Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-15 / 191. szám
6. oldal 1972. augusztus IS, kedd Milyen a kecskeméti kenyér? Nyugdíjas olvasónk személyesen kereste fel szerkesztőségünket: — Bosszús vágyóik, kérem. Néhány napon belül már harmadszor vásárolok csaknem ehetetlen kenyeret a kecskeméti üzletekben. Először arra gondoltam, talán a régebbi sütés miatt kellemetlen az íze, illata, később azonban tapasztaltam, hogy hasonló tulajdonságú a friss vekni is. A bácsi bizonyította panaszát a pár órája vett kenyér karéjnyi szeletével, amely ragacsos és szagos yolt. A megyeszékhely egyik üzemi konyhájának főnöke dühösen szemlélte az új szállítmányt: — Hát azért rettenetes ez ... a külsőről ítélve gusztusosán barnára sült a kenyér, belseje meg nyúlós, tapadós. És ez már nem az első eset. Mi sajnos olyan helyzetben vagyunk, hogy nem szállíttathatjuk vissza az árut, hiszen a sok száz dolgozónak rendszeresen ebédelni kell, s a főtt étel mellől nem hiányozhat a kenyér sem. — Hányszor megkértem már a pékség vezetőit, hogy ne küldjenek hozzánk agyonsütött kenyeret — mérgelődött az étterem vezetője. — De reklamálhatok én ... Mert nézze csak ezt a nagy mennyiségű veknit, szinte mindegyiknek csontkeménnyé égett a héja. Attól tartok, több vendég is szóvá teszi, hogy ilyen kenyeret felszolgálunk. Íme három panasz — többet is idézhetnénk —, melyeknek azonos a lényegük: baj van a kecskeméti kenyér minőségével. Az okokra, s a megoldásra vonatkozó kérdéseinkkel felkerestük az illetékeseket. A kiskereskedelem — Hozzánk is számos vásárlónk fordult kenyérügyben az utóbbi időben. Bejelentéseik nyomán ellenőriztük áruházainkat, boltjainkat, s örömmel állapítottuk meg, hogy mindenütt megfelelőek a raktározási feltételek, s higiénikusan tárolják a pékárut. — A minőségromláshoz nincs tehát közünk. De nem így annak következményeihez, ugyanis rendelet kötelez bennünket, hogy a vevő által visszahozott, fogyasztásra alkalmatlan kenyeret átvegyük, s helyette ugyanolyan súlyú, kenyeret adjunk. Az ilyen eset nem csak pluszmunkát jelent, de kényelmetlen is számunkra. Kényelmetlen, hiszen az emberek elsősorban minket tesznek felelőssé, ha rossz kenyeret árusítunk. Pedig oly sokszor hangoztattuk már: a naponta ezerszámra érkező veknit nem lékelhetjük meg dinnye módjára. Nem szelhetünk fel eladatlan kenyeret, annak minőségéről csak az győződhet meg, aki megveszi, megízleli... — mondották a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályán. A sütőipar — Semmi kétség, igazuk van a reklamálóknak. A kenyérgyártásnál nehézségekkel küszködünk. Első- ( sorban az élesztő okoz gon^ dot, mivel gyakorta alacsony a savtartalma, gyenge az érlelő ereje. Mindebből az következik, hogy kovászoláskor a szükségesnél kevesebb mennyiségű tejsavbaktérium képződik, amelynek pedig nélkülözhetetlen szerepe van. — Ami az élesztővel kapcsolatos problémát illeti, kényszerű megoldást választottunk: kissé módosítottuk a kenyérgyártás technológiáját E szerint a korábbinál hosszabb ideig érleljük a kovászt. Az új módszer igazolta a hozzáfűzött reményeket, vagyis a kenyér minősége most már megfelelő. És reméljük, hogy a savanykás ízzel is mihamarabb megbarátkoznak a fogyasztók. — A túlságosan égett kenyérhéjra vonatkozó panasszal egyetértünk, s ígérem, ezentúl fokozottabb gondot fordítunk arra, hogy a kemence hőterében csakis annyi ideig maradjon a kenyér, míg az világosbarna színűre sül — tájékoztatott Somogyi József, a Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vállalat igazgatója. Az élesztőgyár Az iménti válaszból egyebek között megtudhattuk azt is, hogy sokszor kifogásolható az élesztő minősége. Ezzel kapcsolatban így nyilatkozott a Budapesti Szeszipari Vállalathoz tartozó élesztőgyár igazgatója, Bátai Tódor: Évente ezer vagonnyi élesztőt készítünk, az egész ország szükségletét mi elégítjük ki, de reklamációt sehonnan nem kaptunk az utóbbi időben. Egyébként számos garanciánk van arra, hogy üzemünket csak megfelelő savtartalmú és érlelő erejű élesztő hagyhatja el. Nem