Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-26 / 201. szám

4 oldal 1972. augusztus 26, szombat Óvodák társadalmi összefogásból Hazánkban a 3—6 éves gyerekek 59 százalé­kát tudjuk elhelyezni óvo­dában. Mégsem lehetünk elégedettek, mert országo­san csaknem 40 ezer felvé­teli kérelmet nem sikerült teljesíteni. Ha ezt az óvo­daigényt az idén ki akar­nánk elégíteni, az 1,8 mil­liárd forint beruházást ten­ne szükségessé, s ez annyi, mint az egész általános is­kolai oktatásügy félévi költ­ségvetése! Ilyen összeget csak folyamatosan, társa­dalmi összefogással lehet előteremteni. De lehet! Be­bizonyosodott, hogy nem­csak az új óvodaépítkezés­sel, hanem átalakításokkal, bővítéssel is lehet segíteni a gondokon. ' Monoron, a Rákóczi-tele- pen 3 millió 120 ezer fo­rintból készül el egy száz­férőhelyes óvoda, de ebből az összegből mindössze 300 ezer forint állt a tanács rendelkezésére a községfej­lesztési alapból. A tanács vezetői sorbajártak vala­mennyi tsz-t, vállalatot, is­kolát és Monor lakosságát is megnyerték az óvoda­építésnek. Így teremtették elő a szükséges pénzt. Az Új Élet Tsz földjére szülők százai mentek társadalmi munkában dolgozni, s az így megkeresett forintokból cement, tégla és faanyag lett. A gimnazisták a men- dei téglagyárban vállaltak munkát, s fizetségül téglát kértek. A monori tanácsel­nök a közigazgatásban dol­gozó tisztviselőkkel együtt reggel 6-tól 9-ig jó néhány alkalommal az óvoda alap­jait ásta. Monoron ilyen összefogásra még nem volt példa. Ham egyedülálló azonban a monori eset. Za­laegerszegen 10 milliót ajánlottak fel a város üze­mei és intézményei és tár­sadalmi munkára vállal­koztak a szocialista brigá­dok tagjai. Né£y óvoda épül a városban ennek kö­szönhetően. A televízió „Hét” című műsorában lát- hatuk és hallhattuk a nyír­egyháziak összefogását, ahol közteherviseléssel, az üzemek és intézmények részvételével megoldódott a Áz oroszlán télen A király — lévén kará­csony, a szeretet szent ün­nepe ország- és világszer­te — kegyes e napon. Ad­va az illemre, II. Henrik, Anglia uralkodója kienge­di az immár tíz esztende­je börtönként szolgáló ko­lostorfalak közül kedves feleségét, Eleanort, hogy az ünnepségek időtarta­mára, nemesek és közren- dűek előtt, a királyi család „harmóniája” tökéletesnek tűnjön. cegnőnek a kezét? ... „Az oroszlán télen” a legjobb értelemben vett szórakoztató alkotás. Az, hogy a film egy nagysike­rű színdarabból készült, ez már az eddigiek nyo­mán is sejthető. James Goldman vibráló szelle­mességgel és kitűnő szer­kesztéssel megírt szín játé­ka így nem is csoda, hogy jó nyersanyagnak mutatko­zott Anthony Harvey ren­dező kezében, aki azonban A király szeretett fiát „oktatgatja” Egyúttal vendégül látja udvarában Csinos és fiatal szeretőjét, három felnőtt fiát és a kíváncsi termé­szetű francia királyt. És mivel a szent ünnepeket megelőzően már szóbake- rült a terv, hogy átadja valamelyik gyermekének a hosszú háborús évtizedek után terhessé vált koroná­ját, a cselszövések bonyo­lult szálai a vendégek megérkezése nyomán pil­lanatok alatt összeguban­colják a szereplők egymás iránti érzelmeit. Ki lesz az utódja Henriknek?... •— ez a kérdés mozgatja a gyilkos indulatú ellentéte­ket. A harcias Richard, a királynő kedvence — a hi­deg és számító Geoffrey — vagy pedig az uralkodónak kedves, legkisebb fiú, John követi a trónon a nagy­hírű királyt, kapja örökül az országot és vele Henrik '■íeretőjének, Alais her­nem igyekezett a dráma sodró* lendülete, a dialó­gusok sajátos és több ré­tegű humora helyett vala­mi „filmszerűbbet” kita­lálni. Inkább átengedi a játékot nagyszerű színé­szeinek, elsősorban Kathe­rine Hepburnnek és Peter O’Toole-nak, és ők való­ban életre keltik a XII. századi Anglia vonzásoktól és taszításoktól oly feszí­tett királyi udvarának sze­replőit. Persze ez az „életrekel­tés” jellegzetesen huszadik századi gondolatok jegyé­ben születik, a kosztümök „modern” embereket ta­karnak, mai érzésvilággal, melyet az azóta sem mú­landó hatalomvágy hitele­sít. De e kettősségért való­színűleg nem haragszik senki, hiszen kitűnően szórakozott a vetítés alatt. Pavlovits Miklós gyerekek óvodai elhelyezé­se, s ma már egyetlen édes­anyát sem utasítanak el fé­rőhely hiányában. A ceglé­di tanács nemrég egy meg­szűnt irodaépületre mond­ta ki, hogy óvoda lesz be­lőle, és már 60 óvodás­gyerek tölti ott napjait. A város tizenegyedik óvodája közadakozásból nyílt itt meg; ki szőnyeget, ki ajtót, ki takarót adott az új gyer­mekintézményhez, ki pedig a legfontosabbra, az átala­kításhoz szükséges munkák elvégzésére vállalkozott. Ne felejtsük el, ma még 40 ezer óvadáskorú gyer­mek van „kapukon kívül”: köztük Budapesten 8000 édesanya várja reményked­ve, hogy a lakótelepeken is zöld utat nyerjen végre az óvodaépítés. A negyedik ötéves terv 51 ezer óvodai, hely létesítését írja elő,. s ebből 16 600-nak az új la­kótelepeken kellene meg­épülnie. A tervidőszak el­ső évében azonban csak az előirányzatnak 10 (!) száza­léka épült fel. Jogos tehát a kérdés, mi lesz veled emberke, ha az állami ipar nem szedi össze magát, s ha a kis­gyermekek ügye ilyen hát­rányt szenved? A Férfi Fe­hérneműgyárba a gyermek- gondozási segély leteltével a fiatal munkásnők 60 szá­zaléka nem tért vissza. A Debreceni Ruhagyárba 128 dolgozó közül a 3 év letel­te után 29 azonnal kilé­pett. Az ország községei­nek túlnyomó többségében ma még nincs se bölcsőde, se óvoda, s az asszonyok napközben úgy dolgoznak a tsz-ekben. a határban, hogy gyermekeik minden felügyelet nélkül, egyedül tartózkodnak a házban. Ha valamire, akkor az óvodaépítésre igazán érvé­nyes: Kétszer ad, aki gyor­san ad! k. é. Másfél hónap alatt Ezerötszáz liter tilosán főzött pálinka A Vám- és Pénzügyőrség dolgozói a lakosság, vala­mint a társadalmi szervek bejelentései alapján az el­múlt másfél hónap alatt ötvenöt, főleg a szőlős vi­dékeken működő illegális szeszfőzdét lepleztek le. A vizsgálatok, ellenőrzések során 38 pálinkafőző ké­szüléket, 1500 liter pálin­kát foglaltak le, s öt sze­mély ellen büntető eljárást is indítottak adócsalás mi­att. Ezek a rajtavesztett pálinkafőzők nem keve­sebb, mint 120 ezer forint­tal rövidítették vagy ve­szélyeztették a megállapí­tott adó összegét. A Vám- és Pénzügyőrség beosztott­jai éjt nappallá téve dere­kasan dolgoztak, s nekik | köszönhető, hogy olyan pá- 1 linkafőzőket „vontak ki a forgalomból”, akik hekto­literszám állították elő a szeszt, jelentős, meg nem engedett hasznot szerezve ezzel. Megijedt adócsalók Amikor a pénzügyőrök beállítottak Kriskó István­ná ÁFÉSZ-boltvezető, Kis­kőrös, Rákóczi út 98. szám alatti házába, az asszony meglehetősen ideges lett. A vizsgálatot végzők kérték tőle, hogy adja elő a birto­kában levő pálinkafőző készüléket, illetve az eldu­gott pálinkát. Kriskóné a fészerhez vezette a pénz­ügyőröket, ahol összesze­relt állapotban ott díszel­gett a berendezés, mellet­te egy 50, s két 20 literes műanyagkannában összesen 88 liter pálinka. Mondani sem kell, hogy a készülé­ket, s a kannákban levő szeszt lefoglalták, s Kris­kóné ellen adócsalás bűn­tette miatt eljárást Indí­tottak. Az asszony ugyanis 6772 forint szeszadóval akarta a népgazdaságot megkárosítani. Hasonlóképpen járt Kiss János Kiskőrös, Nagyatádi utca 48. szám alatt lakó gazdálkodó is. A pénzügy­Kendőzetlenül Legalább ne hátráltasson, aki nem segít! — Hallói Elnézést, hogy megint alkalmatlankodom, de ki sem tudom fejezni, annyira hant... — ezzel kezdte mondanivalóját Horváth Lászlóné, a kecs­keméti rendőrfalui óvoda vezető óvónője. Aztán kis­sé lecsillapodva elújságol­ta: mozgásba lendült a városrész régi piacterén társadalmi összefogással létrehozni kívánt játszótér ügye. Az óvoda utcájának építésén fáradozó társa­dalmi munkások a terület tereprendezéséhez hordták a földet, kilettek magukért a kommunális üzem dol­gozói, tüsténkedik, szer­vezkedik a tanácstagjuk, Gyöngyi Lajosné, s igazán nem lehet panasztik a tár- sadami munkavállalás hiá­nya miatt. Mi lehet az ok ezek után az elkeseredésre? — tuda­koltam, mire Horváthné ismét lesújtott hangon pa­naszolta: alig egy héttel azután, hogy a kommuná­lis üzem dolgozói igazán verejtékes munkával olyan szépen rendbehozták, el­egyengették a jövendő ját­szótér helyét, a tér újra tele van szeméttel, a rossz edényektől kezdve min­denféle hulladékkal. És feltette a kérdést: — Tessék mondani, ho­gyan lehetne elérni, hogy legalább ne hátráltasson, aki nem segít? Ha engem elkeserít milyen érzésük le­het munkájuk hiábavaló­ságának láttán a tanácsi vállalat dolgozóinak? Szó, ami szó, nagyon megértjük Horváth Lász­iónét. Mert csakugyan fel­háborító, ha a közösség­nek a szépért és jóért tett erőfeszítéseit egyes felelőt­len rendbontók lábbal ti­porják. Egy tanácsot min­denképpen adhatunk: A jóért hadba szállók nagy többségben vannak. Jus­son hát a figyelmükből a felelőtlen szemétlerako- dókra. És közöljék nevüket a városi tanáccsal, a sza­bálysértési hatósággal. Megbírságolásuk nem ma­rad el, s ez alighanem a kedvüket szegi a rendben-1 tástól! —y — n I őrök felszólításának azon nyomban eleget tett, s elő­adta a 78 liter pálinkát, valamint a lepárló készü­léket. Az idős férfi több mint 5800 forintnyi adó­csalást követett el. Meleg volt a készülék Nem mindegyik zugpá­linkafőző ijedt meg a pénz­ügyőröktől, legtöbbjük megpróbált valami kibúvót keresni, hogy mentesüljön a büntetéstől, a szesz le­foglalásától. Gáspár Lajos, Bocsa, II. kerület 284. szám alatti házában a pénzügy­őrök a szokásos udvarias hangon kérték, adja elő a pálinkafőző készüléket. Gáspár felháborodott, s kijelentette: „Nekem nincs sem pálinkám, sem pálin­kafőzőm”. Ha nincs, nincs, gondolták a pénzügyőrök, de azért körülnézünk a ház körül. Nem kellett so­kat keresgélniök, ugyanis a fészerben megtalálták a 60 literes zománcozott üs­töt, üstsisakkal és szeszle­párló csővel együtt, amely még meleg volt. Nem vi­tás, néhány órával ezelőtt még működöt a készülék. Ha már pálinkafőző be­rendezés van, pálinkának is kell lenni, s tovább ke­restek. Aki keres, az talál és így jártak a pénzügy­őrök is. Két 20 literes, s egy 55 literes műanyag kannában megtalálták a 95 liter szeszt, amelyet aznap főzött Gáspár Lajos ... Több mint 400 liter pálinka Trsztyinszki Pál foglal­lcokzására nézve gépkocsi- vezető, de sehol sincs al­kalmazásban. Miből él va­jon? Ezt is megvizsgálták a Kiskőrösi Vám- és Pénz­ügyőrség dolgozói, amikor ellátogattak Kiskőrösön a Tompa Mihály utca 28. szám alatti házba. A férj nem tartózkodott otthon, s a feleség megrettent az el­lenőrzők láttán. Az ominó­zus kérdés elhangzása után a pénzügyőrök is meglepődtek egy kissé, mert ilyen „fogásra” ' ők sem számítottak. A gyü­mölcscefrével feltöltött, s üzemben levő lepárló ké­szülék mellett 17 különbö­ző űrtartalmú műanyag­kannában nem kevesebb, mint 474 liter pálinka ko­tyogott. Amikor a jegyzőkönyv el­készült, hazaérkezett Trsztyinszki Pál is. A fia­talember, látva a kirako­dóvásárt. nem tagadott. Elmondása szerint július­ban és augusztusban készí­tette a pálinkát, s abból egy decit sem ivott meg, az egészet szerette volna értékesíteni. Hogy ez nem sikerült, nem rajta múlott. Trsztyinszki Pál összesen 37 ezer 62 forinttal káro­sította meg a népgazdasá­got. Az 55 eset közül mind­össze ötöt tártunk olvasó­ink elé, ám ezekből a pél­dákból is világosan lát­szik, hogy a szőlő- és gyü­mölcstermelő gazdák még mindig nem hagytak fel a pálinkafőzéssel, a könnyű jövedelemszerzéssel. A Vám- és Pénzügyőrség dolgozói a lakosság segít­ségével azonban egyre- másra leplezik le az adó­csalókat, törik össze a pá­linkafőző készülékeket. A pénzügyőrök munkája rendkívül bonyolult, főleg a zugpálinkafőzők leleple­zésében. Ezért nem nélkü­lözhetik sem a lakosság, sem pedig a ’társadalmi szervek segítségét. Gémes Gábor Jó utat Misi! Utazások, élménybeszámolók Mire e sorok megjelennek, már az Indiai-óceán fe­lett repül a Magyar Televízió világjáró stábja, közöt­tük Halász Mihály, a kecskeméti filmstúdió hajdani munkatársa. A tervek szerint hetven-nyolcvanezer ki­lométert utaznak 150 nap alatt. Olyan vidékeket is felkeresnek, ahol magyar ember még sohasem járt. A televízió nézői nevében már most köszönjük, hogy vállalták a tartós kiküldetéssel járó fáradságot. Az ő szemükkel milliók látják majd távoli tájak szépsé­geit, szokásait, embereit. Élményeiket megosztják a képernyő előtt ülő felnőttekkel, fiatalokkal, gyere­kekkel. örülünk, hogy a „varázsdoboz” révén tágul ismere­teink köre, közelebb kerül a nagyvilág. És közelebb kerülnek egymáshoz az emberek. (Most hallom, hogy Radó Gyula rendezőnek, a kecskeméti stúdió alapító­jának a vezetésével hamarosan Kirgíziába indulnak magyar tévések.) Az ilyen utakon a filmesek jóval több anyagot vesz­nek fel, mint amennyinek bemutatására lehetőség van. Véges a műsoridő és minden sorozatnak vége szakad egyszer. Jó lenne, ha a népművelők résen lennének és mielőbb meghívnák őket élménybeszámolóra. Bizo­nyára tucatjával kapják majd a felkérő leveleket más­honnan is. Halász Mihály, akit Kecskeméten ma is Misiként emlegetnek ismerősei, az innen érkező invi­tálást feltehetően mindenképpen elfogadja. (Tudok ar­ról, hogy szívesen elmondta volna vietnami tapaszta­latait — ha hívják.) A művelődési intézmények, klubok műsorában ke­vés a vonzó program. Érdemes figyelni a tőlünk el­származottak életútját és továbbra is tartani velük a kapcsolatot. Esetenkénti jelenlétük hasznos, gyümöl­csöző lehet és örülnek a meghívottak is az érdeklő­désnek. Halász Mihály, meg Radó Gyula és a többiek * tá­voli tájakon is vissza-visszagondolnak a hírős városra. Mi se feledkezzünk el róluk. w H. N.

Next

/
Thumbnails
Contents