Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-11 / 161. szám
8. oldal 1972. július 11, kedd Háromhetes lemaradás! i Miért nem dolgoznak az Erzsébet körúton? Lapunk június 21-1 szá- , mában az E—-5-ös út tóvá útépítéséről tájékoztattuk olvasóinkat. A vita akkor arról folyt, hogy az UVATERV módosítson a torveken, emeljék fel az építendő pálya szintjét 30 centiméterrel, különben az itt készülő csatornába a Csukás-ér magas vízszintje nagy eső esetén visszaduz- zasztja a csapadékvizet. A mérnökök már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy ez a megoldás azzal a veszéllyel járna, hogy a csapadékvíz-elvezető csatorna Erzsébet körúti szakaszán a házak, járdák mellett levő víznyelő nem szívná, hanem a házak alá, a járdára engedné a vizet. Ezért a felelősséget az út építői nem vállalhatták. A városi tanács mintegy három hét élteltével döntött a kérdésben. Dr. Mező Mihály tanácselnök-helyettes a következő nyilatkozatot juttatta el a KPM Közúti Igazgatóságának: „Értesítem, hogy az útszakasz a tervezettől 30 centiméteres koronaszint-eme- léssel történő megém'tésé- hez hozzájárulunk. Ezzel a forradalmat jelentő Rakéta szárnyashajó első szériája 1957-ben készült el a. Vörös Szormovó gyárban. Ma pedig ezek a szárnyashajók rendszeresen közlekednek több mint 35 000 kilométernyi vonalon. 150 utasszállító járaton. És bennük immár nemcsak egyetlen kezdeményező, hanem a tanítványok és követők egész sorának mérnöki elgondolásai is testet öltöttek. * * * BÁR a szovjet szárnyas- hajók önmaguk kitűnő reklámjai, a tervezők nem szűnnek meg tökéletesítésükön dolgozni, öt évvel ezelőtt. 47 éves korában Rosz- tyiszlav Alekszejev érdeklődése új terület felé fordult. Székben az években — néhány különböző típusú repülőgép vezetését tanulta meg! Kérdezhetnénk, minek ez egy hajótervezőnek ? — Arra törekszünk, hogy még a Rakétánál és a Meteornál is gyorsabb hajókat építsünk. Vállalhatom-e a felelősséget a leendő utasokért, ha magam nem vagyok meggyőződve a gyorshajók teljes megbízhatóságáról? Persze, elméletileg elképzelhetem, amit a pilótának a repülőgép kabinjában kell tapasztalnia, de ez annak az érzésnek csak az árnyéka lenne, nem maga az érzés... « * * rT~ 1 A GORKIJI központi kikötő partjától szivar alakú hajó válik el. Ez a Viharmadár nevű gázturbinás hajó: 150 utas befogadására képes és különleges hajtóművel rendelkezik. A szokásos hajtómotorokat ugyanis nagy teljesítményű repülőgépturbinákra cserélték fel és a hajócsavarok helyett is más megoldást alkalmaztak. És íme, alighogy a hajtómű teljes erővel — 5400 lóerővel — kezdett dolgozni, a Viharmadár sebessége már elérte az óránkénti 102 kilométert! — Azt hiszem, a Viharmadár számára ez még nem a felső halár —• mondja V. Poluektov, a hajó kapitánya és egyben oktatótiszt. És az ő véleményének súlya van, mert ő adta ki a „menetlevelet” a szormovóiak valamennyi könnyű dolguk. Ezért a hajószárnyaknak olyan új szerkezeti megoldást találtak, ami jelentékeny mértékben javítja a hajók tengerjáró képességét. A szovjet szárnyashajók konstrukciója egyébként — sok külföldi szárnyashajókétól el- térőleg — nem tesz különleges kikötőt szükségessé. Most már megvan a teljesen reális lehetőség gyorsjáratú folyamtengerjáró utasszállító hajók menetrendszerű közlekedtetésére. A tervezők egyik legközelebbi feladatuknak a nagy teljesítményű tengerjáró , szárnyashajók építését tartják. A 250 utakra méretezett Ciklon nevű Diesél-mo toros hajó tervein már dolgoznak a konstruktőrök. ^. * * * — foglalkozásom szerint pilóta vagyok — mondja Min Szemjonov, a nemrég vízre bocsátott Szormovics nevű szárnyas- hajó kapitánya. — Amikor a pilótafülkét a parancsnoki híddal cseréltem föl, eleinte elégedetlen voltam a sebességgel. Amióta ezt a légpárnás hajót, a Szor- movicsot vízre bocsátottuk, ismét azt érzem, amit repülés közben éreztem ... A kapitány a kormánykerékhez ült. Felzúgtak a motorok. — Most a zátonynak megyünk — mondja nyugodtan Szemjonov. A hajó egyszerűen tudomást sem véve a zátonyról, elrepült fölötte, könnyed fordulatot tett és egyenesen a parton ereszkedett le. Az ilyen hajónak nincs szüksége kikötőre. Amint láthatjuk tehát, nem volt véletlen, hogy. Rosztyiszlav 'Alekszejev már öt éve új terület felé fordult és megtanulta a repülőgépek vezetését. A szor- movóiak ugyanis mindennapos feladatuknak tartják a XXIV. pártkongresszus határozatainak megvalósítását. Ezért elhatározták, hogy már ebben az ötéves tervben olyan hajókat hoz-, nak létre, amelyek megbirkóznak a nemrégen még csak repülőgépek által elérhetőnek vélt sebességgel & CAPN-KS) döntéssel elhárulnak azok az akadályok, amelyek a KPM és az Észak-Báes- Kiskun megyei Vállalat között vitásak voltak és akadályozták a folyamatos építés előkészítését és szervezését. Kérésükre közlöm, hogy a városi tanács átvállalja a garanciát és felelősséget azért, ha a 30 centiméterrel történő út- felemelésből a házak előtti csapadékvíz zavarokat okozna, s ebből eredően a házak tulajdonosai panaszt emelnének .. A városi tanács döntése tehát megszületett, ám ennek ellenére az Erzsébet körút mély vezetésű szennyvízcsatornájának építése meg sem kezdődött. A Kecskeméti Közúti Építő Vállalat a szocialista szerződésben foglaltaknak megfelelően az út burkolatát felszedte, elszállította, tehát kezdődhetett volna a munka. Az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat azonban kifogással élt, amely szerint • a Közúti Igazgatóság tűzze ki az úttengelyt, emeljék ki az út tükréből a földet, s ha mindezt elvégzik, megkezdik a csatorna építését. A jelenlegi helyzet hasonlít egy két évvel ezelőtti állapotra. Az Erzsébet körutat lezárták, burkolatát felszedték, s az úton senki sem dolgozik. Az Észak- Bács-Kískun megyei Vízmű Vállalatnak tulajdonképpen július elsején már birtokba kellett volna vennie az utat az általa emelt kifogások ellenére, ugyanis azok nem befolyásolják a mély vezetésű csatorna építésének megkezdését. Egyébként az úttengely kitűzése már megtörtént, de miután a városi tanács az emelt szintű pálya építése mellett döntött, szükségtelen lenne a mintegy, 1500 köbméter föld megmozgatása. A vízműnek. — úgy véljük — nehéz iesz pótolnia az immár három hétre növekedett lemaradást. Ä KPM Közúti Igazgatóságán egyébként megkezdődött az Erzsébet körúti E—5-ös út szakasztervének átdolgozása. Mint megtudtuk, ezt rövid idő alatt elkészítik, hogy a csatorná zás befejezése után megkezdődhessen az út éoítése Gémes Gábor A szárnyashajók szii!őföl(Sje A VÖRÖS SZORMOVÓ nevű hajógyárat Gorkijban ma el sem lehet képzelni a szárnyashajók, a Meteorok, Rakéták, Kométák nélkül ... De épp ily lehetetlen e szárnyas flottilláról beszélni e hajók atyjának, a Lenin-díjas Rosztyiszlav munkáskezet, a gyár párt- bizottsága, Alekszejev mérnöknek lehetőséget adott, hogy ismét dédelgetett tervén dolgozzék. Hogy eszméjét valóra válthassa, nem kevés időre volt még szüksége Aleksze- jeVnek: a víziközlekedésben szárnyashajója számára. A szárnyashajók tökéletesítése terén még nem kevés megoldandó probléma vár a szormovóiakra. ’ A nagy víztárolókon. amelyeken olykor valóságos tengeri viharok dúlnak, a folyami hajóknak nincs mindig A „Viharmadár” szárnyashajó, amelynek átlagsebessége eléri a 95 kilométert óránként. w Gerő János: Kereskedés D ebrecenben jártam kereskedelmi iskolába. Talán épp ezért nyertem bátorítást* 1945 tavaszán, hogy a debreceni zsi bogón cipőket áruljak. Segíteni akartam az anyámnak, mindenképpen, még cipőel- adással is, amihez pedig nem éreztem se kedvet, se tehetséget. A cipőket egy falumbeli mester készítette. Tíz párat raktam egy bőröndbe, és bevittem a zsibongóra. Ragyogott valamennyi, mint a Salamon orcája, komoly vevő mégse akadt. Ha kimondtam a hat pengő árat, az érdeklődők gyorsan letették a cipőt, s ott hagytak. Órák teltek el, míg végre egyetlen ember öt pengőt ígért, de annyiért nem adhattam oda. hiszen a mester ennyit kért tőlem is. Egész délelőtt ott dideregtem a csípős márciusi szélben, eredmény mégsem született. Mindössze egy vevő mutatkozott komolyabbnak. Negyven év körüli asz- szony volt, háromszor jött vissza a lányával, mindketten forgatták, nézegették az egyetlen fekete női cipőt. A lány olyan idős lehetett, mint én, tizennyolc éves. A lábán kalapposztóból készült mamusz volt. mondanom se kell, sokkal jobban mutatott a próba miatt felvett fekete cipőben, mint ebben az ócska lábbeliben. — Hogy adja, kedves? — kérdezte az asszony, pe. dig már háromszor megfeleltem: — hat pengő az utolsó ára. Otthagytak, hogy öt perc múlva megint visszajöjjenek. Nem vitás, ezek vásárolni akartak. — Adja ide négy peneőért! — Nem lehet. A végső árat már megmondtam. A lány újra felpróbálta. Nagyon tetszett neki. Illegette magát az új cipőben, nézte áhítattal, még' a szoknyáját is felhúzta közben, hogy a lába jobban mutasson. Az asszony összeszedte a pénzét, számolgatott. Sokáig sugdostak egymás közt. aztán a lány elfordult. Amikor kicsit felém tartotta az arcát, láttam, sír. Nem zokogott, nem rázkódott, csak végiggördült az arcán két nagy könnycsepp. — Fiatalúr! — fogta meg a karom az asszony. — Négy pengő hatvan fillérünk van. Adja ide! — Nem lehet. Nekem is többe van — vágtam rá majdnem ijedten. A lány nem szólt. Levetette a cipőt, visszahúzta a mamuszt. — A lakodalomra kellett volna. Holnapután lesz — mondta szomorúan az asszony. Most a lány is rámnézett. Olyan kék szeme volt, mint annak a lánynak, akinek én udvaroltam. Némán könyörgött, szó nélkül, mégis megértettem mindent. Abban a pillanatban fel is fogtam, hogy soha nem leszek kereskedő. N egyven fillér ráfizetéssel adtam oda a cipőt. Csak még azt nem tudtam, honnan pótolom az árát, amikor még a vasúti jegyre is kölcsön kértem. Alekszejev nevének említése nélkül. Nem ok nélkül nevezik ezeket a hajókat maguk a szormovóiak Alekszejev flottájának. Rosztyiszlav Alekszejev valaha lakatos volt. Elvégezte az esti iskolát, majd beiratkozott az egyetemre. A harmadévben választotta diplomamunkája témájául a víz alatti szárnyakra támaszkodó hajókat. Ami azt illeti, a témaválasztás hatásos volt. Kitört a háború és a Vörös Szormovó. ahol a fiatal mérnök dolgozott, hajók helyett olyasmit gyártott, amit a front megkövetelt: T—34-eseket. A műszaki ellenőrzési osztály művezetőjének, Rosztyiszlav Alek- szejevnek nem maradt más hátra, mint félretenni modelljét a műhely legmélyebb szögletébe, várva a háború befejezését. De még jó két évvel a győzelem előtt egyszer csak magához hívatta a gyár főikonstruktőre. Vlagyimir Karpov és kereken megkérdezte: elkezdhetné-e a munkát ama különös hajón? 1943 telén, amikor a fronton számontartottak 'minden katonát, a hátországban pedig minden Kiskunhalason készül A Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyáregységében Holtai András lakatos. Hadházi Etelka és Sipőczki Zsuzsa hegesztők egy szovjet megrendelésre készülő villanymozdony géptéri tetőszerkezetét szereli. (Tóth Sándor felvétele.)
