Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

MtS. amptember 5, kedd K oHal Találkozunk 1977-ben Huszonöt évvel az érettségi után Ö sszetartó osztály” — mondogatta negyed­százada Ecker András osz­tályfőnök úr, a kecskemé­ti mezőgazdasági középis­kola végzős nyolcadikosai­ról. Dicsérő hangsúllyal, amikor közösen helytálltak és bdsszúsan, amikor „fa­laztak” egy-egy diákcsíny elkövetői ének. Véleményét azóta sem változtatta meg, noha két tucatnyi osztály került ki azóta kezei közül. Az iskola közösségfor­máló szerepéről beszél *— kicsit meghatottan — a 25 esztendős érettségi találko­zón, az Aranyhomok szik­rai borozójában. Névről szólítja hajdani növendé­keit: Fazekas Ferit, Nyári Pistát, Matos Lacit, Olasz Dénesi, Bitó Pistát... * Tekintélyes emberek ■ ma már valameny- nyien; . egyikük-másikuk őszülő hajszálakkal a fe­jén, nehéz évekkel, a fele­lősségteljes pozíció gondja­ival öregedve. Itt a fehér asztalnál most is a tanáró- ■ kát illeti a főhely. Már­mint a hajdaniakat. Az 1947-ben maturált osztály­ból többen erre' a pályára adták a fejüket. Egyikük nagy iskolát igazgat, de úgy ül most a párnás szék­ben, mint kisdiák korában. Így lesz ez öt, tíz év múl­va és még később az érett­ségi találkozón. Az élet szüntelen változások folya­mata, de a hajdani Tanár úr, mindig Tanár úr ma­rad. Vendégként vettem részt a háború után két eszten­dővel érettségizett diákok találkozóján. Huszonkilen­cen jelentek meg a bizott­ság előtt és most huszon­egyen vannak itt. Délután az első ft a temetőbe ve­zetett, megkoszorúzták az igazgató, az elhalt tanárok síriát. Az . osztály — ma is teljes létszámú. (Egy tár­sukat sodorta a vihar kül­földre.) Többnyire jó egész­ségben. (Még. a betegek, gyengélkedők is meggyó­gyultak a jeles napra). Arra gondolok, szeren­csések. Gyerekfejjel vé­szelték át a háborút, őket még nem szólította a front­ra a behívóparancs, nem ritkította meg soraikat a háború. lyl agyar királyi iskolá- * * ban kezdték közép­iskolai tanulmányaikat és a Magyar Népköztársaság címere 'látható végbizonyít­ványukon. Arra készültek, hogy kisebb gazdaságokban — egyikük-másikuk a csa­lád 10—25 holdján — ka­matoztassák tudásukat. Az osztálynak több mint fele az ifjúkorban válasz­tott pályán maradt. A me­zőgazdaságban. A patkóala­kú asztalnál Vörös György (a kertészet tudományát oktatta hajdanán) mutatja: ő tsz-elnök, RimóCzi Ferenc, Loboda János állatorvos, ott, a túlsó sarokban két mezőgazdász dugja össze a fejét, mindketten állami gazdaságban dolgoznak. A módszerek, termelési eljárások elavulhattak — erre gondol a Tanár úr hajdani növendékeit szem­lélve, sorsuk alakulását hallgatva, de ma is érvé­nyes számtalanszor ismé­telt tanácsa: jellemet a munka és a küzdelem ad. ft lyl indkettőben bőven ■ * volt része ennek az osztálynak. Sokszor álltak nehéz döntés előtt, gyak­ran ütközött a pillanatnyi személyes érdek egy közös­ség érdekeivel. A Kecskeméti Mezőgaz­dasági Középiskola hajdani diákjai általában mindig a helyes utat választották. Erről beszél a találkozó egyik szervezője, a hosszú Pista gyerek, azaz dr. ör- dögh István, a Helvéciái Állami Gazdaság jogtaná­csosa. „Végigpillantva a számomra igen kedves ar­cokon megállapíthatom a külsőkből, hogy 25 évvel idősebbek lettünk, de ta'lán tapasztaltabbak is. Ügy ér­zem, hogy nem volt hiá­bavaló kedves tanáraink fáradságos munkája. Nem látok ugyan közietek világ­hír# tudósokat, sem dús­gazdag embereket, mégis állíthatom, hogy nem dol­goztunk és tanultunk hiá­ba az elmúlt 30 év alatt.” A helyiségben ünnepé­lyes csend, a belső szám­vetés, leltárkészítés percei ezek. Hogyan sáfárkodtam tehetségemmel, életemmel, mire vittem, teljesültek-e a megálmodott álmok — ef­féle gondolatok az agyak­ban. # A z