Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-29 / 203. szám
I oldal 1972. anprusztns 29, kedd Négyszemközt az igazgatónővel Egyszerű, szerény és közvetlen. Ismeretlenül, csak úgy látszatra, bizonyosan háziasszonynak tippelném a foglalkozását. Arra, hogy igazgató egy nagyvállalati fiók élén, aligha gondolnék. Márcsak azért sem, mert egy kézen is köny- nyen megszámolható, hány nő tölt be első számú gazdaságvezetői posztot Kecskemét üzemeiben, vállalatainál. Pedig Lukács Ferencné e kevesek közül való, az Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat kecskeméti fiókjának igazgatója. Vezetőnek senki sem születik. Egy-egy munkahely irányításához szakismeretekre, vezetői készségre és nem utolsósorban szilárd politikai megalapozottságra, megbízhatóságra van szükség. Tömören: a vezetőnek meg kell felelnie a párt által támasztott hármas követelménynek. Vajon milyen állomásai voltak annak az útnak, amely Lukácsné igazgatói megbízatásához vezetett? — Ahhoz a tulajdonképpen szerencsés nemzedékhez tartozom, amely a fel- szabaduláskor volt ifjú, fogékony a nemes, lelkesítő eszmék iránt. Szinte még gyermekfejjel, 15 évesen lettem a kommunista párt tagja. Ha úgy tetszik tehát, ma már veteránnak számítok — jegyzi meg derűsen, majd hozzáteszi: — A párt neveltje vagyok, s ma is csak a párt politikája szemszögéből tudok vizsgálni mindent. A városi pártbizottságnak ezúttal a harmadik ciklusban vagyok a tagja, s mint ilyen, a fegyelmi bizottságban is ténykedek. Ebben a munkában is inkább párttitkárként szemlélődöm, főleg, ha egy-egy gazdasági vezető beosztású ember pártfegyelmi ügyéről van szó. Talán azért is, mert szerintem a vezetőkre hatványozottan kötelezőek a kommunista normák. Ebben nem ,lehet pardon! Ide, a vállalathoz 18 évvel ezelőtt kerültem személyzetisnek. E munkakörömet később az árufor- galmis, majd közgazdászi beosztás váltotta fel. Az utóbbit különösen szerettem, nagyon kielégített. Talán ezért is ért olyan váratlanul, amikor a múlt év tavaszán az igazgatói tisztség betöltésére javasoltak. — Vannak példák, amelyekből úgy tűnik, mintha a nők bátortalanok lennének, mert húzódoznak, nemet mondanak, ha felelős vezetői beosztás vállalásáról vgn szó. Mi a véleménye erről Lukács elvtársnőnek? — Megértem. Jómagam is megriadtam, húzódoztam. Persze, nekem erre külön okom is volt. Elődömet. Csűri Ferenc elvtársat kitűnő igazgatónak tartottam és bizony, nyómasz- tó volt arra gondolni, hogy az ő helyére álljak. Feltétlenül hozzá kell tennem, hogy a vállalati kollektívának bizalma és biztosítása nélkül nem lett volna hozzá bátorságom. Végül is próbaidőt kérve mondtam ki az igent. Ez az idő ez év január 1-én történt kinevezésemig tartott. zik, minthogy könnyebb a döntéseket bírálni, mint meghozni és felelősséget vállalni értük. Hogyan érzékeli ezt most, immár a döntési jog oldalán szerzett tapasztalatok birtokában? — A legjobban talán azzal érzékeltethetem, ha elmondom: több mint 15 éven át egyhuzamban párttitkárként tevékenykedtem a vállalatnál. És a legtermészetesebb volt bekopogtatni az igazgatóhoz, elmondani, mit, hogyan képzelek, hogyan látom jónak. Most' azonban, amikor döntenem is kell... Szóval, ez korántsem olyan egyszerű. Épp ezért, ha lehet, még- jobban tisztelem az elődömet, qkinek vezetési módszere nagyszerű iskola volt. Külön is jólesik, hogy az új, még felelősségteljesebb beosztásában is futja erejéből és figyelméből a vállalatunk számára hasznos javaslatokra, tanácsokra. Fiókunk, mint raktárház működik. Körülbelül 8 ezer cikkből a fél megyét látja el áruval, 625 milliós évi forgalmat bonyolítva. Csak érdekességként: amikor a vállalathoz kerültem, az egész megye ellátása a feladatkörünkbe tartozott és az évi forgalom 112 millió volt. Vagy egy másik adat: 1955-ben 13 mázsa kávé jelentette a negyedévi forgalmat, most pedig 900 mázsa! — A vezető munkáját rendszerint nagyítóval néGondolatot gondolat követ, s lám a vállalat tevékenységének fejlődését illusztráló adatok után az igazgatói gondok sűrűjében időz Lukács Ferencné. Kétszáznegyven dolgozót foglalkoztató és 1100 üzlettel szinte mindennapos kapcsolatot tartó cégnél ugyanis kerül gond, tennivaló bőven: reklamáció, hajsza egy-egy hiánycikk, mint legutóbb a rovarirtószerek után stb. — Legnagyobb gondunk a munkaerőhiány, méghozzá a legfontosabb területen, az áruszállításnál. Rendkívül nagy a fluktuáció, havonta tízen, tizen- ketten cserélődnek a szállítómunkások között. Pedig a keresetük háromezer forint körüli. S a legtöbb gondot az ital okozza. Éppen tegnap járt nálam az egyik munkásunk felesége — és sajnos, nem ez az egyetlen példám —, elkeseredetten tudakolva, hogyan vehetné ő fel a férje fizetését. Két gyerekkel albérletben laknak, a férje pedig az előző napon felvett 1912 forintból mindössze ötszázzal tért haza hajnalban. Pedig olyan dolgozókról van szó, akiknek munkája ellen még nem volt kifogás, az asszonyka pedig elpanaszolta, hogy szinte napirenden iszik. Megpróbálok beszélgetni vele, a lelkiismeretére hatni, hátha ... De ezek oly nehéz dolgok. Ezért is járok be a korai busszal, reggel hatkor még találkozhatok a munkásokkal. Mert bizony, gyakran van szót- érteni, elrendezni való, sajnos, nem egyszer fegyelmi ügy is ... Nagyon-na- gyon bizakodom a szak- szervezeti bizottságunk által éppen a szállítómunkások körében elindított szocialista brigádmozgalomban. Aztán megtudom, hogy az igazgatóasszony a párttitkárként követett gyakorlatából merítve, messzemenően igényli a vállalati pártszervezet, a KISZ- és a szakszervezet segítségét. — Nemrégiben kértem párttitkárunkat, Danics Margit elvtársnőt: sok a gondom, tartsunk kibővített pártvezetőségi ülést, sok mindenben segíteni tudna a párt-, a KISZ- és a szakszervezetünk. Meg is történt és kiadós megbeszélés volt. Az elhatározásokat rögzítettük. A szocialista brigád már ennek az eredménye. A közelmúltban szinte állandóan lemaradásban voltunk a szállítással. Volt, hogy 18 forduló is elmaradt naponta. Most meg legfeljebb, ha kettő előfordul! — Eszerint a gondok mellett örömben is van része az igazgatónak — jegyzem meg. — Természetesen. A kollektíva segítsége talán a legnagyobb dolog. Ha megemlítem például, hogy az első félévi eredményeink alapján az első helyen állunk az anyavállalatunk hat egysége között, úgy az elsősorban a mi közösségünk erejének, helytállásának köszönhető. Annak, hogy ki-ki a maga feladat- 1 körében a legnagyobb önállósággal, ugyanazért a célért dolgozik. A gondok és az örömök valahogy összetartoznak. A munka- | ban és a magánéletben is. A férjem például nehéz műtét után most lábadozik ... Kislányunk, Zsuzsa, egyetemista, hetenként hazajár Gödöllőről. És a közeljövőben férjhez menni készül... Perny Irén Bajba jutott emberek futnak az őrsre, a