Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-16 / 192. szám
I oldal I9TS. augusztus 18, szerda v:: : • ■■ i"'" • í Beruházási igények — kihasználatlan kapacitások Ilyen már az ember: az új mindig vonzóbb, érdekesebb, látványosabb annál ami van, amit megszoktunk. Csakhogy: mit kezdjünk ezzel a cáfolhatatlan igazságnak tűnő közhely- lyel, ha a gazdálkodásra próbáljuk alkalmazni? Itt ugyanis csakhamar kitűnik, hogy az újnak és a réginek ez az ellentmondásos kapcsolata nemcsak érvénytelen, de teljességgel összebékíthetetlen a gazdaság lényegével, törvény- szerűségeivel. Ha e filozofikus általánosságból a hétköznapokhoz közelítünk, szembetűnik, hogy fejlődésünk egyik égetően aktuális, csak mil- liárdokkal kifejezhető problémájáról van szó. A kulcsszó, amely ezt a problémát a lényegre összpontosítva meghatározza, így hang^ zik: beruházás. Párhuzamos tervezés A társadalmi gondot, amelyet a közéleti-publicisztikai szóhasználat a „beruházási feszültség” kifejezéssel illet, a kelleténél ritkábban szokás visz- szafizetni erre a kiindulópontra, tehát a pénz befektetését megelőző kérdés, feltevésre. Országos, társadalmi méretekben természetesen kétség sem férhet hozzá, hogy igen: szükség van a beruházásokra. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés csak a jelen és a jövő egyidejű megalapozásával, a folyó és a holnapi gazdálkodás — tehát a beruházás — párhuzamos tervezésével képzelhető el. Akár a jelen, akár a jövő arányait túlozzuk el ebben a tervezési szakaszban, egyaránt torzulás, ráfizetés a végeredmény. Ez sem mérsékli azonban kiinduló kérdésünk jelentőségét: kell-e a beruházás. A befektetéseket ugyanis — ellentétben az emberi gondolkodás általános morális mozzanataival —, korántsem az határozza meg, hogy az új vonzóbb, érdekesebb a réginél, ha- j nem sokkal inkább a prózai számokkal, tényekkel kifejezhető arány; a mellőzhetetlen kérdés: többet ad-e a társadalomnak a beruházással létesülő új kapacitás annál, mintha a meglevő, működő termelő- apparátust hasznosítanák hatékonyabban, eredményesebben? A társadalmi érdekek szintjén S ha erről az oldalról közeledünk az újnak és a réginek imént vázolt konfliktusához, világossá válik a beruházási feszültségek kialakulásának, egyszersmind enyhítésének alighanem legfontosabb oka, feltétele. Arra gondolunk, hogy — bár a már elkezdett beruházások gyors, koncentrált befejezése, a tervezett kapacitások mielőbbi üzembe lépése legtöbb esetben elsőrendű társadalmi érdek —, legalább ennyire fontos annak mérlegelése is: szükség van-e adott esetben új beruházásra? A tények, vizsgálatok arra mutatnak, hogy ma még korántsem ritka e nyilvánvaló gazdálkodási kiindulópont mellőzése. A meglevő kapacitások hasznosítási hatásfokát országos méretekben nem könnyű pontosan, megbízhatóan mérni, ám néhány jelzőszám legalább a gondról — a feltáratlan kapacitás- tartalékokról — valósághű képet rajzol. Ilyen jejzés mindenekelőtt termelőberendezések működtetésének átlagos műszakszáma. Ez az adat nem jelezheti ugyan a vállalatok, ágazatok egész sor technológiai sajátosságát, mégis sokat mond az összképről, a kapacitás-kihasználás átlagszintjéről. Nos, az állami iparban 1,44 a műszakszám — más szóval: átlagosan csupán másfél műszakban dolgoznak az értékes gépek, berendezések. Az ágazatok adatai még közelebbről tudósítanak a kapacitás-kihasználásról, illetve kihasználatlanságáról. Figyelmet érdemel például, hogy miközben jólismert az általános építőanyaghiány, az átlagos műszakszám ebben az ágazatban az ipar átlagát sem éri el, mindössze 1.42. A gépiparban még alacsonyabb, 1,25 ez a mutató, ami különösen elgondolkoztató, ha a termelés gazdaságosságával, hatékonyságával vetjük egybe. Mérsékelt — 1,41 — a vegyipari műszakszám is (noha ebben az iparágban a berendezések különösen bonyolultak. költségesek, tehát kihasználásuk, illetve az új berendezések esetleges megtakarítása különleges érdek.) Gazdálkodási tényezők Az iparágak, ágazatok adatainak felsorolása helyett tegyük inkább hozzá az iménti tényékhez; a kapacitások több műszakos hasznosítása természetesen egész sor feltételtől függ; mindenekelőtt attól, hogy az így előálló többlettermékre van-e megrendelés, kereslet. Gond a munkaerő megszervezése is, különösképp azért, mert a második és a harmadik műszakra nyilvánvalóan nehezebb munkáskezet találni, mint a kizárólag egy műszakos gépek mellé. Mégis, a társadalom elemi érdeke, hogy a rendelkezésre álló ipari teljesítőképesség — ahol erre mód nyílik, és ahol az igények indokolják — ne maradjon kihasználatlanul. A második és a harrnapillanatnyilag még abba az irányba, hogy a vállalatok már-már a muzeális értékek gyűjtőinek szenvedélyével ragaszkodjanak az elavult berendezésekhez. Eredeti értékben számítva mintegy 40 milliárd forintnyi olyan gép, berendezés van jelenleg a vállalatoknál, amelyek úgynevezett évenkénti értékcsökkenési leírása már elérte a nullát, következésképp, ezeknek a gépeknek közgazdaságilag már nincs értékük — szakmai műszóval élve: erkölcsileg elkoptak — természetesen a valóságban is elavultak, mégis használják, működtetik azokat. Nemrég a Minisztertanács tárgyalt e gépek, berendezések sorsáról, pontosabban: a selejtezés vontatottságá- nák okairól, és olyan döntéseket hozott. amelyek gyorsítják majd ezt a társadalmilag rendkívül fontos folyamatot. A kapacitások ■—• nem minden esetben teljes, de mindenkor optimális — kihasználása az ország anyagi eszközeivel való gazdálkodás elsőrendűen jelentős tényezője. Ebből következik, hogy itt az eredmények is. a hibák is hatásaikban felszorzódnak, valóban az elsőrendű társadalmi érdek rangjára emelkednek! Tábori András 248 üzem létesült tíz éy alatt Ipartelepítés a megyében A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának első félévi kiadványa elemzi a vidéki ipar- telepítés Bács-Kiskun megyei tapasztalatait. A jelentés megállapítja, hogy a szocialista iparban foglalkoztatottak száma az elmúlt évtizedben 30 ezer 181-ről 62 ezer 531-re — vagyis több mint kétszeresére — növekedett. A megfelelő munkahelyek létrehozásával nagy mértékben sikerült lassítani a megyéből való elvándorlást, s lényegesen csökkent a lakóhelyükről más helységben levő munkahelyükre eljárók száma. Tíz év alatt 116 állami és 132 szövetkezeti üzemet létesítettek a megyében. Az új munkaerők több mint 80 százaléka az állami szektorban helyezkedett el. A beruházások nagyságára jellemző, hogy az állami iparban kilenc 500- r.ál több és harminchárom 100-nál több munkást és alkalmazottat foglalkoztató üzemet építettek. Különösen a községek iparosodása volt gyors ütemű, amelyekben 1960- tól 1971-ig 6200-ról 16 ezer 493-ra emelkedett az iparban foglalkoztatottak száma. A nagyközségek közül legtöbben Kiskőrösön, 2546-an, ezután sorrendben Kunszentmiklóson 1531-en, Kiskunmajsán 1507-en, Tiszakécskén 1370en, Lajosmizsén 1297-en, Bácsalmáson 1031-en dolgoznak üzemekben. A szőlő-, gyümölcstermő körzetekben Izsákon, Soltvad- kerten, Kecelen az ezer lakosra jutó iparban foglalkoztatottak száma jóval az átlag alatt van. A városok közül Kiskunhalas fejlődött a leglendületesebben, ennek ellenére a 10 ezer lakosra jutó ipari foglalkoztatottság alapján továbbra is az utolsó helyen áll. A legmagasabb az iparban dolgozó összlakossághoz mért aránya Kalocsán és Baján. A megye 113 települése közül hatvanegy faluban — ahol a lakosság egyötöde él — nincsenek ,meg a feltételek az ipartelepítésre, ugyanis a termelőerők túlzott; elaprózása nem lenne gazdaságos. Ezeken a helyeken csakis az élelmiszergazdasággal .szorosan összefüggő kisebb ipari létesítményeknek van létjogosultsága. A jelentés végül kimutatja, hogy a megye 16 városában, illetve községében tömörült az üzemek túlnyomó többsége és foglalkoztatják — beleértve a környező településekről bejárókat is — az iparban dolgozók 94 százalékát. N. O. Szakmai na® két kiállításon A szegedi mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon szerepel a Bajai Állami Gazdaság is. Bemutatja speciális, nagyüzemi kukoricatermesztési technológiájának egész géprendszerét. Kedden a gazdaság szakmai napot tartott. Ezen a gazdaság vezetői részletesen ismertették a gazdaság szerepét a hazai zárt- rendszerű kukoricatermesztés, valamint az iparszerű takarmánygyártás fejlesztésében. A szekszárdi kiállításon szintén szakmai nap volt kedden. A Baranya, Fejér, Somogy és Tolna megye áltál kezdeményezett mező- gazdasági és élelmiszer- ipari kiállításon a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet is bemutatkozik. A keddi szakmai napon elmondták, hogy az intézet Baranya és Tolna megyében is felelőse a zöldségtermesztési kutatásoknak. Főleg a paradicsom és a fűszerpaprika programja érinti a két megyét. Villányban már van egy telepe az intézetnek. A Paksi Konzervgyárral együttműködve szeretnének egy bázisgaz- daságof létrehozni a Dunántúlon. A nyomásközpont vasbeton szerkezete, Szennyvízből öntözővíz son részt vett dr. Kőrös Gáspár, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Budávári Kont, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője, dr. Simon József, az Élelmiszer Kutató Intéjiet munkatársa is. A vendégeket: dr. Fritz Müller zürichi egyetemi tanárt, az INRESCO igazgatóját, valamint dr. Olerist és dr. Rollte urakat, a Svájci Szennyvízhasznosító Intézet munkatársait Benká Zoltán, az Észak-Bács-Kis- kun megyei Vízmű Vállalat igazgatója tájékoztatta. Ezt követően a svájci kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetbe, ahol a tisztító eddig elkészült része által megtisztított vízzel öntöznek! takarmánynövényeket.! A helyszíni szemléket j követően a vízmű vállalat székházában további szak-: máj tapasztalatcserére ke- j rült sor, s ennek kapcsán a! Zürichből érkezett szakemberek igen nagy elismeréssel szóltak a tisztító berendezésről, annak hasznosítási lehetőségeiről. A kecskeméti szennyvíztisztító telep. készülnek az ott dolgozó emberek kényelmére. Tegnap délelőtt Kecskeméten, a megyei pártbizottság székházában a szennyvíz hasznosításával kapcsolatos megbeszélésre került sor. A tanácskozákilométer azbesztcementcső földbe fektetését, 500 köbméter beton bedolgozását, 115 köbméter falazat megépítését és 65 ezer köbméternyi földmunkát. A berendezéshez korszerű szociális épületek is Magyarországon először próbálkoznak most Kecskeméten a városi szennyvíz nagyüzemi öntözési hasznosításával. Az Alsó- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság építi azt a szennyvíztisztító telepet, amely az eddig kárt okozó, fertőzött vizet a gazdálkodás céljaira alkalmassá teszi. Kecskemét szennyvizéből ezer katasztrális hold szántóra és hatvan hold erdőre jut elegendő csapadék. A műszakilag és építészetileg igen bonyolult feladatot jelentő kecskeméti vállalkozásban, éppen újdonsága miatt, sok tudományos és műszaki intézmény vett részt a tervezési munkálatok elkészítése során. Az építést az Alsó- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei végzik azzal a kötelezettséggel, hogy az idén már 330 hold öntözése megkezdődhessen, ideiglenes vízkivétellel. Ez tízmillió forint értékű munka elvégzését jelenti, nevezetes«!; 13 dik műszak! bevezetése mellett egész sor más mód is kínálkozik a kapacitások hatékonyságának növelésére. Ilyen, mindmáig mérsékelten hasznosított lehetőség például a géppark selejtezési cseréjének, váltásának gyorsításai. Nem szorul bizonyításra, hogy ha az adott műhelycsarnok-területen. a rendelkezésre álló munkáskezekkel nem ósdi, régen elavult gépeket működtetnek, hanem a már kiérdemesült berendezéseket — gondos kereslet-vizsgálat alapján — újra cserélik, az olcsóbb és eredményesebb módja a kapacitások bővítésének, mintha új üzemcsarnokot építenek, úi építési beru-1 házast kezdeményeznek. Egész sor gazdálkodási,! érdekeltségi tényező háti
