Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám

8. oldal 1972. július 6, csütörtök Chaban-Delmas lemondott PÁRIZS Szerdán lemondott Cha­ban-Delmas francia minisz­terelnök — jelentették be hivatalosan Párizsban. Utódjává Pierre Mess­mert nevezték ki. Messmer de Gaulle tábornok elnök­sége idején hosszabb ideig a fegyveres erők miniszteri tisztségét töltötte be. Waldheim Varsóban VARSÓ Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a lengyel kor­mány meghívására szerdán háromnapos hivatalos láto­gatásra Varsóba érkezett. Kíséretében van Bohdan Lewandowski, a világszer­vezet főtitkárhelyettese is. A vendégek fogadására a repülőtéren megjelent Ste­fan Olszowski külügymi­niszter. Waldheim eszmecserét folytat a lengyel politikai élet vezetőivel időszerű nemzetközi kérdésekről, Lengyelország és a világ- szervezet kapcsolatáról, s az ENSZ legközelebbi köz­gyűléséről. (MTI) Elutazott Heinz Kühn Elutazott hazánkból Heinz Kühn, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi ta­nácsának elnöke, Észak- Rajna-Westfália tartomány miniszterelnöke. A vendé­gek Apró Antalnak, az or­szággyűlés elnökének meg­hívására látogattak Ma­gyarországra. Itteni tartóz­kodása alatt Heinz Kühnt fogadta Vályi Péter, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese és Péter János külügy­miniszter. A nyugatnémet politikus és kísérete meg­ismerkedett Budapest és az ország .több nevezetességé­vel. (MTI) Konyev marsall könyve MOSZKVA (MTI) Érdekes újdonsága van a szovjet könyvpiacnak^ A közelmúltban megjelent Ivan Konyev marsall „Egy frontparancsnok feljegyzé­sei” című könyve. A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja szer­dai számában méltatja Ko­nyev könyvét. A recenziót Alekszej Zsadov és Alek- szandr Rogyimcev tábornok készítette, akik maguk is tevékeny részesei voltak az eseményeknek. A két szov­jet tábornok megállapítja, hogy a mű „eleven képet fest a háborúról, mintha csak ismét átélnénk azokat a zord időket, amelyeket nem lehet elfelejteni”. Ez a könyv — állapítja meg ismertetésében a két szovjet tábornok — nem csupán az ádáz ütközetek­ről szóló visszaemlékezés. Mindenekelőtt azoknak a szovjet katonáknak állít emléket, akik nehéz és ki­tartó harcok során szét­verték az ellenséget. ___ K ádár János fogadta Qidriclt Svestkát Befejeződtek a két párt képviselőinek tárgyalásai Oldrich Svestka, Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának titkára és Ludovit Pezlár, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására július 3-tól 5-ig baráti, tapasztalat- csere jellegű látogatást tett hazánkban. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára fogadta Oldrich Sv estkát, a csehszlovák pártküldöttség vezetőjét. A csehszlovák testvérpárt képviselői megbeszélést folytattak Aczél Györggyel, a Politikai Bizottság tag­jával, a KB titkárával, Benke Valériával, a Poli­tikai Bizottság tagjával, a Társadalmi Szemle főszer­kesztőjével, dr. Lakos Sán­dorral, az MSZMP KB Társadalomtudományi In­tézetének igazgatójával, dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettessel és dr. Marczali Lászlóval, a Ki­adói Főigazgatóság főigaz­gatójával. A szívélyes, baráti meg­beszéléseken a két párt képviselői tájékoztatták egymást a szocializmus épí­tésének tapasztalatairól és széles körű véleménycse­rét folytattak az MSZMP és a CSKP ideológiai és kulturális tevékenységéről, az agitációs és propagan­damunka néhány előtérben álló feladatáról, valamint az együttműködés tovább­fejlesztésének lehetőségei­ről. (MTI) Fock Jenő Mongóliában (Folytatás az 1. oldalról) A különböző állategész­ségügyi szérumok, vakci­nák, antibiotikumok szon- ginói gyártásának megkez­désére nagy szükség van a 23 milliós állománnyal ren­delkező mongol állatte­nyésztésnek. A szerelők — elsősorban Gombos Károly főmérnök, az építkezés ve­zetője, megígérték, hogy 1973 júliusára, a mongol nép nagy nemzeti ünnepé­re, befejezik a munkát. — A biokombinát terme­lésének megindulása való­ban népgazdasági érdekünk — mondta J. Cedenbal. — Az itt dolgozóknak sokat kell tanulniuk a magyar szakemberektől, s ez az üzem a legjobb példa a mongol—magyar barátság­ra, együttműködésünk ered­ményességére, a szélesedő | szocialista-gazdasági integ- i ráció hatékonyságára. Fock Jenő és J. Ceden- ] bal távozlakor felborult a szigorú protokoll: a bio­kombinát két magas rangú vendégét szoros gyűrűbe fogták a mongol—magyar barátságot éltető, zászlók­kal, virágokkal integető dolgozók. Miniszterelnökünk és kí­sérete délután az ulánbá- tori pagodamauzóleumot tekintette meg. Fock Jenőt szállásán dél­után felkereste a mongol béke és baráti társaságok szövetségének, valamint a Mongol—Magyar Baráti Társaság elnökségének kül­döttsége. A két nép barátságának tevékeny ápolói egy mon­gol tájat ábrázoló hagyo­mányos stílusú festményt nyújtottak át Fock Jenő­nek, aki csak jelképesen adhatta át ajándékát, hi­szen még úton van Ulán­bátorba az a több száz'kö­tetes könyvtár, amelyet a társaságnak szántak. E látogatást követően Fock Jenő szálláshelyén átnyújtotta J. Cedenbal- nak, a Magyar Népköztár­saság Zászlórendje gyé­mántokkal ékesített első fokozatát. A Mongol Népi Forradalmi Párt első titká­rát, a kormány elnökét a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa tüntette ki az országaink közötti kapcso­latok fejlesztésében, vala­mint a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lom egységének erősítése terén szerzett különleges érdemei elismeréséül. Fock Jenő és felesége es­te a magyar küldöttség szálláshelyén vacsorát adott Jumzsagijn Cedenbal és felesége tiszteletére. (MTI) Hosszáiejáratú szovjet—ffSZK-egyezmény a kereskedelmi és gazdasági együttműkcdssről Nyikolaj Patolicsev szov­jet külkereskedelmi mi­niszter szerdán elutazott Bonnba, ahol a szovjet kormány megbízásából alá­írta a szovjet—nyugatné­met kereskedelmi és gaz­dasági együttműködés hosszúlejáratú egyezmé­nyét. Az egyezmény kimondja, hogy a felek erőfeszítése­ket tesznek az illetékes szervezetek és cégek közöt­ti gazdasági együttműkö­dés bővítésére. Az együtt­működés a többi között ki­terjed ipari berendezések gyártására, üzemek bővíté­sére, továbbá szabadalmak, licencek és műszaki doku­mentációk cseréjére. Az 1971. évi szovjet— nyugatnémet áruforgalom 666 millió rubel értéket tett ki és 100 millió rube- ] les nagyságrendben növe- I kedett az 1970-es évhez' | képest. Tíz centi tengeralattjáró SALT és gazdaság Tanaka Kakuei lett a miniszterelnök TOKIÖ Július 5-én tartották meg a tokiói Hibija-park kong­resszusi termében Japán j kormányzó pártjának, a Liberális Demokrata Párt­nak 27. rendkívüli orszá­gos konvencióját. A kon­vención a párt 476 parla­menti képviselője és pre- fektúráinak küldötte 282 szavazattal Tanaka Kakuei külkereskedelmi és ipar­ügyi minisztert választotta meg a párt új elnökévé. Ezzel ő lett Szato utóda a miniszterelnöki székben is. Tanaka Kakuei ötven-1 négy éves. Politikai karri- ] erjét azzal alapozta meg,! hogy egy jól jövedelmező tervező és építőipari vál­lalkozás tulajdonosaként kétmillió jent ajándékozott a Liberális Demokrata Párt elődjének, a második vi­lágháború után alakult úgynevezett haladó