Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-11 / 188. szám
'1978. augusztus 11, péntek 5. rfldat Magyar népművészeti kiállítás a román fővárosban A Calea Victoriei á bukarestiek egyik büszkesége. A Gh. Gheorghiu- Dej és a La place de la Victoire tereket összekötő út szinte mindegyik épülete érdemes a figyelemre. Itt ékeskedik az Athénée Palace, pompázatos francia-barokk palotában az Enescu múzeum várja a látogatókat, a bukaresti történeti múzeum is ezen a soron kapott helyet, több színház, minisztérium, központi hivatal, az írók háza, az újságírók szövetsége. A 118-as házban levő üzlet kirakatában matyó, sárközi, kalocsai népművészeti tárgyak, a bejáratnál magyar és román zászló, ünnepi felíratok jelzik, hogy a boltban hazánk népművészeti szövetkezeteinek készítményeiből ösz- szeállított kiállítás látható. Oporanu Valeria, az Arts populari vezetője készséggel válaszol kérdéseimre. — Most már ráérek egy kicsit. Az első három nap szusszanásnyi időnk sem volt. Kettes sorban álltak az emberek, kint az utcán ... Istenem, mi volt itt. Magunk sem számítottunk ekkora sikerre. Már a megnyitáson is tömve volt az üzlet. A magyar követ mondta az ünnepi beszédet. — Rengeteg árut kaptunk, de a küldemény jókora részét már eladtuk. A kalocsai hímzésű blúzokból ötszáz darab érkezett és nézze — az egyik polcra mutatott — ennyi maradt, pedig még két hétig áll a kiállítás. Legfeljebb ötvenhatvan blúzt láttam a szekrényben. Az ötszázból. A többi már bukaresti lányok-asszonyok, turisták tulajdona. Ott jártamkor is ketten „gusztálták”, ízlelgették a mutatós kalocsai hímzésű blúzt. Préda Eleana boldog mosollyal lép ki a próbafülkéből: mintha rászabták volna. Néhány szót vált mellette álló férjével és máris a pénztárhoz siet. Bemutatkozom és véleményét kérem. Nagy fekete szemei felderülnek, még vidámabban csillognak. Közli, hogy fé- lig-meddig szakmabeliek vagyunk. A Scinteia szerkesztőségében dolgozik. Keresi a helyes kifejezéseket, a szavakat, de jól beszél magyarul. — Jókedvű, színes minták ezek, azért tetszenek és mégsem harsogok, rikítók. Örülök, hogy láthattam a kiállítást és megvehettem ezt a blúzt. Hol készítik ezeket a szép munkákat? Szívesen hallgatja a Kalocsáról, az ottani népművészetről rögtönzött ismertetésemet Lassan szövögetem a mondatokat Az üzlet vezetője — érti a magyar szót is — románra fordítja szavaimat Sokan figyelik érdeklődve a beszélgetést Eleana férje — a legnagyobb példányszámú napilap egyik szerkesztője — arról szól, hogy a kalocsai minták rokoníthatók bizonyos székely motívumokkal. A szőttesek, a csodálatos szűrmintás térítők nyerték meg leginkább Binder Antoinette szobrászművész tetszését. Helyteleníti, hogy a blúzok egy részét nylon anyagból, hosszú ujjal készítik. Célszerűtlenek, hiszen ezeket főként a nyári hónapokban, jó időben viselik. Ügy gondolja, hogy a műanyaghoz nem illik a folklór. Többen helyeselnek, főként akkor bólogatnak, amikor a blúzok hosszú ujját kifogásolja az ismert román művész. Egyetértenek vele abban is, hogy ez a vállalkozás minden dicséretet megérdemel és „igazán szép a kiállítás”. Anton Betina részlegvezető azt tudakolja, hogy mikor kapnak pótlást, mert rövidesen elfogy a készlet. Oporanu Valeria nyugtatgatja: értesülései szerint hamarosan megérkezik az ígért küldemény. Az üzlet közben szinte teljesen megtelt érdeklődőkkel, vásárlókkal. Az újabban érkezett látogatók közül többen azt gondolják, hogy én hivatalos emberként társalgók a rokonszenves, készséges elárusítókkal és hozzám fordulnak felvilágosításért, s engem sürgetnek. „Mielőbb küldjük már az újabb szállítmányt.” Távozóban a blúzokat tároló polcra nézek. Szemmel láthatóan kevesebb várakozik új tulajdonosára, mint amikor alig egy órája beléptem az üzletbe. Közben az utcán is megélénkült a forgalom, francia, német, lengyel, román, magyar szó hallatszik. A turisták közül is jónéhányan megállnak az Arta populari kirakatai előtt Heltai Nándor Milyen is a modem zene? Elnevezése mindent megmagyaráz: elektronikus zene, melyet elektronikus gerjesztő készülékek, generátorok stb. állítanak elő. Tehát nem a megszokott hangszereken szólal meg, hanem magnetoíonszalag- ról (vagy lemezről). Ez a szalag őrzi a kompozíciót. A megszólaltatáshoz általában nincs szükség előadóra, csupán egy lejátszó készülékre. Ennek következtében a hallgató mindig hajszálpontosan ugyanazt hallja egyazon darab esetén. Ez egyúttal az elektronikus zene Achilles-sar- ka: sohasem születhet újjá a kompozíció egy-egy kiváló előadóművész által, mindig ugyanaz marad, egy idő után az egyhangú- sához vezet, unalmas lesz. Éppen ezért kerestek köz bülső megoldást a zeneszerzők. Mégpedig két módon. Olyan műveket írtak, melyben a hagyományos hangszerek mellett kap szerepet az elektronikus zene. Képzeljünk el egy vonósnégyest, pL elektronikus zenével kombinálva: adott a négy vonóshangszer és mellettük egy magnetofon, rajta a szalag, melyről pontosan meghatározott indítással az előre felvett szólam szólal meg és keveredik a vonósok játékával. (Felesleges hangsúlyoznunk, milyen fontos a szinkron, az, hogy a másodperc töredékében is együtt szóljon minden.) Ez a megoldás új színekkel ajándékozta meg a komponistákat, hátránya viszont, hogy némileg a vonóshangszerek előadóit megkötötte a hajszálpontos együttját- szás. A másik lehetőség: az élő elektronikus zene. Már előre felszerelik a színpadon a különböző hangerősítőket, generátorokat, elektronikus gerjesztő készülékeket, szűrőket, mikrofonokat stb. Megjelennek az előadók és az előre pontosan rögzített partitúra (diagramok, időtáblázatok, grafikonok stb.) szerint megkezdik az előadást: ott helyben sorra és keverve megszólaltatják ezeket a gépeket. Természetesen magnetofonokat is használnak, s az előállított hanghatásokat azon nyomban más sebességgel tudják oda-vissza lejátszani és összejátszani. Így születik meg a produkció, a mű így kel életre. A komponisták — többnyire mérnökökkel szövetkezve — mindenfajta zajforrást igénybe vesznek: még az emberi szív és az agyhullámok mozgását is — mindezt természetesen maximálisan felerősítve és más, ugyancsak a helyszínen gyártott effektusokkal vegyítve. Függetlenül a kísérletek értékétől — hogy ezek mennyire zeneiek, más kérdés —, feltétlenül érdekes, hogy az efajta kompozíciók ott, a publikum előtt születnek meg. párhuzamosan születnek a magyarázatok, elemzések, amelyeknek közös vonása, hogy nem az egyetértésre, hanem a megértésre apellálnak, mondván, nem az a fontos, hogy az új hanghatásokat miképpen hozták létre, hanem az, ahogyan azokat használják. És még valami: ezek a magyarázások, „bemutatások” néha izgalmasabbak, érdekesebbek, mint maga a mű! Bizonyos, hogy a betanított gépek megkönnyítik a munkát, a komponálást (legalábbis az elektronikus zene területén), viszont az alkotó emberi fantáziát Önmaguk nem helyettesíthetik. Valószínűnek látszik, hogy az elektronikus zene és a computerzene is valamilyen módon majd az alkotóművész eszközévé, „hangszerévé” válik. Utat szednek, utat raknak társadalmi munkában Cikkünk nyomán Gyorsan intézkedtek Kiskőrösön „Hol a képeslap” címmel, augusztus 3-án kifogásoltuk, hogy a nagyforgalmú kiskőrösi vasútállomáson nem kapható helyi vonatkozású képeslap. Örömmel közöljük, hogy az írás megjelenését követő napon már nem távoztak csalódottan azok az utasok, akik Petőfi szülőhelyéről üdvözlő lapot akartak küldeni ismerőseiknek. A vasúti elárusítóhelyen az elmúlt hét végétől beszerezhető az úgynevezett jubileumi képeslap. Ez a nagyközség belterületének a térképét, s jeles épületeket és a Petőfi emlékhelyeket ábrázolja. Mindezt az MSZMP járási bizottságától érkezett levélből tudjuk. Ebben megállapították a bírálat jogosságát és összefoglalták intézkedéseiket, a tennivalókat. ök javasolták, hogy amíg a vasúti trafik megkapja a megrendelt árut, a helyi ÁFÉSZ-től kérjen kölcsön, illetve vásároljon képeslapokat. A továbbiakban közlik, hogy a földművesszövetkezet boltjaiban „minden helyen fajta színes és 5 féle fekete-fehér képeslap kapható. A maszek trafikban az ellátás és a választék nem megfelelő. Az elárusító most a Petőfi háztól vásárolt 2—3 féle képeslapot”. Nagyon jól tudjuk, hogy a képeslapeladás megszervezése, az akadályok elhárítása nem a járási pártbizottság munkatársainak a feladata. Nyilván a jövőben ők sem foglalkoznak közvetlenül efféle ügyekkel. „Közbelépésük” ez esetben mégis helyeselhető s nemcsak a közelgő' Petőfi évforduló miatt. | Példát adtak arra, hogy némi aktivitással, körültekintéssel, előrelátással megszüntethetők az ellátásban időnként mutatkozó zavarok. Az eset tanulságait remélhetően a kereskedelmi szervek is levonják és a jövőben — Kiskőrösön és másutt — újságcikk, pártbizottsági ösztönzés, segítés nélkül is árulnak helyi képeslapokat. S ha fogyóban a készlet, gon doskodnak a pótlásáról. 1L ÍL A napokban részben a lakosság, részben saját kezdeményezésére a Kecskeméti Városi Tanács ismét elindított egy jelentős társadalmi munkát. A Zen- tai utca lakóinak régi panasza, hogy ősszel sáros, járhatatlan az úttest, kőburkolat kellene. A tanács adott, de kért is: a Kossuth körúton szélesebb, hengerelt útburkolat épül, a követ innen kellene felszedni, ezt megkapják a Zentai utca lakói, csak el kell szállítani. Az első jelentkezők a Szék- és Kárpitasipari Vállalat és a Finommechanikai Vállalat szocialista brigádjai voltak. Szombaton megkezdték és azóta már el is hordták; az útburkolatot. A Magyar—Szovjet Tsz útgya- lut ad az egyengetéshez és rövidesen megkezdik a Zentai utca kövezését. Az értékes társadalmi munkát megelőzte még olyan „apróbb” is, hogy a Zentai utcai óvoda szobáit felsúrolták, az ablakokra szúnyoghálót raktak. Kecskemét város eddig soha nem látott, nagyarányú „átalakítás” előtt áll. A társadalmi összefogás sok százezer forintot takaríthat meg. Felvételünk az útburkolatot felszedő szocialista brigádról és a Zentai utca lakóiról készült. Sz. R Az elektronikus zene mai stádiumában a hatalmas elektronikus zenei stúdió szerepét egyre inkább a kisebb, előregyártott, hordozható készülékek veszik át. Ugyanakkor más irányú kísérletek is folynak: computerekkel. A zene egyes elemeit (hangmagasság, időtartam stb.) matematikai nyelvre, számokra fordítva betáplálják a számítógép memória részébe. Külön szerkezettel aztán mindez áttranszformálható elektromos impulzusokká. Később az előre elképzelt kombinációkat „visszahívják”, s az eredmény végül kivezethető a magnetofonhoz — tehát hangzó zenévé válik. (A gép arra is megtanítható persze, hogy különböző szerzőket utánozzon, de ez a „játék” nemcsak méregdrága, hanem merőben felesleges is.) Ma már lemezeket bocsátanak ki computer music címmel — és ezeket hallgatva a legtöbbször nem is tűnik fel. hogy nem a szokásos elektronikus zenei stúdiókban készültek a felvételek. Az új művekkel Ennyit a „gépzenédről. Az alkotó fantázia természetesen nemcsak a „megkövesedett’ elektronikus és computer produkciókhoz vezetett. Néhány komponistánál előtérbe került a véletlen, mint módszer alkalmazása. A zeneszerző személyét semlegesítve, a hangok sorrendjét es időtartamát pL kockadobásokra bízták — ami persze együtt járt azzal, hogy éppen a legfontosabb, szubjektív elemet, a zeneszerző tevékenységét zárták ki az „alkotás” folyamatából. Ez az aleatorikus zene. De még sok más irányba vitte a kísérletezőket: pl. olyan művek jöttek létre, melyek más (többnyire régebbi) zeneszerzők alkotásaiból vett részletekből állnak. Egymás után szólalhat meg pl. néhány Mozart-ütem, Brahms-részlet, Bach-fuga- téma, Mahler-idézet — és mindebből „új” valami áll össze. A módszer neve: collage — összevágás. Folytassuk? Felsorolásunk úgysem lenne teljes, szinte havonta születik meg valamilyen új irányzat. Hogy ezek közül melyik mutat túl a kísérletezés érdekességén, eldönti a jövő. Egy másik tendencia azonban, mindezzel egy időben már sokkal több, mint próbálkozás: a különböző műfajok keverése. Ének, zene, tánc, pantomim, színházi szövegmondás és „alakítás” — sokszor együttesen alkotja az új színpadi művet. Ezeken belül persze a legváltozatosabb forrásokból merítenek a komponisták. Leonard Bernstein legújabb művében, a Misében pl. alkalmaz gregorián-elemeket, operamegoldásokat, dzsessz- zenekart, felismerhető a néger zene közvetlen hatása... A zeneszerző tehetségén múlik, mennj'ire ötvöződik ez a sokféleség. És az is, hogy mindez játék, ötlet-kavalkád, vagy őszinte ihletettségű. Lehet, hogy a szélsőséges irányzatok felvonultatásával megijesztettem az olvasót. Ismét csak hangsúlyozhatom, mindez nem meglepő, ha a társművészetekkel hasonlítjuk össze. Itt is az a legfontosabb: a legújabb vívmányok segítségül hívásával művészi alkotások is létre jöhetnek. Bízzunk abban, hogy a zene hatásától, varázsától a későbbi korok alkotói sem engedik megfosztani a hallgatóságot. Az igazi művészet mindig is túlélte a legvadabb kísérleteket. Juhász Előd
