Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-07 / 158. szám
lm. Július 7, péntek S. oldal Dunavecsei aratás Manapság rendkívül forgalmas a Duna mentén vezető 51-es számú útvonal. A személy- és, tehergépkocsikon kívül napról napra egyre több, terménnyel megrakott jármű közlekedik rajta. A kalocsai járás északi fekvésű településeikről szállítják az új gabonát a solti átvevőhelyre. Hosszú évek után most először történik meg, hogy a búzát szállító járművek között nincsenek ott a dunavecsei Üj Élet Tsz vontatói. A terményt ugyanis a saját brigádjuk által felépített tárolóba szállítják és nem a húsz kilométerre levő solti gyűjtőhelyre. Sass János megtáros, aki az Üj Élet Tsz pártvezetőségének tagja, így magyarázza a változás előnyeit: — Termelőszövetkezetünk tagságának régi kívánsága teljesült ezzel az építkezéssel. Van 32 vagonos magtárunk és két, egyenként száz, száz vagon termény elhelyezésére alkalmas tárolónk. Ezentúl nem natúrgabonát, hanem tisztított búzát értékesítünk, mert annak magasabb az ára. A kirostált ocsút pedig, elfogyasztják a növendékmarhák. A terményre tárolási szerződést kötöttünk a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal. Tavaszig itt raktározzuk a búzát, amelyért a vételáron felül külön díjat fizet az átvevő, s olyan időpontban szállítjuk el, amikor szövetkezetünk gépjárművezetői nincsenek úgy igénybe véve, mint most. Németh János szövetkezeti párttitkár, aki eddig csendesen hallgatta Sass János fejtegetéseit, tovább fűzte a gondolatsort. — Másfél évtizede még több száz család aratott, cséoelt azon a másfél ezer holdon, amelyen szövetkezetünk a gabonát, a vetőmagborsót és az olajos magvakat termeszti. Akkor minden család maga gondoskodott a termény betakarításáról, tárolásáról, vagy szállításáról. Napjainkban az Űj Élet Tsz harminc tagjára és segítőire, a gépekre hárul ez a feladat. Igaz, hogy kombájnokkal, s nemrég vásárolt szállítóeszközökkel dolgoznak, de munkájuk korántsem lett kevesebb. Hiszen a termés mennyisége az 1950-es évek átlagának a kétszerese. A szántóföldről a gyűjtőhelyre való közvetlen szállítás még pár évvel ezelőtt is munkaszervezési gondot okozott. Amíg a vontatók, más szállítójárművek Dunavecsétől Soltig és vissza megtették a kétszer húsz kilométeres utat, az arató-cséplőgépek megtelt gabonatartályaikkal gyakran két óra hosz- szat is tétlenül álltak. Itt, a Duna mentén elég gyakori az átfutó eső, ami félnapokra megakasztja a legnagyobb dologidőben a munkát. Minden percet alaposan ki kell használnunk. Most a szántóföld, a terménytisztító és tárolóhely között rövid a távolság. A szállítójárművek meghatározott ütemben, fennakadás nélkül követhetik a kombájnokat, s nyomukban már dolgozhatnak a tarlóhántást, műtrágyázást és nyári szántást végző traktoristák. Ha az időjárás nem fordul esősre, augusztus közepére minden nyári terményünk biztonságban lesz. Telt kalászokat ringat a nagy folyam felől áramló szél a dunavecsei határban. A májusban, júniusban lehullott csapadék aranyat ért. A búza kiheverte a kora tavaszi aszály ártalmait és húsz mázsán felüli terméssel kecsegtet, ami az Üj Élet* Tsz szikfoltos, gyengébb minőségű talaján nem mindennapi eredmény. A vörösre festett betakarítógépek, mint hajók a vízen, úgy úsznak a sárgából, világosbarna színbe hajló, érett búzatengerben. A távolból egészen az országúiig hallatszik a motor zümmögése, a kalászterelő ütemes kelepelése. Kancsór Sándor és Nagy- polányi István, az Űj Élet Termelőszövetkezet két, tapasztalt gépvezetője, társaival együtt június vége óta arat. K. A. Paprikaexport A közkedvelt kalocsai fűszerpaprikából az év első hat hónapjában a tervezettnél 25 vagonnal többet, összesen 160 vagonnal exportáltak. A Kalocsai Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat termékeit — az őrleményeket és az ételek színezéséhez használt Paprikolt — főként a nyugati tőkés országok, az NSZK, Anglia, Svájc, Hollandja és Belgium vásárolják, de az idén szállítottak már belőle a tengeren túli és az ázsiai államokba is. Ülésezett a megyei NEB Tegnap délelőtt Kecskeméten, a városi tanács székházában ülést tartott a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Elsőként a bejelentések és panaszok intézésének vizsgálatáról készített összefoglaló jelentést tárgyalták meg. A téma előadója dr. Nagy László, a vizsgálat vezetője volt. Részt vett e napirendi pont -megbeszélésében és felszólalt a vitában többek között dr. Király István, a megyei tanács vb szervezési és jogi osztályának vezetője is. A következő napirendi témaként Darvas Lásziónénak, a megyei NEB főrevizorának előterjesztésében a bócsai Petőfi Termelő- szövetkezetnél közérdekű bejelentés alapján végzett célvizsgálatról készült jelentést tárgyalta meg a bizottság. (E vizsgálat anyagát lapunkban már ismertettük.) Az ülés további részében dr. Millasin Teréz, a megyei NEB elnöke ismertette a bizottsággal a NEB 1972. év II. felére szóló munkaterv-javaslatát, majd beszámolt a két ülés között végzett munkáról. A megyei népi ellenőrzési bizottság ülése az elnök bejelentéseivel ért véget. Jő parti, vagy jó szakma?! Országos rektori értekezlet Ilku Pál tájékoztatója Á közlekedés gerince továbbra is a vasút A közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásának tapasztalatairól, a közlekedés fejlesztésének időszerű kérdéseiről tájékoztatta a sajtó képviselőit dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter csütörtökön a Parlamentben. Dr. Csanádi György bevezetőjében hangsúlyozta: a koncepció végrehajtásának első egyharmadnyi szakasza elteltével megállapítható, hogy az elveket helyesen alakították ki, s a terveket a program szerint valósítják meg. Eddig 633 kilométer hosszúságú kisforgalmú vasútvonalat és 140—150 vasútállomást szüntettek meg. Kezdetben sokan kifogásolták ezt az intézkedést, most azonban a végrehajtás gyorsítását sürgetik. A miniszter elmondotta, hogy a szerelvények 80 százalékát jelenleg villamos-, illetve Diesel-mozdonyok továbbítják. A keleti és a nyugati határ közötti fő vasútvonal villamosításával elkészültek, s a tervidőszak végére északi—déli irányban is befejezik a nagy munkát. A tájékoztatás szerint a közúti közlekedés Ugyancsak a koncepció előírásainak megfelelően, a gondok ellenére is eredményesen fejlődik. A közlekedésirányítás egyik legnehezebb kérdése a közúti közlekedés, amelynek problémáit — főleg a fővárosiét — gyarapítja a személygépkocsi-állomány növekedése is. Az ezzel kapcsolatos kérdésekre válaszolva a miniszter elmondta, hogy a személyautó-állomány alakulását nem kívánják korlátozni, nagyobb gondot fordítanak viszont a tömegközlekedés fejlesztésére, mindenben annak adnak előnyt. A koncepció részletesen foglalkozik a közúti járművek üzemben- tartásának, forgalmának feltételeivel is, de ezeket csak a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek figyelembevételével tudják megteremteni. (MTI) Hazánk 62 felsőoktatási intézményének rektorai és főigazgatói, valamint pájt- titkárai országos tanácskozásra gyűltek össze csütörtökön a Kertészeti Egyetemen. Az intézmények vezetőit Ilku Pál művelődés- ügyi miniszter tájékoztatta a közoktatás, illetve a felsőoktatás időszerű kérdéseiről. A felsőoktatás feladatait elemezve egyebek között hangsúlyozta: az alapozó képzést tovább kell erősíteni, növelni kell a viszonylag időtállóbb alapvető ismeretek arányát. Tudomásul kell venni, hogy a permanens tanulás időszakában élünk, s az ismeretek szüntelen kiegészítésére kell képessé tenni a fiatal szakembereket. A hallgatókat önálló munkára kell nevelni; gondolkodó-, feladat és probléma megoldó képességét fejleszteni, a gyakorlati igényei iránt fogékonnyá tenni, öntevékenységre szorítani. — Mindez nem megy a jelenlegi programok, vizsga- és a szigorlati anyagok jelentős csökkentése nélkül — hangsúlyozta a miniszter. — A hallgatók ésszerűtlen túlterhelése itt ugyanolyan káros és elfogadhatatlan, mint a közoktatásban, de veszélyesebb. A megoldáshoz nem elég a felületi, a tüneti kezelés. Egyetemeink és főiskoláink csak akkor tudnak igazán eleget tenni a követelményeknek, ha mélyreható vizsgálatok alapján hatékony intézkedéseket tesznek a tananyag és az intézmények belső struktúrájának megváltoztatására, s ezzel együtt a tananyagnak és általában a hallgatók túlterhelésének a csökkentésére. (MTI) SZÁZ MUNKASNÖBÖL ma mindössze tizenhat szakképzett, a többiek segéd- vagy betanított munkát végeznek. És ez az adat nemcsak anyáinkra érvényes, sajnos, a mai fiatalok körében is évről évre újratermelődnek a szakma nélküliek. A nők aránya jelenleg az ipari képzettséget adó szakmunkáspályákon alig változik, az ipari tanulók között mindössze 26 százalék leányt találunk. Az iskolákból évente kikerülő 150 ezer nyolcadik általánost végzett tanuló fele viszont lány. Az aggodalom a nők szakképzettségének egyhelyben állása miatt még jogosabb, ha meggondoljuk, hogy a szakmával rendelkezők nagy része például a kereskedelemben dolgozik: belkereskedelmünk szakmunkásainak 85 százaléka nő. Mindezek talán indokolják a SZOT nőbizottságának azt a célkitűzését, hogy minden erővel növelni kívánják a szakképzett nők számát. Ügy ítélik meg a szakszervezeti mozgalomban dolgozók is, hogy a női egyenjogúság kiteljesedésének alapfeltétele a nők nagyobb arányú szakképzettségének megvalósítása. Néhány vállalatnál erőfeszítéseket tesznek a nők szakmásítására. Az élelmiszer-, a konzerv-, a tej-, az édesipar, valamint a textilipar területén a betanított munkásnők, szakmunkássá képzésében sok jó kezdeményezést találni. Mégis, az a jellemző, hogy kevéssé igényes tanfolyamokon, szakmai képesítést nem adó „magasabb típusú” betanított munkára készítik fel csupán a nőket. A szak- szervezeti bizottságok alig szorgalmazzák az üzemekben az asszonyok szakmunkássá képzését. AZ ŰJ munkásbér- nomenklatúra 1973. január 1-vel érvényre jut, érdekük tehát a nőknek is, hogy segéd- és betanított munkásból szakmunkássá lépjenek elő. Az üzemekben most kibontakozó nyolcvan órás tanfolyamokon az általános iskolák 7—8. osztályának anyagából vizsgát tehetnek azok. akik tanulmányaikat egykor félbehagyták, s ezzel egyben megteremthetik szakmunkásvizsgájuk alapját. A SZOT illetékesei megállapították azt is. hogy a nők sem tesznek meg mindent egyenjogúságukért, sok esetben ölhetett kézzel várják előbbrejutásu- kat. A Péti Nitrogénműveknél például vegyipari szakmunkástanfolyamot szerveztek, s a gyár mérnökei, technikusai korrepetálták a betanított munkásnőket. A tanfolvamot 35-en kezdték meg, de mindössze húszán végezték el. A tizenöt lemorzsolódott, a tanulást félbehagyó nő mindegyike gyermektelen asz- szony, illetve fiatal leány. A munkaidő-kedvezmény- nyel tartott tanfolyamokat a szakszervezetek ugyanis csak a gyermekes anyák esetében támogatják és ez nagyon helyes. A SZÜLŐI HÁZRA IS szeretnének hatni a szak- szervezetek. Sajnos, még nem minden esetben sugallják azt az édesapák és édesanyák, hogy lányuk jövőjét nem a jó parti biztosítja elsősorban, hanem a jó szakma. A Munkaügyi Minisztérium például a műszerészpályák helyeit 80 százalékban lányok számára tartja fenn, jelentkezésük mégis csak 15 százalékot ér el. Nagy akadálya a lányok szakmunkássá válásának a kollégiumi helyhiány is. Az ipari tanulóknak mindössze 14.6 százalékát tudják kollégiumba juttatni, ezen belül a lányoknak csak 7,7 százalékát. A többiek a bejárás, illetve az albérletben lakás között választhatnak. Mindezek alapján indokolt, a SZOT nőbizottságának programja a szakma nélküli nők számának csökkentése, s a fiatalok szakmunkássá válásának segítése. K. É. Megoldja a munkaerőgondokat Negyvenöt Haltes dohánykombájn Dohánytermesztési bemutatót rendezett csütörtökön a jásziványi Szabadság Tsz-ben a jászberényi dohánybeváltó üzem. A környék gazdaságainak szakemberei munka közben tekintették meg a Kanadából importált Baltes típusú univerzális dohánykombájnt. A gép a palántázástól a törésig minden munkaműveletet elvégez. A tapasztalatok szerint a kombájn 8 órás műszakban 5—6 hold terület megmunkálását. illetve betakarítását látja el. A termelő gazdaságok szakemberei megállapították, hogy a dohánykombájnok alkalmazása megoldhatja a munkaerőgondokat. A Baltes kombájnból negyvenöt érkezett hazánkba. Felfedeztem én is a spanyolviaszt. Azt nevezetesen, hogy nemcsak a rossz hír jár szárnyon, de a rossz módszer is gyorsan terjed, nagyon gyorsan. Elmondom felfedezésem lényegét. Egy időben volt a könnyűipar állami szektora és a jótulajdonságai. És természetesen voltak a becsületes, tisztességes magánkisiparosok. Az előbbi kommersz-árut dobott a piacra, gyakran vitatható minőségben, de tűrhető áron. A kivitel sem volt tetszetős, a talpa is sokszor lemál- lott, a parlamentben is gyakran interpelláltak cipő ügyben, de legalább olcsó volt. A kisipar, a maszek, ó az egészen más, ott mindent megtalált az ember, ami szem-szájnak ingere. És milyen szolidan tálalva a kirakatban a csodálatos cipők, blúzköltemények, s mellettük diszkréten elhelyezve az icipici cédulákon az árak 600 forint, 1000 forint... A kézi munkát, a tudást, az ízlést, a kivitelt fizette meg a kedves vevő. És persze a patinás utcák hírnevét, hangulatát. — Igen, a Váci utcában, szívem ... Egy időben azon ábrándoztam, mi lenne, ha a két szektor találkozna. Esetleg frigyre lépne. És mindketten hoznák eredendő értékeiket a házasságba. És — hogy a cipőnél maradjak — mondjuk 300 forintba kerülne a maszek hozzáértése, ízlése szerint készült, de az állami boltokban is megvehető férficipő. Tetszetős forma, megbízható minőség, zsebhez szabott árak. Botor álom, ma már tudom. Azért valami történt az idők folyamán. Ha a frigy nem is hivatalos, azért a vadházasság hallgatólagosan létrejött. Itt lián például a ' lakkcipő hétszázért. Bármelyik cipőüzletben, áruházban könnyűszerrel kapható. Természetesen sem hidegben sem melegben nem ajánlatos viselni, kevésbé az esőben. Reped a lakk. Szóval a minőség maradt, az ára viszont már kisipari nívón mozog. A kisiparosok is tanultak valamit a cipőgyáraktól. Mindenekelőtt rontották a minőséget. Egy életen át nem lóghatnak ki ők sem a sorból, ki szereti a strébereket, és ki vállalja a tisztességtelen versenyt a gyárakkal? Az árurontás, mondják ők, afféle nyugati dolog, a túl jó, túl erős minőségű cipő eltarthat akár évekig is. Viselőik megunják. Tartom a levált talpú cipőmet a maszek mester orra alá. Készségesen mosolyogva szidja a gyárat. „Micsoda talp, micsoda ragasztó. Nézze uram ezt a vonalat és ezt a viaszt” — és szakítja, harapja, dühösebb, mint én. Megbocsátom a szitkokat, hiszen tudom, a házastársak idővel hasonlítanak egymásra, föl veszik egymás szokásait. (sulia) Különös házasság
