Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-29 / 203. szám
S. oldal 1972. augusztus 29, kedd Adalék az adalékhoz Egy hasznos helytörténeti munka margójára Érdekes könyv került minap a kezünkbe: Adalékok Soltvadkert történetéhez. Mintha már kicsit szokva lennénk ahhoz, hogy egy helytörténeti munka (talán sablon ez már?) a múlt általános kérdéseivel foglalkozik. Ezért elsősorban a település kialakulásának kezdetét, a fejlődést és nem kevésbé azokat az eseményeket kerestük, amelyek Soltvadkert munkásmozgalom-történeti múltjára utalnak (hiszen ami 1919- et illeti, jelentős események színtere volt). A szerzők azonban eltértek ettől a helytörténeti munkákra jellemző, úgymond klasszikus hagyományoktól és tényleg „adalékot” kaptunk a község történelméből (közelmúltjából is), mégpedig gazdaságtörténeti vonatkozásban. Az „adalék” kifejezés használata természetesen kizárja annak lehetőségét, hogy más szempontból is utalhassunk a község történetére, így hát a recenzor megmarad a könyvben foglalt témák méltatásánál, esetleg kiegészítésénél. A könyv két nagyon érdekes részből áll. Az első fele Nagy-Pál István szerzésében a „Szőlőtermesztés és borászat Soltvadkerten 1945-ig” cím alatt a múlttal; a második rész dr. Apró János tollából „A soltvadkerti szőlő- és gyümölcstermelő szövetkezetek története” már a máról, az utóbbi évekről szól, arról, amit legalábbis a megye közvéleménye jól ismer. A kronologikusan egybeforrasztható két tanulmány közös jegye az, hogy a szőlészkedés a pionírok első vesszőültetésétől mind a mai napig milyen hálás, a boldogulást jól segítő társa az embernek. De jól érzékeltetik a társadalmi rendszerek közötti különbségeket is, hiszen a szocialista mezőgazdaság részét képező szakszövetkezetek ugyanazzal a növénnyel már másként „bajlódnak”, mint régen, de más a fizetség is. Szándékosan fogalmaztunk úgy a második résszel kapcsolatosan, hogy a „közvélemény jól ismeri”, hiszen a sajtó, napilapok és folyóiratok egyaránt ennek az összegezésnek a részleteit szinte naponként pertraktálták. A vadkerti és egyáltalán a Duna—Ti- szá közi szőlőtermesztés múltjához még bőven van mit hozzáadnunk, van mivel kiegészítenünk, hiszen bármennyire is telik az idő, feltárulnak újabb adatok, s ezzel bővülnek ismereteink. Ennek kapcsán utalok a meglelt Orczy- iratok hozzáférhetőségére, amellyel a szerző jól élt. Az Orczy család levéltára olyan, eddig ismeretlen adatokat hozott napvilágra, amelyek ismertebbé teszik az egyre inkább ködbe vesző múltat: az évszázadokkal előbb ismert szőlőfajtákat, a szőlőművelés eszközeit, módszereit és egyáltalán az akkori szőlőkultúra feltételeit. Ez rendkívül érdekessé teszi Nagy- Pál István munkáját. Minden bizonnyal teljesen igazoltnak tekinthető s szerző azon állítása, hogy Emlékezetes közgyűlés Soltvadkerten a szőlőtermesztés 300 éves múltra tekinthet vissza. Ezt nemcsak a közvetlen hanem a közvetett bizonyítékok is megerősítik. A szerző többször hivatkozik a kecskeméti és a saját községének környékén elterjedt szőlőművelésre, illetve annak méreteire, olykor még az elterjedt fajtákra is. Tekintettel arra, hogy Kecskemét és Soltvadkert közötti távolság igen csekély ahhoz, hogy a fajták elterjedése szempontjából ne legyen egymásra hatással, idézzünk egy, a Kecskeméti Levéltárban az utóbbi években felfedezett — de legjobb tudomásunk szerint eddig még egyáltalán nem publikált — érdekes dokumentumot. A levél 1694. október 21-én kelt, s teljes szövege így hangzik: „Ajánlom kigy elmeteknek Szolgálatomat. Úgy tanultam az jó régi gazdaságokban, hogy az újonnan nevelendő szol lök vesszőit most kellett kiszedni és eltenni; akarván azon néhány gazdaságban Szegeden is elkezdeni. Itt lévő kertemben való utak mellyékit akarom Lugasra való Szőllők- kel beültetni, kegyelmetek Szeretettel kérem szereztessen számomra vagy Eger szőlővesszőt; veres és fejér Denka szállót, úgy Tengeri szőllőt, emellett jó fekete szőllő vesszőket is, úgy hallom Bende János nevű tizedesnek vadnak ollyan szőllői; kegyelmetek tudósítván felőle, hogy készen lehetnek, mindjárt a jövő héten ültetni is kellene, kegyelmetek ebbeli jóaka- rattyáért igyekezem szívesen szolgálni. Ezzel isten éltesse kegyelmeteket. Kegyelmeteknek jóakarója Szakmáry Imre.” A szerző művében felteszi a kérdést: „ ... még annak sem találjuk nyomát, hogy honnan és mikor került a kadarka a Duna—Tisza közére”. Kozma Pál „A szőlő termékenységének és szelektálásának virágbiológiai alapjai” című művében leírja a kadarka elterjedésének útját: Hazánkba az eddigi kutatások szerint a XVII. század végén került ez a fajta a török hódoltsági területekre betelepült, s a török kiűzése után betelepített délszlávokkal (rácokkal). Rapaics szerint egyik útja a Szerémségen, Villányon, Pécsen, Szek- szárdon, Tétényen, Budán, Szentendrén Gyöngyösön át Egerbe, a másik út pedig Ménes felé vezetett.” És hogy a kadarka már ebben az időben termesztett szőlőgyümölcs volt Kecskeméten és környékén (Soltvadkert is ide értendő), azt Losonczi István „Hármas kis tükör” (1750 körül) című munkájában az Alföldről így írja: „Itt van Cegléd, Kőrös, Kecskeméttel. Gazdag három város veresbor szürettel.” Ezért hát Szakmári Imre Szegedről 1694-ben nem ok nélkül kért többek között veres Denka szőlőt. Mivel a kadarka évszázadok óta Soltvadkert legelterjedtebb, s egyben a legrégibb fajtája és mivel az utószóban a szerző még ki is jelenti, hogy „nagy örömmel fogadok ... minden észrevételt”, a mű egészének tiszteletreméltósága mellett csupán annyit jegyeznénk meg, hogy a magyarországi szőlőtermesztés múltjának igen gazdag az irodalma, amelyek tanulmányozása és feldolgozása még több ismereteket adott volna. A Letenyey Lajos szerezte „Szőlészeti tájrajz” (1839) leírja, hogy vidékünk pedig sárfehér denka, és ha hozzávesszük kadarka termelésére van hivatva ...” Árvay István az „Okszerű, hasznos bortermelés kézikönyve” című munkájában (1881) mondja a zöld kadarkával szemben, hogy „ennek nevezetesen felette áll a fekete kadarka korábbi érésénél, valamint több cukortartalmánál fogva". Rácz Sándor a „Homoki szőlők telepítése, tekintettel a fi- loxéra elleni védekezésre” (1891) című ajánlásában a nemes kadarkát, mint a legjobb tulaj donságokkal rendelkező és bevált fajtát ismerteti. A forrásmunkák között — márcsak a szőlőtermesztés múltjával foglalkozók orientálása érdekében is — szívesen láttunk volna megemlíteni olyan műveket mint: Parragh Gábor: A szőlő műveléséről és borkezelésről (1863); Za- bolay Károly: A szakszerű szőlőművelés (1882); dr. Perényi József: Legújabb tapasztalatok a homoki szőlőművelés terén (1895); Cserháti Sándor: A homoki szőlők trágyázása (1901); Maurer János: A szőlő helyes ültetése, különös tekintettel hazánk szőlészetének jövőjére (1904). És szívesen vettük volna idézetét a íeldogozott téma szempontjából alapvető műnek, Fejér Piroska: Szőlő- és borgazdaságunk történetének alapjai. Ez a néhány megjegyzés nem értendő félre. A recenzor nagy elismeréssel van a mű iránt és a tanulmány állításait mindössze alátámasztotta vagy megerősítette. Ha imitt- amott valamit a műhöz do- kumentálisan vagy a források megjelölésével többletként is sikerült hozzátenni, az tulajdonképpen nem más, mint adalék a szerzők által a címben említett „adalékok”-hoz. W. D. Közgyűlésen értékeltük a félév eredményeit, az ara- tas idején végzett munkát és egyúttal elfogadtuk a módosított alapszabályt. Közös gazdaságunkban, a dunavecsei Virágzó Termelőszövetkezetben újabb eredmények születtek. Csőke István, termelőszövetkezetünk elnöke dicsérettel emlékezett meg a tagság szorgalmas munkájáról. Különösen megnyilvánult ez a gabonabetakarításban. A nehéz munka négy hétig tartott és több olyan napunk volt, amikor a kombájnok csak 1—2 órát tudtak dolgozni. 1080 holdról csaknem 240 vagon kalászost takarítottunk be. A termésátlagokat külön érdemes megemlíteni, az árpa 26, a takarmánybúza 23, az étkezési búza 21,5 mázsa termést adott holdanként. Augusztus 17-én befejeztük 220 holdon az olajlen aratását is 8,5 mázsát adott egy hold. Alapszabály Termelőszövetkezetünk növénytermesztési tervét 125 százalékra teljesítette. Említésre méltó a baracktermésünk, 85,5 vagonnal szedtünk le. Tervünket 220 százalékra teljesítettük. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése szükségessé teszi az alapszabály korszerűsítését. Megvitattuk az új alapszabálytervezetet. Megállapítottuk, hogy a tagfelvételi korhatárt 14 esztendőben rögzítjük, vagyis a nyolcadik általános iskola elvégzése után, amennyiben a szülő is beleegyezik a fiatal beléphet a közösségbe. Figyelemre méltók a következő juttatások: Házassági segélyt 600 forinttól 1000 forintig kaphat a tag. Azonkívül egy vá- gójuhot juttat a szövetkezet. Gyermek születése esetén mind a nő, mind pedig a férfitag részére 3—500 forintig terjedő segélyt ad a közös gazdaság. Hűségjutalom. A hűségjutalom eddig tíz évre 500, 15 évre ezer, húsz évre pedig kétezer forint volt. A törzsgárda megbecsülése érdekében közgyűlésünk az új alapszabályban a következőképpen rögzítette a hűség- jutalmakat: öt év után ezer, tíz év után kétezer, tizenöt év után 6 ezer, húsz év után 10 ezer forint illeti meg a tagot. Negyedszázad eltelte után 15 ezer forintot kap, és minden további öt év után 5 ezer forinttal emelik a jutalmat. Házépítő tagjaink részére ingyenes fuvart szolgáltatunk és építési kölcsönt adunk. Száznegyven nap szülési szabadságra teljes munkabér illeti meg a tagot. Nyugdíjba vonuló tagjainkat a zárszámadás alkalmával 3—5 ezer forintig terjedő jutalomban részesíti a gazdaság. Megbecsülés A jó munka megbecsülését jelenti, hogy kilencen kaptak Termelőszövetkezet kiváló dolgozója kitüntetést, s a velejáró kétheti fizetést. Harmincnégyen részesültek 5—10 éves tagságuk után hűségjutalomban. Három-három tagunk pedig 15—20 éves szövetkezeti munkája után kapott jutalmat. A szövetkezet elnöke hat szocialista brigádnak és az aratásban kiváló eredményt elérőknek szintén jutalmat adott át. Ez a közgyűlés emlékezetes marad mindnyájunk számára. Nagy Lajos párttitkár-helyettes Az iskolakezdés előtt Tanfolyam — diákok számára Az SZMT kulturális munkabizottságának vezetőjével, Urbán Pálnéval beszélgettem. — Eddig is figyelemmel kísértük a tanulásban hátrányos helyzetű munkás- és parasztfiatalok sorsát. A gyengébb tanulóknak tanfolyamokat szerveztünk, előkészítettük őket a főiskolai, egyetemi felvételi vizsgára. Elnökségünk tavaly szeptemberben elhatározta, hogy a középiskolába, szakmunkásképző intézetbe felvett fiatalok számára is szervez előkészítő tanfolyamot. Baján, a Petőfi-szigeten Itt száz fiatal készülődik most az új tanévre. Közülük hetvenötöt gimnáziumba, szakközépiskolába, huszonötöt szakmunkásképző intézetbe vettek fel. Mindnyájan bajai járásbeliek, vagy a városból valók. Oktatóik a legjobb bajai középiskolai tanárok. Tíz napot töltenek a KISZ továbbképző táborában, amely csak a