Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-12 / 189. szám

1 Hibás a „programozás" Nyitva maradt a hírek után a rádió. Félfüllel hallgatom, szemem az el­suhanó tájon kalandozik. Egyszer csak megüti a fülemet' egy mondat: Ön­kéntes jelentkezéssel biz­tosítottam a magam szá­mára « bátorság látszatát. Ejha! Noha ifjúsági hongjáték, mégiscsak hang játék. Tehát irodal­mi műfaj volna! Hát már ennyire mindent sza­bad?! Ez már kalózkodás a nyelvvel. Persze, nem szegény Mikrobi a hibás (a hang­játék hőse, valami „szuperrobot”, ahogyan kivettem az adásból), ha­nem az, aki „beprogra­mozta”, azaz az író, és persze a dramaturg, meg a rendező, meg a szer­kesztő, meg a többi, meg• a többi; mind, akiknek a kezén átmehetnek ilyen mondotok a rádióban. Ha csak ez lenne az egyedüli! De a világ ten­gereiről szóló kitűnő so­rozat legutóbbi filmjét is érzékenyebb fűig tv-elő- fizető alig tudta végig­nézni a „biztosítani” to­lakodó túlburjánzása mi­att. „Védelmet biztosít, levegőt biztosít...” a jó ég tudja, mi mindent biz­tosít ez a „biztosít”... Kik fordítják . az ilyen szöve­get, és kik fogadják el?... Hanyagság ez, vagy a hozzáértés hiánya? A hirdetések szövegé­ben már megszoktuk az efféle gusztustalan fogal­mazást. De szolgáljon okulásul némely irodal­mároknak, hogy ma már az igényesebb hirdetők is kezdik felismerni; köte­lességük — és hasznosabb — magyarosan fogal­mazni. Tessék csak elol­vasni az egyik öblítöszer használati' utasítását: Tö­kéletesen öblít, a textíliá­nak lágy fogást, kellemes illatot — nem biztosít! — ad. Szívesen elhiszem. —r —6 Heti műsorajánlaümk A FILATELISTA HALÄLA Magyarul beszélő szovjet bűnügyi film. A múlt év ta­vaszán mutatták be a grúz filmstúdió íilmjét, amelyet Mihail Kalatozovnak, a vi­lághírű Szállnak a darvak rendezőjének fia, Georgíj Ka- latozisvíli, első filmes rendező készített. Detektívtörténetről van szó, a műfaj szabályai szerint tehát egy több isme­retlenes egyenletről, amelyet a nyomozó a szemünik láttára és részvételünkkel old meg. Az izgalom egy kutatóintézeti pénztáros látszólagos öngyil­kosságából adódik, ugyanis emellett eltűnik a dolgozók fizetése is — 9Qo rubel. Ter­mészetesen senki sem emlék­szik semmire, ami említésre lenne méltó. Erőszaknak nincs nyoma, s éppen az készteti gondolkodásra a nyomozót, hogy — túlságosan klappol minden ... (Kedd, 20.00) ISTEN HOZTA ŐRNAGY ÜR! Isten hozta őrnagy úr! Ma­gyar film. 19G9 őszén mutat­ták be a regényként és szín­darabként már világsikert aratott mű. Fábri Zoltán ké­szítette fiíímvál'toizatát. Örkény István ezzel a művével lé­pett ki, — ha ilyen van — irodalmunk határain kívüli területekre: a színpadi válto­zatot több tucat társulat ját­szotta, s játsza ma is világ­szerte. Mitől válik valami si­kerdarabbá? — tehetnénk fel a kérdést. A cselekménytől biztos nem, talán a megírás módja. Nos, ez az a pont* ahol elbukik a tehetségtelen, s győz a tehetséges. A tragi­komikus, abszurd játék több­értelmű is lehet. Ez szemlélet dolga. • Emlékezzünk Madách- ra: Az erfiber tragédiájának párizsi színjében olvashatjuk a sorokat a sorozatos kivég­zések aláfestéseként: „Tragé­diának nézed, nézdd legott komédiának, s mulattatni fog” — mondja Lucifer Adámnak. Örkény darabja a hatalom kérdését elemzi, s azt, hogy egyes megnyilvánulásai miként hatnak a kisemberre. A fősze­repet csakúgy, mint a Thália Színház előadásában — neves színészgárda alakítja. (Szombat, 21.15) KAVIAR ÉS LENCSE Háromfelvonásos vígjáték, közvetítés a Madách Színház­ból felvételről. 