító erők a Da Nang közelében levő, stra­tégiai fontosságú Thien Phuoc város felét elfoglal­ták. A dél-vietnami rezsirr katonái erősítésre várva visszavonultak. B—52-es amerikai nehézbombázók öt hullámban támadták a tér­séget, de nem tudták visz- szaszorítani a DNFF har­cosait. Pénteken 131. napjába lépett a Quang Tri birtok­lásáért folyó csata. B— 52-esek 10 hullámban tá­madták a DNFF csapatai­nak feltételezett állásait, az újabb alakulatokkal megerősített saigoni kato­naság támadása azonban ismét összeomlott Újabb fejlemények a müncheni merénylet elán Hivatalos letartóztatási parancsot adtak ki Mün­chenben a három életben maradt palesztin terroris­ta ellen, 12-szeres gyil­kosság és 11 rendbeli túsz­szerzés vádjával. Időközben kitudódott egyebek között, hogy a fürstenfeldbrucki támasz­ponton öt mesterlövész vá­rakozott a terroristákra. Ezek akkor nyitottak tü­zet, amikor a nyolc pa­lesztin közül még csak négy jött ki a helikopter­től. Az első sortűz mind­össze egyetlenegyet terí­tett le közülük, jóllehet a mesterlövészek 30 méter­ről, távcsöves puskával lőttek. A tudósítók legna­gyobb megdöbbenésére ki- | tudódott, hogy a mesterlö­vészekre bízták, mikor nyitnak tüzet. A rendőrség I mindvégig nem látott sem­miféle reményt az izraeli túszok életének megmenté­sére. „Valamennyien ha­lálra voltak ítélve — je­lentette ki a müncheni rendőrfőnök — egyetlen reményünk az volt, hogy a terroristák hibázni fognak. Azt hittük, van esélye an­nak a lehetőségnek, hogy a terroristák feladják a harcot és leteszik a fegy­vert azután, hogy rájuk lőttek”. Nem volt. A Reuter azt is tudni véli, hogy a palesztin me­rénylők közül többen már hónapok óta ott dolgoztak Münchenben, az olimpiai falu és a sportlétesítmé­nyek építkezési munkála­tain. Időközben Galili izraeli államminiszter a Jerusa­lem Postnak adott nyilat­kozatában egyértelműen kijelentette, hogy az iz­raeli kormány soha egyet­len pillanatra sem foglal­kozott a palesztin különít­mény követeléseinek eset­leges teljesítésével. „Nem volt szó arról, hogy en­gedjünk a terroristák zsa­rolásának és hogy szaba­don engedjük az izraeli túszok fejében a 200 fog­lyot” — mondta. Izrael megtorlásra készül „A béke háttérbe szorult Izrael számára a fő kérdés a terrorizmus elleni harc” — jelentette ki Abba Eban izraeli külügyminiszter pénteki sajtóértekezletén. A müncheni merénylet és az azt követő fürstenfeld­brucki vérfürdő után meg­tartott rendkívüli izraeli minisztertanács ülés már kilátásba helyezte a tör­tének „megtorlását”. Most Abba Eban amellett fog­lalt állást, hogy az ENSZ | hagyjon fel közel-keleti bé­kéltető tevékenységével, s ehelyett „a terrorizmus el- I leni harc kérdését” állítsa előtérbe. Az izraeli kül­ügyminiszter közvetlenül felelőssé tette Egyiptomot a palesztinai különítmény müncheni merényletéért. A Maariv című lapban Meir miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy Izrael­nek nemcsak az 1967. jú­nius 4-i állapotokhoz nincs szándékában visszatérni, hanem „határmódósítást” is csak akkor fogad el, ha az megfelelően jelentős lesz. Mint mondotta, Izrael nem hajlandó lemondani a Szí­riái Golan-magaslatokról, az egyiptomi Gázai-övezet- ről és Sarm El sejkről a Sinai félszigeten, valamint a megszállt Nyugat-Jordá- niáról. Izrael ezenkívül az Akabai-öböl mentén part- sávot követel magának Sarm El sejk és Eilat kö­zött, ahol támaszpontokat kívánnak létesíteni. Titkos megállapodás? dezése s a két német ál­lam ENSZ-felvétele előtt — nagykövetet óhajt cse­rélni az NDK-val. Ezért inkább — duzzogva — le­mondott arról, hogy ma­ga is nagykövettel képvi­seltesse magát Helsinki­ben. (Az ellen persze nem lett volna kifogása Bonn- nak, ha Suomi csak vele — s az NDK-val