Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

Kézilabda Kalocsai járási bajnokság, nők: Az „A” csoport végeredménye 1. Szalkszent. 6 6---------------61-13 12 2. Kal. EKA 6 2 1 3 36-29 5 3. Kai. ÉPGEP 6 2 — 4 24-57 4 4. Harta 6 1 1 4 23-48 3 A „B” csoport végeredménye 1. I. István G. 6 6--------------41-10 12 2 . 619. SZ. ITSK * 4 — 2 22-29 8 3. Mg. Techn. 6 2—4 19-22 4 4. Hajós 6 -------- 6 6-38 — A góllövőlista í^iása: 1. Gon­da Magdolna (Szalkszent.) 35, 2. Bóte Zoltánná (Szalkiszent.) 21, 3. Varga Klára (619. sz. ITSK) 13 góllal. A férfi csoport végeredménye 1. Dunapataj 6 4 1 1 114-67 9 2. I. István G. 6 4 1 1 92-80 9 3. Mg. Techn. 6 2 — 4 69-80 4 4. Harta 6 1 — 5 59-107 2 A góllövőlista állása: 1. Her­czeg Sándor (Dunapataj) 22, 2—3. Frits Péter (Dunapataj), Szatmári Zoltán (Harta) 21—21 góllal. Kiskunhalasi járási bajnok­ság, nők: Az I. csoport végeredménye 1. Kkmajsa 6 6 --------- 75-28 12 2 . Szánk 6 3 1 2 77-45 7 3. Jászszent. 6 2 1 3 66-50 5 4. Móricgát 6 -------- 6 9-104 — Megjegyzés: A IL csoport résztvevőit törölték. Férfiak: Az I. csoport végeredménye 1. Kkmajsa 2 1—1 27-15 2 2. J.halma 2----------2 15-27 — 3 . Szánk törölve A IL csoport végeredménye 1. Kunbaja 6 6 ---- 85-61 12 2 . Rém 6 4 — 2 74-73 8 3. J.halma 6 1 — 5 84-85 2 4. Mélykút 6 1 — 5 58-82 2 Kilenc csapat jutott magasabb osztályba, hét csapat kiesett Mit mond a szabálykönyv? Két eset a labdarúgásban Vasárnap már a labda­rúgó NB I-ben is befeje­ződik a küzdelem. A töb­bi NB-s csoportban, a megyei I. és II. osztályú valamint a járási-városi bajnokságokban pedig már hetekkel előbb pihenőre tértek a csapatok. Az elért eredményekkel általában elégedettek lehe­tünk. A magasabb osztá­lyokban küzdő csapataink — a Kecskeméti Dózsa ki­vételével — elérték, vagy túl is teljesítették a kitű­zött célt. Az NB II-ben a Kiskunhalasi MEDOSZ, NB Hét végi sportműsor SZOMBATON ATLÉTIKA A Bács-Kiskun megyei ipari szövetkezeti dolgozók atlétikai versenyének megyei döntője: Ünnepélyes megnyitó 8,30-kor, a Széktói Stadionban. A Budapesti Spartacus Orszá­gos felnőtt versenye: Budapest, Kőér u. 16 óra. CSELGÁNCS Magyar Népköztársasági Ku­pa, ifjúsági, egyéni és csapat­verseny, Budapest, Sportcsar­nok, 15 órától. ÜSZAS Országos „béka” toorosztályú úszóbajnokság, Budapesten, a Sportuszodában. Délelőtt 8.30- kor és délután 16 órakor. VÍZILABDA OB. IL B. osztályú mérkőzés: Kecskeméti Vízmű—Központi Sportiskola. Kecskemét* Fedett uszoda, 16 óra. VASÁRNAP LABDARÜGA8 Nyárt Totó Kupa: NB L B-s csoport: Oroszlányi Bányász- Kecskeméti Dózsa, Oroszlány, 17 óra. Jv.: Jaczina. Nyári Totó Kupa, Déli cso­port: Kiskunfélegyházi Vasas— Váci Híradás, Kiskunfélegyhá­za, Vasas-pálya, 17 óra. Jv.: Baasa. BIRKÓZÁS Országos I. osztályú felrótt szabadfogású viadal, Szeged, Vasutas sporttelep, 10 óra. CSELGÁNCS Magyar Népiköztársasági Ku­pa: Felnőtt egyéni és csapat- verseny. Budapest, Sportcsar­nok, 10 órától. ÜSZAS Országos „béka” korosztályú úszóbajnokság, Budapest, Sportuszoda, 8.S0-kor és dél­után 16 óraikor. Ill-ban a Jánoshalma, a KTE és a Mezőfi SE is az élcsoportban végzett. Biztos középcsapat volt a Kiskunfélegyházi Vasas, a Bajai Vasas MTE pedig ragyogó hajrával jött fel. A Kiskőrös sikerrel har­colt a bentmaradásért. Az 1972—73-as bajnoki évben a Fémmunkással együtt most már újból 7 csapatunk lesz az NB ]II-ban. A feljutó csapatok a kö­vetkezők: NB Iil-ba ju­tott a K. Fémmunkás. Me­gyei I. o-ba jutott: K. Szol­gáltató és Fájsz. A me­gyei II. o-ba jutott:Lakite- lek, Pálmonostora, Csen­gőd, Sükösd, Szakmar és Kunbaja. Szpasszkij kezd világossal Lassan elülnek a Szpassz­kij—Fischer sakkvilágbaj­noki döntő izgalmai. Leg­alább is erre mutat, hogy csütörtökön este Reykjavik- ban már megállapodások történtek. Eszerint a két nemzetközi nagymester kö­zötti sakkvilágbajnoki dön­tő július 11-én, kedden kez­dődik és a sorsolás szerint Szpasszkij játszik a világos bábukkal. (MTI) Kiestek: Az NB III-ból nem esett ki senki. A me­gyei I. o-ból kiesett a Vá­rosföld. A megyei II. o-ból a Hetényegyháza, Apó stag, Kiskőrösi Spartacus (meg­szűnt), Kisszállás, a Kis­kunhalasi Spartacus és a Miske. A Városföld csapata a hírek szerint — bár a megyei I. o-ból esett ki — nem kíván indulni a me­gyei II. p-ban sem. A meg­üresedő helyük betöltése a megyei labdarúgó szövet­ség elnökségének határoza­tától függ. Az NB I. kivételével va­lamennyi osztályban befe­jeződött a labdarúgó-baj­nokság. A játékosok rövid pihenő után újból megkez­dik a felkészülést az őszi fordulóra. Hasonlóan a já­tékosokhoz, a játékvezetők is igyekeznek hasznosan el­tölteni a „holtszezont'’, hogy ne legyen fennaka­dás, vita vagy félreértés. Mert nemcsak a minden­napos esetekben kell „ott­hon lenni”, hanem a jó bí­rónak a legkülönfélébb, s csak nagyon ritkán előfor­duló problémákra Is szá­mítani kell. Találomra két ilyen „esetet” ragadtunk ki a szabálykönyvből. 1. Kapukirúgás. A hát­véd kirúgása nyomán a Asztalitenisz A bajai öregfiúk versenye Kovács József-emlék- versenyt hirdettek a pla­kátok. A Bajai Nyár sport­műsorában rendezte meg a városi asztalitenisz szövet­ség a 40 év feletti öreg­fiúk asztalitenisz-bajnok­ságát. A Szakmunkásképző Iskola tornatermében 16- an álltak asztalhoz a régi bajai élgárdából. Érdemes leírni a rajthoz állók tel­jes névsorát: Bokor Sán­dor, Borovay László, Cson­tos Sándor, Dombi István, Hidas Sándor, Jaszenovics Máté, Kovács János, Kul­csár István, Müller József, Nagy István, Oláh Pál, Piukovics Mihály, Prekl Lajos, Dr. Szalay József, Teszárik Pál, Túrán Antal igyekezett bizonyítani, hogy — nem felejtették el a já­ték lényegét. A helyenként egészen magas színvonalú játékot lenyűgöző figye­lemmel kísérte a szép szá­mú nézősereg. A versenyt és a vándor­serleget a sokszoros bajnok Kulcsár István nyerte el. Egy évig védője lesz a ku­pának, mivel elhatározták, hogy az öregfiúk bajnok­ságát minden esztendőben újból megrendezik. A vég­eredmény: 1. Kulcsár Ist­ván, 2. Hidas Sándor, 3. Dombi István, 4. Jaszeno- vics Máté. labda már elhagyta a ti­zenhatost. de a nagy el- ienszél visszafújta, s az üresen hagyott kapu felé tart. A hátvéd aetségbe- esetten kézzel próbái men­teni, de hiába, a labda a kapuba jut. Gól? Nem! A szabályok sze­rint kapukirúgás oot nem lehet gólt elérni, még ilyen esetben sem, tehát a kezezés miatt 11-es jár. De ha fejjel, vagy lábbal ért a labdahoz és úgy lett goi, akkor mit kell ítélni? Köz­vetett szabadrúgást a két­szeri érintés miatt. 2. 11 -es rúgás. Mielőtt a kijelölt játékos elrúgta vplna a labdát, egyik tár­sa belépett a büntető te­rületre. Közben a lövés már megtörtént, gól lett. Érvényes? Nem! Meg kell ismétel­ni a 11-est. És ha történetesen a lab­da a kapu mellé jutott volna? — Akkor kapuki­rúgás következik. És ha a kapus megfogja? — Mehet tovább a játék. És ha szögletre üti a kapus? — El kell végezni a sarokrú­gást. És ha a kapuról, vagy a kapufáról kipattan a labda? — Közvetett sza­badrúgást kell ítélni a vé­dő csajiat javára. Száz és száz szabály, pa­ragrafus, pont, alpont in­tézkedik a legkülönfélébb esetekről. S a játékveze­tőknek nem elég mindeze­ket ismerni, tudni, hanem pillanatok alatt kell dönte­ni. Éedig a játékvezető is ember, és nem komputer... Ípfe»nai5i>1 „ oi^í/iitóuteybdtv " 28. Szász Dánielné, miután a folyosón férje elköszönt