Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-30 / 231. szám
4. oläa 1972. szeptember SO., szombat Női szabadság — nylonharisnyán át nézve A z alábbi gondolat- ” menet ihletője feleségem bejelentése volt — ezelőtt egy héttel. Lehet, más családban is ismerős az epizód. — Nézd — mutatott egy csinos kis skatulyát, miközben a szemében csak úgy csillámlott az öröm — külföldi. Hogy kedvét dúsítsam, odaaaassal szemléltem meg a gusztusos küllemű dobozkát, elolvastam a lépcsőzetes elhelyezésű kék ceiű- ket: a holmi márkáját. Azalalatt nejem ki is lib- bentette belőle a könnyű, barna portékát. Az új szerzeményt, egy harisnyanadrágot. — Remélem jól jártam vele — rekesztette be nőm az új kincs dicséretét. Legszívesebben rámondtám volna: nono, csak nyugtával dicsérd ezt az „első fecskét”, — de nem akartam kedvét szegni. Két nap múlva mutatja harisnyás lábfejét. Oldalt szép, 5—7 centis fehérség látszott: a lába színe; amelyet a harisnyalyuk tett láthatóvá. Ezt másnap felszedette. Négy nap múlva jóval fentebbi régióban híva fel figyelmemet az újabb folytonossági hiányra. A nőknek azzal a csodálatra méltó önuralmával, amit harisnyaügyben tanúsítanak, — megjegyezte. — Vihetem megint — szedetni. Ez se különb a magyarnál. persze, amolyan férfi- ■ vélemény ezt a lelkiállapotot önuralomnak nevezni. Mert bizony, — tömény beletörődésről van szó. A nadrág-, s egyéb harisnyaviselő nőtársadalom csak a szemle- szaladás, kifeslés, hasadás felfedezésének pillanatában tartja ilyen erős önfegyelmét. De füleljünk csak a szűkszavú ténymegállapítás, a „Vihetem megint — szedetni” — hangsúlyára. Benne van, lefojtva: „Mit tehetek? Robbanjak szerteszét, másszak a falra, tépázzam a hajam mérgemben?!” Viszont amióta az „elszakíthatatlan” nylonharisnyát, ennek nadrágos, hagyományos és fuszeklis családjait a nők asztalára tette a tudományos-technikai forradalom, valahány fórumon csak szóhoz jutnak a nők, a szenvedélyek legszélesebb skáláján protestálnak: „Emberek! Mit tettetek velünk?! Kereszt- be-hosszába zengedeztétek, hogy a nők felszabadításának halhatatlan gesztusaként nyújtjátok nekünk hódolattal az „elszakíthatatlan” nylonharisnyát. Ezzel egyszer s mindenkorra felmentitek a nőket a ha- risnyastoppolás taposómalma alól... Jó viccet csináltatok; meg kell adni...” S mennyi igazság van a szemrehányásban! Milyen faramuci a következmény. Tény, hogy a nylonharisnyát, -nadrágot, fuszeklit nem „kell” stoppolni. De miért! Mert nem lehet! Rimenne-e korunk nője stoppolt nvlonharisnyában az utcára? Hiszen mire felhúzná a reparált strim- flit, akkorára ezer szál indulna rajta oszlásnak. Nem beszélve a művelet nyomán keletkező rondaságről a nylonharisnyán, amely| nek egyik varázsereje éppen a test, a láb színével együtt létrejövő makulátlan harmónia, sértetlenség. Mit tehet ezekután a stoppolás nyűge alól örökre felmentett nő, korunk asszonya, lánya, anyája? Felszedet. Egyszer-kétszer. Majd mivel a harisnya az első szemleszaladástól számított idő négyzetével arányosan romlik, pusztul, rövid idő múltán eldobni kénytelen. A kukába, vagy kismacska alá melegítő párnának. S vásárolja a következő harisnyát, majd ismét a következőket. A folyamat meg se áll a nyár beköszöntőig, amikor is saját bőrének hordásával többre megy a nő. 1/ érdezem a felesége- met, annál a bizonyos másodszori- szemfelszedésnél. — Cirka hány harisnya- nadrágot fogyasztói egy évadban? Előbb homlokát ráncolja, számol, hangtalanul mozog a szájaszéle. Aztán kivágja. — Tízet... Minimum!... Ha csak ötvenforintos átlaggal számítod is, — szép summa jön ki. S akkor még a felszedetés költségei... Vedd hozzá, hogy nemcsak a nylonharisnya, -nadrág megy tönkre pimasz gyorsasággal, hanem ez van a cipővel, mosógéppel, vízcsappal, bútorral — ja, a héten adtam ki 400-at tévéjavításért, pedig mindössze másfél éves a gyönyörű, s a maszek mindjárt kijött. — Nyugodtan állíthatom, hogy az én keresetemnek jó része erre megy rá. Egyiket el kell dobni, mert javítani nemcsak nem érdemes, de nem is lehet, a másikat meg folyton reparálni hordjuk. „Egyikünk keresete...” — Ha első ijedtségemben túl feketén fogtam is fel az asszony panasszal elegy kijelentését, kicsit merede- zett a hajam a követKez- tetésektől. Nőink egyenjogúak, felszabadultak, közéletben, termelésben egyaránt elfoglalták helyüket. De... alig merem folytatni ... Ha így szabadítottuk fel őket például a zok- nistoppolás alól, hogy olyan „elszakíthatatlan” nylonharisnyát adtunk a lábukra, amely hamarabb tönkremegy, mint a régi fajta harisnya; s ráadásul — mivel stoppolni se lehet, hanem néhány felszedetés után el kell hajítani — újat kell venni — és így tovább, — nincsenek-e kint a vízből. Ügy egy kicsit. Nem stoppolnak, hanem felszedetnek, majd új harisnyákat vesznek abból a pénzből, amit úgy keresnek, hogy részt vesznek a társadalmi termelésben. Abból a pénzből, amelynek egy részét azalatt az idő alatt keresik meg, amíg otthonülő korukban valamikor zoknit, harisnyát stoppolhattak. És áttehet- jük mindezt a cipőre, ajtókilincsre, mindenre, amit időnek előtte el kell dobni, olyan rosszul gyártották. Annyi pénz folyik így ki a kezünk közt, hogy jövedelmünkből mind szűkösebben futja. Hány családban kaptak rá az anyukák is otthoni különmunkákra, Ki a kontár? Eddig úgy tudtam, hogy kontár az, aki olyan mesterséget űz, amelyhez nem ért, amelyhez nincs meg a szakképzettsége. A köznyelv legalábbis ilyen értelmezést tulajdonít a szónak. Épp ezért őszintén sajnálni kezdtem az egyik nagyközség lakóit, amikor a helyi választott testület jegyzőkönyvében azt olvastam, hogy négyötöd részben kontárok végzik a szolgáltatást* Ám figyelmesebben tanulmányozva az iratot, kiderült, hogy az számít kontárnak — a hivatal szemében — akinek nincs ipar- engedélye. Holott a legtöbbnek lehetne, képzettsége feljogosítaná a kiváltásra. De nem váltják ki, vagy ha korábban ki is váltották, beadták. A helytelenül, minden differenciáltság nélkül kivetett adók miatt. A falusi szolgáltatások helyzete köztudomás szerint igen rosszul áll. Ezért legelőször is ott kellene segítő módon beavatkozni, ahol nem mindjárt a sokmilliós beruházások igénye vetődik fel, hanem csak a mostaninál egy kissé észszerűbb jövedelemelvonás. S mellesleg a kontár megbélyegző kifejezésének is vissza lehetne adni az eredeti értelmezését. H. D. hogy legyen kicsit több pénz nylonharisnyára, harisnyanadrágra. Amit most- már abból a forintból vesznek, amit a valamikori harisnyastoppolástól megmenekülve, az így nyert idő alatt keresnek. Jaj, fogjanak meg!... Ha pedig az „elszakíthatatlan” nylon- j harisnyák révén kapott! szabad idejét nem közvet- j len pénzt hozó munkára fordítja anyuka, hanem | mondjuk a gyerekek isko- j lai feladatainak részterhét 1 vállalja magára, végered- í ményben akkor is pénzt keres. „Bedolgozik” anyuka az iskolai „szemlefutás” pótlásáért is, hogy fiai, lányai okosabbak legyenek, s majdan igazán „elszakíthatatlan” nylonharisnyákat készítsenek. Meg bútort mosógépet, vízvezetéket is tartósabbat, jobbat a mainál. P ersze, bonyolítja a ■ dolgot, hogy például az „elszakíthatatlan” nylonharisnyák gyárában nők is szép számmal dolgoznak .. Ügy, hogy a nők felsza- badultsága, egyenjogúsága szemszögéből nézve is igazán forradalmi hatása lehet a Dé-Há-nak, a Dolgozz hibátlanul mozgalomnak. Cikkzártakor olvasom a hírt, hogy az idén már lesz elég harisnyanadrág, mert a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi telepén a kezdeti 800—1000 darab helyett most már ötezer darab különböző méretű női harisnyanadrág kerül le naponta a gépekről. Megérkeztek az üzembe a legújabb típusú olasz gyorsvarrógépek, s ezek beállítása után az év végére napi 9 ezer darabra emelkedik a termelés ... Kíváncsian várjuk az időt, amikor e női holmik minősége is úgy javul, hogy a kevesebb is több lesz... Alig nőtt meg - máris kicsi... Fejleszteni kell a szolgá lati Iparágakat Kiskunhalason AKI TÍZ, vagy akárcsak öt évvel ezelőtt járt Kiskunhalason, ma ugyancsak csodálkozhat azon a változáson, amely a város képét mai formájában kialakította. Terebélyesedet a város, növekedett lakóinak száma, bővült üzlethálózata és a szolgáltatás is. A város egészét átfogó legjelentősebb szolgáltató egység a Vegyipari Javító és Szolgáltató Vállalat. Ennek részlegei között megtalálható az órás, gumijavító, parkettás, kölcsönző, ösz- szesen mintegy 15 féle szakma. A legnagvobb forgalmat az elektroakusztikai cikkeket, valamint a háztartási berendezéseket és gépeket javító szolgáltatás bonyolítja le. A meglevő gépkocsiszerviz viszont már kevésnek bizonyul. Igaz, hogy a vállalat tavaly 1 millió forintot kapott a központi fejlesztési alapból — ezt a célnak megfelelően használta fel —, de az igények máris túlnőttek a lehetőségeken. A KPM Autóközlekedési Főosztálya 1971-ben országos pályázatot hirdetett, új szervizállomások gazdaságos működtetésére. A pályázatot a Kiskunhalasi Vegyipari Javító és Szolgáltató Vállalat nyerte meg s így az itt épülő új szervizállomásnál is saját gazdasági számításait alkalmazza. Jelenleg évi 90 ezer óra kapacitású szerviz működik, ez is három helyen. A 22,5 millió forintos költséggel épülő korszerű szervizállomással 100 ezerre emelkedik az üzemórák száma. Ezt az óraszámot az új létesítmény üzembehelyezésén kívül a telephely és a géppark átcsoportosításéval érik el. A vállalat 1971-ben 7 millió 833 ezer forint termelési értékkel zárta az évet. 1972-re már 9 milliót terveztek. A LAKOSSÁG szolgáltatásából ugyancsak jelentős részt vállal a Fa- és Építőipari Szövetkezet, amely tavaly közel 10 millió forint értékben végzett különböző javítási munkákat. Hozzá tartozik többek között a vegytisztító is, amely idáig csak közületek részére vállalt munkát. A közelmúltban kapott több millió forintos támogatásból tovább fejlesztették a vegytisztító részleget, s így ez év november 7-étől már a lakosság minden igényét ki tudja elégíteni. E két jelentős szolgáltató egység — bár sokoldalú segítségét nyújt a lakosságnak — önmagában kevésnek bizonyul, s ezért a mellettük működő mintegy 240 kisiparos is megtalálja számítását. A látszólag széles körű szolgáltatás ellenére a város egyes részein még találhatók „fehér foltok”, ahol kénytelenek nélkülözni a lakosság részére is igen fontos részlegeket. Szinte az egész városra jellemző, hogy az építőipari szolgáltatás nem elégséges. A lakosságnak és kisebb közületeknek többre volna züksége, bár az utóbbi időben már történt valami előrelépés. A tanács kommunális üzeme 800 ezer forintot, a Fa- és Építőipari Szövetkezet 300 ezer forintot kapott építőinari szolgáltatásainak bővítésére. (Ez utóbbit 1973-ban használja fel.) A tanács — ha a kérelmező megfelel a követelményeknek — korlátozás nélkül kiad javító és karbantartó iparengedélyt. Nagyon sok a panasz a propán-bután gáz+űzhelyek lassú javítása miatt. Jelenleg Baián kell b°ie1onteni a hibát onnan küldenek munkalapot a kiskunhalason lakó esvetlen szerelőnek. Hasonló a hrivzet az olajkályhák javításnál is. A városban egvetl°n ember végzi, az is másodállásban. KISKUNHALASON a lakosság által igénybe vehető szolgáltatások fejlesztésére kétségkívül sok eredményes intézkedés történt az utóbbi években, de mint a tények ieazoliák, az igények egyes vonatkozásban messze a lehetőségek e'őtt iárnak. A háztartási és egyéb gépi. illetve villamos berendezések elterjedése mindinkább sürgeti a szolgáltatások további bővítését. Szabó Ferenc Őszi áruvizsqálat U a elgondoljuk ... Az " * angol William Lee, aki egyébként anglikán pap volt, 1589-ben azért talála fel a harisnyakötőgépet, mert hölgyismerőse, akihez járt, furtonfurt harisnyát kötögetett és így nem tudott vele elég oda- adóan foglalkozni... Hol van már a tavalyi hű-hó?! Tóth István A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet bőr-, cipó-, szőrmeipari osztályán befejezéshez közeledik az őszi- téli áruk ellenőrzése. Az oszlály feladata a forgalombn- hozatal előtt az ipar, illetve a kereskedelem által kért cikkek vizsgálata, azok minősítése, valamint a már forgalomban levő termékek ellenőrzése. Képünkön: Varga József a talp felerősítését ellenőrzi a szakítógéppel. A nyári kedvezőtlen, esős időjárás károkat okozott a vetőmagtermesztésben is. Rontotta a minőséget és csökkentette a betakarítható mennyiséget. A vetőmagtermesztő gazdaságok nagy erőfeszítések árán tudták csak biztonságba helyezni a szaporítóanyagot. Az ellátásról beszélgettünk Dara Józseffel, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Duna— Tisza közi Központjának igazgatójával. — A nemesített vetőmagok elősegítik a termés- eredmények növelését. Nem közömbös tehát, hogy el tudjuk-e látni velük a mezőgazdasági nagyüzemeket. A Petőfi Népe már hírt adott az általános vető- meghelyzetről. Ez alkalommal kalászos vetőmagellátásról adnék tájékoztatót, mivel e búza vetése most időszerű. A kenyérgabona- félék közül az őszi búza magjából kell a legnagyobb mennyiség. Ha a felújítást vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a megye országos elsők között van. 1970-ben a búza vetésterület 41, tavaly 37, az idén előreláthatólag csaknem 50 százalékán vetettek, illetve vetnek nemesített magot. Ebből következik, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek többsége felismerte a vetőmagfelújítás jelentőségét, biológiai értékét, hiszen előnyei elsősorban a nagyobb termőképességben jelentkeznek. Nem véletlen, hogy azok a gazdaságok, amelyek gyakrabban élnek a felújítás lehetőségével, az utóbbi években számottevően növelték a terméshozamokat. öszibúza-vetőmagból elegendő készlettel rendelkezünk és ezekben a napokban is ki tudjuk elégíteni a jelentkezőket. Ez ideig a termelőszövetkezetektől 720 vagon megrendelés érkezett, ami több mint 240 vagonnal haladja meg a tavalyit. A vetőmagvak szállítása folyamatos, eddig mintegy 500 vagonnal került belőlük az üzemekbe, — hangoztatta végezetül a vállalat igazgatója. K. S. Nemesített vetőmag, magasabb termés
