Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-29 / 177. szám

1972. július 29, szombat S. oldal A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének programjáról Sallai és Fürst (Folytatás az 1. oldalról.) . háztáji szarvasmarha-állo­mány takarmányellátását. | Arra van szükség, hogy j fokozzák az ágazat részére a szakember- és szakmun- j kásképzést és javítsák a munkakörülményeket. Fo­kozni kell a szarvasmarha- j tenyésztésben dolgozók társadalmi megbecsülését, a szocialista brigádmozga­lomban való széles körű bekapcsolódásukat. Gondoskodni kell az ér­tékesítési biztonság továb­bi növeléséről, különösen a háztáji és kisegítő gazda­ságok által felkínált tej, szopós- és növendékálla­tok szervezett felvásárlá­sáról és új tejfeldolgozó kapacitások létesítéséről. A kapacitásbővítés során fo­kozottabb mértékben indo­kolt fejleszteni a mezőgaz­dasági nagyüzemek, álta­lános fogyasztási és érté­kesítő szövetkezetek tejter­melő (felvásárló) és fel­dolgozó létesítményeit. A mezőgazdasági termelés, il­letőleg a fogyasztói igény növekedésének megfelelő­en kell növelni az elosztó és kiskereskedelmi hálóza­tot és annak technikai, hi­giéniai felszereltségét. A termelés bővítéséhez közvetlenül szükséges esz­közállomány fejlesztésénél a takarékos megoldásokat kell előnyben részesíteni. Az elkövetkező években elsősorban a meglevő férő­helyek kihasználása, kor­szerűsítése, illetőleg bőví­tése a cél. Gondoskodni kell arról, hogy az új sza­kosított telepek — a tej- I termelő tehenészeknél ma­gas hozamszinten és ehhez igazodó technikai színvo- nalori; a hústermelő tele­peken pedig egyszerűbb, olcsó megoldásra ösztönző módon — a takarmányter­meléstől a feldolgozásig komplexen valósuljanak m°g és arról, hogy rövid időn belül megfelelő ki­használási fokkal üzemel­jenek. A nagy hozamú tej­termelő tehenészeteknél a gazdaságos iparszerű ter- j melési módszerek elter-1 jesztését, a csak hústerme­lést szolgáló fejlesztések­nél pedig a nagy munka­termelékenységet biztosító, kis eszközigényű megoldá­sokat kell szorgalmazni. Az egyébként kedvezőt­len adottságú, de szarvas- marhatartásra megfelelő természeti, szakember- és munkaerő-feltételekkel rendelkező nagyüzemek szarvasmarha-állományá­nak fejlesztését differen­ciált módon is elő kell se­gíteni. 3 A program megva­lósítása céljából a nagy­üzemek, a háztáij és kise­gítő gazdaságok anyagi ér­dekeltségét oly módon kell befolyásolni, hogy az első­sorban az országos tehén- állomány és a termelés nö­velését segítse elő. A megfelelő anyagi ér­dekeltség megteremtése céljából biztosítani kell, hogy a megfelelő termelé­si színvonal eléréséből adó­dó hatékonyság mellett az ágazat átlagos jövedelme eszközarányosán 8, illető­leg önköltségarányosan 15 százalékos szintre növe­kedjék. Ennek érdekében a kormány 1973. január 1. napjától a tej felvásárlási árát literenként 1,30 forint­tal, a vágómarha átlagos felvásárlási árát pedig ki­logrammonként 5.70 forint­tal felemeli. A nagyüzemi tehenészetek részére a bor­jak után darabonként 3000 forint árbevételi jellegű tá­mogatást kell nyújtani. A tej irányú szakosodás elő­segítése érdekében a nagy­üzemi gazdaságok — meg­felelő feltételek esetén egyedi engedélyezés alap­ján — a borjúszaporulat után fizetett támogatás he­lyett árutejliterenként 1,10 forint támogatást vehetnek igénybe. A háztáji és kisegítő gazdaságok részére kivéve azokat, amelyek az üszők tenyésztésbe állításához 8000 forintos kedvezmény­ben részesültek — (1045/1970. (X. 17.) korm. számú határozat IV. feje­zetének a/2. pontja) — egyéves tartás igazolása esetén 1973. január 1-től darabonként és évenként 1500 forint támogatást kell folyósítani. Tehénutánpót­lásukhoz az Országos Ta­karékpénztár 25 000 forin­tig terjedhető hitelt nyújt­hat. Javítani kell a tehénál­lományukat (termelésüket) fejlesztő nagyüzemek esz­közellátottságát. A tehén- állomány növeléséhez da­rabonként 20 000 forint for­góeszköz-kiegészítést kell juttatni. Az eddiginél ked­vezőbben kell megállapíta­ni a szarvasmarhatartás, valamint a takarmányter­melés fejlesztését szolgáló hitelek lejárati feltételeit. A tenyésztői munka ja­vítása céljából meg kell szüntetni a tenyésztési szolgáltatások ingyenes jellegét, de ugyanakkor nö­velni és minőségilek javí­tani kell az állattenyészté­si szolgáltatásokat. A kormány felhívja a mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztert, va­lamint a végrehajtásban érdekelt minisztériumok és országos hatáskörű szer­vek vezetőit, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztési programjának végrehajtását tekintsék ki­emelt feladatuknak: felké­ri az illetékes párt-, taná­csi és társadalmi szerve­ket, hogy segítsék elő a program célkitűzéseinek megvalósítását. 5 A határozat a ki­hirdetés napján lép ha­tályba. (MTI) A szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javításival együtt járó egyéb intézkedések A szarvasmarha-tenyész­tés jövedelmezőségét javító intézkedések nemcsak a szarvasmarha-tenyésztési ágazat, hanem a mezőgaz­dasági üzemek, a háztáji és kisegítő gazdaságok üzemi szintű jövedelmét is je­lentősen növelik. Az intéz­kedések miatti jövedelem- emelkedés meghaladná a IV. ötéves tervben elő­irányzott mértéket, ezért az ágazati jövedelmet javí­tó intézkedések nagy ré­szét a mezőgazdaságon be­lüli átcsoportosítással kel­lett ellentételezni. Az ellentételezésnél a Minisztertanács figyelembe vette az eddig már elhatá­rozott, túlnyomórészt már végre is hajtott, a mező- gazdasági jövedelmeket csökkentő intézkedések ki­hatását. Így az építő- és műanyagok, színesfémek, mezőgazdasági gépalkat­részek áremelkedésének, a biztosítási díjak növelésé­nek — korábban egyes mezőgazdasági termékek árának emelésével csak részben kompenzált — ösz- szegét, valamint az SZTK­járulék felemelésének a me­zőgazdasági termelőszövet­kezetek költségeit növelő kihatását. Számításba vette továb­bá a kormány az 1972. ok­tóber 1-én hatályba lépő keverék- és fehérjetakar­mány eladási és az ahhoz kapcsolódó felvásárlási ár­emelések (hízott sertés, ba­romfi) egyenlegét, vala­mint a mesterséges termé­kenyítés és a törzskönyve­zési szolgáltatások ingye­nes jellegének megszünte­tése miatti díjemeléssel, a takarmány tej por árának felemelésével összefüggő üzemi költségnövekedése­ket. A jövedelemegyensúly biztosítása adóintézkedése­ket is szükségessé tett. így — a mezőgazdasági nagyüzemek földadója — a szőlő, gyümölcs- és kert- művelési ágak kivételével — aranykoronánként átla­gosan mintegy 2 Ft-tal, 15 százalékkal növekszik, — a termelőszövetkezetek jöve­delemadója mintegy 27 százalékkal nő, aminek kö­vetkeztében az átlagos adókulcs az 1971. évi 6,8 százalékról 8,6 százalékra emelkedik. A föld- és jövedelemadó növelése differenciáltan érinti az üzemeket. Az ala­csony jövedelmű szövetke­zetek adója kisebb mér­tékben, a magasabb jöve- delműeké nagyobb mérték­ben növekszik. A mezőgazdasági lakos­ság jövedelemadója 1 kh- ra számítva a háztáji gaz­daságokban mintegy 110 Ft-tal, az egyéb földhasz­nálóknál mintegy 140 Ft- tal emelkedik. Intézkedés történik az állami gazdaságok nyere­ségadó színvonalának nö­velésére is. A szarvasmarha-tenyész­tés jövedelmezőségének ja­vítására hozott intézkedé­sek és a felsorolt ellenté­telezések, jövedelemcsök­kentő intézkedések együt­tesen a termelők számára pozitív egyenleggel (üzemi jövedelemnövekedéssel ke­serűinek végrehajtásra. (MTI) A Minisztertanács határozata egyes mezőgazdasági árintézkedésekről A Minisztertanács hatá­rozatot hozott a fehérje- és keveréktakarmányok árá­nak felemeléséről és — ez­zel összefüggésben — egyes vágóállatok felvásárlási árának növeléséről. 1972. október 1-től átlagosan hét százalékkal megdrágulnak a növényi és állati erede­tű fehérje- és keverékta­karmányok. Módosulnak a szemestakarmányok felvá­sárlási és a keveréktakar­mányok értékesítési felté­telei és megszűnik a keve­réktakarmányok, fehérje- koncentrátumok, valamint a takarmánykiegészítők vámkedvezménye is. A fehérjetakarmányok árrendezését az tette szük­ségessé, hogy 1970. január 1. óta — amikor a jelen­legi árakat megállapítot­ták — jelentősen emelked­tek a világpiaci árak, ezek egyre inkább elszakadtak a hazai áraktól és emiatt fokozni kellett a takar­mányforgalmazás állami támogatását. így a mező- gazdasági üzemek dönté­seinél egyre kevésbé érvé­nyesültek a világpiaci ár­arányok és csökkent a ha­zai fehérjetakarmány-ter­melés fokozására való ösz­tönzés is. A keveréktakarmányok árának felemelését az is indokolta, hogy a jelenlegi árak nem fedezték kellő­képpen a feldolgozási költ­ségeket. Az alacsony jöve­delmezőség akadályozta a gyártás fejlesztését, a már meglevő gyártó berendezé­sek kihasználását és feles­leges takarmányszállítások­ra ösztönzött. Az áremelés ellensúlyo­zására növelték a vágóser­tés és a baromfi felvásár­lási árait, miközben a vá­gott sertésnél olyan diffe­renciálást alkalmaztak, amely az értékesítési lehe­tőségeknek megfeleJA ter­melési szerkezet kialakítá­sára serkenti a termelőket. A bel- és a külföldi igé­nyeknek megfelelően a fe­hér hússertés ára kilónként egy forinttal növekedik ak­kor, ha a termelők a na­gyobb húsmennyiséget biz­tosító 90—110 kilós súlyban adják át az állatokat. A hús- és húsjellegű ser­tés árát 0,70 forinttal emelték ugyanebben „a súlykategóriában, míg a nagyobb súlyban átadott fehér hús- és húsjellegű sertések ára 0,20 forinttal, a zsírjellegű sertések ára pedig kilónként 0,50 forint­tal csökkent; ezeket ugyan­is nehezebb értékesíteni. Az alapárakon felül kilón­ként egyforintos minőségi felár illeti meg a termelő­ket akkor, ha az egyöntetű minőségben átadott, leg­alább 20 vágósertés szalon­navastagsága nem haladja meg a 3,5 centit. Ez az in­tézkedés is gyarapítja az értékesítési lehetőségeket. A mennyiségi felár felté­tele és mértéke nem vál­tozott meg. A baromfiféléknél (pe­csenyecsirke, pecsenyeka­csa, liba, pulyka) a válla­latok kilónként 0,70—0,80 forintos áremeléssel ellen­súlyozzák a takarmány­áremelés miatti önköltség­növekedést. Az állattenyésztési ága­zatokat érintő áremelést teljes egészében kiegyenlí­ti majd a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztésére el­határozott sokoldalú intéz­kedés. (MTI) I Q’í I szeptember 12-én felrobbantották a biatorbágyi vasúti hidat. Ezt felhasználva hét nap­pal később gróf Károlyi Gyula kormánya kihirdeti a statáriumot az illegális Kommunista Párt tevé­kenységének megbénításá­ra. A kormány, a vasút- robbantó fasiszta, Matuska Szilveszter beismerő vallo­mása után sem szünteti meg a statáriumot. A bel­ügyminiszter nyíltan elis­meri nem annyira a biator­bágyi eset, mint inkább a kommunisták mozgolódása miatt. 1932. július 15-én letar­tóztatják Sallai Imrét és Fürst Sándort és a Kom­munista Párt 32 más tag­ját. Sallait és Fürstöt rög­tönítélő bíróság elé állít­ják és két hétig szüntele­nül kínozzák. Az ellenfor­radalmi kormány a magyar kommunista mozgalom lik­vidálását tűzte célként ma­ga elé. Ezt azonban nem érik el, mivel Budapesten, Európa és Amerika haladó köreiben tiltakozó kam­pány indul meg. A Károlyi kormány tisz­tában van azzal, hogy a jobboldali szociáldemokra­ta vezetők megakadályoz­zák a dolgozó tömegek egységes fellépését és a készülő kettős gyilkosság elleni tömegsztrájkot. Ép­pen ennek tudatában a munkásosztály megfélemlí­tésére elhatározzák a ma­gyar munkásosztály két ki­magasló személyiségének meggyilkolását. Ma negyven esztendeje, 1932. július 29-én reggel kilenc órakor kezdték meg a bírósági tárgyalást és az ítéletet fél ötkor végre is hajtják. A magyar uralkodó osz­" tálynak még ekkor is az első proletárdiktatú­rától való félelemtől remeg minden