Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

1972. szeptember 26. kedd J. oldal Balogh Zsuzsi elmondja... — A tompái központi általános iskola hetedik a. osztályba járok, két éve vagyok az 1645-ös számú Hunyadi János Üttörőcsapat tagja. A hatodik osztályt 4,6-es eredménnyel végez­tem el, s már két úttörő­próbát is tettem. Csapa­tunkból két raj már rég­óta foglalkozik a határőr- zéssel, s én nagyon boldog vagyok, hogy a József At- tila-rajnak én vagyok a zászlóvivője... amikor a tompái sport­pálya felett megjelent a határőrség helikoptere, amely a felavatásra kerülő úttörő határőr zászlóalj vörös selyem lobogóját hozta, Balogh Zsuzsi elsi­etett. Nem sokkal később feltűnt szőke haja a bevo­nuló úttörők között. Az el­nökség, ahol helyet foglal­tak a megye párt és ta­nácsvezetőin kívül a ha­tárőrség, a Magyar Úttörők Országos Szövetségének képviselői, nagy tapssal fo­gadta a sok száz úttörőt, akik fegyelmezetten, igazi határőrhöz méltóan sora­koztak fel az emelvény előtt. Zsuzsit néztem, aki éppen úgy, mint a többi pajtás, figyelmesen hall­gatta dr. Ábel László ha­tárőr ezredes, majd Bor­bély Gábor KISZ KB tit­kár szavait. A fogadalom­tétel után Zsuzsi megtalált a tömegben. — Most már valóban úttörő határőr vagyok, hi­szen letettem a fogadal­mat, amelyet kívülről is megtanultam ... Így szól: Én Balogh Zsuzsa, az út­törő határőr zászlóalj tag­ja zászlónk és úttörő tár­saim előtt fogadom, hogy hazámhoz és a zászlónkhoz mindenkor hű leszek. Pél­damutatóan tanulok, a megbízatásokat teljesítem, hazánk határainak őrzését segítem. Tetteimmel szo­cialista hazámat, a dolgozó népet szolgálom. Édesapám az állami gaz­daságban dolgozik, bátyám pincér. Amikor megtudták, hogy ma avatás lesz, ün­neplőt öltöttek, s valószí­nűleg itt vannak a nézők között. Kezét nyújtotta, s fél­szeg mosollyal bocsánatot kért. — Mennem kell, mert kezdődik a díszmenet. Ugye a bácsinak is tetszett az avatás, mert mi mindnyá­jan nagyon készültünk rá és szépnek tartottuk. Gémes Gábor Új mozgalmi, szervezeti formák a középiskolákban Kedvezőbb feltételek a tanintézeti KlSZ-munka továbbfejlesztéséhez Az új szervezeti formák az eddigieknél kedvezőbb feltételeket teremtettek a tanintézeti KISZ-munka továbbfejlesztéséhez, erő­södött a KISZ-szervezetek politikai jellege, s a kö­zépfokú oktatási intézmé­nyekben a tanulók sok­oldalú érdeklődését jól kielégítő mozgalmi tevé­kenység bontakozott ki. így összegezte a KISZ KB középiskolai és szakmun­kástanuló tanácsa annak a szervezeti kísérletnek a tapasztalatait, amelynek során 53 középfokú tanin­tézet ifjúkommunistái a hagyományos alapszerve­zeti struktúrától eltérő módon élték mozgalmi éle­tüket. A KISZ Központi Bi­zottsága még 1970 elején Megnyílt a honvédelmi kiállítás és haditechn.kai park Már szombaton megkez­dődött az MHSZ Bács-Kis- kun megyei vezetősége, a KISZ megyei bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa által rendezett honvédelmi hét esemény- sorozata. Az MHSZ Czoll- ner téri lőterén a kecs­keméti középiskolások részvételével bonyolították le a Szalvai Kupa emlék- lőversenyt. A tanintézetek hat-hat versenyzővel kép­viseltették magukat. A nagyszerűen megszervezett versenyen -nagy küzdelem­ben dőltek el a helyezé­sek.. Vasárnap délelőtt több mint ötszáz, főleg fiatal érdeklődő jelenlétében nyi­totta meg Szemők György alezredes, az MHSZ Bács- Kiskun megyei titkárhelyet­tese a Fémmunkás Válla­lat előtti téren a honvé­delmi