Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

& oldal 1972. Július S, Szuhebator Érdemrenddel tűntették ki Fock Jenő miniszterelnököt A bonni helycserék Miközben a világsajtó központi helyen foglalko­zik két nagy és jelentős ország miniszterelnöki bársonyszékének új gaz­dáival, a francia Pierre Messmerrel és a japán Tanakával, egy harmadik ország kabinetjében is lé­nyeges változásra került sor. Ez a harmadik ország a Német Szövetségi Köztár­saság és a szóban forgó változások fő oka dr. Kari Schiller gazdasági és pénz­ügyminiszter távozása. Protokolláris értelemben a bonni kormányátalakítás nem mérhető sem a pári­zsi, sem a tokiói változá­sokhoz, hiszen a Rajna partján nem a miniszter- elnök személye változott. A képlet mégsem ennyire egyszerű: Kari Schiller a jelenlegi bonni kabinet egyik legjelentősebb sze­mélyisége, aki két tárca óriási hatalmú birtokosa volt egy olyan országban, amelyben ez a két tárca — a gazdasági élet irányí­tásának két minisztériuma — minden szempontból rendkívüli jelentőségű kulcspozíció. A legújabb hírek már arról számolnak be, hogy dr. Gustav Heinemann szövetségi elnök hivatalo­san is átadta Schillernek „az elbocsátó szép üzene­tet” utódjának Helmut Schmidt eddigi hadügymi­niszternek, illetve az ő he­lyére lépett Georg héber­nek, valamint a Lebert felváltó Lauritzennek a kinevező okmányokat. A Schiller távozásával elindult személyi láncre­akció tehát formailag is befejeződött a tegnapi na­pon. A megfigyelőknek azonban van okuk arra a feltételezésre, hogy ennek a láncreakciónak politikai része is van, amely a hi­vatalos okmányok átadá­sával inkább kezdetét vet­te, mintsem befejeződött volna. Nem vitás, hogy ez a látványos változás nem valami jókor jött Bonn­ban. Novemberben világ­szerte nagy érdeklődéssel várt parlamenti válasz­tások lesznek a Német Szövetségi Köztársaság­ban. A parlamentben je­lenleg feszültségekkel ter­hes egyensúlyhelyzet ural­kodik — az ellenzéknek a kormánnyal azonos számú szavazata van. Bár Schiller lemondá­sának háttere gazdaságpo­litikai természetű, nem nehéz megjósolni, hogy a CDU—CSU minden esz­közzel kihasználja majd Schiller távozását és en­nek máris vannak félre­érthetetlen jelei. A kor­mánynak mindent meg kell tennie annak megaka­dályozására, hogy Barze- lék jelentős számú válasz­tóval hitessék el: a gaz­dasági csúcsminiszter tá­vozása valami hosszú táv­ra is kiható „ideológiai krízist” jelent a kormány- koalícióban. ÜLÁNBÁTOR Fock Jenőnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottsága tagjának, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnöké­nek, aki hivatalos, baráti látogatáson van Mongóliá­ban, átnyújtották a Mon­gol Népköztársaság legma­gasabb kitüntetését — a Szuhebator Érdemrendet. A magas kitüntetéssel elismerték Fock Jenő nagy érdemeit a mongol és a magyar nép testvéri barát­ságának és együttműködé­sének erősítésében, vala­mint a béke és a szocia­lizmus erőinek megszilár­dításában. Az érdemrend átnyújtá- sa alkalmából rendezett ün­nepségen részt vett Jum- zsagijn Cedenbal, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának el­ső titkára, a miniszterta­nács elnöke is. (TASZSZ) Páncéloscsata Ouang Ifiért SAIGON-PHNOM PENH A saigoni kormánykato­naság Quang Tri tarto­mány visszahódítására in­dított ellenoffenzívája a múlt hét szerda óta pén­teken ütközött a népierők leghevesebb ellenállásába. A Reuter saigoni törzstisz­teket