Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám

2. oldal 1972. augusztus 24, csütörtök <\AJCkJf> ázsiai diEeaia Keiet-Afrikttai A hírügynökségek leg­kisebb jelentései szerint Idi Amin tábornok, Ugan­da köztársasági elnöke új­ra megváltoztatta elhatá­rozását az ázsiai szárma­zású lakosok kiutasításá­nak kérdésében. Ez már a generális-államfő sokadik döntése. Az elmúlt hét szombatján a nyugat- ugandai Runga-Kiri vá­roskában azt jelentette be, hogy valamennyi Ugandá­ban élő ázsiai származá­sú lakosnak el kell hagy­nia az országot, beleért­ve a legmagasabb képzett­séget igénylő hivatások gyakorlóit, valamint azo­kat is, akik már régen kérték és megkapták az ugandai állampolgárságot. Aminnak ez a néhány napos drákói döntése nem­csak Ugandában kevert nagy vihart, hanem Indi­ában, Angliában és a szomszédos kelet-afrikai országokban, nevezetesen Kenyában és Tanzániá­ban is. Indiában azért, mert az érintett összes, mintegy 83 ezer Ugandában élő ázsiai jelentős része indiai szár­mazású. Letelepítésüket az angolok hajtották vég­re még a múlt század má­sodik felében. London cél­ja az volt, hogy lojális indiai, elsősorban kereske­dő-közösséggel növelje a saját befolyását ebben, a brit gyarmatosítás szem­pontjából akkor rendkívül jelentőségűvé vált térség­ben. Az egyik emlékezetes akció az volt, hogy ami­kor az angolok Ugandán keresztül megépítették a Mombasa- és a Viktória- tó között húzódó vasutat, a sínek mentén kis indiai üzletek, úgynevezett duka-k egész hálózatát te­remtették meg. Hasonló volt a helyzet a másik két kelet-afrikai or­szágban is. Ugandához ha­sonlóan Tanzániában és Kenyában is jórészt az ázsiaiak töltöttek be va­Moszkvában jóváhagyták a szovjet-amerikai szerződést a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozásáról A Kremlben együttes ülést tartottak a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi és Nemzetiségi Tanácsának külügyi bizott­ságai. Az ülésen — amelyen Mihail Szuszlov, a Szövet- ség; Tanács külügyi bizott­ságának elnöke elnökölt — megvitatták a rakétaelhárí­tó -rakétarendszerek korlá­tozására vonatkozó szovjet —amerikai szerződést. A két külügyi bizottság együttes ülésén szerdán jó­váhagyták a szerződést. (TASZSZ) Győzelem, ellenjelölt nélkül MIAMI BEACH (MTI) Az amerikai Republiká­nus Párt konvenciója kedd este Miami Beach-ben 1347 szavazattal egy ellenében Richard Nixont választot­ta elnökjelöltjévé. Az ered­mény a várakozásoknak megfelelő, hiszen Nixon - nak gyakorlatilag nem volt ellenjelöltje. Az egyetlen ellenszavazatot Paul McCloskey képviselő kap­ta. A szavazás előtt a kon­venció elfogadta a Fehér Ház által kidolgozott prog­ramot, amely a párt támo­gatásáról biztosítja Nixon kül- és belpolitikáját. Egy másik szavazáson a párt konzervatív szárnya győ­zelmet aratott, leszavazta a liberális képviselőket, akik négy év múlva, az 1976-os konvenció résztve­vői közöt növelni akarták a nagy amerikai államok küldötteinek számát, ezzel erősítve táborukat. Jelölésével egy időben Nixon, aki kedd délután érkezett Miami Beach-be, egy nagyszabású szórakoz­tató műsorral egybekötött ifjúsági nagygyűlésen vett részt. Míg a jelölési komédia folyt, a konvenció épülete előtt több ezren tüntettek a vietnami háború és a fajüldözés ellen. A rendőr­ség több mint 200 fiatalt letartóztatott. (AP, UPI) Ellsberg újabb leleplezése: Nixon már kezdetben sem volt galamb MIAMI BEACH Daniel Ellsberg, akinek a nevét a világ a titkos Pentagon-dokumentumok kiszivárogtatásával kapcso­latban ismerte meg, ked­den Miami Beach-ben, a republikánus elnökjelölő gyűlés színhelyén tartott sajtóértekezletén a vietna­mi háborúval összefüggő újabb titkos tényt tárt fel. Közölte, hogy Nixon elnök röviddel hivatalba lépése után békaembereket kül­dött a haiphongi kikötőbe, hogy feltérképezzék aknák elhelyezésének lehetőségét. Ellsberg elmondotta, hogy 1969 elején a nemzetbiz­tonsági tanács szolgálata memorandumot juttatott el Nixonhoz, amelyben a vi­etnami konfliktus rendezé­sének hét változatát dol­gozták ki. Az elnök elutasította azt a változatot, amely "az amerikai csapatok azonna­li és teljes kivonását java­solta Dél-Vietnamból. Nixon olyan intézkedése­ket választott, amelyek ki­fejezésre juttatták a VDK- elleni háború fokozására irányuló szándékát, beleért­ve a haiphongi kikötő el- aknásítását. Ellsberg kije­lentette, azért hozta nyil­vánosságra ezeket a ténye­ket, hogy a Republikánus Párt propagandáját cáfol­va .rájnutasson: Nixon el­nök egyáltalán nem akarta felkutatni azokat a módo­kat, amelyek a vietnami háború befejezéséhez ve­zettek volna. (AP) Rakétákkal lövik Da Nangot SAIGON (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint szerdára virradó éjjel a dél-vietnami haza­fias erők — öt napon belül immár harmadszor — he­ves tüzérségi támadást in­téztek Dél-Vietnam máso­dik legnagyobb városa, Da Nang ellen. A szabadság- harcosok rakétákkal lőtték a várost és az aknatűzből megállapítható, hogy állá­saik a városhoz nagyon közel, háromkilométeres körzeten belül vannak ki­építve. Jelentős összetűzésekről érkeznek hírek Quang Tri környékéről is. B—52-es amerikai nehézbombázók kedd éjjel a tartományban több bevetésben intéztek támadást a szabadsághar­cosok vélt állásai ellen. A szuperbombázók három to­vábbi köteléke Saigontól kilencven kilométerre dél­nyugatra a delta vidékén szórta le terhét. Az AFP beszámol arról is, hogy B— 52-esek kedd éjjel a VDK ellen is támadást intéztek. Az ellenzék njakli Figyelmezletése lamiféle középréteg szere­pet, a fehérek és a feke­ték között. Az ebből szár­mazó ellenszenvet meglo­vagolva hozta meg kitele­pítési döntését Idi Amin — azt a döntést, amelyet most ismét módosítania kellett, nemcsak indiai, angol, hanem tanzániai nyomásra is. Nyenyere tanzániai elnök egyenesen fajüldözőnek nevezte II. Hasszán marokkói ki­rály, aki a fegyveres erők irányításának átvételével és a katonai vezetők körében rendezett tisztogatásokkal próbálja orvosolni monar­chiája ingatag helyzetét, újabb figyelmeztetést ka­pott az ellenzéktől. A bal­oldaliaknak számító Népi Erők Nemzeti Szövetsége (Ben Barka pártja) kedd este kiadott közleményé­ben II. Hasszán abszolút uralmát tette felelőssé a közelmúlt véres esemé­nyeiért, s fölhívta a figyel­met arra, hogy a katonai puccskísérletek hátterében a marokkói nép fokozódó elszegényedése, nyomora áll. A Népi Erők Nemzeti Szövetsége, akárcsak a pol­gári nacionalista Isztiklal j egy nappal korábban, ha­talmat kért a királytól a népnek. Kik állnak a háttérben? Amint (és tény, hogy a Dar-Es-Salaam-i kormány iparügyi minisztere, Amir Dzsamal — maga is ,ázsiai’’ származású). A morális meggondolá­sokon túl azonban Amin­nak saját gazdasági érde­kei alaposabb átgondolása nyomán is meg kellett vál­toztatnia elhatározását. Aligha lehet vitás, hogy a kereskedelmi-gazdasági elit tömeges kiűzése nem maradna hatástalan Ugan­da amúgy is sebezhető belpolitikai és pénzügyi helyzetéret BEJRŰT A dél-jemeni légitársa­ság utasszálító gépének Lí­biába térítése új és látvá­nyos epizódja annak az ak­namunkának, amely a Je­meni Népi Demokratikus Köztársaság ellen a vele szomszédos arab országok területéről folyik. A hala­dó adeni rendszer megdön­tésén mesterkednek hosszú idő óta a másik Jemenbe — a Jemeni Arab Köztár­saságba — áttelepült reak­ciósok, valamint a konzer­vatív Amerika-barát szom­szédok — Szaúd-Arábia, Omán és a Jemeni AK — kormányai. A határinci­densek sűrűn követik egy­mást — mindenekelőtt a két jemeni határon, ahol a hatalomból kiszorult egy­kori Dél-jemeni Felszaba- dítási Front (FLOSY) em­berei és a dél-jemeni had­seregből leszerelt katona­tisztek működnek, mégpe­dig a sanaai kormány tá­mogatásával. A libanoni Asz Szájj ad hetilap szerint fegyvereket szállított a lá­zadóknak az Egyesült Ál­lamok is. A Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaság ellen­ségei most folyamodtak el­ső ízben a repülőgép-elté-1 rítések módszeréhez. Nem meglepő, hogy az „Alyem- da” társaság DC—6 min­tájú gépét éppen Líbiába vitték a kalózok. Kadhafi ezredes soha nem csinált titkot abból, hogy hevesen ellenzi az adeni rendszert, amely nem hajlandó szö­vetségre lépni az arab re­akcióval. A libanoni A1 Bajrak úgy tudja, hogy Kadhafi 1972-ben 12 millió dollár sejfKlyt adott a je­meni lázadóknak, s nehéz- fegyvereket ígért Abdel Mekaui-nak a Flosy volt főnökének. (AFP) Koszorúzás a román nemzeti ünnep alkalmából Románia nemzeti ünnepe, felszabadulásának 28. év­fordulója alkalmából szer­dán koszorúzási ünnepség volt a rákosligeti temető­ben nyugvó román hősök sírjainál. A Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének képvise­letében loan Cotot nagy­követ, loan Bochis nagykö­vetségi tanácsos és loan Puscas ezredes, katonai és légügyi attasé koszorúzott. Az ünnepélyes aktusnál jelen volt Pesti Endre ve­zérőrnagy, budapesti helyi őrségparancsnok is. A nemzeti ünnep alkal­mából az ország különböző részein megkoszorúzták a hazánkban nyugvó román hősök sírját. loan Cotot, a Román Szo­cialista Köztársaság buda­pesti nagykövete a román nemzeti ünnep alkalmából szerdán fogadást adott a nagykövetségen. Hz első lépés öt éve, 1967. augusztus 24-én, a genfi tizennyolcha­talmi leszerelési értekez­letnek 325. ülésén Roscsin szovjet delegátus előter­jesztette az atomsorompó javaslatot és ezzel az utol- I só pontig megegyező szö- I végű javaslattervezetet nyújtott be az Egyesült Államok küldötte, Forster is. A két legnagyobb hata­lom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között tehát hosszú viták, tárgya­lások után egyetértés jött létre olyan szerződés ügyé­ben, amelynek későbbi aláírói — minden atom­fegyverrel rendelkező és az ilyennek birtokában nem levő ország csatlakozhatott — kötelezték magukat, hogy megakadályozzák az atomfegyverek továbbter­jedését. Emlékezetes, hogy Fran­ciaország és a Kínai Nép- köztársaság nem csatlako­zott az atomsorompó-egyez- ményhez, s ez kétségtele­nül kárára vált a szerző­désnek. öt esztendő mégis bebizonyította, hogy ezek az országok is kénytelenek számolni azzal a rendkí­vül kedvező visszhanggal és hatással, amelyet a nemzetközi közvélemény­ben ez a szerződés kivál­tott. Az atomsorompo-egyez- ményben történt szovjet amerikai egyetértés előes­téjén Konrad Adenauer (aki éppen Madridban Francónál volt látogatóban) indulatosan dörögte: „Ami most Genfben készül — tragédia lesz a németek számára!”. Az agg nyugat­német államférfi akkor ugyan már lelépett az ak­tív politika színpadáról, de még a sír széléről is óva intette honfitársait attól, hogy elfogadják a szerin­te legrosszabbat: belenyu­godjanak az atomfegyver birtoklásának hiányába. _ Meg kell adni, utódai, Kiesingertől Straussig, el­keseredett utóharcokban, az utolsó lehelletig védték az adenaueri örökséget. Az is bizonyos azonban, hogy amikor a német választók végre a realitásokkal szá­moló Brandt—Scheel-kor- mányt juttatták hatalomra — amely megértette és el­fogadta az atomsorompo- egyezmény sarkalatos cél­ját, hogy tudniilik éppen Nyugat-Németország soha­se válhassék nukleáris ha­talommá, akkor és azzal kezdődött meg a kedvező irányú változás Európá­ban. , S ha már az atomsorom- pó-egyezménv európai ösz- szefüggéseinél tartunk azt is érdemes felidézni, hogy akkoriban — pontosabban akkor ig - a hidegháborút szító nemzetközi politika nak és katonapolitikának is egyik kedvenc terve volt a NATO sokoldalú atom; ütőerejének kiépítése. Ez a terv az „atomklub kulta&- jaivá” tett volna olyan or- szágokat — s ezzel jogo szereztek volna, hogy raj­ta tartsák kezüket az mdi- tógombokon —, a!?el3^£ addig nem rendelkeztek nukleáris fegyverrel. Öt évvel ezelőtt nagyon feszült nemzetközi helyzet­ben sikerült Genfben meg­egyezésre jutnia a Szovjet­uniónak és az Egyesült AU lamoknak. Alig néhány ho- nap választott el az arab országok elleni izraeli ag­ressziótól. (Az arab-izrae­li háború egyébkent rend­kívül szemléltetően mutat­ta meg, milyen veszélyek­kel fenyeget az atomfegy­ver esetleges elterjesztése.) Az öt év előtti világhely­zet azt is megmutatta, hogy bizonyos válságok, konfliktusok sem akadá­lyozták és nem akadályoz hatiák a kér legpusztítóbb fegyverzettel rendelkező nagyhatalmat, a Szovjet, uniót és az Egyesült Álla mókát a világ biztonsaga szempontjából olyan fon­tos elkerülhetetlen atom- leszerelés irányába ható megegyezés keresésében és elérésében. Sót — a "rg utóbbi moszkvai szovjet amerikai csúcstalálkozó es körülményei összefüggése Ln is — érdemes emlé­keztetni arra, hogy 198J­sHpssJsre St" váriban egy«** meg: az atomsorompo-tar- eyalásokat befejező szaka­szába kell juttatni. Azóta részben a genfi le szerelési értekezlet, rész­ben a csúcstalálkozók újabb fontos lépéseket hoz­éssí 3r s legfontosabb'76^ csúcsmegegyezés: a SAB • Az atomsorompó-eeye mény elsősorban a Szó iefunió és európai szocia­lista országok sikere vo , amelvek a t^gyaUsok kez^ detétől szívósan és áU- tatosan küzdöttek a SS* Äm» '«“i: nehézséget jelentett min den konstruktív lépés^ A szocialista pockát akkor . ez jellemezte, mmt m_■ ’nemzetközi k^dőtererő- viszonyainak reál« falm rése s a felelősségérzet az „ré=V emberiség sor,SfdIn Tzbliől kiindulva m1 élvezést - bármilyen korlátozott, is —. haS7?té, nak és szükségesnek < üt tek és ítélnek meO» » nukleáris veszély csökk lését, a bizionsaff es a bé­««élveinek erősödését szolgálja. Nemes Janos

Next

/
Thumbnails
Contents