párt­nak. Huszonkilenc éves ko­rában már képviselő volt. 1957-ben posta- és távköz­lésügyi miniszter lett Kisi Nobuszuke kormányában 1962 és 1964 között pénz­ügyminiszter volt Ikeda Havato kormányában, s eb­ben a minőségében a ja­pán gazdaság felfuttatásá­nak egyik szószólója. Sza­to hatalomra jutása után az LDP főtitkárává válasz­tották, s ezt a tisztséget öt egymást követő választási periódusban megtartotta. Szato miniszterelnök egy évvel ezelőtt nevezte ki külkereskedelmi és ipar­ügyi miniszterré. Tanaka jó kapcsolatot épített ki mind a japán üzleti körökkel, mind az amerikaiakkal. Hatalomra jutásával nem várható léhyeges változás a japán politikában. Így akarta «egbektatni leniéi egy amerikai mammutvállalat és a CIA Egy időben rendszeresen közöltek bizonyos típusú rajzokat az újságok. A rajz egyik oldalán egy tank vagy egy repülőgép ábrája látszott, a másik oldalán azok a lakóházak, iskolák, kórházak, amelyeket ezek árából építeni lehetett vol­na. Manapság ritkábbak ezek az ábrák. Talán azért, mert az illusztrálásnak na­gyobb nehézségei vannak. Mert húsz évvel ezelőtt egy-két iskolával, tucat la­kóházzal egyensúlyt lehe­tett teremteni a rajz másik oldalán levő pusztító esz­közzel. De napjainkban mi mindent kellene arra a pa­pírra fölsorakoztatni! Ka­tona Éva riportkönyvében így válaszol a kérdésre: Mennyi egymillió forint? — „Tíz centi príma tenger­alattjáró'’ És a világtenge­reken nagyon sok centi tengeralattjáró cirkál. A katonai adatok titko­sak. Hogy pontosan meny­nyi pénz folyik el a világ­ban fegyverekre, ezt a kü­lönböző valódi és álcázott költségvetési rubrikák alapján nem lehet megál­lapítani. Vannak azonban bizonyos támpontok. Nixon elnök beiktatása után az amerikai kongresszus felül­vizsgálta a Johnson elnök által hátrahagyott csődtö­meget, így a hadikiadáso­kat is. Az U. S. News and World Report annak ide­jén nyilvánosságra hozta a revízió néhány részletét. Az úgynevezett Sentinel rakétaelhárító rendszer fej­lesztésére 5,8 milliárd dol­lár — vagyis több mint tíz százalékkal nagyobb ösz- szeg, mint a teljes magyar költségvetés — folyt el két és fél esztendő alatt. Harc­kocsikra, a C—5A lökhaj- tásos szállítógépre, a raké­ták „felfrissítésére’, az FB | —111-es stratégiai bombá- j zókra és az F—14-es ten- j gerészeti repülőgép kiíej- I lesztésére 33,1 milliárd dol- I lárt fordítottak — egy esz- i téndő alatt. Emellett az j összeg mellett eltörpül az űrkutatás rendelkezésére I bocsátott 3,8 milliárd. Az 1970-es költségvetés | beterjesztésekor Proxmire í szenátor tette föl azt a kér- ! dést, amely tulajdonképpen | napjaink fő problémája. 1 „Van-e értelme annak, hogy 1,5 millióid dollárt költsünk új repülögép- anyahajókra, amikor a szö­vetségi kormány ennél ke­vesebbet fordít közoktatás­ra?” Ez az 1969-es eszten­dő bizonyos fordulatot je­lentett Amerikában is, meg a fegyverkezési ver­senyben is. A kongrésszus, amely addig minden hadi­beruházást, programot, j szinte ellenvetés nélkül el- ■ fogadott, példátlanul heves Az amerikai sajtó újabb leleplező anyagokat közöl, amelyek fényt derítenek az amerikai International Te­lephone and Telegraph Corporation (ITT) és a köz­ponti hírszerző ügynökség (CIA) titkos tevékenységé­re. i A New York Times je­lentése szerint 1971. októ­ber 1-én William Mártiin. az ITT alelnöke. aki az Egyesült Államok kormá­nyával fenntartott kapcso­latokért felel a Fehér Ház­ba úgynevezett „akcióter­vet” küldött, amelynek cél­ja Salvador Allende elnök megbuktatása az „elkövet­kező hat hónap során”. „Az ITT-terv széles körű gazda­sági háború indítását ter­vezte Chüe ellet). Ezt a Fe; hér Ház különleges csoport­ja hajtotta volna végre a központi hírszerző ügynök­ség közreműködésével. A módszere: aknamunka a chilei fegyveres erőkben, konzultáció külföldi kormá­nyokkal az Allénde kormá­nyára gyakorlandó nyomást illetően és diplomáciai sza­botázs megszervezése” — írja a New York Times, támadást intézett a Senti nel — majd utóda, a Safe­guard — rakéta-elhárító rendszer ellen. Olyan költ­séges és olyan értelmetlen volt ez a program, hogy már nem lehetett a koráb­bi frázisokkal — „meg kell őrizni az elrettentő erői”, „az Egyesült Államok nem engedheti meg. hogy átad­ja a világon az első helyet” — elaltatni a képviselők éberségét. A Szovjetunió ebben az esztendőben lé­nyegében utolérte — a glo- | bális rakéták számában — az Egyesült Államokat és a fegyverzet minden terű; létén stabilizálódni kezdett az egyensúly. Elsőízben harigzott el Amerikában (a költségvetési vita során) az az érv, hogy minden új tí­pusú hadiberuházás a fegy­verkezési verseny fokózá- j sához vezet, dé nem te- j remt új állapotot — leg- j feljebb magasabb (és ve­szélyesebb) szinten jön lét­re új egyensúly. A Szovjetunió — súlyo­san, megterhelve ezzel nép­gazdaságát — természete­sen arra kényszerült, hogy minden amerikai fejleszté­si lépésre saját hadseregé­nek erősítésével válaszol­jon. Így végtelen spirál jött létre, a korábbi — a hideg- I háború éveit bevezető — I versenyfutás helyett, ami- ! kor is az Egyesült Álla- I mok még reménykedett: megőrzi, sőt, fokozza a há­ború után meglevő előnyét. Ez a helyzet alapozta meg Helsinkiben és Bécs- j ben felváltva folyt SALT- I tárgyalásokat. Amikor I megkezdődött az eszmecse- j re á stratégiai fegyver- i rendszerek korlátozásáról, a | világ minden részéről gyűl- ! lek össze újságírók a kon- ! ferenciák színhelyén — de j hiába. Szinte alig volt még I eszmecsere, amelyről ilyen kevés részlet szivárgott J volna ki. Tárgyszerű és szi- ! gorúan titkps tárgyalások | voltak — ezt mutatja az j eredmény. A rakétaelhárí- í tó rendszerekről szóló egyezmény pontosan meg­szabja: mindkét ország" két- két rendszert építhet, da­rabonként 100—100 elhárí­tó rakétával a főváros és : interkontinentális raké­j fák kilövőhelye körül. A [ támadórakéták számát egy j öt évre szóló ideiglenes megállapodás korlátozza. Mit jelent ez a megálla­podás a költségvetés szem­pontjából? Mansfield ame­rikai szenátor — a most folyó kihallgatások során (amikor is a szenátus bi­zottságai megkérdezik a vezető politikusok vélemé­nyét az egyezményről) — saját' számításaival indcL kolta helyeslő állásfoglalá­sát. Eszerint: az egyezmény előtt mind a két nagyhata­lom ezernégyszáz rakétá­ból álló elhárítórendszert tervezett. Az, hogy nem kell, csak 200 rakétát lét­rehozni, 45 milliárd dollár megtakarítást jelent. Ez az összeg a Német Szövetségi Köztársaság évi költségve­tésénél is nagyobb. A felszabaduló pénzt —• mondani sem kell — meg­felelően lehet hasznosítani. Ez azonban még egyáltalán nem biztos. Ugyancsak a szenátusi meghallgatások során Laird hadügyminisz­ter — a SALT-ért „cseré­be” új hadi programok jó­váhagyását kérte. Tenger­alattjárókat, atomhajtású anyahajókat, repülőgépről kilőhető rakétákat, heli­kopterhordozó rombolókat kért — hogy (ismét a régi formula szerint) megma­radhasson az ..elrettentő kapacitás'’. Ez bizony nem sok jóval biztató állásfog­lalás. Hiszen egy ilyen program jóváhagyása ese­tén — a SALT-egyezmény ellenére — csak folytatód­na a milliárdokat föl­emésztő, egyre emelkedő fegyverkezési spirál

Next

/
Thumbnails
Contents