1967 nyarán mutatták be Giulio Scarnicci és Renzo Tarabusi bohózatát, amelyben mintegy elvarázsolt kastélyban élnek a szereplők és a nézők is, mivel — a képzeletbeli tükrök révén — mindenki másként látja ma-, gát és a többieket, mint ami­lyenek valójában. Egy sze- dett-vedett olasz család a fő­szereplő; a családfő agyafúrt ötlettel arra veszi rá a famí­liát, hogy együttesen próbál­janak szánalmat kelteni ma­guk iránt egy jótékonysági egyesületnél. Ez sok fordulat alapja, s miközben valameny- nyien szerepet játszanak, igye­keznek a dolgot úgy feltün­tetni, mintha a polgári mo­rálnak megfelelően élnének. Az írók kitűnő szoreoeket, pergő cselekményt írtak, s ehhez csak többlet a kitű­nő színének — Pécsi Sándor, Tolnai Klári, Kiss Manyi, Zenthe Ferenc, Körmendi Já­nos és a többiek — alakítása. (Vasárnap, 20.30) A. Gy. Mintegy nyolcvan játékfil­met és kilencvenhárom rövid­filmet mutattak be a moziía az eLső félévben. A 363 ezer előadást 37 millió 700 ezer né­ző tekintette meg — tanúsít­ja a MOKÉP felmérése. A magyar alkotások közül elsőként kell említeni a Jelen­időt. ..Félév alatV majd félmil­lióan látták. A „Hekus lettem'1 negyedmillió érdeklődőt von- zptt. Másfélszázezemél több lá­togatója volt a „Még- kér a nép”-nek, s az úgy látszik örókéletű — „Hyppolit a la­káj” nem egészen egy hónap alatt negyedmilliós film 'lett. A külföldi alkotások közül elsősorban két haladó film ért el átütő sikert. A Jane Fonda főszereplésével készült „A lovakat lelövik ugye?” cí­mű amerikai film félmillió né­zővel vezeti a listát. Rekordot Ígér az „Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek”, fél hónap alatt 130 ezren vol­tak kiváncsiak rá. Szeptemberben színvonalas filmek várják a mozilátoga­tókat. A „Fuss, hogy utolér­jenek” és a „Forróvizet a ko­paszra!” című magyar filmek közül az első Keleti Márton, a második Bacsó Péter alko­tása. A „Sacqo és Vanzetti” című kiemelkedő olasz film Gianmaria Volonte főszerep­lésével; a Bulgakov írásaiból készült kétrészes szovjet „Me­nekülés” olyan szereplőkkel, mint Szaveljeva, Batalov, U1- janov; a világsikerű „A hu- szonkettes csapdája” című re­gény amerikai filmváltozata Alan Arkin, Anthony Perkins, Orson Welles főszereplésével. Újra Yma A legszerasmlib elnök Jean Bedel Bokassa, a Kö­zép-afrikai Köztársaság elnö­ke a múlt pénteken azonnali hatállyal bezáratta az ország összes moziját, s a filművé- szetet „erkölcsrombolónak és a nemzetre nézve veszélyes­nek” nyilvánította. (AFP) r madarhang-lemez Több száz, Európában élő madár -hangját tartalmazó sztereolemez gyűjteményt állít össze a svéd rádió állathang­stúdiója. A gyűjteményben több mint száz különböző in­tonációs típus, madárének és madárkiáltás lesz. Tizenhárom évvel azután, hogy elkészítette utolsó le­mezét, s amikor már szinte senki sem emlékezett rá, Yma Sumac újból visszatért a lemezgyárba „Miracles” című nagylemezének felvéte­lére. „Legfeljebb azt remél­tem, hogy felelevenítem né­hány régi csodálóm emlékeit” — mondja a perui énekesnő. Ezzel' szemben az ötven éves korosztályon kívül igen nagy érdeklődést tanúsítottak a le­mez iránt a fiatalok is. És ennek megvan az oka. Ma­napság' az egzotikum ellenáll­hatatlan vonzerőt gyakorol a fiatalokra. Yma Sumac 1917 nyarán robbant be az ame^kai mű­vészi életbe. Az énekesnő és férje, Moises Vivanco gitár­művész másfél évvel előbb érkezett New Yorkba. Abban reménykedtek, hogy ugyan­olyan sikert aratnak majd, mint a limai színházakban. Ezzel szemben a kritikusok — szinte egyhangúan — „cir­kuszi mutatványról”, „vásári mutatványszámról” beszéltek. A közönség kivonult a hang- versenyteremből. Amikor már az éhezés ve­szélye fenyegette a házaspárt, egy lemezgyáros felajánlotta Yma Sumacnak, hogy Lee Baxter zenekarának Kíséreté­vel készítsenek lemezt az in­ka dalokból. Alighogy a rá­dióban elhangzott a lemez, az Egyesült Államok minden ré­széből százezrek igyekeztek megvásárolni. Néhány hét alatt 1 200 000 példány kelt el belőle. Az újságokban megje­lent az énekesnő regényes, de hiteles életrajza. Yma Sumac Atahualpa inka uralkodó utolsó leszármazott­ja. Emberfeletti hangjával már hatéves korában megré­mítette szüleit, akik még a falusi varázslókhoz is elvitték, hogy űzze ki torkából a rossz szellemeket. A későbbiek so­rán amerikai gégészek meg­vizsgálták az énekesnő hang­szálait és megállapították, hogy lényegében nem csinál mást, mint utánozza a körü­lötte zajló világ különféle hangjait, az egzotikus mada­rak rikoltásától a jaguár mély üvöltéséig. Tény az, hogy hangterjedelme majdnem öt oktáv. Ezzel felülmúlja az olyan különleges tehetségeket, mint Erna Sack és Lily Pone együttvéve. Mi volt nagy siker?

Next

/
Thumbnails
Contents