újságíró arra fi- gyei föl, hogy a szó­nok nem választotta szét a tanulás és munka éveit. Helyesen cselekedett Ezek az emberek már diákko­rukban megízlelték a fizi­kai munka fáradalmait és örömeit. Kapáltak, szántot­tak, gondozták a gyümöl­csösöket. Mindnyájan ag­gódtak, ha májusban vi­harfelhők fenyegették a termést és megízlelték a közös felelősséget, a közös siker boldogságát. Köze­lebb voltak az évekhez, mint diákok és jó néhá- nyan már 16—17 éves ko­rukban bekapcsolódtak a demokratikus átalakulásért vívott harcba. Az osztály talán legjobb tanulója a Nemzeti Parasztpárt — ak­kor — radikális politiká­jának igyekezett híveket toborozni. Az érettségi után sem hagyták abba a tanulást. Egyetemi, főiskolai padok, tanfolyamok, pártiskolák várták őket Követték tanáraik példá­ját. Mert ők sem álltak meg. Feláll a gyakorlati fog­lalkozásokat vezető pro­fesszor. Bejelenti: a napok­ban vette át a marxista— leninista esti egyetem el­végzését tanúsító diplomát. őszinte, lelkes taps. * Este tíz óra tájban, a *“ finom vacsora és a szakértők elismerését is ki­váltó homoki nedűk után „előkerülnek” a régi diák­történetek és felderülnek az arcok. „Amikor a ... kakast akarta megtojózni” — és így tovább. Már elő­re kacagnak, amikor Kuna Miklós néhány irkalapot vesz elő. A mai Móricz Zsigmond utcában levő kocsmában tartott érettségi banketten olvasták fel elő­ször az oszálytársakat be­mutató rigmusokat M. barátunkat Aki nem ismerné, ismerje meg mára, Mert ő a Dózsa György híres unokája. „Társadalom” néki kedvenc tudománya, E fiúból bölcs lesz, akárki meglátja. A rímek lehetnének job­bak, a ritmusról ne beszél­jünk, de a versike talált. Dózsa György unokája — fontos beosztásban dolgo­zik jelenleg is a szocialis­ta fejlődésért. a A koedukáció akkori- ban ismeretlen volt. A mezőgazdasági középis­kolának két egykori lány­tanulóját kérdem: — Nem zavart a fiúk társasága? Egyszerre válaszolnak. — Jópofa gyerekek vol­tak, rosszat ne írjon róluk. Ábrahám Katalint — most egy országos vállalat vezérigazgatójának a fele­sége — igyekszem faggatni az élményekről, a diákkor emlékeiről. Arról beszél, hogy máig hálás, amiért az iskolában egyszerre ismer­kedhetett a mezőgazdaság elméleti és gyakorlati alap­jaival. Jelenlegi munkakö­rében (csoportvezető a Bel­kereskedelmi Minisztérium ban) enélkül nem boldo­gulhatna. A zöldség- és gyümölcsértékesítés egyik felelőse. • C ajnos ez az interjú csak félig sikerült. A közvetlen, rokonszenves Katalint nagyon kedvelték osztálytársai és felkészült­ségét megtanulták becsülni, akik azóta hivatali kapcso­latba kerültek vele. Most is körülveszik és előkerül­nek a szakma gondjai, ter­vei. Dr. Matos Lászlóval, a megyei pártbizottság osz­tályvezetőjével a gyümölcs- termesztés önköltségi árai­ról tanácskozik, Ördögh Istvánnal pedig a szüret kilátásairól. Ketten beszélgetnek a há­tam mögött: — Még most is milyen szép a Kati. >• — Mondtam én neked komám akkor is. • M ár világosodik, ami­■ * kor szedelőzködni kezdenek. Indulnak a vo­natok, várja az édesapát a család, a munka. Aláírják az osztály em­lékkönyvét és megállapod­nak, hogy öt év múlva új­ra találkoznak. Akkor is ősszel, amikor érik a sző­lő, piroslik az alma és ké­szülnek az unokák az új tanévre. Hallgatják a ki­csik a nagypapát, hogy is volt, amikor egy vézna lo­va volt az egész tangazda­ságnak, meg amikor a ma­tematika tanár... Nehéz a búcsúzás csak az a tudat könnyíti, hogy öt év múlva újra találkoz­nak. Kívánjuk, legyenek ott mindnyájan, hiánytalanul az újabb számvetésen, az osztályközösség szép ünne­pén. Heltai Nándor velődési háznak, a fiata­loknak? — Az Aranyhomok Tsz az idén háromszor szállí­totta a KISZ-eseket or­szágjárásra. A másik szö­vetkezet, az Üj Barázda