Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-03 / 181. szám

8. oldal 1972. augusztus 3, csfitOrtflfc A jövő fűtőanyagai a szénhidrogének A kempingezés szerelmesei A SZOVJETUNIÓ jelen­legi ötéves terve előirá­nyozza, hogy az 1971—75-ös évek között tovább növel­jék a szénhidrogének — a kőolaj és a földgáz — fel- használását. — A Szovjetunióban je­lentős változás megy vég­be a fűtőanyag-felhaszná­lás területén — mondotta az APN tudósítójának Sza­bit Orudzsev Lenin-díjas, az oljipari miniszter első helyettese. Az első helyre a leghatékonyabb termé­szetes fűtőanyag, a kőolaj és a földgáz kerül. A je­lenlegi tervidőszakban ezek teszik ki az országban fel­használt fűtőanyagok 67 százalékát. A Szovjetunió­ban először az 50-es évek elején jelentkezett ez a tendencia, amikor a geoló­gusok felfedezték az Ural és a Volga menti területek gazdag szénhidrogénmezőit. Ezek nemcsak óriási tarta­lékaikkal jelentősek, hanem azért is, mert rendkívül kedvezőek a geográfiai adottságaik. A GEOLÓGUSOK, olaj­bányászok, építők nagy munkát végeztek, hogy a legrövidebb idő alatt ép­pen ott hozzák felszínre az olajat, ahol legnagyobb szükség volt rá. A Volga és az Ural közötti terüle­teken már a háború előtt, méginkább pedig utána nagy ipari központok léte­sültek, amelyeknek igen nagy szükségük volt helyi fűtőanyagra. A Szovjetunió területe igen gazdag fűtőanyag- és energiatartalékokban, de a természet meglehetősen szeszélyesen osztotta el azokat. A tartalékoknak több mint 90 százaléka az Uraitól keletre és délkelet­re található. Ugyanakkor a felhasználóknak körülbelül 80 százaléka az európai or­szágrészen és az Uraiban összpontosul. AZ URÁLI és a Volga menti szénhidrogénmezők kiaknázása és annak meg­gyorsítása módot adott rá, hogy alapvetően átalakít­suk a fűtőanyag-felhaszná­lás szerkezetét. Ebből a térségből származik ma a szovjet kőolaj 70 százaléka. Régebben a hagyományos, szilárd ásványi fűtőanyag, mindenek előtt a kőszén játszotta a fő szerepet, már csak kényszerűségből is, hiszen nem volt vetély- társa. 1950-ben például a Szovjetunió még mindösz- sze 37,9 millió tonna kő­olajat termelt. 10 évvel ké­sőbb már 148 milliót, 1970- ben pedig 353 millió tonnát hoztak felszínre. Így megteremtették _ az olajfűtésre való áttérés szilárd bázisát. Egyszerű számtani művelet bebizo­nyítja. hogy ez milyen gaz­dasági eredményekkel jár. Egységnyi fűtőanyagban számolva az olaj önköltsé­ge a szénének egynegyede- egvötöde. A vezetékes szál­lítás pedig 7—12-szer ol­csóbb, mint a vasúti szál­lítási költség. A szovjet olajbányászat fejlődésével együtt épp oly nagy ütemben épültek a távolsági csővezetékek is. Hosszúságuk ma ^ 31 ezer km. A mostani ötéves terv­ben tovább fokozódik a vezetéképítés üteme, újabb 22 ezer km hosszú vezeté­ket fektetünk le. A föld alatti olajfolyamok Nyu- gat-Szibériából eljutnak az ország minden részébe, sőt a határokon túlra is. A közeli években ezeken a mérhetetlenül gazdag olaj­mezőkön alakul ki az új olajipari központ. 1975 vé­gére ez a körzet adja majd az egész szovjet olaj- termelés egynegyedét: 125 millió tonnát. Szibériában 67 olyan lelőhelyet tártak fel, amelyek 1980-ra annyi olajat adhatnak, mint a Szovjetunió egész európai részén fekvő olajmezők. NYUGAT-SZIBÉRIA és a többi, most kiépülő olajle­lőhely biztosítja az új tervidőszakban a fűtő­anyagtermelés növekedésé­nek 90 százalékát. Ez to­vább szilárdítja az olaj vezető helyét a fűtőanyag­felhasználásban. A Szovjetunióban rend­kívül gazdag földgázlelőhe­lyeket is számon tartanak. Most dolgoznak az egysé­ges gázellátási rendszer ki­építésén, hogy ugyancsak távolsági vezetékeken szál­lítsuk az új földgázmezők kincsét. Ez is jelentős vál­tozásokat idéz elő a fűtő­anyag-felhasználás szerke­zetében, s hozzájárul, hogy az európai országrészt és az Uralt ellássuk a szükséges fűtőanyaggal. A kilencedik ötéves terv előirányozza, hogy leg­alább 30 ezer km hosszú gázvezetéket fektessünk le. Az 1420 mm átmérőjű ve­zetékeken 75 atmoszférás nyomás mellett továbbít­juk a gázt, s új szivattyú­berendezésekkel is bővít­jük az áteresztőképességet. A KŐOLAJ és a földgáz alkalmazása egy sor ipar­ágban nemcsak azt jelenti, hogy megváltozik a fel­használt fűtőanyag, hanem azt is, hogy ezzel intenzí­vebbé válik maga a ter­melés. A kohászatban pél­dául a földgáz a technoló­giai folyamat közvetlen „résztvevője” is lett. A ko­hászatban használatos fű­tőanyag 53 százalékát ma a kőolaj és a fölgáz teszi ki, az építőanyagiparban pedig már eléri a 63,5 szá­zalékot. 1975-re a Szovjetunió 496 millió tonna kőolajat és 320 milliárd köbméter földgázt termel. Ezeknek a fűtőanyagoknak a felhasz­nálásával a népgazdaság sok milliárd rubelt takarít meg. (APN) Mindeddig az volt az ál­talános vélemény, hogy Leonardo da Vincinek egyetlen többé-kevésbé vi­tathatatlan önarcképe van, amelyet az 1610-es évek­ben készített és amelyet most Torinóban őriznek. A művész hajlott korában ábrázolta magát ezen a ké­pen. A közelmúltban híre járt, hogy új önarcképet fedez­tek feL De vajon ki találta meg, hol és miképpen? A moszkvai állami Lo­monoszov Egyetem egyik munkatársa. Valentyin Go­lovin ifjúsági író, aki anya­Idegenforgalmunk legerőteljesebben növekvő ágazata a kemping-turiz­mus. Nem magyar specia­litás, világjelenség ez. A FICC, a nemzetközi cam­ping- és caravanning szö­vetség több millió tagot tömörít magába, négy föld­rész harminc országából. Legutóbb Pakisztán kérte felvételét a szövetség tag­jai közé. A FICC a máso­dik világháború előtt ala­kult, a „hagyományos” kempingező nemzetek: an­golok, németek, franciák, olaszok, hollandok hívták életre. A szövetség magyar tag­ja, a Magyar Camping- és Caravanning Club jóval szerényebb múltra tekint­het vissza. Mindössze hét­éves, 1965 óta működik. A viszonylag késői alakulás érthető: a felszabadulást követő évek nem kedvez­tek az idegenforgalomnak. A hét év alatt elért ered­ményekért azonban nincs mit szégyenkezni. Mielőtt az eredmények­re rátérnénk, lássuk, kik­ből is tevődik össze a klub tagsága? A budapesti köz­gokat gyűjtött a nagy mű­vészről és tudósról szóló könyvéhez, bizonyos hason­pontban megtudtuk, hogy legnagyobb részben a Ma­gyar Autó Klub, a Termé­szetbarát Szövetség, vala­mint a KISZ kempingezői­ből áll a tagság, akik a klub szolgáltatásait egyé­nileg is igénybe vehetik. Mit nyújt tagjainak a magyar klub? A legfonto­sabb az, hogy kedvezmé­nyes árat a magyar kem­pingekben, s ezenkívül touring-szolgáltatásokat a külföldön kempingezőknek, valamint a hazánkat felke­resőknek. Kempingek ta­lálhatók az ország legláto­gatottabb üdülőhelyein: a Balaton mindkét partján, a Duna-kanyarban, a Velen­cei-tónál, ezenkívül a Ti­sza partjain — hogy csak néhányat soroljunk fel — és természetesen Budapes­ten is. Aki kempingezni akar, annak ma már ajánlatos még a szezon megindulása előtt jelentkezni, különben alig jut helyhez. Mitől a kempingezés világszerte tapasztalható és egyre nö­vekvő népszerűsége? Sok mindennel magyarázható. Azzal, hogy ismét feléb­lóságot fedezett fel a közismert „önarckép” né­hány részének, a részek arányainak ábrázolása és ... Bertalan apostol fe­jének ábrázolása között (Bertalan apostolnak arról a képéről van szó, amely az „Utolsó vacsora” cí­mű kompozíción szerepel. A művész ezt a freskót a milánói Santa Maria della Grazie kolostor ebédlőjé­nek falára festette). Golovin felfedezését fo­togrammetriai és antropo­lógiai módszerek alkalma­zásával ellenőrizte. Ezek is alátámasztották, hogy az „önarckép” és Bertalan apostol fejének ábrázolása azonos. Ezért úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni Leonardo da Vinci egy olyan önarcképét, amelyen a mester valamivel több mint 40 éves korában, ere­jének és tehetségének tel­jében ábrázolta magát. Golovin bejelentése igen nagy érdeklődést kelteit a művészettörténészek, a res­taurátorok. az antropológu­sok, sőt a kriminalisták kö­rében is. A vélemények azonban megoszlottak. A hipotézis még további vizs­gáitokat és elmélyült elem­zést igényel. (A Szputnyik c. lapból ford.: Peters Magda) redt a romantika utáni vágy, az emberek az urba­nizációs ártalmak elől me­nekülnek „vissza a termé­szethez”, hogy a kempin­gek hálózata viszonylag sűrű, s így a turista nincs helyhez kötve, nyaralása alatt több tájegységet, vagy több országot is meg­ismerhet, s ami talán a leglényegesebb: olcsó, to­vábbá a legegyszerűbb óhajoktól a luxus kívánsá­gokig képes kielégíteni az igényeket. A klub tagjai nem­csak az országot ismerhe­tik meg, hanem a külföl­det is, mert a magyar szekció tevékenyen részt vesz a nemzetközi szövet­ség programjaiban. Így a magyar kempinge­zők jelen vannak a FICC nemzetközi találkozóin, melyek közül az 1966. évit — a magyar tagozat meg­alakulása után egy évvel! — Balatonfüreden rendez­ték. Tavaly rendezték meg először a dunai országok regionális találkozóját, a Dunai Camping Rallye-t magyar, osztrák és cseh­szlovák résztvevőkkel, Sop­ronban. Egyedül Csehszlo­vákiából több mint félez­ren voltak jelen. Az idei dunai találkozó Vranov- ban, Brno mellett volt, a jövő évi színhelye Ausztria lesz. önálló magyar rendez­vény a minden esztendő­ben sorra kerülő Magyar Camping Rallye, az idén ennek keretében tartották a második ifjúsági kem­pingtalálkozót is Miskolc- Tapolcán. Változatos prog­rammal várják a külföl­dieket is. Június 30-án pél­dául egy háromhetes ván­dortúra kezdődött, amely­nek útvonala: Budapest, a Duna-kanyar, Debrecen, a Hortobágy, Hajdúszobosz­ló és végül a Balaton. Kiveszi a részét a ma­gyar klub a FICC sok irá- I nyú nemzetközi tevékeny­ségéből is. A nemzetközi szövetségben különböző al­bizottságok működnek, az érdeklődési köröknek meg­felelően, a többi között if­júsági, lakókocsi, kemping, technikai, nemzetközi bi­zottság, melyek a kempin­gezők érdekeit védik. A nemzetközi szövetség prog­ramjában szerepel a kem­pingek egységes kategori­zálása, a kategória köve­telmények megállapítása, vagyis, hogy minden kem­pingező tudja, ha például „A”-kategóriájú kempin­get igényel, akkor mire számíthat, akár Magyaror­szágon, akár külföldön. (A magyar tagozat elismerése egyébként, hogy a FICC rallye albizottságának ma­gyar elnöke van.) Kempingezői ma di­vat. Tegyük hozzá: jó és egészséges divat. A továb­bi fejlődésnek nálunk, vagyis az újabb kempin­gek létesítésének azonban gátat szabnak bizonyos ért­hető gazdasági megfonto­lások. Nevezetesen: a sze­zonális jelleg — maximum négy hónap —, aminek kö­vetkeztében a befektetések lassan amortizálódnak. Ügy, hogy jelenleg az el­sődleges cél a meglevők korszerűsítése, kulturáltab­bá tétele. B. J. Lányosítás — Benedek kar­társat a mai nappal lányosítjuk — lep­ték meg a kopaszo­dó, negyven felé ballagó segédköny­velőt női munkatár­sai. Az osztályon ugyanis nyolc nő dolgozott és mind­össze egyetlen fér­fiú, fentnevezett Benedek kartárs. hiúsítani ugyan lányokat szokás, férfitársaságban, de hát egyenlőség van, miért ne tehetnék meg ezt az asszo­nyok is? — gondol­ta Benedek, és örült az ügynek. Eddig suttogtak, nevetgél­tek a háta mögött, ezentúl bevonják a varázskörükbe, hallhatja a titkai­kat. Ha alaposan kiismerte őket, lesz még alkalma bebi­zonyítani közülük valamelyiknek, hogy legény ő a talpán, így morfondírozott lánnyá avatása nap­ján. Kilencen lépked­tek ' egy presszó felé, hogy ott ünnepé­lyesen beavassák Benedeket. A ruha­tárnál meg is kez­dődött a beavatás azzal, hogy ő gyűj­tötte össze a nehéz női kabátokat és szuszogva cipelte valamennyit a ru­határba. A többi asszonytárs már el­foglalta az összes fellelhető széket. Benedek az asztal sarkánál toporgott egy ideig, a többi­ek rá sem hederí­tettek. Megunta az ácsorgást, felfordí­tott egy papírgyűj­tőt és azon nyomor- gott az asztal vé­gén. Kíváncsi volt mi az a téma, amely ennyire leköti az asszonyok figyel­mét. Kardosné volt az előadó, s azon meditált, hogy vi­selje-e majd új fér­je nevét, vagy ma­radjon a megszo­kottnál. A többiek azon a véleményen voltak, hogy a név maradjon. Galam- bosné lakonikusan úgy nyilvánította ki véleményét, hogy teljesen mindegy, mert szerinte egyik olyan, mint a má­sik. Szép sütemé­nyek, ismételgette, miközben egyszerre két rigójancsit falt fel. Azután sorra vet­ték a férfiak eré­nyeit és hibáit. A jó tulajdonságokkal hamar végeztek, sőt azt a néhány fér­fiúi erényt, melye­ket megemlítettek, a nők számlájára írták. „Az én Ban­dim nagy zsivány volt, olyan, mint a többi, de én meg­szelídítettem. Ma már olyan kezesbá. rány, hogy lóhúst lopna értem az oroszlánketrecből” — állapította meg büszkén Sáfárné. A hibák, férfiúi vétkek felsorolása végtelen program­nak tűnt. Részlete­sen elemezték a bűnöket, ügyet sem vetve az asztal vé­gén piros füllel szo­rongó Benedekre. — A házi mun­kában nem szíve­sen segédkezik egyik sem, de ah­hoz van kedvük és idejük, hogy alkal­mi nőcskékkel presz- szózzanak. Mint az a vén kecske ott a sarokban azzal a miniszoknyással. Ezután a sarok­ban ülő párocska mustrálgatása és szapalása volt a program. A vén kecskének titulált erőteljes férfi fel­állt és a mellékhe­lyiségbe suhant. Be­nedek, hogy vala­hogy kimutassa szo­lidaritását a férfi társsal, szintén utá­na eredt. Ahogy belépett kapott két pofont a kecskétől. Ha még egy meg­jegyzést hallok, vagy átnevet a me­nyasszonyomra, prézlire verem — szólt és sebtiben új. ra felpofozta az ámuldozó Benede­ket. Visszatérve az asz­talhoz már nem is figyelt arra melyik férfiúi erény, vagy bűn latolgatásánál tart a társaság. Áll­kapcsát szorongat­va arra gondolt, lám milyen hamar eléri a végzet azt, akit otthagyja a fér­fiak zászlaját. Hol­nap kéri is vissza­minősítését, mi­előbb nagyobb csa­pás éri lányosított mivoltában. A számlát — fér­fias gesztussal — természetesen ő fi­zette. Abai Pál Művészettörténeti érdekesség Leonardo da Vinci önarcképe?

Next

/
Thumbnails
Contents