nem lép diplomáciai kapcsolatba). A Finn—NDK egyez­Tokiói külügyminisztériu- mi források szerint való­színű, hogy az Egyesült Ál­lamok azzal a kéréssel for­dul a japán kormányhoz: tegye lehetővé, hogy az amerikai 7. flotta atom­meghajtású repülőgép­anyahajói és nukleáris ten­geralattjárói rendszeresen használhassák Jokoszukát és más japán kikötőket. A japán ellenzéki pártok már a hawaii találkozó alatt rámutattak, attól kell tar­tani, hogy Tanaka titkos megállapodásokat is köt majd Nixonnal. Immár bi­zonyosra veszik, hogy a ja,- pán kormányfő megállapo­dott Nixonnal abban, hogy az ország kikötőit a vietna­mi agresszióban fontos sze­repet játszó amerikai 7. flotta rendelkezésére bo­csátja. Éhező katonák kirabolták a rizspiacot mény lépés Európa béké­jének és biztonságának szilárdítása felé, lépés az európai politikai realitá­sai felismerésének útján. Annál értelmetlenebb a bonni álláspont. Ettől az örökségtől a Brandt— Scheel kormánynak meg kell szabadulnia, ha nö­velni akarja esélyeit a ké­ső őszi választásokon. Hi­szen ez még a jelenlegi el­lenzék, a keresztény de­mokrata jobboldal politi­kája. PHNOM PENH (MTI) Pénteken a kambodzsai Lón Nol-rendszer kisebb kormányalakítást hajtott végre. Son Ngoc Thanh ügyvezető miniszterelnök, aki eddig a külügyminisz­teri tárca birtokosa is volt, Long Borét tájékoztatás­ügyi minisztert nevezte ki külügyminiszterré. Long megtartotta tájékoztatás­ügyi miniszteri tárcáját is. A felszabadító erők há­rom ponton intéztek táma­dást pénteken a kambodzsai fővárost Saigonnal összekö­tő főútvonal ellen. A har­cok hajnal előtt kezdődtek és még mindig tartanak. A kambodzsai főváros­ban „rizslázadás” tört ki pénteken. Éhező katonák tömegesen rohanták meg Phnom Penh egyik nagy piacát és lövöldözve rabol­ták ki a rizsárusok stand­jait. A kambodzsai rezsim helyzetét súlyosbítja, hogy a felszabadító erők Phnom Penht elvágták a gazdag rizsföldektől és a főváros rizstartaléka még egy hó­napra sem elegendő­A népi Korea ünnepe Huszonnégy évvel eze­lőtt, 1948. szeptember 9-én alakult meg a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ság a szocialista világ- rendszer ázsiai szakaszá­nak fontos bástyája. Hogy mit jelentett ez az esemény a koreai népnek, annak megértéséhez elég emlékeztetni arra, hogy a koreai nép 1910. óta a ja­pán gyarmatosítók igája alatt sínylődött. A felsza­badulást a szovjet hadsereg hozta az elnyomott nép számára. Miután a szovjet hadsereg döntő vereséget mért a japán fasiszta had­seregre és felszabadította Korea északi részét, a négy nagyhatalom még 1945-ben megegyezett ab­ban, hogy a szovjet—ame­rikai bizottság közreműkö­désével demokratikus kor­mányt alakítanak a félszi­geten. Az amerikai impe­rialisták azonban — a he­lyi reakcióra támaszkodva — nem ismerték el az 1948. augusztusában meg­tartott választások eredmé­nyét, s kettészakították az országot. Az egész Koreá­ban megtartott választá­sok nyomán megalakult Legfelsőbb Népgyülés ezek után megalakította a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaságot. Ettől kezdve az ország északi és déli része külön­böző irányba kezdett ha­ladni. A KNDK megala­kulása után röviddel a szovjet csapatok elhagyták Koreát, a nép, a Koreai Munkapárt vezetésével megkezdte az új rend meg­szilárdítását. Az ország dé­li részében viszont az ame­rikaiak csak ekkor kezd­tek berendezkedni, Dél- Korea emberi és anyagi forrásait a militarista cél­jaik szolgálatába állítani. Ez a politika 1950-ben a három évig tartó véres há­ború kirobbantásához ve­zetett, amelynek az volt a célja, hogy megkapa­rintsák a társadalmi és nemzeti haladás útján el­indult országrészt. A Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság hősi és nagyszerű harcban fé­kezte meg az amerikai agresszcrokat. Élénken él emlékezetünkben a koreai háború ideje, amikor a szocialista tábor vállvetve segítette a koreai népet az Egyesült Államoknak az ENSZ zászlaja alatt indí­tott nemzetközi interven­ciója ellen. A szocialista közösség ereje, összefogása biztosította a győzelmet az imperialista agresszió fö­lött, s egyben példát szol­gáltatott arra, hogy az ázsiai forradalmi mozgal­mak és a második világ­háború után kialakult ál­talános antiimperialista küzdelem szorosan össze­kapcsolódik és egymástól elválaszthatatlan. A szocialista tábor ösz- szefogásának ereje nyilvá­nult meg abban az inter­nacionalista segítségben is, amely könnyített felszá­molni a pusztító háború következményeit és bein­dítani a népgazdaság fej­lődését. Az azóta eltelt időben ez a fejlődés rend­kívül imponáló eredményt ért el. A fő iparcikkek egy főre jutó termelésében a KNDK elérte a fejlett ipari országok színvona­lát; különböző iskolákban, beleértve a 129 egyetemet, és főiskolát, a lakosság je­lentős része ingyen tanul; a népgazdaság különböző ágazataiban félmillió mér­nök, technikus és maga­san képzett szakember dolgozik. A koreai nép előtt azon­ban továbbra is ott áll egy óriási feladat: az ország egyesítése. Ez a probléma napjainkban mind jobban előtérbe kerül. Emlékezetes, hogy a KNDK Vöröske­reszt Társaságának több év óta előterjesztett javasla- lata alapján Panmindzson- ban egy éve megkezdődtek a tárgyalások az észak- és dél-koreai Vöröskereszt kö­zött a negyedszázada szét- szakadtan élő családtagok felkutatásáról, kölcsönös látogatások megszervezé­séről, a szabad postaforga­lom lehetővé tételéről, az általános közlekedés mód­jairól. Ez a tárgyalássorozat, próbaköve az idén július 4-én Észak és Dél között megkötött egyezménynek, amely az ország békés új­raegyesítésének szükséges­ségét határozta el. A jú­liusi egyezmény szerint az ország egyesítését önállóan, külső beavatkozás nélkül, a nagy nemzetiségi egység , alapján kell megvalósíta­ni, függetlenül a társadal­mi rendszerek különböző­ségétől. Az egész világ nagy fi­gyelemmel kíséri a jóiéit- > légi tárgyalásokat. A hely­zetet és a jószándékot, is rendkívüli módon zavarja, 1 komplikálja, hogy Dél- Koreában továbbra is ott állomásozik többszázezer amerikai katona és az Egyesült Államoknak nem titkolt szándéka, hogy az általa felszerelt dél-koreai hadsereget a szocializmu­sért. a haladásért, a sza­badságért és a függenlen- ségért harcoló erők ellen használja fel. A Vöröske­reszt-tárgyalások kétségte­lenül megmutatják majd, hogy a dél-koreai uralkodó körök mennyire veszik ko­molyan saját szavukat, a júliusban létrejött meg­egyezést. A koreai nép nemzeti ünneoén különös örömünk­re szolgál, hogy tovább szilárdul a kapcsolat a Magyar Népköztársaság és a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság között. Ez ünnepi alkalommal is ki­fejezésre juttatjuk jókí­vánságainkat és azt a meggyőződésünket, hogy az egész szocialista közösség javára teljes siker koro­názza a koreai nén harcát a szocializmus építésében, az ország békés egyesíté­sében. C. T. B Kissinger később utazik Henry Kissinger, az el­nök nemzetbiztonsági ta­nácsadója, a tervezettnél egy nappal később, tehát csak szombaton utazik Münchenbe, hogy találkoz­zék a nyugatnémet kor­mány képviselőivel. Kissin­ger, mint ismeretes, az NSZK-bÓl Moszkvába uta­zik. Földrengés Párizsban Földrengés rázta meg léntekre virradó éjjel Pá­rizst és Franciaország több más északi városát. Bár ká­rokról még nem érkezett jelentés,; a lakosság szinte mindenütt pánikszerűen tó­dult az utcákra, és sok he­lyen hívták ki a rendőrségi és tűzoltó rohamoszta^okat.

Next

/
Thumbnails
Contents