Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

& «Mal 1972. aagiisztos 25, pénMK lakétatiíz a főhadiszállásra Az amerikai légierő hosszú távra rendezkedett be Startpisztoly Bonnlian Néhány nappal, sőt in­kább csak néhány órával azelőtt, hogy a nézők éí a televíziós kamerák előU megkezdődnek a münche­ni olimpiai játékok, Bonn­ban már eldördült a start- pisztoly. A legfrissebb je­lentések szerint a Német Szociáldemokrata Párt vezetősége Willy Brandt kancellár vezetésével megvitatta és jóváhagyta az SPD választási irány­elveit. A nyugatnémet választások az előzetes tervek szerint csak több mint három hónap múl­va, pontosabban decem­ber harmadikán lesznek. De a párt választási irány­elveinek látványos meg­vitatása gyakorlatilag nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a kam­pány már most megkez­dődött. Az irányelvek minde­nekelőtt azt szögezik le, hogy az SPD egyértel­műen kívánja a választá­sokat, méghozzá lehetőleg a kitűzött időpontban. Brandt úgy fogalmazott, hogy „ideje tisztázni az erőviszonyokat a szövet­ségi gyűlésben”. A kancel­lár-pártvezér ezzel utalt arra a nemcsak az NSZK- ban, hanem világszerte is­mert tényre, hogy a Bun­destagban afféle groteszk patt-helyzet alakult ki, amely megbénítással fe­nyegetheti a Német Szö­vetségi Köztársaság tör­vényhozási mechanizmu­sát. Világos, hogy egy ilyen helyzet a végtelen­ségig nem tartható fenn, méghozzá nemcsak bel-, hanem külpolitikai okok­ból sem. Az irányelvekből ismét kitűnik, hogy Brandték immár nem elsősorban külpolitikai, hanem bel­politikai, sőt elsősorban gazdaságpolitikai támadá­sokkal számolnak az el­lenzék részéről. A párt­nak ezt az Achilles-sar- kát — legalábbis pilla­natnyilag — még sebez­hetőbbé teszi az eddigi gazdasági csúcsminiszter, dr. Kari Schiller szakítá­sa a kormánnyal, sőt alig­hanem a párttal is. Ezért érthető, hogy az irányel­vekkel foglalkozó ülésen Schiller mindkét párt­funkcióját betöltötték. Nem véletlen, hogy az irányelvek — gazdasági vonatkozásban — a leg­többször a „stabilitás” szót hangsúlyozzák. A jobboldali ellenzék ügyes és összehangolt propagan­dája, amely a jelek sze­rint a keleti szerződése­ket már megváltoztatha­tatlannak tartja, most el­sősorban a gazdasági bi­zonytalanság hullámain akar vitorlázni. Sokmin­dentől függ, hogy decem­berben mennyire sikerül Barzeléknek ez a lavíro- zás. De a fő ütközetig még sok kemény csata van hátra. Nem csoda, hogy Bonnban már a müncheni megnyitó előtt eldördült a sta/rtpisztoly. SAIGON Mint a saigoni parancs­nokságok csütörtök reggeli jelentéseiből kitűnik, szer­dán és csütörtökön hajnal­ban Dél-Vietnam számos térségében élénk harci te­vékenység folyt, s a népi erők mindenütt kezükben tartják a kezdeményezést. A szárazföldi összecsapá­sok Da Nang és Saigon környékén voltak a leg­élénkebbek. A szabadság- harcosok tüzérsége csütör­tök reggel lőtte a Saigon­tól mindössze 10 kilomé­terre levő Mha-Be körzetét és rakétákkal megbénította a forgalmat a központi fennsíkon levő Kontum vá. ros repülőterén. Kemény harcok folynak az északi fronton, Quang Tri tarto­mányban és a nagy ame­rikai támaszpont, Da Nang környékén. Saigon körzetében, a Me- kong-deltában egy saigoni milíciaegység szerdán öt óra hosszat csatározott a j szabadságharcosokkal, s vé­gül kénytelen volt légitá­mogatást igénybe venni. Rakétatámadás érte a sai­goni katonai körzet főha­diszállását, Lai Khe mel­lett. WASHINGTON Az amerikai légierő ma­gas beosztású, de meg nem nevezhető képviselői szer­dán háttértájékoztatót tar­tottak washingtoni tudósí­tók kis csoportja számára, s ezen azt hangoztatták: ha tárgyalásos rendezéssel nem sikerül lezárni a viet­nami háborút, az amerikai légierőnek még évekig sze­repet kell vállalnia a sai­goni rezsim megvédelme- zésében. A főtisztek azzal indokolták ezt. hogy az észak-vietnami kikötők el- aknásítása és a fokozott lé­giháború ellenére a VDK rendszeresen kap lőszer- és olajutánpótlást és az után­pótlás délre is eljut. (AP) m a Kádár János levele Erich Honeckerhez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára levélben üdvö­zölte 60. születésnapja al­kalmából Erich Honeckert, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsá­gának első titkárát. Lengyel—finn tárgyalások A lengyel és finn kül­döttség befejezte varsói tárgyalásait a két ország vámügyi együttműködésé­re és kölcsönös segítség- nyújtására vonatkozó kor­mányközi megállapodás előkészítéséről. A tárgyalá­sokat októberben Helsinki­ben folytatják. Kiengedték a tüntetőket Chilében szabadon en­gedték a hétfő esti jobbol­dali tüntetés során letar­tóztatott 115 személyt. Tomasini lemondott René Tomasini, a francia gaullista többségi párt, az UDR főtitkára — rossz egészségi állapotára való hivatkozással — csütörtö­kön bejelentette lemondását. Mint ismeretes, Tomasini belekeveredett a Chaban Delmas volt miniszterelnök személye körüli botrányba és megfigyelők távozását inkább ezzel magyarázzák. Ghaleb Párizsba és Londonba utazik A brit kormány bejelen­tette, hogy Murad Ghaleb egyiptomi külügyminiszter szeptember 17-e és 19-e kö­zött hivatalos látogatást tesz Londonban. Mielőtt a brit fővárosba érkezne, Ghaleb Párizsban tárgyal. Visszaküldték a váltságdijat Az algériai kormány szerdán visszadta az ame­rikai Delta légitársaság képviselőinek azt az egy­millió dolláros váltságdíjat, amelyet nyolc néger fiatal csikart ki a légitársaságtól, majd Algériába térítette egyik DC—8-as gépét. Kik pénzelték a lázadókat? Űjabb tanút hallgatott ki a ghanai hadbíróság annak a kilenc vádlottnak a pe­rében, akik július 14-én meg akarták dönteni a ghanai nemzeti újjászüle­tés kormányát. A tanú el­mondotta, hogy az Egye­sült Álamok, Nagy-Britan- nia, Franciaország és Ele­fántcsontpart pénzt, kato­nákat és más segítséget ígért a lázadóknak. Husszein kapitulációra készül BEJRŰT — KAIRÓ Magabiztos hangú nyi­latkozatában, amely a bej­rúti An Nahar hasábjain látott napvilágot, Husszein jordániai uralkodó min­den eddiginél kedvezőbb képet festett a hasemita királyság állapotáról, egy­szersmind kitért Dajan izraeli hadügyminiszter­nek arra az állítására, hogy Jordánia kész különbékét kötni Izraellel. A Dajan- nak tulajdonított közlés egyébként ismét Husszein­ellenes támadásokra ösztö­kélte a kairói sajtót. „Jordánia — nyilatkoz­ta Husszein a libanoni nagypolgári lapnak — örökre maga mögött hagy­ta a zűrzavar és az anar­chia korát, népe egységes, eltökélten halad külde­tésének teljesítése felé.” Az uralkodó hozzátette, hogy „Jordánia további lé­péseket tesz az (Husszein, által javasolt) Egyesült Arab Királyság megterem­tése felé”. A szerdai A1 Ahram sze­rint a múlt heti jordániai kormányátalakítás, vala­mint Husszein találkozói Rasidi El-Saua gazai pol­gármesterrel, a félautonóm Palesztinái államot magá­ban foglaló Egyesült Arab Királyság kikiáltását készí­tették elő. A lap azt írja: „Husszein téved, ha azt hiszi, hogy ezzel a maga­tartással terveinek sikerét és királyságának fennma radását biztosítja. Az arab népeknek megvan az ere­jük, hogy e kapituláns ter­vekkel szembeszáll janak”. Összeül az egyesített politikai vezetés Szeptember első hetében tartja ülését az Egyiptom és Líbia vezetőiből létre­hozott egyesített politikai vezetés — adja hírül az A1 Gumhurija. A kairói lapok a libanoni A1 Szajjad című magazin nyomán ismertetik Abu Bakr Junisz líbiai ezredes, vezérkari főnök, a forra­dalmi parancsnoki tanács tagjának nyilatkozatát, amelyben kijelentette, hogy „Líbia nem lép vissza az Egyiptommal kötött egye­sítési megállapodás meg­valósításától, bármilyen ál­dozatokkal is járjon szá­mára az unió. Egyiptom­nak ugyanúgy szüksége van Líbiára, mint Líbiának Egyiptomra.Az egyesí­tési megállapodás növelni fogja Egyiptom harcképes­ségét” — mondotta egye­bek között Junisz. (MTI) Légihíd Uganda és Anglia között Az ENSZ Emberi Jogot Bizottságának „a faji meg­különböztetés elhárításával és a kisebbségek védelmé­vel” foglalkozó albizottsága szerdán úgy döntött, hogy — Nagy-Britannia kérésé­vel ellentétben — nem lép föl a kitelepítésre ítélt ugandai „ázsiaiak” ügyé­ben. Wapenyi ugandai de­legátus ugyanakkor bizto­sította a világszervezetet arról, hogy azok az „ázsiaiak”, akik ugandai állampolgársággal rendel­keznek, az országban ma­radhatnak; nem kell követ­niük társaikat. A delegátus közölte még, hogy kormá­nya folytatja az előkészüle. teket az 55 ezer „ázsiai” kitelepítésére. Hét brit légitársaság együttműködésével légihi- dat teremtenek Uganda és Nagy-Britannia között. A bevándorlók mindegyike 30 kilónyi holmit vihet magá­val. A viteldíjat — 70 font sterlinget, ami magasabb a kelet-afrikai bevándorlók­kal általában fizettetett összegnél — az áttelepülők­nek maguknak kell fedez- niök. Az első gép várható­lap szeptember 1-én indul Ugandából. A KGST és Jugoszlávia MOSZKVA A KGST és Jugoszlávia gazdasági együttműködé­séről nyilatkozott Marko Orlandics, Jugoszlávia KGST-beli állandó képvi­selője az Ekonomicseszkaja Gazeta című moszkvai gaz­dasági hetilapnak. Kijelentette: „A szocia­lista gazdasági integráció­ra vonatkozó komplex program kedvező feltétele­ket teremt Jugoszlávia és a KGST együttműködésének továbbfejlesztéséhez.” Jugo­szlávia a KGST 24 bi­zottsága, állandó bizottsá­ga és más szerve közül 12- ben saját küldöttséggel képviselteti magát. A továbbiakban megál­lapította: Jugoszlávia és a KGST-országok között le­bonyolított árucsere értéke az 1966-tól 1970-ig terjedő időszakban csaknem 4.7 milliárd dollárra rúgott. Jugoszlávia valamennyi KGST-tagországgal keres­kedelmi megállapodást kö­tött az 1971—1975-ös idő- ] szakra. Ezek a megállapo­dások előirányozzák az árucsereforgalom volume­nének 7,6 milliárd dollárra történő emelését, ami 60 százalékkal haladja meg az előző ötéves tervben lebo­nyolított kereskedelmi for­galmat. A jugoszláv gazdasági szervezetek és üzemek már csatlakoztak a hajógyár­tásra és szerszámgépgyár­tásra vonatkozó KGST- megállapodásokhoz. Fejlő­dik a kölcsönösen hasznos együttműködés a nagy ipa­ri létesítmények építése te­rületén is, mindenekelőtt a villamosiparban, a vasko­hászatban és a színesfém- kohászatban. Nemrég számos jugo­szláv tudományos kutató- intézet úgy határozott, hogy csatlakozik a KGST kuta tási-együttműködési meg­állapodásaihoz, amelyek alapján öt nagy probléma kutatásával foglalkoznak — mondotta Jugoszlávia állandó KGST-képviselője. Dicsekvés, ködösítés, fenyegetés Nixon „trónbeszéde” a záróülésen WASHINGTON Magyar idő szerint csü­törtökön hajnalban Nixon elnök a republikánus el­nökjelölő konvenció szóno­ki emelvényéről szólította fel az amerikai választó- polgárokat — kiváltkép­pen a Demokrata Pártból „kikergetett milliókat” —, hogy pártkülönbségre való tekintet nélkül vezérlete alatt csatlakozzanak egy „új amerikai többséghez” a november 7-1 elnökvá­lasztásokon. Üjrajelölését formálisan elfogadó beszédében, amely Spiro Agnew alelnöki új- rajelölését követte, Nixon elnök „az amerikai rend­szer lerombolásának” szán­dékát tulajdonította Geor­ge McGovern demokrata­párti elnökjelöltnek. Az elnök külön-külön szólt az asszonyokhoz, leá­nyokhoz, if jakhoz, öregek­hez, fehérekhez feketékhez és általában minden kor és politikai színárnyalat­hoz az „új amerikai több­ségben” való egyesülésre biztatva őket. Négyéves kormányzásá­ról szólva Nixon elnök azt próbálta elhitetni, hogy Amerika jobbá, a világ biztonságosabbá vált kor­mányzása eredményeként. Az amerikai társadalom égető kérdéseit — munka- nélküliség, infláció, bűnö­zés, faji konfliktusok — csupán általánosságban említette, „vannak még problémák” jeligével. Saját politikáját az el­lenzék programjával ösz- szevetve azt hangoztatja, hogy az amerikai polgá­roknak novemberben az ésszerű változtatások és a kivihetetlen változások programja között kell vá­lasztanak. Roosevelt, Truman és Johnson demokratapárti elnököket — McGovernnel szembeállítva — megdi­csérte, amiért „kétpárti” külpolitikát folytattak és „alapelvüknek tekintették, hogy Amerika elég erős le­gyen vezető szerepének vállalására a világban”. A vietnami háborúról szólva 1968-as választási ígéretére erősen felhígított formában emlékeztetett, mondván: „Akkor megfo­gadtam : törekedni fogok igazságos béke létrehozá­sára”. A csapatkivonások­ra hivatkozva igyekezett meggyőzni a közvéleményt, hogy „minden lehetsége­sét” elkövetett ígéretének teljesítésére. Mindjárt hoz­zátette azonban, hogy há­rom „alapelve” változat­lan. Eszerint Washington nem hagyja sorsukra „az amerikai hadifoglyokat; úgy állítva be a kérdést, mintha a népi erők Dél- Vietnamra „kommunista kormányzatot” akarnának ráerőltetni, Nixon hangoz­tatta, hogy iyesmibe soha­sem egyezik bele; beszélt arról is, hogy nem engedi „beszennyezni Amerika be­csületét”. Nixon ismét a világmé­retű „dominó-elmélettel” állt elő, mely szerint a saigoni rezsim támogatásá­nak beszüntetése „nem­csak Ázsiában veszélyez­tetné a békét, hanem a Közel-Keleten. Európában és Latin-Amerikában is”. Beszédének befejező ré­szében Nixon elnök a bé­ketémát emelte ki. Nagy hangsúllyal mutatott rá pe­kingi, illetve moszkvai lá­togatásának pozitív ered­ményeire. A nagyhatalmi kapcsolatok történelmi for­dulópontjaként jellemezte, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió „a kon­frontációról áttért a tár­gyalások korszakába és to­vábbhalad az együttműkö­dés irányában”. Ugyanak­kor nyomatékosan aláhúz­ta: „Katonailag erősnek kell maradni, hogy az USA elnöke sohase kényszerül­jön a gyengeség helyzeté­ből tárgyalni”. MIAMI BEACH Miközben a Miami Beach-i kongresszusi te­remben szerdán este a Re­publikánus Párt elnök jelö­lő konvenciójának utolsó ülésére készülődtek az ut­cákat mintegy ezer háború ellen tüntető fiatal szállta meg. A tüntetők a nap folya­mán azt tervezték, hogy estére ülősztrájkot tarta­nak a konvenció színhelye körül, a rendőrség azonban 50 autóbusszal eltorlaszol­ta az épülethez vezető ut­cákét. A fiatalok ekkor távolabbi utcákkal próbál­koztak, kővel dobálták meg a küldöttek érkező gépko­csijait és több helyen ös­szecsaptak a rendőrséggel. Több tucat tüntetőt a ható­ságok letartóztattak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents