Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
1972. szeptember 1, péntek 5. oldal fiz írógép! a vörösdiplomáig T anköny v osztás Kendőzetlenül^. Városképi jelleg? A nagy kecskeméti járdaprogram megvalósítása óta valóban nem sok panasza lehet a megyeszékhely lakóinak ebben a tekintetben. Nem sok — de azért van. Több tényezőből fakadhat, hogy néhány, meglehetősen forgalmas helyen annyira rosszak a járdák, hogy a bokatörés veszélye fenyegeti a jámbor polgárt, különösen a téli időszakban. Mondom, ennek több oka lehet: az útprogram után mentek tönkre ezek a járdarészek, nincs pénz a javításra, kevés a szakember stb. De legfőbb oka bizonyára a nemtörődömség. Mert például mi indokolja a következőket? Ismerek olyan kecskeméti embert, aki még mint kisgyerek botladozott a Csongrádi út elején, az úgynevezett Székely-patika oldalánál levő, jó nagy gödrökkel tarkított járdán, amelynek „hullafoltjai” körülbelül a felszabadulással egyidősek. Néhány hónapi pal ezelőtt ezektől a hepehupáktól alig öt-hat méterre csinálták a bitumenjárdát. Remélték az arra közlekedők, hogy lekenik azt a húsz négyzetméternyi szakaszt is, amely már- már városképi jelleggel bír. Nem kenték le. Csak nem a Műemlékvédelmi Felügyelőség lépett közbe? Hasonló megpróbáltatások elé néz. aki a Vörösmarty utca sarkán, a nagy posta épülete mellett kénytelen átkelni gyerekkocsival, vagy görbebottal. Ez a „terepasztal” is betöltötte már tizedik esztendejét. Mindössze egy talicska bitument kellene rákenni. Vagy bitumen hiányzik, vagy ember nincs, vagy a szándékkal van némi baj, esetleg senki nem szokott erre járni azok közül, akiknek kötelessége volna felfigyelni a járdák minőségére és intézkedni azok kijavításra. Szinte emberemlékezet óta rossz (hogy szalonképes kifejezéssel éljünk) az a járdarész, amely a Hunyadivárosba vezető kis aluljáró város felőli részén található, Akik itt gyerekkocsival naponta oda-vissza közlekednek, már-már művészei a kacskaringózás- nak. Ha igaz lenne a közmondás, hogy a türelem rózsát terem, az 5 türelmükből bizonyára egy rózsaerdő fakadhatott volna az esztendők folyamán. Nem mondjuk, hogy ide is elegendő egy talicska bitumen. Alapos felújításra szorul ez a betonjárda, amelynek hossza talán még a száz métert sem éri el, költségei tehát nem emelkednének a csillagos égig. A teljesség igénye nélkül említettük a városképi jellegű kátyúkat. Végül még csupán egyre hívjuk fel a figyelmet; Kecskemét köz- ! pontjában, a szolgáltatóház; előtt, az 1-es számú autó-1 busz megállóhelye. Itt a járdaszegély már régen beleolvadt az úttestbe, az utóbbi pedig gödrök, víztócsák. kavicstörmelékek vegyülete. — dorgál — Idős, munkában megfáradt, vagy kevésbé idős, de rokkant emberek ügyeit intézik Kecskeméten a Szakszervezeti Társadalom- biztosítási Központ nyugdíj osztályán. Itt dolgozik több mint másfél évtizede dr. Béres Lászlóné csoport- vezető. Az elmúlt évben fejezte be tanulmányait a marxista—leninista esti egyetemen. Hétévi szorgalmas tanulás után most veszi át vörösdiplomáját, mert tudását minden vizsgán, minden beszámolón jelessel, ötössel minősítették. Az önmagában is nagyszerű teljesítményre hogyan volt képes a családos, dolgozó asszony, aki maga is szellemi munkával foglalkozik, és a