kiállítást és hadi- technikai parkot. A meg­nyitón megjelent dr. Körös Gáspár, a megyei tanács elnökhelyettese, Balabán Sándor alezredes, az MHSZ megyei titkára. A kiállítás mintegy 20 tablón mutat­ja be néphadseregünk és az MHSZ életét, ezenkívül rádiók, repülőgép- és hajó- modellek illusztrálják az MHSZ-ben folyó munkát. A kiállítást már az első napon több mint ezren te­kintették meg. A hadi- technikai park főleg a fia­talabb korosztályt vonzot­ta, hiszen harckocsi, fel­derítő úszógépkocsi, ta­\r>. Jogászok a kollektív szerződésekről Kétnapos értekezlet kez­dődött tegnap Kecskemé­ten, az Építő-, Fa- és Épí­tőanyagipari Dolgozók Szakszervezete budapesti, Pest, Csongrád, Szolnok, Békés és Bács-Kiskun me­gyei bizottsága elnökei, valamint a jogi bizottságok vezetői részvételével. Az ülést Surányi Gyula, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium jogügyi osz­tályvezetője nyitotta meg. Először dr. Cservinka Je­nő, a szakszervezeti köz­pont jogtanácsosa számolt be a kollektív szerződések felülvizsgálatának tapasz­talatairól. Elöljáróban el­mondta, hogy a követke­zőkben nagyobb gondot kell fordítani a szerződé­sek szövegének világos, közérthető megfogalmazá­sára. Részletesen beszélt azokról a hiányosságokról, amelyekkel a felül vizozál'^ során találkoztak. Általá­nos hiba, hogy több olyan terület szabályozása került a kollektív szerződésbe, amelyet a vállalati ügy­rendben kell közzétenni. Néhány kérdésben elsősor­ban az építőipari vállala­tok munkaidő-meghatáro­zásában a szerződések nem vették figyelembe a törvé­nyek előírásait. Ezután Po- dina Sebő, a központ bér- és munkaügyi osztályának vezetője elemezte az anya­gi érdekeltség időszerű kérdéseit. Az előadások után a szakemberek saját tapasz­talataikat mondták el, s a vitában egyeztették a szükséges módosításokat. A tanácskozás ma foly­tatódik, dr. Breznai Tibor, a Budapesti Területi Mun­kaügyi Döntőbizottság el­nöke ismerteti a munka­ügyi fórumrendszer re­formját. A legfontosabb változás: a területi döntő- bizottságok szerepét a já- rásbirósági' jogkörrel meg­alakuló munkaügyi bírósá­gok veszik át. Előadásában ezek hatáskörét, feladatait tárgyalja. A legfiatalabb látogatók nemcsak nézegették, ha­nem birtokba is vették a harckocsit a haditechnikai parkban. (Pásztor Zoltán felvétele) rack, aknavető, légvédelmi géppuska, lövészfegyverek, lokátor várja itt a látoga­tókat. A kiállítás és haditech­nikai park egyébként szep­tember 24-től 29-ig tart nyitva reggel 9-től este 6 óráig. Ugyancsak vasárnap nyitotta meg Princz László, az SZMT titkára a szer­vezett dolgozók lövészver­senyének megyei bajnok­ságát. A legjobban a 9-es számú Volán Vállalat csa­pata szerepelt. Hétfőn délután 2 óra­kor Kecskeméten, az MHSZ székházában ren­dezték meg az MHSZ me­gyei tanácsadó testületének ülését, amelyen Balabán Sándor alezredes, az MHSZ megbízta az intéző bizott­ságot, hogy dolgozza ki a közép- és szakmunkáskép­ző iskolai KlSZ-tevékeny- ség továbbfejlesztésének módszereit. Az MSZMP Központi Bizottsága ifjú­ságpolitikai határozatának szellemében még annak az évnek az őszén 53 közép­fokú tanintézetben a gya­korlatban is kipróbálták az időközben elkészült terve­ket : a KlSZ-alapszerveze- tek nem egy-egy évfolyam, hanem az iskola különbö­ző életkorú diákjaiból szerveződtek, osztály-diák- bizottságok alakultak, ér­deklődési köröket hívtak életre, s a kísérleti tanin­tézetekben az eddigi csúcs­vezetőség — illetve