nevében tábor, valójában azonban modern, összkomfortos épület, egyre szépülő környezetben. A tanfolyam vezetője Somlói László, a bátmonostori általános iskola úttörőcsapatának vezetője, a bajai járás úttörőelnökségének elnöke, helyettese pedig Boríts Antal, matematika-fizika szakos tanár, a madarasi általáKevesebb a baleset az élelmiszeriparban Az üzemi munkavédelem fejlesztésére hozott tavalyi kormányhatározat teljesítését az élelmiszer- iparban széles körű vizsgálattal ellenőrizték az ÉDOSZ és a MÉM illetékesei. Az idén eddig öt iparágban tartottak mun- kavédeljjiri minősítéseket ezek arról tanúskodnak, hogy biztonságosabbá váltak a gyártástechnológiák. Az élelmiszeriparban a balesetek miatt kiesett munkanapok száma az elmúlt évihez képest időarányosan 0,8 százalékkal, az egy. halesetre jutó kje esett munkanapok száma pedig 3 százalékkal csökkent. Kevesebb a baleset a konzerviparban, ami jórészt azzal magyarázható, hogy a munkavédelmi szempontból kényes üvegtöltést, mosást és zárást sikerült gépesíteni. (MTI) nos iskola úttörőcsapatának vezetője. — Ki javasolta a tanulókat az előkészítő tanfolyamra? — kérdezem Bo- rits Antaltól. — A nyolcadik osztályosok főnökei, az iskola igazgatója és az úttörőcsapat vezetője. Azokat a fiatalokat igyekeztünk kiválasztani, akik tehetségeseknek bizonyultak, de az otthoni körülményeik miatt nem tudták képességeiknek legjavát adni. Hárman a száz közül — A Bácsalmási Huny a di János Gimnáziumba vettek fel — mondta Babos Ildikó, a három madarasi diák egyike. — Év végén 4,2 volt a tanulmányi átlagom. Gyengéim? Matematika, kémia — hármas. A többi tantárgyból négyest, ötöst kaptam. (A középiskolába felvettek magyar irodalom nyelvtan, matematika, biológia és orosz órákon vesz nek részt délelőttönként.) — Milyen elfoglaltság akad a délutáni időszakra? — Legutóbb a Bajai Finomposztó Vállalathoz látogattunk el, megnéztük a gépeket, a munkát — nagyon érdekes volt mindannyiunknak. Ma délután a 3. tanulmányi csoport, amelyikbe én is tartozom, szavalóversenyt rendez. Én Petőfi: Feltámadott a tenger és Ady: A grófi szérűn című versét mondom el. Márk Attila — szintén madarasi — a matematikát és a kémiát sorolja a „fo- gósabb” tárgyak közé. — Minden óra nagyon érdekes számunkra. Ügy érzem, itt jobban tudok készülni az új tanévre, az iskolakezdésre, mintha otthon, egyedül lapozgatnám a könyveket — Legutóbb milyen órájuk volt? — Orosz. A melléknevek és a főnevek együttes ragozását gyakoroltuk. — Hol kezdi az új tanévet? — Baján, a vízgazdálkodási szakközépiskolában. A harmadik madarasi: Kurucz Gábor. Esztergályosnak tanul majd Kecskeméten. — Nehéz tantárgyai? — Kémia, orosz, matematika. A szakmunkásképzőbe felvettek számára matematika, történelem, magyar irodalom és nyelvtan órákat tartanak. Érdekesek az órák, értem a magyarázatokat és délutánonként ismerkedünk a várossal, tollaslabdázunk, pingpongozunk — gyorsan telik az idő. 10 : 1600 Az előkészítő tanfolyam tíz napját állítottam arányba a nyolc iskolai év körülbelül ezerhatszáz tanítási napjával. Vajon mit lehet tenni tíz nap alatt? Ez a rövidnek tűnő idő két szempontból is hasznos : egyrészt elő lehet venni a nehéz tantárgyakat, szilárdítani lehet az alapokat, másrészt az iskolakezdés előtti napokban — a nyári pihenés után — újra tanulásba lendülnek a diákok, s könnyebb lesz tartani a ritmust, ha a kezdet jól sikerül. A bajai tanfolyam jó kísérlet, jó próbálkozás. A kezdeményezők és a szervezők — az SZMT, a Bajai városi, járási pártbi zottság, tanács — jelesre vizsgáztak. Reméljük, hogy a tanfolyam résztvevői is hasonló eredményeket érnek majd el.- —^ Lakatos Attila