tanulás számára „tiszta örömet” jelent. — Hogyan, miképpen tanult — kérem mondja el — munkája mellett családja ellátásán túl? — Azt hiszem mielőtt erről kezdek beszélni egy lépéssel messzebbről kell indulnom. Nekem az általános iskola elvégzése után a körülményeim úgy alakultak, hogy nem tanultam tovább. Gépíró tanfolyamot végeztem, dolgozni mentem. De a középiskola elvégzésének tervét nem adtam fel. Igaz, minél jobban múltak az évek annál jobban nőtt a félelmem: nem leszek képes leérettségizni.. Közben férjhez mentem, megszületett a fiam. Esztergomba kerültünk. A házban egy tanárnő is lakott, aki rábeszélt, iratkozzam be a dolgozók középiskolájába. Az induláshoz erre a lökésre volt szükségem... Itt Kecskeméten fejeztem be a gimnáziumot. Kitüntetéssel érettségiztem. Sokat és kitartóan tanultam. Emlékszem olyan estére, amikor egyetlen matematika feladat megoldására 4 órát fordítottam. Megérte. Ebben az időben végezte a férjem az esti egyetemet. Mindig elmondta, milyen érdekes problémákkal foglalkoznak az előadásokon, konzultációkon. Az egészségem közben megromlott, kezelőorvosom pihenést javasolt. Otthon maradtam, tanultam és vezettem a háztartást. Az esti egyetemre pedig háziasszonyként jelentkeztem. Üj, csodálatos világba pillantottam be. Sokat olvastam és igazi szellemi élményt jelentett minden előadás. Nagyszerű volt... Bár igyekeztem otthoni munkámat a legjobban megszervezni — . lassan nem elégített ki, visszavágytam régi munkatársaim közé. Amikor a szakosító tanfolyamra kértem felvételemet, újból munkába álltam. Első stúdiumnak a politikai gazdaságtant választottam, az eredetileg tervezett filozófia helyett. Különös figyelemmel tanulmányoztam a gazdasági fejlődés menetét, a nemzeti jövedelem alakulásának tényezőit, a kapitalista és a szocialista társadalomban, nagyon izgatott a „mit, miért, mennyiért adunk ...” témakör. A hatodik évben, amikor már filozófiát tanultam — kiegészítő szakként — úgy éreztem nem megy tovább... Elfáradtam. Akkor is, most is elmondom, hogy a hét év nagyon hosszú idő. Lehet, hogy az illetékesek egyszer majd rövidebb, de intenzívebb módon szervezik meg az oktatást. Az mindenképpen jó lesz. Azt hiszem, ezen a tavalyelőtt bekövetkezett mélyponton csak az segített át, hogy konokul hiszek abban, semmilyen megkezdett munkát, vagy tanulást nem szabad abbahagyni. Hiába makacs vagyok. Sokszor megkérdezték tőlem, hogyan tanulok? Egyszerű módszerrel. Az előadásokon mindig nagyon figyelek. Jegyzetelek. Lehetőleg naponta foglalkozom a soron levő anyaggal. Az esti egyetemen a kötelező irodalmat is elolvastam, az ajánlott könyvekre nem minden esetben volt időm. Amit saját újításomnak tartok az a tételek kidolgozása. Ez pedig — a férjen elnevezése szerint — a „teregető” módszer. Abban áll, hogy a címben megadott témához kapcsolódó minden jegyzetet, könyvet, irodalmat előveszek, kiterítem, végig olvasom, elkészítem a tétel vázlatát. Ezután a tételt kidolgozom. Egyedül. A társaim között akadtak csoportban tanulók, tételkidolgozó, másoló kollektívák. Nekem a közös tanulások nem hoztak sikert. A családom tudomásul vette, hogy tanulok, nem ellenezte, de nem is segített. Csak ismerősöktől tudtam meg, hogy a férjem minden vizsgám után büszkén beszélt rólam... 