Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
& «rtilM 1972. augusztus 20, vasárnap HÉTFŐ: Kissinger Párizsban ismét tárgyalt Le Dúc Tho-val. Csou En-laj Pekingben fogadta Waldheim ENSZ-főtitkárt. KELD: Tanaka japán miniszterelnök pekingi meghívást fogadott el. Megnyílt az egyiptomi parlament rendkívüli ülésszaka. SZERDA: Merénylet II. Hasszán marokkói király ellen. Berlinben folytatódtak a két német állam megbízottainak tárgyalásai. ^ CSÜTÖRTÖK: Ufklr marokkói hadügyminiszter öngyilkos lett Le Dúc Tho Moszkvában szovjet vezetőkkel találkozott. PÉNTEK: Le Dúc Tho Pekingbe érkezett Kissinger Saigonból Tokióba utazott SZOMBAT: Nixon és McGovern vitája a vietnami válság megoldási lehetőségeiről. így látta a hetet hírmagyarázónk Pálfí József: Baraka — arab szó. 'Annyit jelent mint Allah különös kegye, amely az egyéni szerencsében nyilvánul meg. Akinek bara- kája van, azt még a golyó sem fogja... II. Hasszán marokkói király elmondhatja magáról, hogy a baraka megvédte — ki tudja, hányadszor? Az uralkodó repülőgépét megtámadták a keni trai légitámaszpontról felszállt vadászgépek pilótái, géppuska füzükkel éltalálták a Boeinget az azonban le tudott szállni a rabati katonai repülőtérre. A kormány tagjai a díszszázad előtt éppúgy fogadták a királyt, mint más alkalmakkor, Hasszán is ugyanúgy nyújtotta kézcsókra kezét, mint máskor ... A vadászrepülők ekkor visszatértek és rakétákkal, gépfegyverekkel mégegyszer megpróbáltak végezni az uralkodóval és kíséretéveL Üjra csak sikertelenül. Ufkir hadügyminiszter, aki korábban Hasszán bizalmasának számított, — a rabati hivatalos közlések szerint — öngyilkos lett. ö volt valószínűleg a merénylet-kísérlet fő szervezője, alighanem maga pályázott a marokkói hatalomra, sok más arab katonai rendszer példájára ő is elképzelhette magát „forradalmi parancsnoki tanács” élén ... Ufkir halála azokat a feltevéseket igazolja, hogy Hasszán és a mindenkin keresztülgázoló miniszter között valójában feszült lehetett a viszony. Ufkir ellen bizonyítható volt a vád, hogy saját kezével ölte meg Párizs mellett egy villában a marokkói ellenzék bátor vezetőjét, a haladó politikust, Ben Barkát. Az 1965-ben végrehajtott gaztettért Ufkirt csak távollétében és csupán papíron marasztalta el a francia bíróság, de a marokkói tábornok bűne így is beárnyékolta a francia—marokkói viszonyt. Pedig Párizsban Pompidou szorgalmazta már a Rabattal való kapcsolatok szorosabbra fűzését. Hasszán király pedig — minden amerika-barátsága mellett — a franciákkal való egvüttműködés fokozását is célul tűzte ki. Ufkir letűnése a politikai színpadról, távozása az élők sorából úgynevezett tiszta lapot teremt... A marokkói merénylet így jócskán érinti a földközi tengeri politikai és stratégiai helyzet alakulását, az arab világon belüli erőviszonyokat. Nem szabad például elfelednünk, hogy Líbiában már tavaly július 10-én, a skirati sikertelen merénylet után is lelkendezve dicsérték azokat a marokkói katonatiszteket, akik akkor IJ. Hasszán életére törtek. Rabatban minden bizonynyal ma szintén lehetőséget keresnek arra, hogy Líbiát valamilyen formában belekeverjék a mostani merényletbe. Visszatérve a rabati király barakájára, valóban rendkívüli szerencséjére: meglehe*. hogy a gyilkos szándékoktól megvédi, de — és ez már nem ilyen misztikus, hanem nagyon is földi valami! — az ország gazdasági, társadalmi, politikai gondjai ellen már nem nyújt védelmet. Mert tömérdek baj — munkanélküliség, írástudatlanság, népbetegségek sora — húzódik meg a marokkói háttérben, míg elől a mostanihoz hasonló látványos események történnek. A skirati merénylet után II. Hasszán megpróbált összeeszkábálni egy reformnrogramot, de végrehajtása elmaradt. Most talán újabbal hozakodik elő. Kérdés, hogy ez biztosít-e számára — politikai, gazdasági értelemben vett — barakát? A hét másik eseményA szovjet légiflotta napja MOSZKVA (MTI) A szovjet polgári repülés ebben az évben a szokásosnál is nagyobb eredményeket képes felmutatni a légiflotta napján, amelyet vasárnap az egész Szovjetunióban megünnepelnek. A nemzetközi légiközlekedés szempontjából is kiemelkedő jelentőségű fejleményként értékelik Moszkvában azt a tényt, hogy — mint a Pravda a közelmúltban beszámolt róla — megkezdődött a TU—144-es, kétszeres hangsebességgel közlekedő reaktív utasszállító gép úgynevezett null-szériájá- nak kipróbálása. Ez azt jelenti, hogy a prototípussal korábban elvégzett nagyszámú ellenőrző repülés során az új konstrukció jól vizsgázott, s a világ első szuperszonikus utasszállító gépét a belátható jövőben forgalomba állíthatják. A TU—144-es beállításával a Szovjetunió bármely távoli pontja maximálisan 3—4 óra alatt elérhetővé válik. Az év másik szenzációja a Jak—40, amelynek prototípusa hat évvel ezelőtt emelkedett a magasba. Akkoriban senki sem várta, hogy Alekszandr Jakovlev konstrukciója lesz az első szovjet gép, amely betör a fejlett tőkés országok piacára. Ez a kis gép mindössze 27 utas szállítására alkalmas, de viszonylag nagy sebessége, a le- és felszálláshoz szükséges kifutópálya rövidsége miatt kivételesen alkalmas az úgynevezett „helyi járatok” lebonyolítására. A Jak—40 a nemzetközi légiközlekedésben gyakorlatilag a 40 évvel ezelőtt Donald Douglas által tervezett „Dakota” gépek utódjának számít. Hamarosan megjelenik a légivonalakon a 400 kilométeres hatósugarú IL—86, az első szovjet „légibusz”, amely 350 utast szállít majd, végül az IL—76, amelynek felszálló súlya 150 tonna, s a hasznos terhet, ha szükséges, konténerekben szállítja. A rohamos repüléstechnikai fejlődés természetesen megköveteli a földi szolgáltatások fejlesztését is. Moszkvában, az Aeroflot központi jegyirodájában üzembe helyezték a „Sziréna—1” elnevezésű elektronikus számítógép- rendszert, amely képes „fejben tartani” egy hónapra előre az összes Moszkvából felszálló repülőgép eladott, rezervált és szabad helyeit, s emellett felvilágosítást is ad a nagyközönség számára. A mai nap a légierő ünnepe is. A szovjet katonai légiflotta a legújabb tudományos-technikai eredmények felhasználásával létrehozott különféle rendeltetésű legkorszerűbb repülőgéptípusokkal rendelkezik. Baloldali képünkön: szuperszónikus elfogó vadászgép. Enyliílik az embargo! Az amerikai képviselőház pénteken törvényjavaslatot .fogadott el a' szocialista országokba irányuló export embargójának enyhítéséről. A szenátus által már korábban megszava- i zott javaslat értelmében j feloldják az olyan „Amerika biztonságát nem veszélyeztető” árucikkek eladási tilalmát, amelyeket a szocialista országok Nyu- j gat-Európában vagy Japánban is megvehetnék. Az USA áltér a méterrendszerre Az amerikai szenátus pénteken egyhangúlag megszavazta a méterrendszer bevezetését a súly-, űr- és hosszúság-mértékegységekre. Az új törvény- tervezet értelmében a kereskedelemügyi miniszternek 18 hónap áll rendelke- ! zésére, hogy a metrikus j rendszerre való átállás terveit kidolgoztassa. Hég mindig nincs nyomuk Üjabb részletek váltak ismeretessé a svédországi börtönkitörésről, amelynek során 15, különösen súlyos büntetésre ítélt fogoly, köztük Rolovics egykori jugoszláv nagykövet két usz- tasa gyilkosa megszökött a kumlai fegyintézetből. A körülmények arra mutatnak, hogy a szökést nem külső segítség, hanem a svédországi börtönrendszer könnyelműséggel határos liberalizmusa tette lehetővé. A szökés éjszakáján egyetlen őr teljesített szolgálatot, aki óránként végigjárta a zárkákat. Azt csak feltételezik, hogy a rabok a cellák kinyitásához álkulcsot használtak, mivel a nappal rendelkezésükre álló cellakulcsokat este vissza kell adniuk. A bűnözők távozáskor mindenesetre gondosan bezárták maguk után a zárkájuk ajtaját. A rendőrök most azzal Próbálkoznak, hogy útakadályokat állítanak fel a környéken, de maguk is bevallják, hogy fogalmuk sincs, hol lehet jelenleg a 15 veszedelmes bűnöző. Attól tartanak, hogy a két fiatal usztasa Nyugat-Németország felé vette útját. sorát a Vietnamról folyó újabb bizalmas tárgyalások adták. Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója ismét Párizsba utazott, hogy megbeszélést folytasson Le Dúc Tho-val, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ott ,tárgyaló delegációjának különtanácsadójával. Utána az amerikai politikus nyomban Saigonba repült. Itt Thieu elnök, _a vietnami kérdés kulcsfigurája volt a tárgyalópartnere. A Fehér Ház nem nyilatkozott Kissinger küldetésének céljáról, de a Republikánus Párt nyilván a választási propagandagépezet sugallmazására — azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy új, fontos fejlemények várhatók Vietnamban ... Egyesek úgy értelmezik: Kissinger azért ment Saigonba, hogy megpuhítsa Thieut, előkészítse a saigoni rezsim első emberét arra, hogy valami történni fog... A Demokrata Párt eJ- nökjelöltjének, McGovern- nek-táborából is elrepült valaki Párizsba, hogy találkozzék a vietnami delegációk egyes tagjaival: Pierre Salinger volt a küldött, aki nem más, mint a néhai Kennedy elnök egykori sajtótitkára... McGovern kapcsolatai a K^nnedy-csoporttal ilven módon újból beigazolódtak. Természetesen még nyilvánvalóbbá teszi a demokrata elnökjelölt és a híres család szövetségét az a tény, hogy Shriver, á Kennedy-fivérek sógora, a volt párizsi nagykövet harcol most alelnökjelöltként McGovern oldalán. Shriver arra is jó, hogy a szemtanú jogán igazolja: Nixon elnök 1969-ben valóban elszalasztott olyan bé- lcelehetőséget, amelyeket a VDK és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadít ási Front méltányos módon ajánlott az Egyesült Államoknak! Már 80 nap sincs, és az amerikai választók az urnák elé járulnak. A két és fél hónap alatt még sok minden történhet Vietnammal kapcsolatban, egy azonban bizonyos, hogy a vietnami válság a választási kampány egyik fő témája lett. Napjainkban választási taktikával is sok mindent hall meg, tud meg. a világ most az amerikai politikáról. A tegnapiról, s a mairól. Érdemes felfigyelni arra, hogy az elmúlt héten Pekingben megnövekedett a diplomáciai tevékenység. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára tárgyalt először a kínai vezetőkkel. Utána Sparp kanadai külügyminiszter látogatott el a kínai fővárosba. Tárgyalásai közben hírül adták, hogy Trudeau kanadai miniszterelnök is kapott kínai meghívást. A hét végén Le Dúc Tho — Moszkvából jövet, a szovjet vezetőkkel tartott megbeszélései után — állt meg Pekingben. Még egy fontos lépés BONN A közélet demokratizálását, a demokratikus szabadságjogok helyreállítását követelte szombaton az NKP esseni aktíva-értekezletén Kurt Bachmann, a Német Kommunista Párt elnöke. Az NSZK-ban éppen 16 esztendeje tiltották be Németország Kommun Vs Pártját (KPD) és ez a tilalom még ma is érvényben van, a szociáldemokraták kormányzása idején! — mondotta. Ez a tény ellentmondásban van azzal, hogy ma már mind erősebben érvényesül az európai enyhülés politikája, amelyért annak idején csak a kommunisták szálltak síkra Nyugat-Németországban. A tilalom fenntartása csak megkönnyíti a jobboldali erőknek, hogy megtorpedózzák magát az enyhülési politikát is. A KPD betiltását — 3 hidegháború maradványát — érvényteleníteni kell és gondoskodni kell róla, hogy az NSZK kilépjen a francoista Spanyolország, Portugália és Görögország politikai közösségéből. arany rudakat. A géprablás sikeréhez követelt egyéb kellékeket, sőt pisztoly- lyokat, géppisztolyokat, lőszert és zseblámpákat nem adták meg neki. Teljesítették viszont azt a kérését, hogy a helyi rádióadók olvassák be kiáltványát, amelyben a géprabló visz- szatetsző módon a vietnami háború elleni akcióként igyekezett feltüntetni kalózkodását. Ám a jelek szerint elég figyelmetlen volt, és ez lett a veszte. Hiába vet- kőztette le ugyanis alsónadrágra azt a két embert, akik nagy papírdobozokban felhozták neki a váltságdíjat, azt már nem vette észre, amikor egy hosz- szú rúdon pisztolyt nyújtottak be az egyiknek a pilótafülkébe, és az FBI gyakorlott mesterlövésze néhány lövéssel leterítette. Az FBI jelentése szerint a lábszárán, nyakán és hátán kapott sebeket, de állapota nem veszélyes, s a jelek szerint hamarosan bíróság elé állítják légikalózkodásért. Mindössze hat óra hosz- szat tartotta magát az utóbbi idők legmohóbb és legfenyegetózőbb géprablója és végül is minden különösebb csel nélkül fogták el őt az FBI-embe- rei. Frank Markoe Sibley 43 éves nevadai férfi minden eddiginél nagyobb összeget, kétmillió dollárt és 15 aranyrudat csikart ki az elrablóit Boeing—727-es gép tulajdonosától, a United Airlines légitársaságtól, miután a hihetetlenül könnyelmű ellenőrzés miatt fegyverrel a hátán, álarcosán biciklizhetett oda a repülőgéphez a renói légikikötőben. Az utasokat kiparancsolta, majd a kanadai Vancouver felé irányította a gépet. Leszállás után hamarosan visszafordult az Egyesült Államokba és a Washington állambeli Seattle repülőtérre vitette magát. Itt hosszas tárgyalások után. amelyeket rádión keresztül folytatott a hatóságokkal, megkapta a kétmillió dollárt és az Stekerlárat kivetett a legügyetlenebb és legszemtelenebb géprabló