tőle, nagyanyja szobájába sietett — Nem megyek vacsorázni — jelentette ki az öreg hölgy, majd magyarázatul hozzáfűzte még: — Na­gyon gyenge vagyok drágám, és képtelen lennék egy falatot is lenyelni. Ellenben hálás lennék, ha Szólnál a portásnak, küldessen fel nekem egy csésze teát némi kétszersülttel. — Nem kellene orvost hívni? — aggódott Éva, és igyekezett alaposan kifürkészni nagyanyja sápadt ar­cát, vékony, vértelen ajkát és a szeme alatt a szo­kottnál mélyebb és sötétebb árnyékot. Nem akart feleslegesen aggódni, de félelmét alig tudta titkolni: mi lenne, ha Dédi rosszabbul lenne? Az ő korában már minden bekövetkezhet, és akkor az esetleges olasz út... — Nincs komolyabb bajom, gyermekem — mondta akaratosan a bárónő. Elviselhetetlennek érezte vol­na, ha gyengébbnek látszik, mint amit saját maga mértéke megenged, és amit önmagának bevall. — Menjél csak egyedül, vagy a férjeddel. — Jó, akkor kettőnk helyett is eszem — tréfálko­zott Éva, és távozott. Dédinek, úgy látszik, valóban nincs szüksége arra, hogy istápolják. Lent a portásnál meghagyta, vigyék fel a harma­dik emelet ötbe, amit nagyanyja kért, aztán az ét­terembe nyitott. Egy ablak melletti, négyszemélyes asztalhoz ült, ahonnan a függöny hasadékán át a ten-^r sötét vizére nézhetett. A száll 5 vendégeinek töDÓsége már elköltötte vacsoráját, és a társaság szétszéledt — a kártya- és játékszobákba, vagy a bárba. A pincér kedvesen, tört magyarsággal kér­dezte, mit parancsol a hölgy? Éva szórakozottan húzta végig ujját az étlapon, és találomra rábökött egy névre. — És egy pohár dalmát bort is hozzon! — tette hozzá. A márkára nem emlékezett, csak általánosságban ismerte az italokat: skót whisky, francia pezsgő, len­gyel vodka, dalmát bor. Éva rádöbbent: ha odahaza marad, eszébe sem jut fellázadni a szerény szegénység ellen, de itt egy új világba, egy új életbe cseppent, s ha két hétre is, úgy él, mint egész évben, állandóan élni kellene. Ezen a nyaraláson sok mindent neki is tisztáznia kell, s el kell dönteni, megmarad-e Szász mellett, vagy szakít vele és elfogadja ennek a gyógyszerész­nek az ajánlatát? És mert határoznia kellett, tudta, ha visszatér Magyarországra és ott szakít Szásszal, nem engedik többet külföldre, főleg nyugatra, s ak­kor hiába minden. Szászné észre sem vette, hogy közben a pincér ki­hozta az ételt, szervírozta, ő pedig enni kezdett. Szó­rakozottan boncolgatta tovább régi életét. Igen, Szász, a párt harcos szószólója, a legkoszo­sabb gyárnegyed egyik szoba-konyhás lakásába vitte, se villany, se gáz, a konyha másfél méter széles és a teteje csapott, akár egy rosszul feltett sapka... — Édes szívem, azonnal költözünk... — s ezt Dá­niel olyan lelkesülten mondta akkor, mintha leg­alábbis egy palotát szerzett volna. — Csomagolj be, már az autót is elhoztam — lihegte, örömtől elfúl- tan... De az egészben az volt a vicces, hogy nem is utalták ki neki, hanem a barátai mondták, hogy ott van egy lelakatolt szabad lakás. Két nappal előtte halt ki belőle egy vénasszony. Az a bűz! Bútoruk nem volt. Dániel egyik kollégája kölcsönzött nekik egy rozzant ágyat. Petróleumlámpát Dániel vett. Szekrény helyett drótra fűzött paradicsomkaróra akasztották fel a ruháikat... Így kezdték. És ő, abban az időben, még roman­tikusnak, nagyszerűnek, az élettel szemben folyta­tott vidám és győzedelmes harcnak fogta fel a nyo­morúság fintorait. Kijöttek a lakáshivataltól, Dá­nielt feljelentették, ügyészség, zaklatások... S abból a lakásból képtelen volt a savanyú szegényszagot ki­súrolni, a dohot kiszellőztetni. Két szék, szürke pok­róccal borított ágy, és közben ilyen témák: Pascal aszketizmusa, gátlásának művileg előállított érzése, a régi társadalom viszolygása, Anatole France, em- piriokriticizmus, Kant és Heidegger ... Fellázadt, és sértésektől dühösen támadt Dánielre: — Az apámat emlegeted, de tudod-e az anyám ki volt? Bárónő! Képzeld! S a nagyanyám? Bárónő... És a dédanyám? Grófnő!... Dániel arca megnyúlt’. — Tréfálsz — motyogta. De ő bebizonyította, hogy igaz, amit mond, és Dániel akkor nekiesett a papí­roknak, feltépett minden családi borítékot, elolvasta a leveleket. Meg akart és most is meg akar valami­ről bizonyosodni, de miről? 1956 után igazán nem volt érdekes anyai származása. Dédi már a oroszok bejövetele óta csak legutolsó férje, Rössler Andor nevét használta, később meg csak szimplán a Bayer Olgát... A pincér elhúzta a függönyt, Éva az étteremből kilátott a tengerre. Ivott a borból, közben gondolat­ban emlékeit ízlelgette. A sok vita ellenére akkoriban mégis jó volt Dá­niellel együtt lenni. Most, házasságuk nyolcadik évében bevallhatja magának, hogy Dániel azokban az években lekötötte, izgatta, kielégítette. O is igye­kezett alkalmazkodni hozzá, átvenni szokásait, bele­élni magát gondolataiba. De sokkal jobban tette, hogy hallgatott Mártára, és közélbti sikerét kihasz­nálva a bányatervező intézethez helyeztette át ma­gát. Csupa mérnök, geológus, fizikus. Teljesen más társaság. Üriemberek. Mindnek kocsija van, gyönyö­rű lakása... Igaz, hogy időközben nekik is kiutaltak, egy kétszobás lakást, de hol vannak még a modern berendezéstől. Dániel fizetéséből aligha telik kocsira, bútorra. Jobban élnek, százszorta jobban, mint ami­kor kezdték, de azok a régi dolgok devalválódtak. Az étterem bejárata felől zajos, lármás társaság kö­zeledett. Mr. Morgan, egy amerikai kereskedő zöld­fülű fia volt a leghangosabb. Elvből ivott és lármá­zott. Tegnapelőtt a társaságban azt magyarázta, hogy a művészetek iránti szeretet és szimpátia egyetlen lehetséges kifejezése az ital és a felszabadult röhö­gés. Feketén és szélesen, fénylő képpel, kidülledő szemmel kísérte egy olasz beatzenész. Két. hölgy volt még társaságukban, és mint megeresztett csapokból zuhogott beiőlük a jókedv. Éva , asztalához ültek. Mr. Morgan megragadta Szászné kezét. — Éva ... kérem ... valaki önt várja a bárban ... Meglepetés lesz — suttogta titokzatosan Morgan. — Aztán megyünk a tengerre éjszakai hajókázásra. Az asszony tiltakozni akart, de ekkor a bejárati ajtóban feltűnt Alfred Flessburger hófehér szmokin- gos alakja. Mosolygott, amint az asztalokat kerül­getve közelített, aztán a karját nyújtotta. Mégsem a bárba mentek, hanem a kikötő felé in­dultak el, ahol a karéjosan fekvő öbölrészben szám­talan csónak és kisebb halászbárkák sorakoztak. Az idő kellemes volt, meleg, de talán egy kicsit fülled­tebb, mint az utóbbi napokban. Amerre a meglehe­tősen zajos társaság elhaladt, a kikötő pulóveres fér- fiai tekintetükkel követték őket. Mr. Morgan néhány közvetlen olasz szót kiabált feléjük, de az emberek nem válaszoltak. A hálóikat, köteleiket hajtogató halászok rájuk se figyeltek. — Ez nem Olaszország — szólalt meg Flessburger tökéletes angol kiejtéssel —, itt nem lengi be a föl­det s a vizet, mint ott, az a könnyed levegő, s me­diterrán derű. Ön tévedés áldozata, Mr. Morgan. Elérték a hatalmas testű motorcsónakot, Flessbur­ger fiatalos lendülettel ugrott rá és lekapcsolta a ponyvatartó füleit. — Segíthetnek a fiúk — jegyezte meg, mire Mor­gan és az olasz is a csónak tatjára lépett. A csónak elején ívben meghajlott üveglap feszült, s amikor Flessburger benyomta a slusszkulcsot, az akku-V'- látor tölteni kezdett, gombnyomásra tető is húzó­dott föléjük. (Folytatjuk}

Next

/
Thumbnails
Contents