Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
8. oldal 1972. július 6, csütörtök Chaban-Delmas lemondott PÁRIZS Szerdán lemondott Chaban-Delmas francia miniszterelnök — jelentették be hivatalosan Párizsban. Utódjává Pierre Messmert nevezték ki. Messmer de Gaulle tábornok elnöksége idején hosszabb ideig a fegyveres erők miniszteri tisztségét töltötte be. Waldheim Varsóban VARSÓ Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a lengyel kormány meghívására szerdán háromnapos hivatalos látogatásra Varsóba érkezett. Kíséretében van Bohdan Lewandowski, a világszervezet főtitkárhelyettese is. A vendégek fogadására a repülőtéren megjelent Stefan Olszowski külügyminiszter. Waldheim eszmecserét folytat a lengyel politikai élet vezetőivel időszerű nemzetközi kérdésekről, Lengyelország és a világ- szervezet kapcsolatáról, s az ENSZ legközelebbi közgyűléséről. (MTI) Elutazott Heinz Kühn Elutazott hazánkból Heinz Kühn, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi tanácsának elnöke, Észak- Rajna-Westfália tartomány miniszterelnöke. A vendégek Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének meghívására látogattak Magyarországra. Itteni tartózkodása alatt Heinz Kühnt fogadta Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese és Péter János külügyminiszter. A nyugatnémet politikus és kísérete megismerkedett Budapest és az ország .több nevezetességével. (MTI) Konyev marsall könyve MOSZKVA (MTI) Érdekes újdonsága van a szovjet könyvpiacnak^ A közelmúltban megjelent Ivan Konyev marsall „Egy frontparancsnok feljegyzései” című könyve. A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja szerdai számában méltatja Konyev könyvét. A recenziót Alekszej Zsadov és Alek- szandr Rogyimcev tábornok készítette, akik maguk is tevékeny részesei voltak az eseményeknek. A két szovjet tábornok megállapítja, hogy a mű „eleven képet fest a háborúról, mintha csak ismét átélnénk azokat a zord időket, amelyeket nem lehet elfelejteni”. Ez a könyv — állapítja meg ismertetésében a két szovjet tábornok — nem csupán az ádáz ütközetekről szóló visszaemlékezés. Mindenekelőtt azoknak a szovjet katonáknak állít emléket, akik nehéz és kitartó harcok során szétverték az ellenséget. ___ K ádár János fogadta Qidriclt Svestkát Befejeződtek a két párt képviselőinek tárgyalásai Oldrich Svestka, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára és Ludovit Pezlár, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására július 3-tól 5-ig baráti, tapasztalat- csere jellegű látogatást tett hazánkban. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta Oldrich Sv estkát, a csehszlovák pártküldöttség vezetőjét. A csehszlovák testvérpárt képviselői megbeszélést folytattak Aczél Györggyel, a Politikai Bizottság tagjával, a KB titkárával, Benke Valériával, a Politikai Bizottság tagjával, a Társadalmi Szemle főszerkesztőjével, dr. Lakos Sándorral, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatójával, dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettessel és dr. Marczali Lászlóval, a Kiadói Főigazgatóság főigazgatójával. A szívélyes, baráti megbeszéléseken a két párt képviselői tájékoztatták egymást a szocializmus építésének tapasztalatairól és széles körű véleménycserét folytattak az MSZMP és a CSKP ideológiai és kulturális tevékenységéről, az agitációs és propagandamunka néhány előtérben álló feladatáról, valamint az együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről. (MTI) Fock Jenő Mongóliában (Folytatás az 1. oldalról) A különböző állategészségügyi szérumok, vakcinák, antibiotikumok szon- ginói gyártásának megkezdésére nagy szükség van a 23 milliós állománnyal rendelkező mongol állattenyésztésnek. A szerelők — elsősorban Gombos Károly főmérnök, az építkezés vezetője, megígérték, hogy 1973 júliusára, a mongol nép nagy nemzeti ünnepére, befejezik a munkát. — A biokombinát termelésének megindulása valóban népgazdasági érdekünk — mondta J. Cedenbal. — Az itt dolgozóknak sokat kell tanulniuk a magyar szakemberektől, s ez az üzem a legjobb példa a mongol—magyar barátságra, együttműködésünk eredményességére, a szélesedő | szocialista-gazdasági integ- i ráció hatékonyságára. Fock Jenő és J. Ceden- ] bal távozlakor felborult a szigorú protokoll: a biokombinát két magas rangú vendégét szoros gyűrűbe fogták a mongol—magyar barátságot éltető, zászlókkal, virágokkal integető dolgozók. Miniszterelnökünk és kísérete délután az ulánbá- tori pagodamauzóleumot tekintette meg. Fock Jenőt szállásán délután felkereste a mongol béke és baráti társaságok szövetségének, valamint a Mongol—Magyar Baráti Társaság elnökségének küldöttsége. A két nép barátságának tevékeny ápolói egy mongol tájat ábrázoló hagyományos stílusú festményt nyújtottak át Fock Jenőnek, aki csak jelképesen adhatta át ajándékát, hiszen még úton van Ulánbátorba az a több száz'kötetes könyvtár, amelyet a társaságnak szántak. E látogatást követően Fock Jenő szálláshelyén átnyújtotta J. Cedenbal- nak, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje gyémántokkal ékesített első fokozatát. A Mongol Népi Forradalmi Párt első titkárát, a kormány elnökét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tüntette ki az országaink közötti kapcsolatok fejlesztésében, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősítése terén szerzett különleges érdemei elismeréséül. Fock Jenő és felesége este a magyar küldöttség szálláshelyén vacsorát adott Jumzsagijn Cedenbal és felesége tiszteletére. (MTI) Hosszáiejáratú szovjet—ffSZK-egyezmény a kereskedelmi és gazdasági együttműkcdssről Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter szerdán elutazott Bonnba, ahol a szovjet kormány megbízásából aláírta a szovjet—nyugatnémet kereskedelmi és gazdasági együttműködés hosszúlejáratú egyezményét. Az egyezmény kimondja, hogy a felek erőfeszítéseket tesznek az illetékes szervezetek és cégek közötti gazdasági együttműködés bővítésére. Az együttműködés a többi között kiterjed ipari berendezések gyártására, üzemek bővítésére, továbbá szabadalmak, licencek és műszaki dokumentációk cseréjére. Az 1971. évi szovjet— nyugatnémet áruforgalom 666 millió rubel értéket tett ki és 100 millió rube- ] les nagyságrendben növe- I kedett az 1970-es évhez' | képest. Tíz centi tengeralattjáró SALT és gazdaság Tanaka Kakuei lett a miniszterelnök TOKIÖ Július 5-én tartották meg a tokiói Hibija-park kongresszusi termében Japán j kormányzó pártjának, a Liberális Demokrata Pártnak 27. rendkívüli országos konvencióját. A konvención a párt 476 parlamenti képviselője és pre- fektúráinak küldötte 282 szavazattal Tanaka Kakuei külkereskedelmi és iparügyi minisztert választotta meg a párt új elnökévé. Ezzel ő lett Szato utóda a miniszterelnöki székben is. Tanaka Kakuei ötven-1 négy éves. Politikai karri- ] erjét azzal alapozta meg,! hogy egy jól jövedelmező tervező és építőipari vállalkozás tulajdonosaként kétmillió jent ajándékozott a Liberális Demokrata Párt elődjének, a második világháború után alakult úgynevezett haladó pártnak. Huszonkilenc éves korában már képviselő volt. 1957-ben posta- és távközlésügyi miniszter lett Kisi Nobuszuke kormányában 1962 és 1964 között pénzügyminiszter volt Ikeda Havato kormányában, s ebben a minőségében a japán gazdaság felfuttatásának egyik szószólója. Szato hatalomra jutása után az LDP főtitkárává választották, s ezt a tisztséget öt egymást követő választási periódusban megtartotta. Szato miniszterelnök egy évvel ezelőtt nevezte ki külkereskedelmi és iparügyi miniszterré. Tanaka jó kapcsolatot épített ki mind a japán üzleti körökkel, mind az amerikaiakkal. Hatalomra jutásával nem várható léhyeges változás a japán politikában. Így akarta «egbektatni leniéi egy amerikai mammutvállalat és a CIA Egy időben rendszeresen közöltek bizonyos típusú rajzokat az újságok. A rajz egyik oldalán egy tank vagy egy repülőgép ábrája látszott, a másik oldalán azok a lakóházak, iskolák, kórházak, amelyeket ezek árából építeni lehetett volna. Manapság ritkábbak ezek az ábrák. Talán azért, mert az illusztrálásnak nagyobb nehézségei vannak. Mert húsz évvel ezelőtt egy-két iskolával, tucat lakóházzal egyensúlyt lehetett teremteni a rajz másik oldalán levő pusztító eszközzel. De napjainkban mi mindent kellene arra a papírra fölsorakoztatni! Katona Éva riportkönyvében így válaszol a kérdésre: Mennyi egymillió forint? — „Tíz centi príma tengeralattjáró'’ És a világtengereken nagyon sok centi tengeralattjáró cirkál. A katonai adatok titkosak. Hogy pontosan menynyi pénz folyik el a világban fegyverekre, ezt a különböző valódi és álcázott költségvetési rubrikák alapján nem lehet megállapítani. Vannak azonban bizonyos támpontok. Nixon elnök beiktatása után az amerikai kongresszus felülvizsgálta a Johnson elnök által hátrahagyott csődtömeget, így a hadikiadásokat is. Az U. S. News and World Report annak idején nyilvánosságra hozta a revízió néhány részletét. Az úgynevezett Sentinel rakétaelhárító rendszer fejlesztésére 5,8 milliárd dollár — vagyis több mint tíz százalékkal nagyobb ösz- szeg, mint a teljes magyar költségvetés — folyt el két és fél esztendő alatt. Harckocsikra, a C—5A lökhaj- tásos szállítógépre, a rakéták „felfrissítésére’, az FB | —111-es stratégiai bombá- j zókra és az F—14-es ten- j gerészeti repülőgép kiíej- I lesztésére 33,1 milliárd dol- I lárt fordítottak — egy esz- i téndő alatt. Emellett az j összeg mellett eltörpül az űrkutatás rendelkezésére I bocsátott 3,8 milliárd. Az 1970-es költségvetés | beterjesztésekor Proxmire í szenátor tette föl azt a kér- ! dést, amely tulajdonképpen | napjaink fő problémája. 1 „Van-e értelme annak, hogy 1,5 millióid dollárt költsünk új repülögép- anyahajókra, amikor a szövetségi kormány ennél kevesebbet fordít közoktatásra?” Ez az 1969-es esztendő bizonyos fordulatot jelentett Amerikában is, meg a fegyverkezési versenyben is. A kongrésszus, amely addig minden hadiberuházást, programot, j szinte ellenvetés nélkül el- ■ fogadott, példátlanul heves Az amerikai sajtó újabb leleplező anyagokat közöl, amelyek fényt derítenek az amerikai International Telephone and Telegraph Corporation (ITT) és a központi hírszerző ügynökség (CIA) titkos tevékenységére. i A New York Times jelentése szerint 1971. október 1-én William Mártiin. az ITT alelnöke. aki az Egyesült Államok kormányával fenntartott kapcsolatokért felel a Fehér Házba úgynevezett „akciótervet” küldött, amelynek célja Salvador Allende elnök megbuktatása az „elkövetkező hat hónap során”. „Az ITT-terv széles körű gazdasági háború indítását tervezte Chüe ellet). Ezt a Fe; hér Ház különleges csoportja hajtotta volna végre a központi hírszerző ügynökség közreműködésével. A módszere: aknamunka a chilei fegyveres erőkben, konzultáció külföldi kormányokkal az Allénde kormányára gyakorlandó nyomást illetően és diplomáciai szabotázs megszervezése” — írja a New York Times, támadást intézett a Senti nel — majd utóda, a Safeguard — rakéta-elhárító rendszer ellen. Olyan költséges és olyan értelmetlen volt ez a program, hogy már nem lehetett a korábbi frázisokkal — „meg kell őrizni az elrettentő erői”, „az Egyesült Államok nem engedheti meg. hogy átadja a világon az első helyet” — elaltatni a képviselők éberségét. A Szovjetunió ebben az esztendőben lényegében utolérte — a glo- | bális rakéták számában — az Egyesült Államokat és a fegyverzet minden terű; létén stabilizálódni kezdett az egyensúly. Elsőízben harigzott el Amerikában (a költségvetési vita során) az az érv, hogy minden új típusú hadiberuházás a fegyverkezési verseny fokózá- j sához vezet, dé nem te- j remt új állapotot — leg- j feljebb magasabb (és veszélyesebb) szinten jön létre új egyensúly. A Szovjetunió — súlyosan, megterhelve ezzel népgazdaságát — természetesen arra kényszerült, hogy minden amerikai fejlesztési lépésre saját hadseregének erősítésével válaszoljon. Így végtelen spirál jött létre, a korábbi — a hideg- I háború éveit bevezető — I versenyfutás helyett, ami- ! kor is az Egyesült Álla- I mok még reménykedett: megőrzi, sőt, fokozza a háború után meglevő előnyét. Ez a helyzet alapozta meg Helsinkiben és Bécs- j ben felváltva folyt SALT- I tárgyalásokat. Amikor I megkezdődött az eszmecse- j re á stratégiai fegyver- i rendszerek korlátozásáról, a | világ minden részéről gyűl- ! lek össze újságírók a kon- ! ferenciák színhelyén — de j hiába. Szinte alig volt még I eszmecsere, amelyről ilyen kevés részlet szivárgott J volna ki. Tárgyszerű és szi- ! gorúan titkps tárgyalások | voltak — ezt mutatja az j eredmény. A rakétaelhárí- í tó rendszerekről szóló egyezmény pontosan megszabja: mindkét ország" két- két rendszert építhet, darabonként 100—100 elhárító rakétával a főváros és : interkontinentális rakéj fák kilövőhelye körül. A [ támadórakéták számát egy j öt évre szóló ideiglenes megállapodás korlátozza. Mit jelent ez a megállapodás a költségvetés szempontjából? Mansfield amerikai szenátor — a most folyó kihallgatások során (amikor is a szenátus bizottságai megkérdezik a vezető politikusok véleményét az egyezményről) — saját' számításaival indcL kolta helyeslő állásfoglalását. Eszerint: az egyezmény előtt mind a két nagyhatalom ezernégyszáz rakétából álló elhárítórendszert tervezett. Az, hogy nem kell, csak 200 rakétát létrehozni, 45 milliárd dollár megtakarítást jelent. Ez az összeg a Német Szövetségi Köztársaság évi költségvetésénél is nagyobb. A felszabaduló pénzt —• mondani sem kell — megfelelően lehet hasznosítani. Ez azonban még egyáltalán nem biztos. Ugyancsak a szenátusi meghallgatások során Laird hadügyminiszter — a SALT-ért „cserébe” új hadi programok jóváhagyását kérte. Tengeralattjárókat, atomhajtású anyahajókat, repülőgépről kilőhető rakétákat, helikopterhordozó rombolókat kért — hogy (ismét a régi formula szerint) megmaradhasson az ..elrettentő kapacitás'’. Ez bizony nem sok jóval biztató állásfoglalás. Hiszen egy ilyen program jóváhagyása esetén — a SALT-egyezmény ellenére — csak folytatódna a milliárdokat fölemésztő, egyre emelkedő fegyverkezési spirál