határon őrködő járőrhöz: „Felborult egy traktor és maga alá temette a vezetőjét! Kigyulladt a tsz raktára! Ég egy ház! Segítsenek, ha tudnak!” S a határőrök kerékpárra pattanva, gépkocsira ülve száguldanak a helyszínre az emberért, a javak megmentéséért. A közelmúltban számtalan olyan eset fordult elő, amikor a határőrök életet mentettek. Eliádesz Mihály határőr járőrszolgálatból éppen az őrsre igyekezett, amikor észrevette Musák Antal madaras! lakost a felborult lovas kocsi alatt, s onnan húzta ki. Sahin Sándor határőr menetvonalán haladva egy felborult traktort észlelt, amelynek vezetőjét, Lovász Vilmos ga- rai lakost, a Partizán Termelőszövetkezet dolgozóját egyedül nem tudta a gép alól kimenteni, s ezért magához kérte az őrs riadócsoportját és a szerencsétAmikor a nagy műhely is kicsi A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára a nagy méretek üzeme. A Péti Nitrogénmüvek beruházásához például tizenhét darab, 80 méteres fesztávú, 26 méter magas és 35 tonna súlyú fötartóvázat készítenek. Nem csoda, ha a munka előrehaladtával az egyébként tágas, fedett műhelycsarnokból a szabad ég alá kénytelenek költöztetni a tartóelemeket. (Pásztor Zoltán felvétele) Érdekes emberek Élete a virág Alkalmi csokor — válás esetére... Aprócska virágüzlet a kiskunfélegyházi piac egyik sarkában. Itt a roppant hőségben is viszonylag enyhébb, elviselhetőbb a hőmérséklet, s a vizet egyébként is igénylő szakma árucikkei, a száz színben pompázó virágok kellemes, üdítő lehelete tölti be a helyiséget. A városszerte jóhírű üzlet vezetője, Riegler Lász- lóné féltő gonddal rendezgeti, igazgatja a lángoló szirmú szegfűket, a hamvas gladiolusokat. Mozdulataiban gyakorlottság, a hivatás szeretete érződik. Nem csoda, hiszen csaknem négy évtizede a virágok közt él. — Édesapám, szegény munkásember, egykori vöröskatona, szeretett volna tovább taníttatni. Az egyházi iskola főnöknője, Blandina nővér azonban egyetlen dölyfös mozdulattal utasította el: — Hát már minden proli úrnak akarja nevelni a gyermekét?! A kislány először arra gondolt, hogy kitanulja a varrást. Töprengő sétája közben egy virágüzlethez ért, s hirtelen feltámadt benne az elhatározás: megpróbálkozni ezzel a szép, vonzó mesterséggel. Sok viszontagság után 1937-ben sikerült megnyitnia parányi üzletét. — Az alaptőkém 17 pengő volt, ennek is több min a fele kölcsön ... Már az első évben megnyertem egy kirakatversenyt. Majd háborús évek következtek, pangásnak indult az üzlet, be kellett zárni, s más munka után nézni. Pesten egy ideig alkalmi kenyérkeresetből tengődik. 1945-ben aztán végre a szíve fölé tűzi az apjától kapott tanítás címerét: kommunista párttag lesz. — Itthon hosszú időn át a tsz-ben dolgoztam. Közben igyekeztem rábírni a különféle szerveket, hogy nyissanak egy virágboltot. Csak sok év múltán sikerült itt, a piacon előbb asztalt kapnom, majd ezt az üzletet létrehoznom. A kis „virágbirodalom” azóta népszerű és látogatott; Rieglerné állandó vevőkörre tett szert. — Túlnyomó többségük az aranyos, kedves diákok közül kerül ki. Az egyik alapelvem: sohasem szabad becsapni a vevőt. A Móra-iskola ballagásakor például száz szál szegfű szállítását vállaltam, darabonként 6 forintért. Nekem kétszer annyiba került, de — az üzleti etika nem szenvedhet csorbát — inkább ráfizettem. — Milyen alkalomból vásárolnak az emberek virágot — kérdezzük a búcsúzáskor. — Az élet nevezetes fordulói szinte egytől-egyig elképzelhetetlenek virág nélkül. Névadóünnep, házasságkötés, temetés ... — Sorsdöntő esemény a válóper is — kajánkodunk. — Vajon erre az alkalomra is akad virágja? — Nem mindenki válik el haraggal. Legutóbb egy ilyen alkalomkor a férfi virággal kedveskedett a volt hitvesének. Egyébként válási csokornak — a g.er- berát ajánlom ... Köszönjük szépen. De inkább fogyjon csak a gladiolus és a szegfű Rieglerné kedves kis üzletéből. — jóba — lenül járt embert harcostársainak a segítségével még I időben kórházba szállították. Keiebián Cserni Józsefné háza omlott össze és Juhász Ilona a romok alá került. | Az őrs személyi állománya azonban időben érkezett és megmentették Juhász Ilona életét. A határőrök többször nyújtottak már segítséget tűzoltásban is. Az év elején például kigyulladt a madarasi Kossuth Tsz raktára, amit Mogyorósi László határőr tizedes intézkedése alapján a határőrök és a tűzoltók közösen eloltottak. A megmentett javajk kétmillió forintos értéket jelentettek. A! tompái Kasziba-tanyán is tűz ütött ki. amit Lengyel György határőr — aki Kecskemétről vonult be a határőrséghez — időben észlelt és eloltott. Hercegszántón Mándity Mária, Rózsa Ferenc úti lakása gyulladt ki, s a tüzet Sörös hadnagy vezetésével a határőrök lokalizálták. Kunbaján a Béke Termelőszövetkezet dohányraktára, Ösikérián az állami gazdaság terményraktára, a tsz : kukoricagóréja borult láncba. Mind a három helyen a határőrök, a gazdaságok dolgozóival együtt, jelentős értékű kárt előztek meg. Rfájusban egy megvadult növendékbika Jugoszláviából | Magyarországra vágtázott és veszélyeztette a ga- rai i járókelőket. A felbőszült állatot Ádám Kálmán őrvezető fogta le, többé az embereket sem veszélyeztette. sőt az értékes jószágot is megmentette a gyors beavatkozás, az agyonlö- véstől. A közelmúltban a határ mentén is sok olyan baleset, tűzeset, vagy emberek életét veszélyeztető esemény fordult elő. amikor tragédiákat, súlyos káreseteket csak a határőrök gyqrs segítségnyújtásával sikerült megelőzni. A határra vigyázó katonák tettei, az embertársaik iránti kötelességük teljesítése nagymértékben elősegítette, hogy a határ mentén élő dolgozók, községi és tanyasi lakosok a szívükbe zárták a határőröket. Gazsó Béla Mezőgazdasági könyvespolc MUNKÁSVÉDELEM A MEZŐGAZDASÁG GÉPÉSZETI ÜZEMEIBEN A? 1967-ben megjelent első kiadás rendkívül keresettnek bizonyult: a könyvkereskedések választékából már rég hiányzik, s a használt példányokért sokszor a bolti ár másfél-kétszeresét is megadták az elmúlt évben. Ez az átdolgozott változat főként azoknak a munkásvédelmi feladatoknak, jogszabályoknak és intézkedéseknek az ismertetésével bővült, amelyeket a legújabb típusú gépek munkába állítása, illetve a korszerű technológiák mind szélesebb körű bevezetése vont maga után. Beregszászy Attila, a szerző elsősorban gyakorlati tennivalókat részletezi, mondanivalóját azonban tudományosan is megalapozza, mintegy magyarázatául az egyes feladatok megoldásának. A kötet az Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Korának hallgatóihoz szól. Nem nélkülözhetik azonban a mezőgazdasági gépesítés szakemberei sem. A mezőgazdasági üzemekben szervezett különféle munkásvédelmi tanfolyamok anyagát ugyancsak magába foglalja, így a balesetelhárítási oktatáshoz segédkönyvül szolgák Életmentő határőrök