vitatom én a kecskeméti sütőipar észrevételét, meggyőződésem viszont, hogy a termék minőségi romlásának rajtunk kívül álló tényezők az okai. A minőségvizsgáló intézet Ismeretes, hogy a kenyérüzemben felhasználásra kerülő élesztőt rendszeresen ellenőrzi a megyei minőségvizsgáló intézet, ahol ezt az információt kaptuk: Nem kell vészharangot kongatni az élesztőügyben. Az áru szabvány szerinti minőségű, ami azt jelenti, hogy nincs baj a gyártástechnológiával. Problémát okoz azonban a forgalmazás jelenlegi rendszere, melynek következtében túlságosan hosszú időt vesz igénybe, amíg Budapestről a kecskeméti sütödébe kerül az élesztő. A szállítás, illetve tárolás miatt ugyanis gyengül az élesztő hatóereje. Ilyen esetet többször kimutatott laboratóriumi vizsgálatunk a közelmúltban. Nos, eddig a válaszok, amelyeket így summázhatunk: az egyenletesen jó minőségű kecskeméti kenyér gyártása és zökkenő- mentes forgalmazása érdekében példamutatóan sokat tesznek az érintett vállalatok, illetve szervek. Az eredményekkel máris elégedettek lehetünk. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az élesztő szállításának és tárolásának gondja még megoldatlan. Ez utóbbit illetően főleg a kecskeméti sütőiparnak van feladata, melynek üzemeiből naponta több mint 300 mázsa kenyér kerül az üzletekbe, az üzemi konyhákra, onnan pedig a vásárlók, az étkezők, vagyis a lakosság — a legszigorúbb zsűri — asztalára Velkci Árpád Alkotó j munkaközösségek Az egyik népfronttanácskozáson így fogalmazott az ismert nevű professzor: „Az elmúlt években tartalmilag nagyot változott a népfrontmunka, mondhatnánk, a bizottságok a háztáji politizálásból országos politizálásba kezdtek.” Melyik időponttól lehet számítani ezt a változást? Milyen tényezők magyarázzák, hogy az utóbbi években már nemcsak képviselő és tanácstagválasztások időszakában élnek, tevékenykednek, nemcsak társadalmi munkák szervezőiként, nemzeti ünnepek megrendezőiként ismerik a népfrontbizottságokat? A megújulást elsősorban a különböző munka- és akcióbizottságok létrejötte magyarázza. A fogyasztók érdekéken A bizottságok tevékenységének további lendületet adott a népfront V. kongresszusa. Bár azóta nem nagy idő telt el, de máris megfigyelhetők azok a törekvések, amelyek az új irányokat, célkitűzéseket jelzik. A bizottságokat legtöbb helyen már nem munkabizottságoknak nevezik, hanem munkaközösségeknek. Ez az új elnevezés utal arra, hogy nem csupán javaslatokat dolgoznak ki, nemcsak elvi iránymutatást adnak, hanem tevékenyen közre is működnek a feladatok megoldásában. Sokfelé .— a kongresszus javaslatára — a korábbi bizottságok mellé újabbakat hoznak létre, s így külön bizottság foglalkozik majd például a közművelődéssel, a közoktatással, a környezetvédelemmel. Különösen sok és újszerű feladat vár a gazdaság- politikai és elméleti munkaközösségre, mivel a falvakban és városokban egyaránt igény van arra, hogy a népfront a maga eszközeivel segítse a vállalatokat, üzemeket, azok dolgozóit olyan témákban, mint a munka- és üzem- szervezés, a közgazdasági szemlélet térhódításának támogatása, a szakmai továbbképzés és önképzés elősegítése, feltételeinek biztosítása. Mivel napjainkban az árkérdés, a tömegek érdeklődésének középpontjába került, egyes népfrontbizottságok tájékoztató előadásokat, vitákat rendeznek az ármechanizmus működéséről, a háromféle ár — a maximált, a mozgó és a szabadár — alkalmazásának népgazdasági jelentőségéről. Vázolják azokat a területeket és körülményeket, ahol a népfront is eredményes fogyasztói-, érdekvédelmi politikát folytathat. Ötven tanyai iskola villamosítása Lesz tennivalója bőven az oktatási bizottságoknak is. Erre elegendő csak egyetlen tényt felhozni: számos megyében az általános iskolába beiratkozott fiatalok 40—50 százaléka nem fejezi be a nyolcadik . Bontanak a KISZ-fiataEok A kiskunfélegyházi szakmunkásképző intézet kétszáz személyes kollégiummal, egy új tanműhellyel és 600 adag ételt kibocsátó konyhával egészül ki. Az iskola KISZ-fiataljai — a munka meggyorsítása érdekében — vállalták, hogy lebontják a kijelölt telek régi épületét. A fiúk összesen 8000 óra társadalmi munkát végeznek el. A kivitelezéshez így még az idén hozzákezdhet a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat. Munkában a modern faltőrőfr. általánost. A művelődési munkaközösségek azon fáradoznak, hogy a községekben, városokban, a vállalatoknál, termelőszövetkezeteknél, lstsz-eknél, a művelődésre fordítható ösz- szegek ne aprózódjanak el, hanem azokat .céltudatosan használják fel. Azon buzgólkodnak, hogy a művelődési házak a lehető legjobban betölthessék hivatásukat. Az alföldi megyékben a népfront — karöltve az SZMT-kel és a KISZ-szel — a hátrányos helyzetben levő tanyai ifjúság társadalmi támogatására indított akciókat, s némelyik megyében az elmúlt hónapokban már többmillió forint gyűlt ösz- sze a kollégiumi alapra. Bácsban a népfrontbizottságok érdeme is, hogy néhány hónap alatt mintegy ötven tanyai iskolát villamosították. A népfrontbizottságok tevékenységét általánosan jellemzi ma az a törekvés, hogy „arccal az üzemek felé” fordulnak. Ma már nemcsak a tehetséges parasztfiatalok elkallódá- sát igyekeznek meggátolni, de munkatervek készültek és az első lépéseket már meg is tették a bizottságok a munkásgyerekek továbbtanulásának elősegítésére. Támogatják, szervezik a felvételi vizsgákra előkészítő tanfolyamokat, pályaválasztási tanácsadásokat tartanak szülőknek, patronálásokat vállalnak a szülői munkaközösségek felett. A nyári hónapokban a népfrontbizottságok jelentős részét az erőgyűjtés jellemzi. Azon fáradoznak, hogy megkeressék azokat az embereket, idősebbeket és fiatalabbakat, akik a közélettől ma még távol élnek, de akikben megvan a készség, hogy a közösségért, szűkebb pátriájukért dolgozzanak. Mind több helyen összehívják az értelmiségieket, a községben, városban élő művészeket, írókat, tájékoztatják őket a fejlesztési tervekről, kikérik véleményüket. Ezeken a találkozókon hasznos javaslatokat gyűjtenek össze a népfrontbizottságok, a városszépítéssel, a különböző évfordulók méltó megünneplésével kapcsolatban. Ezek a rétegek különösen sokat tehetnek azért, hogy a honismereti munka tartalmasabbá, elmélyültebbé váljon. A nőbizottságok felméréseket végeznek — vagy terveznek — ilyen témákban: a kereskedelem hogyan segíti az asszonyok „második műszakját”, a vállalatok, termelőszövetkezetek milyen mértékben járulnak hozzá a bölcsődék, óvodák, napközi otthonok létesítéséhez, bővítéséhez. Nagyok még a tartalékok a kisiparosok, a kiskereskedők közéletbe, társadalmi munkába való bevonásával is. Együtt a tanácsokkal Az elmúlt hónapokban nagy előrelépés történt a népfrontbizottságok és a tanácsok együttműködésében a városokban és a falvakban egyaránt. Ez elsősorban három tényezőre vezethető vissza. Az egyik: felgyorsult az urbanizáló- dás és a lakosság növekvő igényét a kultúráltabb lakókörnyezet iránt csakúgy lehet minél előbb kielégíteni, ha feltárják a helyi tartalékokat, mozgósítják a helyi erőforrásokat, amit viszont népfront közreműködés nélkül sehol nem tudnak megvalósítani. Másik tényező: a közigazgatás átszervezésével — a közös tanácsú községek alakításával, a járási tanácsok megszüntetésével — nagyobb feladatok hárultak a népfrontbizottságokra. A együttműködést elősegít harmadik momentum: p új tanácstörvény köte1 zően írja elő, hogy a n' frontbizottságok közérd javaslatait a tanácsúié- kén meg kell tárgyain5 Új módszerek A város- és a faluszépítő mozgalmak új reneszánszát éljük, egyre szélesedik a kertbarát-mozgalom, amely a dolgozó ember növekvő szabad idejének kultúrált, hasznos eltöltését hivatott elősegíteni. Tovább tart a klubok divatja: a népfront égisze alatt sorra alakulnak az agrárszakemberek, a núM és szakiak, a nyugdíjasok más rétegek klubjai. Az új módszerek, az új munkastílus nagyrészt már azt jelzi, hogy a népfrontbizottságok eredményesen láttak a kongresszusi határozatok valóraváltásához. Sokirányú, serény munkájuk nélkülözhetetlen mind a közéletben, mind a gazdasági életben. & E,