11 évig tanultam. Sehol nem adták ingyen a jó jegyeket. A vörösdiplomának azért — miért is tagadjam — nagyon örülök. Most valószínűleg folytatnom kell a tanulást, — hároméves szakmai továbbképzésen veszek részt. Szakközépiskolás fiával, orvos férjével Kecskeméten, a Leninvárosban lakik, dr. Béres Lászlóné, Németh Katalin. Búcsúzóul megemlíti, hogy nagyon szereti a munkáját. A tanulás mellett az utazás és az olvasás jelent számára marandandó élményt. AZ MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága tanulmányi hivatalának tájékoztatása szerint szeptember 4-én, Kecskeméten, az Árpád moziban ünnepélyes külsőségek között tartják meg a tanévnyitót. Ekkor veszi át Béresné is a hétévi szorgalmas tanulás végbizonyítványát, a vörösdiplomát. S. K. ÉPPEN csak hogy megismert külföldi kollégámmal, Hainz Hartmannal, a müncheni Szép Világ című idegenforgalmi folyóirat főszerkesztőjével és családjával üldögélünk az Aranyhomok presszójában. Elpilledten az új benyomásoktól, az egynapos városnézés mindazonáltal kellemes fáradtságától, hűs cseppekre szomjazik a társaság. A kecskeméti járás községeiben intéztem dolgaimat tegnap délelőtt. A kövesutakon, a homokos bekötő utakon — diákfiúkat, lányokat kerülgettünk. Kis csomag, táska mindegyik kezében. A Helvéciái iskola. közelében szép arcú kislány bontogatja a szatyrot és nézegeti kíváncsian a tartalmát. Nem győzi kivárni, amíg hazaér, látni akarja az új tankönyveket. Ezekben a napokban osztják ki valamennyi iskolában az új könyveket, munkafüzeteket. Ügy tapasztaltuk, hogy sehol semmi fennakadás, megy minden, mint a karikacsapás. Így a kis Oláh Anikónak sem kellett sokáig várakozni. Hetven forint lefizetése ellenében kézhez kapta az előre elkészített csomagot, amely — mint kérdésünkre elmondja — megnyerte tetszését. Jó tanuló, most kezdi az ötödiket és szeret olvasni. De a számolás sem okoz gondot. Még a tanévnyitás előtt kitanulmányozza az új könyveket, mind a hetet. Nagyon szépek — mondja szívből jövő őszinteséggel. O ekopogunk a helvé- ciai iskolába is. A kapun felirat tájékoztat a tankönyvkiosztás rendjéről. Schlemmer Karolin tanító az úttörőszobában nagy halom könyv között mondja: — 13 000 Ft értékű könyv talál itt gazdára. — Nem okozott senkinek A felnőttek sörre szavaztak míg a két gyerek kajszilét szeretne. Jön a felszolgálónő, s a következők derülnek ki sörből csak egy-egy jugoszláv, vagy osztrák fajta kapható (a Hungar- hotels reprezentatív egységében, amelynek itallapján egyébként legalább tízfajta árpalé van feltüntetve!), barackléből pedig — csak őszi van. A külföldi vendég ábrázata szép lilás színt kezd ölteni. — Nem értem — mondja, aránylag még türelmesen — a barack klasszikus hazájában, a legelegánsabb szálló presszójában ne legyen kajsziba- •acklé! Sörből pedig egyetlen magyar márka sem kóstolható meg ... MAGAM sem értem. Próbáltam barátunkat meggyőzni, hogy nem azért kínálnak csupa méregdrága seritalt, mert ő nyugatról jött, hiszen a helybeli is ugyanazt kapja és ugyanannyit fizet érte. Éreztem azonban, hogy érvelésemben vajmi kevés a meggyőző erő. Mert lényegében őneki volt igaza. Abban is, amit már a vacsorái fogásokról tárgyalva, halk szóval megjegyzett: — Egy jó lecsót szeretnék de nincs az étlapon. MOST MIT mondjak neki? Fejtegetni kezdtem, hogy a lecsó nálunk legegyszerűbb népi ételek egyike, s egy ilyen luxus- étterem szégyellné „műsorra tűzni”. Silány kis magyarázat volt... RÖGTÖN meg is kaptam rá a választ, amivel tökéletesen egyet kellett értenem. Nevezetesen, hogy bécsi és párizsi szeletet,, sem gondot a csomag kifizetése? — Evek óta nem fordult elő ilyen eset. Olcsók a tankönyvek. K ét mama jön leendő elsősökkel. A kicsinyek belelapoznak talán életük első saját könyvébe, de még csak a képek beszédét értik. Decemberre, ha már minden jól megy ismerősként köszönnek vissza a most még rejtélyes ábrák. * Mit kívánhat az ember az új könyvekkel bandukoló gyerekeknek? A legapróbbak éljenek mindvégig jó barátságban a betűkkel, a nagyobbak pedig egy pillanatra se felejtsék, hogy a csillapíthatatlan tudásszomj vitte az emberiséget előre. Az újságíró úgy érzi, hogy magyarázkodásra kényszerül, jelezni kell, miért lelkesedett ennyire a tankönyveket cipelő kis- és nagyemberek láttán. Figyeltem az egyik kisfiút. Az elektromos távvezeték magasba ágaskodó oszlopánál nézegette elme- rülten olvasókönyvét. Szinte eltörpült a vasszerkezet mellett ... r E7 s én biztos vagyok “ benne, hogy ez a gyerek, meg társai ennél nagyobb dolgot is létrehoznak, építenek felnőtt korukban. A szükséges alapismereteket pedig éppen ezekből, a most százezerszám házi polcokra, asztalfiókokba kerülő könyvekből sajátítják el. Itthon még sehol nem találkoztam hasonlóval. De nemcsak ezzel nem, hanem magyaros ételkülönlegességeink legtöbbjét is csak elvétve fedezni fel a menükártyákon!) — Miért ne lehetne az étlapot megszerkeszteni, hogy az egyik oldalán sorolnák fel a közismert „világszámokat”, míg a másik oldalt fenntartanák a magyar tájak jó falatjainak, amelyből — s erre esküt teszek — több étlapra való is akad? —kérdezte Hartmann bárátom. A VÁLASZ bennem rekedt, tekintve, hogy a kérdés is — egyelőre, sajnos — mint „költői kérdés” szerepel a stílusszépítő módozatok kategóriájában. Olyannyiszor jóhírűnek emlegetett vendéglátó rendszerünk tudna csak minderre válaszolni — ha akarna. .. A kiskörei vízlépcső főművei Megfelelő ütemben haladnak a kiskörei vízlépcső főműveinek és a hajózózsilipnek — munkái. Jelenleg a legfontosabb munka a Tisza új medrének kialakítása az erőmű alatt és felett. A Tisza alacsony vízállása lehetővé teszi, hogy az átvágást kotrókkal és dömperekkel végezzék. A „száraz” kotrással egyidejűleg a fel- és az álvízi oldalon úszókotrók is dolgoznak az új Tisza-meder építésén. (MTI foto — Mező Sándor felv. — KS) Heltai Nándor Az idegen szemével vagy Taurnedos a la Ros- sinit a világ minden táján k&phat a vendég, a megcsömörlésig, a makacs turista mégis mindenütt a hazai, jellegzetes ízeket keresné, és joggal. (Eszembe jutott, hogy éppen a németek bezzeg nem restellik állandóan étlapon tartani a tatár bifsz- teknek — népszerűén Hac- kepetemek — nevezett nyers darált húst, vajjal, különféle fűszerekkel, s a tetején egy ráütött nyers tojással. Lehet, hogy a magyar gyomrok többsége berzenkedik tőle, de bizony „tájjelegű” eledel, s higgyék el, nagyon finom és laktató! Nincs olyan „kurtavendéglő” Némethonban, ahol ne lehetne hozzájutni a súlyra mért, forró főtt sertéscombhoz.
