Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám
Gemenc, a világhírű szarvasbirodalom Rangját, különös varázsát Gemencnek manapság az adja, hogy mindmáig érintetlen az emberi civilizációtól. Maga az őstenyészet ez a vidék, világ-, sőt hazai viszonylatban is egyre ritkuló növény- és állatfajaival, s ezzel együtt féltve őrzött rezervátumként jelzi, milyen is lehetett a mostaninál sokkal tágasabban értelmezett Du- na-mellék évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt. Egykor a gém lehetett az áthatolhatatlan nádasok, cserjések, a mocsaras, dagonyázó vizek uralkodó madárfaja. Innen ered a táj elnevezése is; a szóban- forgó erdőrész előbb Gémes, maid Gémenc névre hallgatott, s innen már csak az ékezet elhagyása vezetett el a jól ismert név megszületéséig. De a névvel jelölt táj mérete is jelentős változásokon ment ót, előbb csak egy vadászházat. s közvetlen környékét illették vele, majd kiterjedt a Tolna—Fájsz vonalától délre az országhatárig a folyam mindkét partján elterülő erdőségre, Többé-kevésbé az elnevezésnek ez a kiterjedése ment át a köztudatba. te három megyére — Baranyára, Bács-Kiskunra és Tolnára — terjed ki. Ebből 18 és fél ezer hektár — tehát az összes erdőségnek több mint a fele — található Bács-Kiskunban. Ez a körülmény, továbbá az, hogy megyénk közigazgatási területe helyenként több mint tízkilométeres mélységben nyúlik át a Dunántúlra, jogossá teszi a megállapítást: Gemenc nem kis részben Bács-Kis- kun sokszínű, változatos tájait gazdagítja. Semmi okunk arra, hogy az országnak ezt a páratlan természeti kincsét ne ismerjük el egy kicsit a magunkénak is. Ehhez azonban előbb meg kell ismernünk. A fáj lakói" II Értékes, nagy fatömeget adó erdőségek terebélyesednek az árterületen. A legmélyebb fekvésű, vizes, tocsogós talajokat a füzek uralják. A középmély fekvésű részek a gyorsan nöSzarvasetető — a nagy telek idejéből. rította. Védelme ezért is vált oly fontossá. Az ártéri erdőségekben manapság mintegy kétezer szarvas él. Az 1956-os jeges árvíz lyán, a kanalasgémen, a kócsagfajokon kívül néhány lakott fészke van a 80—100 helyen működő takármányszórókkal és etetőkkel. Mindezeken túl az erdősítés és az erdőnevelés kívánalmait is összhangba kell hozni az állomány zavartalan fejlődésével. Egyrészt az ellőhelyek közelében fakitermelést végezni —í enyhén szólva — nem tanácsos. Másrészt az agancskoronát növesztő vad nélkülözhetetlen tápláléka a fiatal fák kérge és rügye. Az ellentétes tendenciák közös nevezőre hozásához nélkülözhetetlen a szaktudással felvértezett józan előrelátás. A tavalyi Vadászati Világkiállítás nagyban hozzájárult a gemenci agancsok hírnevének elterjedéséhez. A hatalmas agancsgyűjtemény hosszú évek rendszeres gyűjtőmunkájának eredménye. Az el- hullajtott agancsokat ugyanis rendre összeszedik. Sok-sok gyönyörű példány akad ezek között. Például az 1969-ben összegyűjtöttek között 393 éri el a nemzetközi pontozás szerinti érmes szintet. Maga a vadászat jövedelmező „üzemága” a gazArtéri erdőrészlet. pusztításait az állomány kiheverte. Sőt. az idő tájt egy érdekes kirajzás is történt: egy kisebb szarvascsapat, átúszva a háborgó folyamot, a Sükösd—Császártöltés és a Csávoly— Jánoshalma közötti útvonalak által határolt fiatal erdőségekben telepedett meg, s számottevő szaporodásnak indult. Igaz, hogy ez a vidék vízben szegény, előnye viszont, hogy szúnyogártalom nem éri az állományt Lám, hajdani „őslakóit” a Duna—Tisza köze ily módon fogadja vissza. Kisebb jelentőségű ugyan, de a táj faunájához szervesen hozzátartozik az őz- és a vaddisznóállomány. Elmondások szerint valamikor hárommázsás, óriási agyarú kanok tenyésztek az ártéri mocsárvilágban. Minthogy ez erdőség kerítéssel van elválasztva a mezőgazdasági hasznosítású földektől, a vaddisznócsaládok háborítatlanul barangolnak a sűrűben, s gyakran nappal is láthatók. Ritka, kiveszőiéiben levő madárfajok népesítik be a vidéket. A feketegóA felszabadulás előtt a kalocsai érsekség és a köz- alapítvány tulajdonában volt a Duna jobb és bal parti része, míg az országhatár menti rész főhercegi birtok volt. Nagy változás 1951-ben állt be. a Tolna megyei részeken létrejött a Gemenci Vadgazdaság —a területet a vadgazdálkodási feladatok ellátására rezervátummá nyilvánították —, míg az egész területet erdészetiig . a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság hasznosította, Baja székhellyel. A két vállalat egyesítésére 1968-ban került sor, az erdő- és a vadgazdálkodás komplex fejlesztése végett. A székhely továbbra is Baján maradt. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság létezése egyebek között azt is jelenti, hogy a fogalom által jelölt vidék az utóbbi néhány évben tovább terjed. Hovatovább gemenci tájegységről beszélhetünk. A gazdaság 36 236 hektáros erdóterülevő nvárasok igazi hazája. De itt találhatók az úgynevezett szlavonjölgyesek és a kőrisesek. A vadak részére leginkább a fehérnyár nyújt táplálékot és védelmet, noha a farostlemez-gyártásnak is fontos alapanyaga. A gazdaság élőfakészlete 4,4 millió köbméter, s ez több, mint megyénk többi területének összfatömege. Legértékesebb a feketedió fája, de inkább csak a magasabb fekvésű területeken tenyészik. Az itteni galagonyás cserjések, sarj- sűrűségek — főleg árvizek idején — kitűnő búvóhelyet nyújtanak a vadaknak. A táj legszebb éke, ami Gemenc hírnevét távoli országokban is megalapozta, a gímszarvas. Amikor még a Duna szabályozatlan, gátak nélküli mederben folydogált, ez a nemes vad a tocsogós, buja növényzetű vidékek beláthatatlan földjein talált otthonra. A múlt századi folyamszabá- lyozús életterét összezsugo« Táplálékot kereső vadkar A lenes! fácántelep. rétisasnak, a kerecsensólyomnak, s holló is fészkel a területen. Vadak és vadászok A víz itt az éltető elem, de — árvizek idején — a legnagyobb ellenség is. Nagy árhullámok idején a víz tönkreteszi a vadászati berendezéseket. járhatatlanná válnak az erdei utak, eliszaposodnak a vadtakar- mány-földek. A vadmentő dombok ilyenkor az életet jelentik. Ám a nyugalmasabb évadokban is megvan itt az embernek a jótékony beavatkozó szerepe. A tervszerűen telepített vadlege- lőkkel, az ősztől tavaszig daságriak. Természetesen a kilövések sorrendisége az állomány minőségi színvonalának folytonos emelkedését célozza. Szó sincs tehát arról, hogy az idelátogató vadászok csak úgy „vaktában” ejtik el a vadat. A gazdaság vadászai kitűnően ismerik a vad tartózkodási helyét, mozgását, s ennek figyelembevételével szervezik a vadászatokat. Évente kilövésre kerül 470 szarvas. 450 vaddisznó, 200 őz. 6800 fácán és 600 nyúl. A nagyvadat főleg a nyugatnémet és az osztrák Vadászok kedvelik, ritkább esetben franciák is érkeznek. Az olaszok inkább apróvadra vadásznak. A határmenti Karapan- csa és a Baranya megyei Béda a téli vaddisznóvadászatot igazi hazája. Az it-