idézve arról tudósí­tott, hogy az „ellenség” a tartomány székhelyétől délre háromórás heves harckocsi csatával kény­szerítette megállásra a Andreotti benntatkizott saigoni tengerészgyalogoso­kat és ejtőernyősöket. A VDK elleni újabb lé­gitámadásuk — saigóni amerikai bejelentés szerint — Dong Hói kikötőváros környékére összpontosult. Húsz bevetésben mintegy ötszáz tonna bombát szór­tak le a demokratikus Vietnam területére. A kambodzsai hadszíntér­ről a khmer hazafiak tá­madó akcióinak felélénkü­léséről érkeztek jelentések. Offenzívájuk egyik fő cél­pontja a Phnom Penh fő­várostól mindössze 75 ki­lométerre délre levő Ang- tassom városka volt. Az ostromgyűrűvel körülzárt város katonai célpontjaira többszáz tüzérségi lövedé­kük csapódott be. A vá­ros felmentésére indult kormánykatonaság pa­rancsnoka, Kong Chhat ‘dandártábornok a harcok­ban életét vesztette. (Reu­ter, UPI, AP) Rahman sejk találkozik Bhultéval KARACHI (MTI) Zulfikar Ali Bhutto pa­kisztáni köztársasági elnök és Mudzsibur Rahman sejk, a Bengáli Népi Köztársa­ság miniszterelnöke várha­tóan röviddel a pakisztáni nemzetgyűlés július 10-én kezdődő, s mintegy öt na­pig tartó rendkívüli ülés­szaka után fog találkozni — közölte pénteken a Bhut­to elnökhöz közel álló Mor­ning News karachi napi­lap. A lap még azt is tudni véli,. hogy a pakisztáni ál­lamfő a Simlában aláírt indiai—pakisztáni megálla­podás parlamenti jóváha­gyása után „külföldre fog utazni, hogy találkozzék Rahman sejkkel”. Karachiban hírek kerin­genek arról, hogy e talál­kozót július 25-e körül Djakartában, Indonézia fő­városában fogják megtar­tani. Emlékeztetnek arra, hogy Adam Malik indonéz külügyminiszter már több alkalotnmal felajánlotta jó­szolgálatait Islamabad és Dacca első kapcsolatfelvé­telének elősegítésére. Az új francia kormány PÁRIZS (MTI) Az Elysée-palotában csü­törtök este ismertették az újonnan kinevezett Mess- mer-kormány tagjainak névsorát. A több mint há­romórás tárgyalás eredmé­nyeként megalakult kor­mány létszáma valamivel kisebb, mint a megelőző Chaban-Delmas-kormányé, a kulcspozíciók azonban nem változtak. A húsztagú kormány mel­lé tíz államtitkárt nevez­tek ki. Miniszterelnök — Pierre Messmer, hadügyi állam­miniszter — Michel Debré (nem változott), szociális ügyek államminisztere — Edgar Faure (új), igazság­ügy-miniszter — René Ple­ven (nem változott), kül­ügyminiszter — Maurice Schumann (nem változott), belügyminiszter — Ray­mond Marcellin (nem vál­tozott), gazdasági és pénz­ügyminiszter — Valery Giscard d’Estaing (nem változott). Párizsi értesülések szerint Pompidou köztársasági el­nök a közeli napokban nyil­vánosan fogja megindokol­ni a francia kormány ve­zetésében végbement vál­toztatások okait. (MTI) I A Fukuda-frakciő nem vesz részt a kormányban Csois Ess-Saf meghívta Tagakét TOKIO (MTI) Július 7-én Tanaka Ka- kuei miniszterelnök vezeté­sével megalakult az új ja­pán kormány. Az új kor­mányban Ohira Maszajosi lett a külügyminiszter, Fu- kuda Hadzsime a belügy­miniszter és Maszuhara Keikicsi a nemzetvédelmi hivatal vezérigazgatója, hadügyminiszter. Hirohito japán császár pénteken fogadta a Tana- ka-kormányt, s ezzel az új kormány hivatalba lépett. Minthogy a Liberális De­mokrata Párt Fukuda ve­zette frakciója két tagjának nem engedte meg, hogy el­fogadja a miniszteri meg­bízatást, Tanaka átmeneti­leg magának tartotta fenn a posta- és távközlésügyi, valamint a gazdaságterve­zési tárcát. • Csou En-laj kínai minisz­terelnök tudtára adta Ta­naka új japán miniszterel­nöknek: Peking kész a két ország kapcsolatainak nor­malizálását célzó kormány­szintű tárgyalásokra, amennyiben az új japán kormány napirendre tűzi a kapcsolatrendezés kérdését —, jelenti pénteki számá­nak első oldalán a befolyá­sos tokiói Aszahi Simbun. Csou En-laj azt is tudtára adta Tanakának, hogy szí­vesen látja őt Pekingben megfelelő időpontban. A japán lap szerint Csou En-laj egy meg nem neve­zett tekintélyes japán poli­tikus közvetítésével adta Tanaka tudtára tárgyalási készségét. Hatvanegy gépelt oldalt tett ki az a rendkívül so­kat ígérő, ám mégis keve­set mondó kormányprog­ram, amelyet Giulio And­reotti olasz miniszterelnök a törvényhozás két háza elé terjesztett. Meglehető­sen fagyos, úgy is mond­hatnánk: kö'zönyös fogad­tatásra talált a szónok. Ez a közönyösség abban is megnyilvánult, hogy a par­lament széksoraiból sokan hiányoztak. Csak a sajtó­nak fenntartott páholyok­ban jelentek meg úgyszól­ván teljes létszámban a Rómában akkreditált tudó­sítók, továbbá a meghívot­tak és érdeklődők töltötték be a karzatot. Andreotti, úgy tűnik, számot vetett Itália jelen­legi politikai és gazdasági helyzetével. Olyan nehéz, szinte keresztülvihetetlen programot állított a 23 ta­gú kabinet elé, amilyenre nem volt példa a közel­múltban. Mindenekelőtt a gazdasági helyzet fellendí­tésére, a beruházások nö­velésére hívta fel a figyel­met. Ez annál is inkább sarkallatos pontja ma Olaszország gazdaságpoliti­kájának, miután a tőkeki­áramlás immáron dollár- milliárdokban mérhető és sem a nagy állami vállala­tok, sem pedig a kis- és középüzemek nem igyekez­nek új beruházásokkal fel­frissíteni az ország gazda­sági vérkeringését. Andre­ottiszólt ezzel összefüggés­ben az ország déli részé­ről és Sziciliáról: ezeknek a területeknek a fokozot­tabb támogatása — úgy­mond — az elkövetkező évek legfontosabb teendői közé tartozik. Csak felületesen érintet­te az új, centrista kormány elnöke azokat a gondokat, amelyek a baloldal szem­benállásából erednek. Mi­lyen gondokról van itt szó? Elsősorban arról, hogy a májusi választásokon több mint 10 millió szavazatot elért Olasz Kommunista Párt és Szocialista Párt hevesen elleneztek minden jobboldali fordulatot. Elle­nükre hívták létre a »há­rom plusz egyes felállást**! a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták és a li­berálisok koalícióját, amely kívülről élvezi a republi­kánusok támogatását. Jel­lemző, hogy mind a szená­tusban, mind a parlament­ben az olasz kormányok történetében egyedülállóan törpe többséggel rendelke­zik csupán Andreotti kabi­netje. Erre1 mutatott rá szerdán parlamenti felszó­lalásában Enrico Bérlin- guer, az Olasz Kommunis­ta Pórt főtitkára és — más megfogalmazásban ugyan, de — hasonlóképpen elíté­lően nyilatkozott a centris­ta kormányról a szocialis­ták nevében felszólaló Ber- toldi. Nem hatott meglepetés­ként, hogy az olasz jobb­oldal csendes örömmel, megelégedéssel vette tudo­másul az új kabinet meg­alakulását. Az újfasiszta MSI sajtóorgánumaiban például ali g leplezett egyet­értés olvasható ki az új kormányprogrammal. Rendkívül fontos kérdé­seket érintettek a parla­menti vitában felszólalók Itália külpolitikájára vo­natkozóan. Maga Andreotti is — igaz, kissé bátorta­lanul — az európai bizton­sági konferencia megtartá­sa mellett foglalt állást, aa ellenzéki szónokok azonban sokkal nyomatékosabban mutattak rá a teendőkre. A szenátus csak a jövő héten kezdi meg a vitát Andreotti kormányprog­ramja fölött. Bár valószí­nű, hogy néhány szavazat- többséggel a keresztényde­mokrata politikus kabinet­je az első akadályt siker­rel veszi, senki nem vonja kétségbe Rómában, hogy a már most kirajzolódó „for­ró ősz” négy és fél millió olasz dolgozó kollektív szerződésének megújítása, a szakszervezetek szinte egy­öntetű fellépése a bérek emeléséért és a munkakö­rülmények megjavításáért, valamint a gazdasági pan­gás rendkívül nehéz fel­adatok elé állítja Itália 34. kormányát. Elutazott Rogers amerikai küiyminiszter Kimeri felrút fa a szerződéseket KAIRÓ Egyiptom változatlanul furcsának találja, hogy a Jemeni Arab Köztársaság és Szudán normalizálta, il­letve normalizálja kapcso­latait az Egyesült Álla­mokkal. A bírálatok éle elsősorban Szudánt érinti, amely nem csupán Egyip­tom szomszédja, hanem — legalábbis elvileg — politi­kai szövetségese a mind­kettőjük által aláírt tripoli charta szerint. A kairói sajtó különösnek találja a módot („egy magát hala­dónak nevező ország nem engedhet a pénz csábításá­nak” — a „szudáni elnök május 25-én maga jelen­tette ki, hogy nem veszi fel ismét a kapcsolatokat Amerikával), az eszközt (az Egyesült Államok a dél-szudáni menekültek re­habilitálására eddig 14 millió dollárt adott, s most újabb 4,45 milliót szándé­kozik adni) és az időpon­tot („az Egyesült Államok a Biztonsági Tanácsban is­mét az arabok ellen lépett fel"), tehát a kapcsolatfel­vétel egész keretét» William P. Rogers ameri­kai külügyminiszter pénte­ken a Hősök terén megko­szorúzta a magyar Hősök emlékművét. A koszorúzásról az ame­rikai delegáció a Külügy­minisztériumba ment, ahol Rogers külügyminisztert Péter János külügyminisz­ter fogadta dolgozószobá­jában és négyszemközti be­szélgetésen megvitatták a nemzetközi helyzet számos kérdését, valamint a két országot érintő kérdéseket. A délelőtt folyamán Ká­dár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára a Központi Bizott­ság székházában fogadta W. P. Rogerst. A tárgyalá­sok során érintették a nem­zetközi béke és biztonság legfontosabb kérdéseit. Ezt követően Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke az Országházban fogadta Ro­gerst. aki mind Kádár Já­nosnak. mind Losonczi Pál­nak átadta Nixon elnök személyes üzenetét. Majd Vályi Péter, a Miniszterta­nács elnökhelyettese foly­tatott tárgyalást az ameri­kai ■ külügyminiszterrel a kétoldalú gazdasági kapcso­latokról és több nemzetkö­zi gazdasági kérdésről. A látogatásokon részt vett Pé­ter János külügyminiszter és dr. Szabó Károly, ha­zánk washingtoni nagykö­vete, valamint Alfred Pu­hán amerikai nagykövet. A két külügyminiszter magyar—amerikai konzuli egyezményt írt alá a Kül­ügyminisztérium Dísz téri vendégházában. Az aláírás után a két külügyminiszter rövid beszédben méltatta az egyezmények jelentőségét. Ezt követően dr. Rosta Endre, a Kulturális Kap­csolatok Intézetének elnö­ke: Thomas P. Ownen, az amerikai nemzeti tudomá­nyos alap igazgatóhelyette­se tudományos együttmű­ködési egyezményt írt alá a két külügyminiszter je­lenlétében. Az amerikai külügymi­niszter, felesége és kísére­te délután elutazott Buda­pestről Jugoszláviába. Bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter és felesége, valamint a Kül­ügyminisztérium több ve­zető munkatársa.

Next

/
Thumbnails
Contents