porcikája. Károlyi Gyula miniszterelnök a statáriális eljárást éppen azzal próbálja igazolni, hogy „nem akarja a prole­tárdiktatúra megismétlődé­sét”. A proletárdiktatúra 133 napja óta az addig el­telt 12—13 év nem terem­tett olyan körülményeket, amelyek elfeledtették vol­na a földbirtokosokkal és az iparbárókkal 1919 dicső napjait. Ez volt az oka an­nak, hogy Magyarországon még a szó korlátozott, bur- zsoá értelemben sem volt igazi jogrend, bár a kor­mánypárttól a szociálde­mokrata jobboldalig min­denki erről papolt. A Kom­munista Párt 1919 után 25 éven keresztül törvényen kívül állt. Az illegalitás súlyos feltételei között volt kénytelen harcolni, s a párt harcosai vállalták eze­ket a fettételeket, mert a munkásosztályért es a aol- gozo népért vattait fetetos- seg ezt megkövetelte totuk. Magyarországon 1919-et kő­vetően a jogrendet illető­en a helyzet csak annyiöan változott, hogy Pronay és Ostenourg kuMiutmenyese- it felváltották Somoor— Sehwenitzer rendorkopoi és a Töreky féle vészbtrak. altai Imre a magyar kommunista mozga­lom egyik nagy egynemse- ge vott. Elsotzoen a Gali­lei korben találkozott a szocialistákkal. Sokat ta­nult tőlük, mindenekelőtt Szabó Ervintől. A forra­dalmi szocialisták csoport­jának vezető tagja. Lelkes híve a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomnak. 1918 tavaszán letartóztat­ják és az Őszirózsás For­radalom szabadítja ki bör­tönéből. A Kommunista Párt alapító tagja. A pro­letárdiktatúra idején Kor­vin Ottó közvetlen munka­társ. Mint ilyen nem vélet­len, hogy kiérdemelte a burzsoázia és a nagybirto­koskos osztály mérhetetlen gyűlöletét. A proletárdikta­túra bukása után résztvesz a párt újjáépítésében, ahol nagy szükség volt nagysze­rű képességeire. F ürst elvtárs fiatalabb volt Sallainál és csak a proletárdiktatúra bukása után kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Hamar felismerte a jobb­oldali vezérek árulását, il­letve azt, hogy hol a helye az osztályeüenség elleni harcban.' Résztvett a Szo­ciáldemokrata Párton belü­li ellenzék szervezésében, majd 1925-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt (Vágipárt) harcaiban. 1928- tól a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja egyik vezetője. 1919-től 31-ig börtönben van, s azután már csak illegálisan dol­gozhat. Fürst Sándornak kiemelkedő szerepe volt a szakszervezeti ellenzék megszervezésében. A kom­munisták és a baloldali szocialisták ezrei kerültek ki a szakszervezeti ellen­zék soraiból, amely évtize­dekre kihatott a káder­munkára. 1932. július 29-én délután fél ötkor a bitófa vetett véget e két kiváló kommu­nista harcos ragyogó élet­útjának. A magyar nép a felszabadulásért vívott harc áldozatainak emlékoszlo­pára örökre bevéste a két nagyszerű ember, Sallai Imre és Fürst Sándor ne­vét. A közönséges gyilko­sok gaztettét és hős fiai­nak emlékét a magyar nép nem felejti el. (KS) Vita az alapszabályról Üj alapszabályt készíte­ne^ ezekben a hetekben a mezőgazdasági szövetkeze­tek. A jelenleg már ér­vényben levőt 1968-ban al­kották meg. Azóta életbe lépett az egységes szövet­kezeti törvény és számos új jogszabály, amelyek megváltoztatták a korábbi kereteket. A termelőszö­vetkezetek II. országos kongresszusának határoza­ta alapján e változásokat új alapszabályban rögzíte­ni kell. Az alapszabály­készítés eddigi tapasztala­tait vitatta meg pénteken a laiosmizsei Kossuth Szak­szövetkezetben tartott ülé­sén a Homokhátsági Szö­vetkezetek Területi Szövet­ségének elnöksége. Somogyi Béla, a szövetségi jogi bi- zottágának tagja fűzött ki­egészítést az írásos tájé­koztatóhoz, melyet a meg­hívottak és az elnökségi tagok a szövetkezetek te­vékenységi körével, a jö­vedelemelosztással, a szo­ciális és társadalmi jutta­tással összefüggő ' javasla­taikkal egészítettek kf. Er­ről az elnökség részletesen tájékoztatta a 93 szövetke­zetei.

Next

/
Thumbnails
Contents