Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
Birkalegelőből — gyümölcsöskert A Strázsahegy tövében A kietlen kecskeméti ™ puszták közül a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben Ballószög volt talán a legelhanyagoltabb. Tízezer holdnyi bir- kalagelő, vándorló homokbucka, csak a városhoz közeli részein mosolyog nyaranként néhány szép gyümölcsös. Lakóház alig-alig. A silány terület a bevetett magot alig adja vissza. Az izsáki Kolontó lecsapolásáig még jobban megéltek a növények a mészszegény homoktalajon ... * A zokatlan hirdetmény ^ jelent meg a Kecskeméti Lapokban 1874. november 24-én. A filoxera elleni kötelező védekezésről tájékoztatta a lakosságot. Kevesen olvasták, ők se nagyon értették. Csak a hivatalos közlemények szigorú hangneme sejttette, hogy valami nagy veszedelem közeleg. A történelmi borvidéken élő gazdák sem gondolták, hogy néhány év alatt földönjutókká nyomorítja őket a hazánkat Franciaországon és Ausztrián kersztül elárasztó fi- loxéra. • A balatonfüredi szere- A tetotthon kertjében fiatal fiúk harmincéves férfi tanácsait hallgatják. Ügyelnek szavaira, mert az igazgató úr megköveteli a fegyelmet és élvezetesen adja elő mondandóját. A szőlő ápolásáról beszél, kicsit idegenszerű kiejtéssel. Wéber Ede mindössze három esztendeje érkezett Magyarországra. A svájci hegyek között töltötte ifjúságát. A kertészet és a pedagógia tudománya vonzotta, a jobbítás szenvedélye hajtotta. Okos szóval, szeretettel, jó módszerekkel alakíthatók az emberek, a növények — így gondolta. A munkában kereste és találta meg örömét. A munkát tekintette az „élet anyjának”, minden jók forrásának. Az elsők között szervezett állandó otthont az elhagyott, már-már a bűn útjára tévedt fiataloknak. Egyszerre műveli a szellemet és a testet, könyvet és kapát ad növendékeinek kezébe. Az eredmény minden várakozást felülmúl. Az új pedagógia híre Pestre is eljut. Maga Eötvös József miniszter hívja hozzánk. Így került a Dunántúlra. * 1891. december 30-án ‘ szinte mindenki megjelenik a kecskeméti tanács ülésén. Fontos ügyet tárgyalnak. Válaszolni kell Wéber Ede ajánlatára. A nyugdíjas pedagógus 2000 holdnyi sívó homokot szeretne vásárolni, a Fehértó környékén. Telepesekkel hordatná el a buckákat, gondoznák a fiatal szőlőket, gyümölcsösöket. Kis alkudozás után létrejött az egyezség. Az ügy fontosságára való tekintettel név szerinti szavazást kért Lestár Péter polgár- mester. A legjobbkor érkezett Wéber, illetve az általa szervezet svájci részvénytársaság kérelme. Színházat szeretne építtetni a tanács, de üres a kasz- sza. Ami pénz van, kell a vasútépítésre, az új városházára, az utcák kövezésére. A szerződés aláírása után csakhamar megkezdik az előkészületeket az új teátrum létesítésére. (öt év múlva adták át Fellner és Helmer építészek remekét.) * Tavasz, 1892. Remény* telenségbe süllyedt emberek először néznek körül új hazájukban. Riasztó, rideg a táj. A legszívesebben visszafordulnának, se erejük hozzá, se pénzük. Előkerülnek az ásók, lapátok, talicskák és hajnal- pirkadástól napnyugtáig simították a homokot. Vesz- szőket, csemetéket ültettek. Sokan feladják a küzdelmet. Wéber sem tudott ellenállni a gyors gazdagodás csábításának. Ipartelepet szervezett (a mai ZIM kecskeméti gyáregységének elődjét), bányát vásárolt... A telepesek majd éhen haltak. Töméntelen veríték árán lassan virágba borult a táj. Jó termésnél könnyebben éltek már az emberek. Mind többen vásároltak maguknak is egy kis darabka földet. Mert a sok gond, lemondás, fáradság hamar elfelejtődött, csak a munka eredménye maradt meg. Helvéciát — mert az alapító kívánságára így nevezték — kezdték a mintaszerű homoki gazdálkodás jelképének tekinteni. Nem is alaptalanul. Wéber összesen 8000 hektoliter bor tárolására elegendő cementhordókat csináltatott. Neves építésszel mutatós házat terveztetett. * A XX. század közepén ™ új házsorok nőttek ki a földből, új területeket vettek művelés alá. Meghonosodtak a Mathiász János, Kocsis Pál és mások által nemesített fajták. Látogatottak voltak a szakelőadások. (Sokat tanultak Ábrahám Bélától, aki minNagyüzcmi tábla a hajdani buckák helyén taszerűen gondozta gazdaságát és tapasztalatait szívesen megosztotta másokkal.) Részletek Gerencsér József: Helvécia pusztájának állapotrajza című, 1938-ban kiadott művéből. „A szegényebb ember lakóháza még a legelemibb igényeknek sem felel meg. A szellőztetés is hiányzik. 15—25 éves korig a legtöbb gazdagyereknek az istálló a hálószobája és vályú a mosdótála. ... A vagyoni és műveltségi különbségek sok nézeteltérést és súrlódást okoznak A kezdeti 501 lélekszámúnk 44 év alatt 1962 lélekre emelkedett, ami a telepítést igazolja. ... A tüdővész a szegényebb osztályok lehetetlen lakásviszonyai mellet bizony elég gyakran szedi áldozatait- A lakosság zöme középtermetű, csontos, lagymatag vérmérsékletű, a bor koravénné teszi.” K 1 ét fontos dátum. 1950. május elseje. A lovagvárszerű kastélyon felirat: A szocialista nagyüzemekkel a parasztság jólétéért. Az épület előtt rengeteg ember. A volt cselédek, a hajdani Grüssner- birtok munkásai, néhány földhözjuttatott. Pap Sándor, az újonnan alakított Helvéciái Állami Gazdaság igazgatója szólt a nagyüzem terveiről. 650 holdon kezdtek gazdálkodni. Nehéz két évtizedet hagytak maguk mögött. Az új mindig bajjal jár. meg azután alkalmatlan emberek is nehezítették a haladást. Az idő ismét a bátrakat, a kezdeményezőket igazolta, akik felismerték, hogy a párt által képviselt gazdasági politika megfelel a helvéciai emberek érdekeinek. 1952. január 1. Nem kell ettől a naptól húsz kilométert gyalogolni, vonatozni egy igazolásért; helyben döntik el, hogy miként alakítsák a település képét, ki igazgassa ügyeiket. Megalakult Helvécia község tanácsa. Gond azóta is akad elég. Mégis a település soha nem fejlődött talán any- nyit, mint 1952-től. Nem újság már az autó és azt is természetesnek tekintik, hogy a jó fejű gyerekek közép- és felsőfokú iskolákban tanulnak. S ha tehetségesek, fontos feladatokat bíznak rájuk. Ilyen ember, helybeli, * Müller Jenő, az állami gazdaság főborásza. 26 éves. ötvenezer mázsa borszőlőt termelnek és több mint félezer vagon gyümölcsöt. (A gazdaság majd ezer embernek ad biztos megélhetést.) Ez még mindig kevés, mert alig-alig tudnak eleget tenni a növekvő exportigényeknek. Jelenleg a Szovjetunióba, Angliába, az NDK-ba, az NSZK-ba szállítanak bort, gyümölcsöt. De találkozhatunk helvéciai termékekkel Csehszlovákiában, Ausztriában, Svédországban, Lengyelországban és Svájcban is. Reménykedve tekintenek a holnapba az egykori Strázsahegy környékén élő emberek. Heltai Nándor Huszonöt év egy iskolában — Zuhogó eső volt, emlékszem, Kecskeméten vásár, amikor 1947. október 26-án ideköltöztünk. A nádtetős iskola a háborúban megrongálódott. A szülők, többnyire asszonyok segítettek rendbehozni. Helvécián a központi iskola igazgatója Perjési Sándor. Huszonöt éve költözött a haleszi iskolához feleségével együtt. Ismer mindenkit, ma már régi tanítványainak gyermekeit tanítja. Emlékeznek a kisiskolás Földi Imrére, súlyemelő világbajnokunkra. Itt tanult Müller Jenő, a gazdaság főborásza, Halász István, a ZIM kecskeméti gyáregységének főmérnöke. — Nemrég előkerült az iskolalátogatási könyv. Első bejegyzése 1872-ből van. A haleszi iskolában 100 éve tanítottak már. Tudja, honnan származik az elnevezés. Azt tartják, a sivár homokon gabonát vetett valaki. A puszta nem biztatott semmi jóval, a gazda belenyugvó humorral mondta: Ha lesz termés, hát lesz, ha nem lesz, hát nem... * Az elmúlt 25 év természetesen Helvécián is megváltoztatta az életet. Perjési Sándor földrajz-biológia szakon tanári oklevelet szerzett, a központi iskola igazgatója lett. A falu lakói bíznak benne; megválasztották a tanács és a végrehajtó bizottság tagjának. A nagy tanyavilág még ma is több iskola fenntartását teszi szükségessé. Külön igazgatóság a feketeerdei, a matkói és a központi iskola. Ez utóbbihoz három tagiskola tartozik; Halesz, Görbe-major és K öncsög-Ludastó. • Perjésiné, haleszi vezető-tanító a szülők áldozatkész munkáját, sok-sok segítségét dicséri: — Legutóbb az iskola rozsdásodó vaskapuját festették be. A rendezvényeinkből gyűjtött pénzt nyári, kirándulásokra költjük. Több éve már Budapestre megyünk el, gyakran szülők is jönnek velünk. Kisdobosaink felkeresik a hetvennégy éves, egyedülélő Csősz Gergelynét; segítenek, amiben tudnak, elvégeznek a háznál kisebb javításokat, berakják a tüzelőt. takarítanak. A. fejéhez fordul: — Van tévénk, de nagyon szeretnék a gyerekek, halenne rádiónk is. Jó volna minél hamarabb! — bólint az ígéretre. S tréfásan arról panaszkodik, hogy nehéz helyzetben van. kényelmetlen kérnie az igazgatótól, a — férjétől. Az iskola százéves fennállását a gyerekekkel ünnepük meg. • Perjési Sándornak természetesen nagyobb gondjai Is vannak: — A központi iskolánál három szükségtanteremben tanítunk. Korábban az volt az elképzelés, hogy törpe Vízmű épüljön a faluban. Ez a terv egyelőre nem valósulhat meg, így tehát megvan az anyagi fedezet az iskola bővítésére. Nagyon kellene egy napköziotthon is. Az iskola bővítését indokolja, hogy a 220 tanuló közül igen sokan távol laknak, 4—5 kilométerre. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a legtöbb szülő Kecskemétre jár dolgozni, s délutánonként alig van idejük foglalkozni gyermekeikkel. Körülbelül félmillió forint kellene az iskola bővítésére. Bízom benne, hogy a községi tanács és a végrehajtó bizottság tagjai megértőén foglalnak állást ebben az ügyben, hiszen a feladat régóta vár megoldásra. V. P. A negyedik nemzedék... Taál Margitkát is tanította Perjési Sándor. Ma már az állami gazdaságban dolgozik. Taál Bálint telepes dédunokája. Zelk Zoltán: Egy-szál ingben Egy-szál ingben, mezítelen talppal, a tél göröngyös tócsáin át futott hozzám s bebukva az ajtón, mellemre zuhant az a leány. Kuporogva megült a fotőjben — nem illett hozzá most semmi fény, nem illett a szép fiatal térdek sose szűnő nyári mosolya. Fölemelte lassudan a csészét s félúton eltört a mozdulat — úgy bámult a kihűlő teába, mint kútba hajdan a kis cseléd. Apja voltam? bátyja? szeretője? mindenképpen rokona, hiszen a rémület vert tanyát szívében, s megőszült egy pillanat alatt. Megnyugodva? Csak letörölt könnyel ment el aztán. Kucsma és kabát. De én láttam, kusza, fehér hajjal mezítelen fut az úton át! Antalfy István: Robban a nyár... Suhogó lombok, nyári fény, futó szél nyárfasor alatt, porfelhő a kocsi után, esőt éreznek a lovak. Pacsirta röppen nyugtalan. A lázongás partjainál tűz és víz készül harcra most. Körülöttem robban a nyár. Robban a nyár, és bennem is lángot vet ez a délután. Indulj, eső! Ideje már! Por száll a lépteim nyomán . 1: