Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-08 / 185. szám
6. oldal WTt. augusztus 8, Sedd 11 Gyorsan szikkad a talaj Ismét munkába álltak az aratók Huszonnégyezer üveg sör naponta A hét második fele az ország legnagyobb részén csapadékmentes volt, s ez ismét fölvillantotta azt a lehetőséget, hogy a Dunántúlon is betakarítsák, megmentsék a korábbi állandó esőzések miatt veszélyeztetett és sokhelyütt már csak takarmányozásra alkalmas gabonát. A csapadékmentesség szerencsére széllel járt együtt, s így a talaj az átlagosnál gyorsabban szikkad. Ezt a lehetőséget is mindenütt maximálisan kihasználták, vasárnap pedig általános munkába lendült az aratás alföldi köl- csönkombájnokkal megerősített hatalmas gépezete. Vas megyében, ahol már szombaton mintegy 600 betakarítógép dolgozott, újabb kisegítő kombájnok érkeztek, s vasárnap ezek nagy része is a földeken volt A gépek mellett a mezőgazdasági és ipari üzemek dolgozóinak ezrei is munkába álltak. Különösen jól hasznosították magukat a gabona szállításában és a most nélkülözhetetlen szárítógépeknél. A szomszédos Győr-Sopron megyében még Lovasparádé Orosházán Az orosházi Űj Élet Tsz- ben — az ország egyik legnagyobb versenylótenyésztő közös gazdaságában — az idén augusztus 5—6-án rendezték meg a lovasbemutatót és versenyt. A kétnapos lovasparádéra hazánk minden tájáról és Jugoszláviából 120 versenyló érkezett. A vetélkedő másnapján — vasárnap — rendezték meg a dél-magyarországi területi bajnokság III. futamát is. A jól sikerült lovasparádé díjkiosztó ünnepséggel zárult. az előbbinél is több, 800 kombájn vágta ismét a termést. Az újra munkába állt kombájnok reflektorai még a késő esti órákban is világítottak a határban, s az eredmény Győr-Sopron megyei rekordnak számít: A „hazai” és a vendégkombájnok együttesen mintegy 5000 hektárról vágták le a kalászosokat. Somogybán az előbbiekhez hasonlóan már ' szombaton reggel megkezdődött, s vasárnap a teljes géppark bevetésével folytatódott a munka. Ebben a megyében 100 vendégkombájnos dolgozik. Néhány olyan alföldi megyében, ahol még van aratni való, ugyancsak jól kihasználták a szombat—vasárnapot. Több termelő- szövetkezet ezen a napon fejezte be az aratást, s ismét több felszabadult gépet indítottak útba a dunántúliak megsegítésére. Megállás nélkül dolgozik az ország legmodernebb sörpalackozó automatikus gépsora a Kőbányai Sörgyárban. Az angol berendezés óránként 24 ezer üveget tölt. (MTI-Foto — Csikós Gábor felv. — KS) Nem tipikus, de jólesik — Gyakran bíráljátok, s nem minden ok nélkül, a kereskedelmet — így kezdte ismerősöm a beszélgetést. — Most azonban hadd szóljak egy fehér holló rit- kaságú, de rám annál meglepőbben ható esetről. A tanulságot mindjárt elöljáróban így összegezhetném : a vendéglátásban is lehet humanitás. — Nos, halljuk — válaszoltam, annál is inkább, mivel elég kevés optimista kicsengésű sztorit hallani mostanában. — Harminc foknál is melegebb volt azon a délutánon, amikor feleségemmel betértünk az egyik cukrászdába, fagylalttal enyhíteni a kánikulát. Előrebocsátom, hogy nem vagyok ott törzsvendég, s azt is, hogy a citromfagyi a kedvencem. A szőke felszolgáló nőtől megtudtuk, hogy csak meggy és vanília közül válogathatunk. Mindegy, rendeltem két adagot. S ekkor ért a meglepetés. A kislány diszkréten a fülembe súgta: — Csak meggyet adok majd. A vanília kon- zervfagylalt, s nem éppen a legfinomabb ... Már az utcán, a fagylaltot ízlelgetve kezdtem gondolkodni azon: mi is történt. Hiszen vadidegenek vagyunk, nem indokolt ez a valóban kedves előzékenység. Vagy talán a feleségemre, aki nemsokára kismama lesz, volt tekintettel a felszolgáló? Bármi volt is az ok, csak köszönet jár érte. S, hogy nem árulom el, mindez közelebbről hol, melyik presszóban esett meg, az is érthető. Szigorúan véve ugyanis a kereskedelmi alkalmazott üzletrontást követett el, lebeszélt egy bizonyos árucikk fogyasztásáról. Más lapra tartozik, hogy amit a felszolgáló tud, azzal bizonyára tisztában vannak az üzlet vezetői is. S ha kifogásolható a fagylalt minősége, miért mérik ki mégis? Legalábbis azoknak, akiknek az útjába jó sorsunk nem vet egy ilyen jóindulatú, a „kereskedelmi etikával” is szembehelyezkedő tündért... Így hát elkerültük a fagylaltmérgezést, s bár a citromfagyi hiánycikk volt, a valóban finom meggyet tökéletes elégedettséggel szopogattuk el. Remélem, a szőke kislány — ha az esetet megírod — magára ismer majd, s nyugtázza őszinte köszönetünket. — Én pedig remélem, az üzlet vezetője is „magára veszi az inget”, és a jövőben gondoskodik arról, hogy ha már szűkös a választék, legalább annak a kevésnek a minősége minden kritikát kibírjon! — jóba — Elhagyatva A vatták, átadták. Volt ™ tekert sonka, imbisz, coca-cola, gin és sör is a palérozatlanabb gyom- rúaknak. Apró ínyencségek, melyeket jól esik cse- verészés közben elcsipegetni, de mégis jól jön a dupla fekete is a végén, hogy ki ne billenjen az ember közérzete. Voltak szép számmal avatok, akiknek már szinte tisztségükkel jár az avatás. S volt három „fő”, mutatóban, azok közül is, akik a létesítményt kétkezileg létrehozták. Kincses Tibor az egyik szerv képviseletében volt jelen. Első ilyen reprezentációja volt ez, mióta osztályvezetővé kinevezték. Külön boldogságot érzett, hogy mint efféle rendezvényeken ú j embert, barátságosan körüldongták a meghívottak, akiknél már szinte taposómalom unalmát jelentették a hasonló alkalmak. Meghívót kapnak. felíratják a határidő- naplóba, s mikor eljön a nap, vakarják a fejüket. Három megbeszélés is esne arra a másfél-két órára; most aztán melyiket válasszák? Nyilván az avatást, ahol a kellemeset többnyire a hasznossal is össze lehet kötni. Pofavizit, miegymás. Nos, Kincses Tibor mindig patikamérlegre tette, miben meddig mehet el, hogy korrektségét ne érje szó. Első ízben avatott a SZERV képviseletében, nem akarta mindjárt fenékig élvezni ilyen rendezvény lehetőségeit. Íratlan kötelesség a vizitelés”. Ezért gondosan ellenőrizte a jelenlevők „felmérésével”, mindenkivel letársalogta-e a kötelező perceket, aki „számít”, s ezek lebonyolítása után indult a vonathoz. Még attól is tartózkodott, hogy rátukmálja magát gépkocsival levő más járásiakra. Hlvan szerencséje volt, " hogy attól duplán felmagasztosult. Alig haladt el kétszáz méternyire a LÉTESlTMÉNY-től, személyautó fékezett le mellette. Acélkék Polski. Szintén járásiak ültek benne: pártbizottságiak. Mindany- nyiukat ismerte, hiszen régebben ott instruktorko- dott, — Ülj be, Tibor! — nyitotta már is a felőle eső ajtót a járási első titkár, aki egymaga ült hátul. A sofőr melletti ülésen az egyik munkatárs pihegett az oldal és a háttámla alkotta sarokba omolva. Pedig azért telepedett előre, hogy mint nézőnek is „vérévé váljon a vezetés” — így fejezte ki —, mert KRESZ-vizsgára készült. — Hazafelé jössz, nem? — üdvözölte barátságos kézszorítással a párttitkár. Már indult is tovább a Polski. A pártbizottságiak nem az átadásról jöttek, csak tudtak az eseményről. Kincses keble dagadozott a tudattól, hogy most volt munkatársai, az elvtársak is meggyőződhetnek róla: jól sáfárkodik a köztük, tőlük kapott politikai útra- valóval. Nem rekedt meg; VALAKI lett belőle, akit a protokollban mint a SZERV „részéről megjelent” elvtársat köszöntött a vezérszónok. Jól esett érezni, hogy az elvtársak is resoektálják ezt. 1/ ibeszélvén magukból 14 az avatást, nagy hallgatásba burkolóztak. Kincses oda-odasandított Gu- lácsira, az első titkárra; változott-e sokat? Nem. Szőke haját most is rövidre nyírja, a szeme is tele kíváncsisággal, mint régen. Nem szól, de tekintete mindenen rajta van, ami új, érdekes felbukkan az út két oldalán. Látszik, teljes üzemben van az agya, s várható, hogy — szokása szerint — elő áll valami váratlan kérdéssel. Kincses jól sejtette. Alig suhant el a Polski a kis községet átívelő kanyar fekete-fehér kőkorlátai mellett, megszólalt az első titkár. — Nem nézed meg az öregeket, Kincses elvtárs? „Hát eszébe jutott!” — szökött a vér a kérdezett fejébe. Az érdeklődés szinte telibe találta nyugtalanságát. Sisteregve ugrottak hátra az útmenti fák az autó mellől, ahogy megcsapta őket a száguldás légárama. Már elhagyták a kis folyó hídját, közeledett a rég becsukott csárda málló falú épülete. tána pedig az öregei következnek. Az ő szülőháza. De miért vörö- södik el? Miért ver szíve egyszerre a torkában? Miért nem tud mindjárt válaszolni? Ügy érzi magát, mint a rossz tanuló, akit a vizsgán sarokba szorítottak, s ha nem vágja ki magát, könnyen bukás lehet a vége. Egészen megzavarodott. Nem tud menekülni a titw Élelmiszer — kozmetika Egy nagy nyugati magazin cikke háromfogásos ebéd színes fotói mellett felsorolja mindazokat az egészségre káros tartósító anyagokat, melyeket a vendég az étellel együtt elfogyaszt. Egy másik folyóirat kimutatja: a szarvas- marhák antibiotikumokkal való kezelése veszélyeket rejthet a fogyasztók számára. Kétségtelen, az élelmiszeriparnak szüksége van tartósítószerekre, de mi a mérce az alkalmazásban? — erről kérdeztük dr. Tarján Róbert professzort, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet igazgatóját. — Ma világszerte 2500 olyan adalékanyagot tartanak számon, amely elfogadottan használható — mondotta Tarján profesz- szor. — Magyarországon ennek csak a töredékét alkalmazzuk az , élelmiszerek tartósításában. Lakosságunk kétféle élelmiszert fogyaszt: amit itthon állítunk elő. és amit külföldről hozunk be. Külkereskedelmi szerveink minden üzletkötés előtt eljuttatják intézetünkhöz az importálandó élelmezési cikk mintáját, s mi megvizsgáljuk nincs-e benne ártalmas anyag. Szigorú a hazai gyártmányok kontrollja is: a csecsemő- és diétás tápszerek, valamint a vitami- nozott készítmények például olyan ellenőrzésen mennek át. mint a gyógyszerek. Nemcsak az élelmi, szerek, hanem a kozmetikumok és a gyermekjátékok forgalmazását is ellenőrizzük, hiszen ez utóbbit például a kisgyermek a szájába veszi. Munkánkban természetesen a világon megjelent ilyen tárgyú szakirodalmat is felhasználjuk. Az Egészségügyi Világszervezetnek hazánk is tagja és rajtuk keresztül — bárhol publikált valaki egy károsító anyagról —, mi is tudomást szerzünk. A tartósító anyagok nagy száma arra enged következtetni, hogy előfordulhat, az élelmiszeripar és kereskedelem az áru „eladhakár elvtárs kutató szemétől. Pedig az nem ok nélkül szegeződik úgy rá. A pilóta szó nélkül fékezett, megállt, s ő nem mozdul az ülésről, hogy kiszálljon. Megbénult az ijedtségtől. Mi lesz, ha a többiek is kiszállnak? Mi lesz, ha bejönnek? Tudja, ebben biztos, mint a halálban, hogy szégyenben marad. Az elvtársak számítanak rá, hogy mint bármelyikük szüleinél, itt is megkínálják őket. Kenyérrel-szalonnával, ha egyébbel nem. Ügy otthonosan, egyszerűen. Emlékszik, mindegyikük családjához úgy toppantak be, mintha haza mennének. Hányszor megtette bármelyikük, hogy ha kiszálláskor ismerős elvtárs szüleihez értek, s úgy adódott, hogy nem jutnak pár falathoz, mert az üzletek zárva vannak, nyugodtan beállított. — Jöttünk hívatlanul is, Marosi néni. Kínáljon már meg egy kis falóssal bennünket, mert éhen halunk. — Adok én, adok, csak éhen ne vesszenek, kedves... Hát Laci fiam merre járt?,.. Szeretitek a zöldpaprikát, vagy hagymát hozzak a füstölt kolbász mellé? — vágott át tegezésbe a mami. p z már természetes ... ^ Természetes a többi elvtársnál, akik a pártbizottságon dolgoznak ... D& tósága” érdekében úgynevezett élelmiszer-kozmetikával manipulál. — Kétségtelen, hogy az élelmiszer színét. ízét, szagát, halmazállapotát, tapintását a legkedvezőbbé igyekeznek tenni. Ha azonban ez ártalmas anyaggal történt, kimutatható. Bizonyos kémiai anyagok hozzáadása szükséges az élelmiszerek gyorsabb előállításához, de ez csak a biológiai és élvezeti érték csökkenése nélkül történhet. Mértékét nálunk igen szigorú élelmiszertörvény szabja meg. Van külön fes- tékrendeletünk is, s míg jó néhány országban tök > tucat festéket engedélyeznek a színezésre, mi csak nyolcfélét tűrünk meg és fogadunk el. Az Egészség- ügyi Minisztérium irányítása alatt e munkánk során a legszorosabban együttműködünk az Országos Közegészségügyi és az Országos Munkaegészségügyi Intézettel. Így került sor például hazánk DDT- elleni fellépésére is nemzetközi fórumokon, javasolva a szer eltiltását. Ugyanúgy nem engedtük a külföldön elterjedten használt talajfertőtlenítőszer behozatalát sem, mert kimutattuk, hogy hosszú cirkuláció során ugyan, de bejuthat egyes élelmiszerekbe. Az intézet azonban nemcsak azzal foglalkozik, hogy melyek az elfogadható és biztonsággal használható tartósító adalékanyagok, hanem ellenőrzése alatt tartja az élelmi- szeripari gyártástechnológiát is, mivel a hűtés és a hőkezelés is okozhat biológiai értékváltozást. — Célunk. — emelte ki dr. Tarján Róbert profesz- szor —, , hogy minél több cikk bírja ki a termelőtől az élelmiszerüzlet polcáig, s a fogyasztók asztaláig terjedő hosszú utat anélkül, hogy ehhez a legkisebb mértékben is káros, mesterséges tartósító anyagot használjanak fel. K. É. az ő szülei kívül maradtak ezen a szokáson. Nem azért, mert ők nem adnának szívesebben. De úgy áll a dolog, hogy még nem is nagyon hívott be magukhoz senkit. Legtöbbször az történt, hogy már elhagyták pár száz méterrel a házukat, s mintha akkor jutott volna eszébe, megveregette a sofőr vállahegyét. — Ejnye, álljon már meg, Birkás elvtárs. Beugrók az öregékhez. Ilyenkor látták az útitársak is, hogy valóban csak beugrásról van szó. Nem is erőltették a meghívást. Mindez villámgyorsan lobbant fel benne, miközben úgyszólván akarata ellenére hagyta el a gépkocsit. Testét-lelkét gúzsba fogta a szégyen. Még a kis árok hídján is lélegzetvisszafojtva fülelt, nem követi-e valamelyik elvtárs. 1IT ért ő egy szóval se 11 invitálta őket. Nem ám. Mintha tegnap lett volna, olyan elevenen égeti most i* az a régi mondat, amit valamikor Gulácsi elvtárs szegezett neki: — Kincses elvtárs, erődhöz képest segíted te öreg szüléidét? Tóth István (Follit. köv.)