KISZ- bizottság és végrehaj tó bizottság — helyett isko­lai KISZ-vezetőséget vá­lasztottak. Az azóta eltelt két esz­tendő tapasztalatait most összegezte a középiskolai és szakmunkástanuló ta­nács. Megállapította, hogy erősödött a KlSZ-szerve- zetek politikai jellege, tar­talmasabbá vált az isko­la mozgalmi élete, fejlőd­tek az iskolai közösségek, s a hagyományosan műkö­dő KISZ-szervezetekhez mérten háromszorosára nőtt a konkrét megbízás­sal rendelkező KISZ-tagok száma. Hatékonyabbá vált az iskolai pártszervezetek irányító tevékenysége, bő­vült a KISZ-munkát segí­tő pedagógusok köre. A szakmunkásképző intéze­tekben viszont nem hozta meg a kívánt eredményt a kísérlet — jobbára az el­méleti és gyakorlati okta­tás sajátos rendje miatt. Különböző életkorú fia­talokból álló alapszerveze­tek kialakítása lehetővé tette az önállóbb mozgal­mi élet megteremtését, jól szolgálta a közösségek fo­lyamatos erősítését, a moz­galmi élet folytonosságát, a vezetők tudatosabb és természetesebb kiválasztá­sát. Az alapszervezetek élete politikusabbá vált, emelkedett a taggyűlések színvonala, növekedtek a KISZ-tagokkal szemben tá­masztott követelmények. A különböző életkorú fiata­lok közös mozgalmi tevé­kenysége megkönnyítette az első osztályosok beil­leszkedését az iskolaközös­ségbe, bekapcsolódását a mozgalmi munkába. Az osztály-diákbizottságok megfelelően irányították az osztálykollektívákat, tevé­kenységük a tanulás segí­tésére, az iskolai feladatok összehangolására és az érdekvédelmi munkára összpontosult. Helyesen értelmezték a tanulás se­gítésének fontosságát, mun­kájukban hangsúlyt ka­pott a hátrányos helyzetű tanulók rendszeres segíté­se. A diákbizottságok te­vékenysége hozzájárult ahhoz is, hogy a vegyes életkorúakból álló alap­szervezetek létrejöttével sem hullottak szét az osz­tályközösségek. Az új moz­galmi formák gyakorlása természetesen nem min­denütt volt zökkenőmen­tes, az iskolák egy részé­ben például nem sikerült egyértelműen tisztázni az osztály-diákbizottságok fel­adatkörét, s így tevékeny­ségükben nem váltak kü­lön az osztályönkormány­zat, illetve a KlSZ-alap- szervezet feladatai. A kedvező tapasztalatok alapján a középiskolai és szakmunkástanuló tanács javasolja az új szervezeti forma széles körű elter­jesztését. Kitüntetések a Parlamentben A népgazdasági tervezés bevezetésének 25. évfordu­lója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az eredményes mun­ka elismeréséül kitünteté­seket adományozott. Teg­nap délelőtt a Parlament­ben a kitüntetések átadá­sán részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke, Fock Jenő a Minisz­tertanács elnöke, Nyers Rezső, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Cseterki Lajos, az Elnö­ki Tanács titkára. A Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést kapta: Párdi Imre, az Or­szágos Tervhivatal Elnöke. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést huszonketten, az ezüst fo­kozatot harminchaton kap­ták meg, az utóbbiak kö­zött Koperniczky Ferenc, a Bács-Kiskun megyei Ta­nács V. B. csoportvezetője. Ismerd meg hazádat A Növénytárba látoga­tott vasárnap délelőtt a ka­mera. Másfél millió préselt levelet, fakéregmintát és sorolhatatlan szépségeket, csudákat mutatott. Ebéd után a fővárosban és környékén töltöttünk ötven percet. Tanítani kel­lene : dr. Keresztury Dezső miként vezet be néhánj perc alatt egy témát, ho­gyan teremt hangulatot, irányítja a figyelmet a lé­nyegre. Kis József a Budapest rendezője történetiségében, a jelent a múlttal ötvözve érzékeltette a főváros ezer színét, érdekes embereit, jellegzetes figuráit, város­képi együtteseit. Végig megmaradt a témához jól választott stílusban, mint Kollányi Ágoston, Peterdi1 Pál és az operatőr (nevét sajnos nem jegyeztem fel. remélve, hogy az MRT-új- ságban megtalálom, téved­tem) a Népvándorlás na­ponta stábja. ök is ügyesen alkalmaz­ták a volt és a mai idők, viszonyok, szokások szem­besítéséből és a film tech­nikájából adódó lehetősé­geket. Nehezen dönthet- ném el, hogy közülük ki durrogtatott el több ötlet­petárdát a mondandó meg­világítására. A hajdani szi­gorú matematikatanár, az élő és élettelen világ titkai­nak tudós kutatója, Kol­lányi, Kossuth-díjas, érde­mes művész ezúttal pom­pás humorérzékről tett bizonyságot. Némi iróniá­val, groteszk szituációkat felvillantva ábrázolta a mai ember lótás-futását, a hangyaboly metropolist, a hirtelen, „csípőben meghí­zott” főváros közlekedésé­nek növekedési hormonza­varait. Szinte mellékesen megismerkedhettünk a bu­dapesti közlekedés korsze­rűsítéséért végzett tiszte­letreméltó erőfeszítésekkel. A Duna-kanyarban (ren­dezte Mönich László) talán egy árnyalattal tarkábbra sikerült a szándékoltnál, de így is hatásos, jó kis- film. Azt sem bántuk meg, hogy Németh Ferenc me­gyei első titkár kalauzolá­sával Somogyországban, a zselici rengeteg vidékét jártuk, tanulmányoztuk. Oláh Gábor most is igye­kezett elkerülni a tájfil­mek sablonjait, nagyrészt sikerrel. Va/V festők és fafaragók kiállítása Baján megyei titkára a kiképzési feladatok teljesítéséről, a nyári sportmunkáról adót*, tájékoztatást. G. G. A múzeumi hónap Bács- Kiskun megyei nyitánya­ként vasárnap a Bajai Türr István Múzeumban meg­nyílt a „Naív festők és fafaragók” című kiállítás. Nem volt találat Könnyen kiszámítható, hogy a rendkívüli tévé-lot­tó mennyi pénzt hozott a konyhára. A sok százezer 3,30 Ft-ból le kell vonni a tárgynyeremények árát, a rezsiköltséget, televíziómű­sor díját. A műsorban ki­sorsolt öt szám egyike-má- sika kimondottan értékes alkotás. Azt is tudom, hogy a kasszában maradt né­hány százezer forintot hasznos célra fordítják. Mégis bosszankodva ül­tem a készülék előtt. Va­sárnap este újra és újra arról akartak meggyőzni, hogy lottónyertesnek lenni különleges teljesítmény, tiszteletreméltó érdem. Jó­magam közel sem tiszte­lem annyira Fortuna isten- asszonyt, mint a bakizó, kicsit hálátlan és ízléstelen szeredet vállaló Szegvári Katalin vezetőriporter, mégis bízom abban, hogv a jövőben hasonló jellegű árukapcsolásokhoz. keret­műsorokhoz nem lesz sze­rencsém. Megkímél a Te­levízió attól az örömtől is, hogy egy operettszám és Urbán Katalin, Bojtor Im­re ihaj-csuhaj magyamó- tázása között hallgassam József Attilát. Senki illetékes ne men- tegetődzön azzal, hogy a véletlen hozta így. Az eset megismétlődhet ahányszor az igazi művészetet reklám­műsor töltelékanyagává, cégérré silányítják. Elvileg helytelenítjük az efféle, ma még szerencsére ritka pró­bálkozásokat. Egyáltalán: idegesít és aggaszt a lottó körüli fe- nenagy komolykodás, ün­nepélyeskedés. Valahogyan nem éreztem annyira — idézek — „forrónak és iz­galmasnak” az egész loté- riás játékot, mint a szá­mok között kötelességsze- rűen lelkendező riporter, akinek legszívesebben fel­ajánlanék fáradozása ju­talmául egv néevlevplű ló­herét. Heltai Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents