Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-22 / 197. szám

5. oldal 1972. augusztus 22, kedd Megjelent a Forrás júliusi — augusztusi száma A Forrás új számában testvérnépeink, a finn és a cseremisz (mari) népköl­tészet néhány szép versét olvashatjuk Buda Ferenc tolmácsolásában. Kocsis István egyfelvonásosa: Tűz­szünetben. Vadas Zsuzsa Beszélgetés Szimonovval címmel közli interjúját a nagy szovjet-orosz íróval. A lap válogatást közöl romániai, jugoszláviai, csehszlovákiai, bolgár, hol­land és finn költők versei­ből. Néhány an közülük magyarul írnak: Páskándi Géza, Francz Mihály, Fe­hér Ferenc, Tőzsér Árpád. A román Marin Sorescu verseit Antalfy István, Voj- tek Mihalik (Csehszlová­kia) műveit Buda Ferenc, a bolgár Nino Nikolov és Ivan Pejcsev verseit Ki­rály Zoltán és Fodor And­rás, a lengyel Cyprain Ka­mii Norwid versét Kovács István, a holland Gerrit Achterberg, Gerrit Kouwe- naar és Hendrik Marsman műveit Dékány Károly, a finn Lassi Sinkkonen és Pertti Nieminen verseit Já- vorszky Béla fordította. A Hazai tükör rovatban Fojtogatás és emberkép (A kecskeméti taxisofőr-gyil-1 kosság szociológiai háttere) címmel Hatvani Dániel írását olvashatjuk. A Horizont rovatban Rácz-Székely Győző: Egy romániai magyar könyvso­rozat, Sütő András: Ke­mény János ravatalánál, Szalay Károly: Bulgáriai töredékek, Gál István: Ma­gyar népzene első hangje­gyes közlése Angliában, 1839-ben, Goór Imre: Ko­lozsvári képzőművészek cí­mű írása található. Kunszabó Ferenc: Ideva­lósiak című munkájának 2. része: Lovagok és puszta­keresők. A Jegyzetek rovatban jelent meg többek között Vlagyimir Krivcov: „Pro­vinciális gondolatok, Geoff­rey Winters: Kodály ze­nei nevelési elmélete, Lá­zár István: A szavahihető­ségről, Orosz László: Mire jó az irodalomtörténet? cí­mű írása. A Szemle rovat­ban több mint tíz szerző közöl könyvismertetést, kri­tikát. Benczédi Sándor, Gy. Szabó Béla és Feszt László alkotásainak fényképmáso­latai illusztrálják a folyó- I iratot. ■.ví i vrfrm. . Érthet ellen hivatalos iratok SOK MINDENRŐL kell beszélnünk, ha a hivatalos nyelv minden kinövését is­mertetni akarjuk. Így arról is, hogy a hi­vatalos nyelv szívesen hasz­nálja az idegen szavakat. A teljesség igénye nélkül csak néhány példát idé­zünk. A konkrét, aktív mel­lékneveken kívül sokat em­legetik a volument, a ka­pacitást, a differenciáltsá­got meg az adekvát for­mát. Ezekről más alkalom­mal beszélünk részleteseb­ben, amikor az idegen sza­vak kérdéséről lesz szó. De a hivatalos nyelv a mondatfűzésben is eltér a megszokottól. 11a feltétel­ről van szó, akkor a ha he­lyett a testesebb amennyi­ben kötőszót használja, pedig erről megállapítot­ták, hogy felesleges ger- manizmus nyelvünkben. „Ha nem fizeti be a kirótt összeget, akkor ...” helyett ezt találjuk a hivatalos ira­tokban: „Amennyiben nem teljesíti a fizetést, igy ■ ■ ■” Az okhatározói mellék- mondatot sem a megszo­kott mivel kötőszóval kez­di, hanem a tekintettel ar­ra, hogy szintén felesleges kötőszóval vezeti be. TEGYÜK MÉG szóvá a hivatalos nyelvnek újab­ban elharapózott szokását: a rendelkezik ige haszná­latát a birtoklás kifejezé­sére. Embereknek és tár­gyaknak nem valamilyen tulajdonságaik vannak, ha­nem rendelkeznek velük. Szakképzettséggel rendel­kező dolgozókról beszélnek szakképzett dolgozók he­lyett. Telefonnal rendelke­ző szobát keresnek iroda céljaira. Nem lenne egysze­rűbb a telefonos szoba? Ez a rendelkezik az apróhir­detésekbe. sőt a házassági hirdetésekbe is belekerült. önnyugdíjjal rendelkező nő szokta keresni nyugdíjjal rendelkező férfi ismeretség gét. Egyszerűbb lenne az öhnyugdíjas nő és a nyug­díjas férfi. Főbérleti lakás­sal és kocsival rendelke­zem, olvassuk néha főbér­leti lakásom és kocsim van helyett. A NYELVMŰVELŐ iro­dalom olyan hivatalos ira­tokat ismer, amelyeket ma­gyarra kell fordítani, ha meg akarjuk érteni őket. íme egy bírósági „megke­resés”. „SZTK baleseti ügy­ben megkeresem 913/1960. számú iratok hivatalos használatra leendő megkül­dése iránt. Dr. X. Y. járás­bírósági elnök.” Akik ezt az értesítést kapták, a Nyelvtudományi Intézet közönségszolgálatához for­dultak magyarázatért. Biz­tosan megértették volna, ha ez lett volna a hivata­los levél szövege: „Kérem, szíveskedjék hivatalos hasz­nálatra megküldeni a 913/1960. számú iratokat; baleseti (SZTK-) ügyben van szükségünk rájuk.” A Nyelvtudományi Inté­zethez küldték be ezt a másik szöveget is, hogy fejtsék meg az értelmét: „A heti pihenőnap helyett adott másik pihenőnap ese­tén is alkalmazni kell a túlmunka ellenértékeként járó szabad idő szabályait.” A felületes olvasó az el­lenérték alapján bérfizetési kérdésre gondolna. Nem­csak a szöveg érthetetlen, hanem az is, hogy a ren­delkezés megfogalmazója miért ilyen homályosan kö­zölte rendeletét, hiszen a Munka Törvénykönyve közérthetően rendelkezik ebben a kérdésben. Ott ugyanis ezt olvashatjuk: „Ha a túlmunka ellenérté­keként szabad idő jár, a kiadott szabad időnek meg kell egyeznie a túlmunka időtartamával.” LEHET érthetően is ügy­iratokat szerkeszteni. Kiss István Kodály-szeminárium A Eiagyedik liét tapversenyei A II. Kodály -szeminá­rium utolsó hetének négy, jellegében különböző ese­ményéről számolunk be az alábbiakban. Kedden a Liszt-díjas Kodály-vonósnégyes (Dus- ka Károly, Szabó Tamás, Fias Gábor, Devich János) adott XX. századi magyar művekből összeállított hangversenyt. Itt hangzott el első ízben Szokolay Sándor Kodály Zoltán em­lékére komponált vonós­négyese. (Ez volt a sze­minárium egyetlen ősbe­mutatója.) Az utóbbi évek­ben főleg vokális zenével (operával, oratóriummal) foglalkozó Szokolay új ol­daláról mutatkozott be eb­ben a műben. Hangvétele — talán az ajánlásnak megfelelően is — kevésbé modern, a mű ugyanakkor bővelkedik szépen felépí­tett, elsősorban melodikus jellegű részletekben. Az együttes alig két hét alatt igen lelkiismeretesen ké­szült fel a bemutatóra, ro­konszenves muzikalitással vitte sikerre az újdonsá­got. A hangversenyen ezen kívül Kodály második és Bartók első quartettje hangzott el. Az előadás­ban jól érvényesültek a két mű különféle karakte­rei, elsősorban jellegzete­sen magyar hangvétele. A hangzás intenzitása és szépsége terén azonban maradtak hiányérzeteink, különösen a Bartók-mű­ben hiányóltuk az erőtel­jesebb kontúrokat. Szerdán a Szegedi Ta­nárképző Főiskola női kara lépett fel Kardos Pál ve­zényletével. Ezen a hang­versenyen vett búcsút egy­mástól a sok közös sikert megélt együttes és kar­nagya: Kardos Pál ugyanis ősztől Kecskeméten foly­tatja működését, ami — a Elmosta az eső A néhány nap óta őszi­esre fordult idő még meg­kegyelmezett a Rómeó és Júlia szombati, utolsó elő­adásának, igaz, a kiadós eső miatt a szegedi Dóm árkádjai alatt épp egy órát várakoztak a nézők. Ki­lenc órakor azonban el­kezdték az előadást. A jó néhány üres széksor vi­szont arról tanúskodott, hogy a nézők közül sokan pesszimistábbak voltak a Szegedi Szabadtéri Játékok rendezőségénél... A lengyel Slask együttes vasárnap esti előadását azonban elmosta az eső. A jegyeket postán — vagy helyben — visszaváltják, mivel az előadás megtartá­sára már nincs lehetőség. Ezzel — nem éppen stíl­szerűen — befejeződtek az idei Szegedi Szabadtéri Já­tékok előadását hallottak alapján — nagy nyeresége lesz a megye- székhely zenei életének. Kardos Pál olyan pedagó- gus-művészegyéniség, aki­ben az elméleti és a gya­korlati felkészültség, a tu­datosság és az ösztönös- ség teljes összhangban van és támogatja egymást. Nemcsak kitűnő zenész, de a hangképzésnek is el­sőrendű mestere, ezt kó­rusának tiszta, felszabadult éneke, gazdag színskálája most is bebizonyította. A műsor elején — mintegy beéneklésképpen — előadott három régi madrigál után Bartók és Kodály hat-hat kórusmű­vét énekelték a szegediek. Kiemelkedett az első rész­ből a Bolyongás kontraszt­hatásaiban meggyőző fel­építése és a Jószágigéző igen szépen kidolgozott előadása. A hangverseny Kodály-tömbje még gazda­gabb érzelmi világot tárt fel az egészségesen vidám Egyetem-begyetem-től, a gyönyörűen megformált Zöld erdőben című feldol­gozáson és a virtuózán megszólaltatott Isten ko­vácsán át a Pünkösdölő ősi népszokásait megjelení­tő hatalmas tablójáig. A műsorban csángó nép­dalokat énekelt Faragó Laura, aki az utóbbi évek során hangban sokat fej­lődött ugyan, sajnos, leg­alább annyit veszített is ugyanakkor énekének ter­mészetes üdeségéből, ami annyira lenyűgözött min­denkit a „Röpülj páva” idején. Elhibázott dolog volt a Pünkösdölő gyer­mekszólóját vele énekeltet­ni. Pénteken a Katona József Színházban az Ál­lami Bábszínház együttese Kodály: Háry János című daljátékának átdolgozott változatát adta elő. Az elő­adást sok szellemes ötlet és látványos megoldás jel­lemezte, különösen maguk a bábuk (Bródy Vera ter­vezte) voltak artisztiku­sak és ötletesek. Mind­ezek ellenére az előadás egésze nem tartozik a szín­ház legsikerültebb zenés produkciói közé. Szőnyi Kató rendezőnek sokkal jobban sikerült a zenei betéteket mozgással kitölteni, mint a húzások­kal együtt is hosszadalmas prózai részleteket. Az elő­adás különös ellentmondá­sa, hogy a „cselekményes” jelenetek hatottak a leg­inkább statikusnak, míg az eredetileg csupán illuszt­ratív zenei közjátékok (pl. Intermezzo, A császári ud­var bevonulása) váltak színpadilag a legmozgal­masabbakká. Ezért is — és a zenei kompozóció tisz­teletben tartásának hiánya miatt — nagyon bántó volt egyes számok megcsonkí­tása, elhagyása, önkényes felcserélése. Bizonyára több sikerrel járt volna, ha a feldolgozás (Szilágyi De­zső munkája) a párbeszé­deket még jobban tömö­ríti, s a cselekményt in­kább pantomimszerűen je­leníti meg. A zenét egy Londonban készült — egyébként tech­nikailag tökéletes — fel­vételről játszották be (Kertész István vezényleté­vel, magyar szólistákkal), melyen a kórus idegensze­rű szövegkiejtése határo­zottan zavaró volt. . A négyhetes szemi­nárium záró eseményére szombaton délután került sor az úttörőházban. A hallgatók itt egymásnak kedveskedtek az órákon elsajátított egy-egy mű megszólaltatásával. A hall­gatóság együttesen is szá­mot adott önmagának és a szeminárium vezetőinek a karének-órákon tanultak­ról: Vásárhelyi Zoltán ve­zénylete alatt Kodály öt vegyeskari művének el- éneklésével búcsúztak a résztvevők egymástól és a tanfolyamnak otthont adó Kecskemét városától. Körber Tivadar Csinosítják az iskolákat Nyáron nemcsak a gye­rekek frissülnek fel, ha­nem az iskolák is. Szep­tember elsején szinte kivé­tel nélkül újonnan festett falak fogadják a tanévkez­dőket. Kecskemét iskoláinak rendbehozására minden év. ben egymillió forintot kap a városi tanács művelődés- ügyi osztálya. Ez az egy millió valóban csak a tan­termek újrafestésére elég. Az ezenkívül szükséges felújítási munkákra továb­bi 2,9 millió forint áll a művelődésügyi osztály ren­delkezésére. Ebből a pénz­ből most egymilliót köl­töttek az Űj kollégium tető- szerkezetének részbeni helyrehozására, 600 ezer fo­rintba került a Halasi úti iskola, s 340 ezerbe a beth. lenvárosi óvoda felújítása. A Czollner téri iskola két megsüllyedt tantermének felújítása 360 ezer forint­ba került. •''' A Kuruc téri és a Má­tyás téri iskola átépítését két évvel ezelőtt kezdték el, s eddig összesen más­fél millió forintot áldozott a tanács a két intézmény korszerűsítésére. A kecskeméti iskolák rendbehozatalára és fel­újítására tehát évente négymilliót fordít a város. Az összeg már évek óta állandó, ám az építőanya­gok ára emelkedett. Az is­kolák között jó néhány régi akad, némelyik műemlék is. Az előbb említett Új­kollégium teljes külső tata­rozása például önmagában is felemésztene néhány millió forintot. A kecskeméti járás ki- lencvenegy iskolája közül kilenc kapott nagyobb összeget az átépítésre. A fülöpházi 4. számú és az orgoványi iskola közel fél­fél millió, a két ballószögi iskola 190 ezer, az ágas­egyházi százezer, a lászló- falvi és a tiszaújfalui 130— 130 ezer, a városföldi 110 ezer, az alpári napközi ott­hon 350 ezer forintért ho­zatta rendbe épületét, épít­tetett új tantermet vagy nevelői lakást. Nemzetközi könyvtáros kongresszus Budapesten tfonyvbarátoknaSc öngyújtó nagyságú kis könyvet készítettek Szege­den, a helyi nyomda mini­könyv klubjának gondozá­sában A 120 oldalas kis kötet Petőfi Sándor 58 vá­logatott költeményét tar­talmazza. A könyvet a köl­tő születésének 150. évfor­dulója alkalmából adták ki. A klub minikönyvet je­lentet meg a közeljövőben a Dózsa-évforduló kapcsán Augusztus 26-a és szep­tember 2-a között Buda­pesten tartja kongresszu­sát az IFLA, a Könyv­táros Egyesületek Nemzet­közi Szövetsége. Ez a szö­vetség 1927-ben Edin- burgh-ban alakult meg, és a magyar egyesület — amely 1935-ben jött lét­re Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesüle­te néven — 1938 óta tag­ja. — Miről fognak tár­gyalni Budapesten a világ könyvtárosai? — ezzel a kérdéssel fordultunk a Magyar Könyvtárosok Egyesületének titkárához, dr. Székely Sándorhoz, az Orvostudományi Dokumen­tációs Központ igazgató­jához. — A kongresszus fő té­mája kapcsolatos az UNESCO által meghirde­tett nemzetközi könyvév­vel, címe: Olvasás a vál­tozó világban. E téma ke­retében több előadás hang­zik el, amelyek különböző szempontból vizsgálják az olvasás helyzetét. Így dr. Mátrai László akadémikus, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke Ha­gyomány és újítás: olva­sás egy változó országban címmel tart előadást a ple­náris ülésen. Az ülések élőadói között több nem­zetközi szaktekintély ne­ve szerepel még, hadd em­lítsem meg közülük Ro­bert Escarpit, a Bordeaux-i olvasásszociológiai intézet igazgatóját. A fő téma most a nemzetközi könyv­év idején a figyelmet a könyvtárak hatásfokának vizgálatára, a könyvtári munka hasznosságának fel­mérésére irányítja. Azért is időszerű kérdések ezek, mert Nyugaton olyan néze­tek terjedtek el, hogy a könyv szerepe a kultúra terjesztésében leáldozóban van. Az ismert amerikai szociológus, MarshaU Mc- Luhan véleménye szerint az emberek kulturálódása a vizuális közlés tévé, — kép­regény stb. — felé fordul. Valójában a könyvnek nö­vekvő szerepe van a kul­túra terjesztésében, jólle­het a képi közlés hatása is jelentős. — A könyvtárügyünk iránti megtisztelő érdeklő­désnek tulajdoníthatni hogy most nálunk kerül sor a kongresszusra? Az IFLA rendkívül me­legen érdeklődik a szocia­lista könyvtárügy iránt, minthogy a második világ­háború óta itt ezen a téren is nagy a fejlődés, új módszerek alakultak ki, új szervezeti formák jöttek létre. Mindez felkeltette a nemzetközi könyvtáros társadalom érdeklődését. Ezért az IFLA, szívesen rendezi értekezleteit a szo­cialista országokban, mi Zágráb, Varsó, Szófia és Moszkva után kerülünk sorra. Hadd mondjam el azt is, hogy a szocialista országok szakemberei te­vékenyen részt vesznek az IFLA munkájában, s egyre többen kerülnek különböző tisztségekbe. Így a nem­zetközi cserebizottság el­nöke dr. Gombocz István, az Országos Szécsényi Könyvtár osztályvezetője. MeUette még számos ma­gyar szakember közremű­ködik a bizottságban — fe­jezte be a tájékoztatást dr. Székely Sándor. •V-"'*-' ■* £t, F,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents