Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-19 / 195. szám

« old 1972. augusztus 19, szombat Ember £ pulpitusról ügy lett volna stílsze­rű, ha két tárgyalás között, a bíróság épületében tudok vele beszélgetni. Az élet azonban nem igazodik az előregyártott sémákhoz, el­képzelésekhez, így tehát nekünk kell alkalmazkod­nunk a körülményekhez: Szabó Kandómét, a Kis­kőrösi . Járásbíróság^ egyik népi ülnökét otthon a Kossuth utca 20. szám alat­ti lakásán találom meg á hűvös szobában. Kellemes, barátságos otthon, a rend és a tisztaság harmonikus egységében. Nem tudtunk egymásról Szabó Nándornét, Manci nénit — szó szerint értsük — mindenki ismeri Kiskő­rösön. Itt született, s éle­tének minden kis és nagy eseménye, örömteli és megpróbáltatásokkal terhes napja itt zajlott le. Most nyugdíjas, harmadik éve népi ülnök a bíróságon. — Igen jól esett, amikor megválasztottak ülnöknek. Tudja, a nyugdíjassal már nem történik semmi, kiesik az életből és csak ül ott­hon. Nos, én éppen ezért örültem, hiszen nem tettek véglegesen nyugdíjba, szük­ség van még rám valahol. Szeretem a bíróságot, az embereket, s főleg azt, hogy a bíróság arra törek­szik: mindent megtudni arról, aki a tárgyalóterem­ben vádlottként áll, nehogy igazságtalan ítélet szüles­sen. Szépen, emberségesen beszélünk még azzal is, aki harmadszor kerül elénk, s ezen sok vádlott meglepő­dik — kezdi sorolni Manci néni. — Mielőtt népi ülnöknek választották, járt-e a bíró­ságon, volt-e tapasztalata az ott folyó munkáról — teszem fel a kérdést és Va­lamiféle tiltakozást várok. Ehelyett meglepő dolgokat mond el Szabó Nándor- ’né. — A Horthy-bírósággal akadt dolgom, még 1930— 32-ben, tizennyolc éves ko­rom körül. Az illegális kommunista pártban dol­goztam, bár nem voltam tagja. Röpcédulákat hord­tam, agitáltam. Egyszer aztán értem jött két csend­őr és elvittek. Egy istálló­ban gyűjtöttek össze ben­nünket és legnagyobb meg­lepetésemre ott találtam a barátnőmet Bíró Antalnét is. Beszélni nem lehetett és csak a szemünkkel kér­deztük egymástól: — Hát te is? Korábban nem tuda­tuk egymásról az illegális tevékenységet. Aztán jött az egyenkénti kihallgatás. A fiatal lányt fenyegették, ígérgettek ne­ki, szép szavakkal, majd ijesztgetéssel 'próbálták rá­venni, hogy segítsen a csendőröknek felgöngyölí­teni a kiskőrösi szervezetet. Minden sikertelen maradt és a „vádlottat” bizonyíté­kok hiányában, no meg mert fiatalkorú is volt, fel­mentették. Az asszonyok mozgósítása — A két bíróságot — az akkorit és a mostanit — nem is lehet összehasonlí­tani. Ott eleve bűnösnek tekintették az embert és lealázóan, gorombán bán­tak vele. Engem különösen az háborított fel, még a csendőri kihallgatások so­rai), amikor azt mondja a nyomozó: Nem létezik, h"gy maga is úgy gon­dolkozzon, úgy érezzen, [ mint ez a csőcselék! Én ' aztán megmondtam neki a j véleményemet — emléke- ! zik ma is felháborodottan | Szabó Nándorné, majd ar- j ról kezd beszélni, hogyan j alakult az élete-sorsa a j felszabadulást követően. — Szóltam már Bíró j Antalékról. A felszabadulás j után ők alakították meg az ' itteni kommunista pártot.' J Most, mind a ketten Bu- 1 dapesten, a veteránok ott- ! honában laknak. Szóval ! egyszer csak hívtak enge­met meg még néhány hoz­zám hasonló asszonyt alakítsátok meg az MNDSZ helyi szervezetét, osszátok szét egymás kö­zött a reszortokat és dol­gozzatok. Én lettem a kul- túrfelelős. Vagy tíz ‘évig dolgoztam ebben a minő­ségben. Sok nagyszerű em­lékem van ebből a korszak­ból. Például egy május elsejére felhívtak bennün­ket Budapestre. Kiöltöz­tünk népviseletbe. Voltunk vagy harmincán. Oda áll­tunk a zsűri elé és annyira megnyertük a tetszését az ottani elvtársaknak, hogy minket raktak a- fővárosi felvonulás élére. A hang­szórókból üdvözöltek ben­nünket, fényképeztek. A Képes Újság pedig a cím­oldalon hozta a képünket. Nagyon büszkék voltunk ... A férj dicsérete — Mit szól ehhez a fér­je? Nem haragudott a sok társadalmi munka miatt? — Abban az időben az én férjem az itteni gépál­lomás igazgatója volt. Ne­kik is működött egy kul- túrcsoportjuk és szerettek volna elsők lenni, ami ért­hető. Nem sikerült, mert mindig mi győztünk. Mondta is a férjem: ez nem igazság, hiszen a gép­állomás emberei sokat dol­goznak, kifáradnak mire az előadásra kerül a sor. Én meg azt válaszoltam: azt hiszed az asszonyok meg a lányok nem dolgoz­nak? Egyébként is az szá­mít, hogy mit és hogyan adnak elő a színpadon. Szóval még családi versen­gés is tarkította a munkát. — És most mi a vélemé­nye a férjének az ülnökös- ködésről? — Ilyen ember nincs több, úgy higyje el nekem. Most például Százhalom­battán dolgoznak. De részt vett a mohácsi farostle­mezgyár, a beremendi ce­mentmű szerelésében, mint munkavezető. Most, augusztus 29-én megy nyugdíjba. De nem is be­szélek én itt róla. Tessék megnézni ezeket — mond­ja Manci néni és a vitrin­ből piros dobozokat rak elém. Megszámolom a ha- lomnyi kitüntetést: kilenc Kiváló dolgozó, ezek között a faipar, a kohászat, az építőipar kitüntetései. Nem azért, mintha Szabó Nán­dor vándormadár lenne, mert réges-régen az Ápri­lis 4. Gépgyár dolgozója, de mindig más és más „tárcának” szereltek gyára­kat. Hogy milyen ered­ménnyel, éppen e sor ki­tüntetés bizonyítja. S vé­gül egy a Munka Érdem­rend ezüst fokozata. — Hát ilyen ember az én férjem! — zárja le a té­mát nem kis büszkeség­gel Manci néni. A Népköztársaság nevében! Az ítélethozatal, embetek sorsa, élete további ala- , kulása fölött döntés, nagy felelősség. Ezzel tökéletesen tisztában van Szabó Nán­dorné népi ülnök is. — Én az ítéleteket nyu­godt lelkiismerettel írom alá. Abban az esetben j ugyanis, ha nem tiszta előttem az illető bűnössé­ge, s ebben mindhárman egyet értünk, felmentjük az illetőt. De amikor már alá­írásról van szó, tudnunk’ kell, egyértelműen, hogy bűnös az ember. Sokféle vádlott van itt. Az egyik fennhéjázva jön be, fenye­get, dirigál. A másik alá­zatos képpej lép a terem­be, de úgy hazudik, mintha olvasná. Meglehe­tősen ismerem az embere­ket és amikor valaki meg­áll a bírói pulpitus előtt, már tudom kicsoda. A té­nyek, vallomások, vélejné- nyek csak megerősítik az első benyomásomat. Aztán ismertet néhány tí­pust, beszél az ügycso­portokról: bontóperek, tár- tásdíjak, gyerek elhelye­zések eseteiről. Évekre visszamenően tudja részle­tezni a büntető és polgári ügyeket. Észre veszi, hogy ha ismerős lép a terembe, mint vádlott, arcán végig fut a szégyen pírja, mert tudja, hogy Manci nénit nem lehet becsapni, hiszen gyerekkora óta ismeri... A Kiskőrösi Járásbírósá­gon megkérdezem azokat a bírákat, akik mellett már ülnökösködött Szabó Nán­dorné: hogyan végzi a dolgát? Eseteket mesélnek, arról, hogy Manci néni szinte úgy bonyolítja, ér­telmezi, értékeli az ügye­ket, mint egy jogász. S ha ő csodálja a bírák nyugal­mát, szakértelmét, a bírák őszintén tisztelik életta­pasztalatáért, reális ítélő­képességéért. emberségéért és elvhűségéért. Gál Sándor Tükörben a megye kereskedelme Szakmai ankét Kecskeméten Kitűnő kenyér - gyenge cipők... Tegnap Kecskeméten, a megyei tanács székházá­ban értekezletet tartottak a kereskedelemmel foglal­kozó, s az ágazattal kap­csolatban álló szervek megbízottainak, munkatár­sainak részvételével. Jelen voltak a megbeszélésen a KERMI, az OKF, a NEB képviselői, s a megye ke­reskedelmi vezetői közül többen. Gerőcs István, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője meg­nyitójában elmondotta, hogy a KERMI munkater­ve alánján ez év júniusá­ban átfogó, részletes vizs­gálatot végeztek az ellen­őrzésre hivatott szervek kénviselőinek bevonásával Bács-Kiskun megye keres­kedelmi hálózatában. A megyei vizsgálat ta­pasztalatait dr. Pintér Gyula, a KERMI főosz­tályvezetője ismertette. Eszerint az élelmiszer- ipari és mezőgazdasági termékek minőségét 78 ke­reskedelmi egységben el­lenőrizték. Kiemelkedően jó a fehér kenyér minő­sége. lényegesen megha­ladja nemcsak a szabvány­ban előírt GO, hanem az országos átlagban észlelt 80—85 pontot is. Megfele­lő a sütőipari fehértermé­kek minősége is. Ugyanez nem mondható el a felvá­gottakról, amelyeknek pél­dául a fűszerezése a leg­több esetben gyenge. Nem vált be a töltéshez felhasz. nált francia műbél sem. A füstölt készítmények köze­pes minőségűek. A sertés­húsok némelyike nem kel­lően tisztított. Megfelelő minőségűek a BOV ba­romfiárui, de sok a pa­nasz a tojásokra. A textil- és ruhaipari termékek ' egyharmadrásze nem bizonyult megfelelő Népművelők és népművészek kitüntetése Bensőséges ünnepség zaj­lott le pénteken a Féáfeek- klubban, ahol dr. Orbán László, a Művelődésügyi Miniszter első helyettese, „Kiváló népművelő” Móra Ferenc-emlékérem, Szabó Ervin-emlékérem, továbbá „A népművészet mestere” kitüntetéseket. Borbély Gá­bor, a KISZ KB titkára pedig „Ifjú népművész” kitüntetéseket nyújtott át. Az ünnepségen jelen volt Nagy Miklós, az MSZlftP KB tudományos, közokta­tási és kulturális osztályá­nak vezetője, továbbá Ko­vács István, a Közalkalma. Bozső János festőművész kiállítása Fertődön Augusztus 20-án ünnepé­lyesen nyitják meg Fertő­dön a 13 KlSZ-alapszerve- zetnek otthont adó új Ifjú­sági Házat. Az ünnepi ren­dezvények keretében kerül sor Bózső János kecskemé­ti festőművész kiállítására a kastély dísztermében. Az Ifjúsági Találkozó, Fertőd 1972 programjában tánc­csoportok és tánczenekarok műsora is szerepel. zottak Szakszervezetének titkára, és dr. Kovács Má­té, az Országos Könyvtár- ügyi és Dokumentációs Ta­nács elnöke. Dr. Orbán László beszé­dében méltatta a népmű­velők, a népművészek te­vékenységének jelentősé­gét. Hangsúlyozta, hogy a közművelődés élenjáró munkásainak hagyományos ünnepi kitüntetése egyben kifejezésre juttatja a párt, a kormány, egész dolgozó népünk megbecsülését azok iránt, akik ezen a terüle­ten eredményesén, példa­mutatóan munkálkodnak. Bács-Kiskun megyéből a művelődésügyi miniszter a közművelődés terén kifej­tett eredményes munkáért a Kiváló népművelő cí­met adományozta Akucs Lászlónak, a megyei mozi­üzemi vállalat igazgatójá­nak. Szedlacsek Öara István nagybaracskai takácsmes­ter a Népművészet mestere kitüntetést kapta. ! minőségűnek. A felsőruhá- | zati méteráruk közül a I vizsgált tételek fele, 390 ; kötött termékből pedig 48 ! nem felelt meg a kívánal­maknak. Az alsó- és felső- ruházati konfekcionált cik­kek 36 százaléka esett ki­fogás alá. Az ellenőrzött cipőknek a háromnegyed­része minőséghibás. Hely­telen kikészítés, gyenge. sarokfelerősítés, esztétikai hibák stb. miatt mintegy 1960 pór n'em kerülhet a vevőkhöz. Ami a gép- és fémipari termékeket illeti, 300 olaj­kályha esetében tárolási hibát, néhány Komfort gáztűzhelynél rozsdásodást állapított meg a vizsgálat. Egészében véve azonban e termékcsoportnál javulás észlelhető. A bútorok gyár­tási hibáit tetézik 9 szállí­tási és raktározási hiá­nyok, s ez utóbbi megálla­pítás vonatkozik a jármű­vekre is. A KERMI vizsgálatának végső tanulsága, hogy ke­reskedelmünknek jócskán van tennivalója, örvende­tes tény viszont, hogy az ellenőrzés számos előnyös tapasztalatot is hozott és jó néhány egységben ke- J resve sem mutatkozott hi- í ba. A beszámolót követben hozzászólásokkal zárult az értekezlet. fTi Mf/ír jfl •• V V 9 M f •• Szülőföldjükön Élő hagyomány már, hogy augusztus 20-án ünnepi találkozókat rendeznek. A munkásokat falun vendégelik meg, a pa­rasztokat a városi üzemek munkásai vár­ják terített asztallal. Vagy — ami ugyan­csak gyakori már — együtt ünnepelnek az alkotmánynapi rendezvényeken a két dolgozó 9sztály tagjai. Mint ahogy az élet alakítja a mindennapos „találkozókat” immár a családon belül is, ahol maholnap az lesz ritka eset, hogy csak mezőgazdaságból élnek szülők s gyere­kek. Mostani alkotmányünnepünkön a ha­gyományon belül is érdekes, ^íjátságos találkozóra kerül sor Lakiteleken. A falu­ban élt, de onnét elköltözött földiket hívta meg — feleségestől — baráti talál­kozóra a helyi pártszervezet, tanács és népfrontbizottság. A község szülötteit, akik Lakiteleken kezdték iskolai tanul­mányaikat és onnan indultak el „az élet különböző posztjaira” — ahogy ezt a díszesen nyomtatott meghívóban megfo­galmazták. Megmutatják az otthon élő-dolgozó ba­rátok, hogyan fejlődött a község, mióta a más vidékre elszármazottak nem lát­ták. Elvezetik őket az új intézményekbe. Ezek között előkelő helyet foglal el mind­járt a találkozó színhelye, a művelődési ház. Az egész nanos programban szerepel a tőserdei üdülőtelep megtekintése § a fürdés is a meleg vizű strandon. S vajon nem lenne-e szürke a találkozó, ha ki­hagynák a Szikrai Állami Gazdaság bor­pincéjét, ahol borkóstolás mellett még jobban megnyílnak a szívek, s a haza- látogatók is az együvé tartozás érzésé­vel beszélgetnek arról, mi lelt belőlük, miként élnek, munkálkodnak ők a haza más tájain. Ahol azért csak az első, a gyökereket kifejlesztő táptalajra emlé­keznek, valahányszor szóba kerül, hon­nan jöttek. Hiszen az ember még tíz- tizenöt-húsz esztendő után is így szokta mondani „Eredetileg lakiteleki (s vegyük hozzá a haza sok ezernyi helységét) vagyok...” Erre az ősi-ösztönös érzésre hangolja a meghívottakat az otthoniak szép leve­lének második mondata: „Tudjuk, hogy mindenki szívesen emlékszik vissza árrá a helyre, hol gyermekéveit töltötte.” Hogyne tudnánk. Hiszen éppen Petőfi­től tanultuk meg ennek költői szépségű és egyszerűségű kifejezését: „Itt születtem én ezen a tájon... Itt ringatták bölcsőm .. S a volt lakitelekiek is, járva a szülő­falu „ligetös” útjait, utcáit; hányszor figyelnek fel arra a belső hangra, ame­lyen a „dajka”, az édesanya dalára em­lékeznek: „Cserebogár, sárga cserebogár...” r-th —n I Ji. . ií É " Vietnami műszakok az építőtáborokban A KISZ Központi Bi­zottsága felhívása alapján megyeszerte vietnami mű­szakot tartanak a középis­kolások. A lakiteleki Bagi Ilona önkéntes nyári építő­táborban dolgozó 170 Sza­bolcs megyei diák például csütörtökön és pénteken délután gyümölcsöt szedett.1 Az újbögi Bagi Ilona tá­bor lakói pedig kedden, csütörtökön . és pénteken vállalkoztak arra, hogy délután is az állami gaz­daság gyümölcsösében dol­goznak. Itt 130 szabolcsi lány tartott vietnami mű­szakot. A gyümölcsszedé­sért kapott pénzt a táboro- zók a szolidaritási csekk­számlára fizetik be. Cikkünk nyomán Szolkszentmírlsni séta Az alábbi levelet kaptuk Pétiké Jánostól, a Bács- Kiskun megyei Janács V. B, kalocsai járási hivatalá­nak elnökétől. „F. évi július 19-1 Petőfi Népében megjelent „Szalk- szentmártoni séta” című cikkben foglaltak a való­ságnak megfelelnek. Kö­szönjük, hogy a sajtó hang­ján is felhívták a község vezetőinek a figyelmét az ottani fejlesztési feladatok­ra és a meglevő gondokra. Intézkedést tettem, hogy a községi végrehajtó bi­zottság a cikket elemezze és ennek kapcsán rögzítse: milyen intézkedéseket kí­ván tenni: ezekhez milyen felsőbb támogatást igényel, illetve mi szükséges. Elvtársi üdvözlett«!, Pétiké János, a hivatal elnöke.”

Next

/
Thumbnails
Contents