rendszeresen viszi a spor­tolókat mérkőzéseikre. Ferencz József csúcs- és egyben alapszervezeti párt­titkár hozzáfűzi az előb­biekhez: — A csúcsvezetőségi ülé­sen elvi megegyezésre ju­tottunk, mindkét tsz még eb’jen az évben ad a mű­velődésre bizonyos össze­get. Konkrét számok még yiémet diákok a A paradicsomtábla az Üj Barázdáé, a német fiúk Lipcse, mellől, Delitzschből jöttek. Három éve kezdő­dött a kapcsolat az egyik félegyházi mezőgazdasági szakközépiskolával. Szent­lászlón IT.n.l iártnlr pln­nincsenek. A KlSZ-helyi­ség berendezésére minden­esetre körülbelül 15 ezer forintot szánunk. — Említsük meg a sportpályát is — mondja az elnöknő. — Valóban a község apraja-nagyja dol­gozott rajta. Forintban mintegy 150 ezer a társa­dalmi munka értéke. Délután, amikor ismét találkoztunk, egy másik gondját említi: be kell mennie’ Majsára, hogy szorgalmazza az építőket. Az orvoslakásnál és má­sutt is hónapokig végeznek egy-egyf kisebb munkát. paradicsomban . szőr. A hűvösebb éghajlat­hoz szokott fiúkat megpör­költe a nap. Egy hetet dol­goztak a tsz őszibaracko­sában, szőlejében, az utol­só nap pedig paradicso­mot szedték. Közülük né­gyet. aki a legjobban dol­Délután a könyvtár hű­vösében Farkas József né számokat mond: 2 ezer forint értékű könyvet kap­tak az Aranyhomok Tsz- től. Több, mint 2,5 könyv jut egy lakosra. Aztán pa­naszkodik: nagy méretűek és drágák a meséskönyvek. A művelődési ház mel­lett külön épületet kaptak az amatőr rádiósok. A nyári vakációban szinte éjjel-nappal tevékenyked­nek itt a fiatalok. Nem egy közülük nagy verse­nyeken is szép helyezést ért már el. Markolt Endre egy régi vaspántos iratládát mutat Sok más érdekes helytör­téneti emlékkel együtt a honismereti szakkör tagjai kutatták fel. Néhány esemény az őszi műsorból: Az irodalmi színpad önálló Petőfi-estre készül. Ügy tervezik, no­vember végén mutatják be, s e műsorral szerepelnek a megyei találkozón is. Minden hónapban egy-egy kiállítást rendeznek; ha­marosan bútorokat, lakbe­rendezési tárgyakat mutat­nak be (vásárolni is lehet) Elhozzák a faluba Markolt Endre öccsének, ötödéves szobrásznövendéknek a munkáit is. Virányi Pál Népies időjóslás szeptember hónapra NÉPÜNK szellemi életé­nek kincses hordalékában több mint ötszáz időjárás­ra és időjóslásra vonatko­zó mondás található. Sok volt közöttük már a kelet­kezés idején inkább szó­rakoztató, mint helytálló, rigmus, vagy mondóka, de jónéhány évszázados meg­figyelésen alapul és a tu­domány is igazolja. A szeptemberre vonatko­zó jóslás már januárban elkezdődik, sőt végered­ményben ' decemberben, mert Luca naptól (dec. 13.) karácsonyig terjedő 12 nap az elkövetkező hónapokat mintázza. Február másodi­kéról mindenki tudja, hogy „különleges meteorológiai világnap”, amikor az elő­rejelző szolgálatot a med­ve végzi, de január má­sodikéról neih sokan tud­ták ezt. Már pedig hason­lóan nevezetes: Amilyen a január • második napja Olyan lesz a szeptember egész hónapja! Mostmár csak az a kér­dés ki és mennyire emlék­szik az év második nap­jának jellegére. Aki nem emlékszik, magára vessen és jövőre figyeljen! . ILYEN rigmusos megha­tározás még a következő: Lőrinc, meg a Boldogasszony, és a Bertalan Megmutatja, hogy számunkra az ősz mit » takar. Ezt szokták úgy is idézni, hogy „mit akar”. Lőrinc, augusztus 10. Boldogasz- szony augusztus 15, Berta­lan pedig augusztus 21. Ha az első kettőre nem is em­lékszünk, de az augusztus 21-i rendkívül kellemetlen lehűlés bizonyára emléke­zetes mindenkinek. Esze­rint'- november 21 és de­cember 21 között, az utol­só őszi, hónapon, komisz, mondjuk meg szépítés nél­kül: ronda idő vár ránk. Tessék ráfigyelni. Különben az egész áugusztusi időjárásból nem sok jót lehet következtet­ni a szeptemberi kilátá­sokra. Népi mondás az Is, hogy „az időjárás olyan, mint az asszony, ha# egy­szer elromlik nehezen ja­vul meg.” Így konkrété: zivataros augusztust esős, szeles szeptember követ. Íme: Augusztusi zivatart az ember Esővel üli, ha jő szeptember. Ezek lettek volna az „előrejelzések”. De nézzük a szeptemberi napokhoz kapcsolódó meghatározáso­kat. „Amilyen szeptember új holdjának udvara, olyan lesz az ősz!” Erre a meg­figyelésre rá lehet monda­ni: csak fiataloknak! Aki­nek van „kedve” figyelje az új holdat... a többit... majd meglátja. ÉRDEMES megfigyelni a szeptemberi égzengéseket, a dörgéseket is. „Szeptember eleji dör­gést, jó termés követ’’ per­sze ez csak a következő évre érvényes! És viszont, „Ha szeptember végén dö­rög, drágaság lesz!” Azt hiszem nem kel! monda­ni, hogy ez nem kimon­dottan korszerű közgazda- sági szemléletet tükröz. De hajdan bizonyára erre vo­natkozott a másik mondás: ismeri a dörgést! Minthogy szőlő termő J vidék vagyunk, nemcsak az idei szüret, hanem a jövő évi hozam is érdekel bennünket. Erre is van kádencia: Máté napján, ha szép tiszta az idő Sok bort hoz a következő esztendő. MÁTÉ napját szeptem­ber 21-én jelzi a naptár, s ha akkor kiderül, az is kiderül... nem merném azonban -tagadni, hogy ez az egész mondás csupán a rím kedvéért jött létre. Mindenesetre . a gazdasági tényezők tervezésnél fi­gyelembe vehetik ezt is, ha nem is kifejezetten gaz­dasági „mutató”. A népies időjóslás nemcsak a mező- gazdaság tervezését segíti. Ismeretes, hogy illetéke­seink évek óta küzködnek a havazással. Minden télen kiderül, hogy nem számí­tottak ennyire és nincs elég hóeke, lapát, hómaró, hómunkás, csak hó van „terven felül.” Egy kis odafigyeléssel ez is meg­oldható össznépi alapon: „Amennyi hó és harmat és dér van Szt. Mihály előtt (szeptember 29.) négy hét­tel, annyi lesz a télen a hó.” Nem kell egyebet tenni mint figyelni. Persze, hogy a harmat és dér át­számítási valutája meny­nyi a hóra vonatkozólag, erre nem találtam semmi adatot. Ez már az agrár­mérnök dolga! Csak egy kisegítő támpontot tudunk nyújtani: „Ha Móric (szep­tember 22.) napján derült az idő, az szeles téllel jár!” Ez fontos, merthogy, a hi­deg szél nélkül micsoda, azt remélem tudjuk.. i idé­zés nélkül! A LEGTÖBB mondás és jóslás Szt. Mihály napjá­hoz fűződik. Ez szeptem­ber 29-én lesz, de nehogy addig elfeledjük a vonat­kozásokat, majd idejében, visszatérünk erre. Azt minden különösebb idézés nélkül is tudjuk, hogy szeptember 8. Kis­asszony napja „tereli a fecskéket”, meg, hogy ha a , vadludak alacsonyan szállnak közeledik - a tél. Ha a daru itthagy korán bennünket az is ,,hideget érez”. Sajnos mi már nem sok darut látunk. Lassan végleg itthagy bennünket a magyarságnak ez a leg­szebb madárszímbóluma... Hideget érez! Azt is tudja mindenki, hogy szeptemberi eső hasz­nos nagyon hasznos a ve­tésre ... Igen ám, ha van VETÉS! Mert ahhoz szán­tás is kell, ahhoz meg traktor, ahhoz meg PÓT- ALKATRÉSZ. Erre nem mond semmit a népi ká­dencia. De nem árt meg­ismételni a régi tanulsá­got: Szeptemberi vetés, a hasznos és nem árt, Mert az színig tölti jövőre a magtárt. PERSZE könnyű volt ezt megírni akkor, amikor még kézzel szórták az „ál­dást” és akkor is könnyű lesz, ha mindent gépesítet­tünk. Egyenlőre sem a jó szándék,' sem az erős aka­rat nincs gépesítve és így „vannak még hibák”. Dr. Magyarka Ferenc Tervek és kifogások gozott, elvitték Szegedre, az egyik szabadtéri elő­adásra. Bemdhard Didt filozó­fiatanár, egyik kísérőjük nagyon elégedett a félegy­házi kollégiumi szállással. Mindenkinek ízlett a töl­töttpaprika, amit a tsz-ben ettek először. A munka után egy hetet töltenek pihenéssel, kirándulással, szórakozással.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents