Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

&. oldal 1972. július 27, csütörtök Erősödik a népi felkelés /VUTUíí? Két Santiago Iskolai tankönyveinkből jól emlékszünk arra, hogy a latin-amerikai kontinen­sen két Santiago nevű vá­ros is található. Az egyik — teljesebb nevén Santia­go de Chile — Chile fő­városa, a másik pedig Kuba második legnagyobb városa. Részben talán vé­letlen, de mégis: szép szimbólumnak beillő tör­ténelmi törvényszerűséget tükröz, hogy 1972. július 26-án mindkét Santiagó- ban népes felvonulásra ke­rült sor. A két menet sokban kü­lönbözött egymástól. A ku­bai városban egyértelmű­en ünnepélyes volt a fel­vonulás, a chilei Santiagó- ban sokkal inkább harci jellege volt. Mégis elmond­hatjuk, hogy a két impo­záns tömegmegmozdulás­ra nem a különbség, ha­nem az alapvető hasonló­ság a jellemző. A kubai Santiagóban an­nak az évfordulóját ünne­pelték, hogy Fidel Castro és elszánt, hős fiatalokból álló csoportja ezen a na­pon, július 26-án ütött rajta a Batista-rezsim hír­hedt fellegvárán, a san­tiagói Moncada-laktanyán. Akkor az amerikabarát hóhér még leverte a tá­madást, de július 26-a a kubai forradalom — és a kivívott győzelem — zász­laja lett. Santiago de Chilében nem az emlékező, hanem a harcra mozgósító transz­parensek, jelszavak borí­tották el az utcákat. Csak­nem félmillió ember höm- pölygött megállíthatatla­nul, és a felvonulók, vala­mint azok, akik mozgósí­tották ezt a tömeget, pon­tosan ezt akarták: barát és ellenség érezze, tudja, hogy ez a tömeg valóban megállíthatatlanul mene­tel nagy céljai felé, „A forradalmi átalaku­lások folyamata visszafor­díthatatlan!” — ez volt a legtöbbet hangoztatott jel­szó, a legtöbbet látható felirat a végeláthatatlan menetben. Nem véletlenül. A chilei reakció és kül­földi támogatói ezt az alapvető igazságot nem hajlandók tudomásul ven­ni és nap mint nap mes­terséges akadályokat gör­dítenek Allende és mun­katársai, a népi egység­kormány útjába. Dr. Salvador Allende, az orvosból a társadalom ba­jainak orvoslására vállal­kozott marxista politikus nagy beszédben köszönte meg a hatalmas tömeg tá­mogatását, és a tömegben alighanem sokat gondoltak a másik Santiagóra is. A körülmények és az eszközök különböznek egy­mástól, de a két Santiago bizonyíték a latin-ameri­kai változások elkerülhe­tetlenségére.. ' HANOI Szerdán Hanoiban jelen tést tettek közzé a Mekong deltavidékén folyó harcok­ról. Ezt a vidéket az ame­rikaiak és a saigoni rezsim vezetői olyannak tekintet­ték, ahol a „pacifikálás” a legnagyobb sikert érte el. Mint azt a száz nap óta folyó harcok eredményei bizonyítják, a pacifikálás állítólagos eredményei lát­szatsikereknek bizonyultak. Április elején népi felke­lések törtek ki a deltavi­dék több pontján, átter­jedtek a Saigontól délre eső, mintegy hatmillió la­kost számláló egész delta­vidékre. A harcok eredményeiről a jelentés megállapítja, hogy a felszabadító erők a saigoni hadsereg 57 <^zer katonáját és tisztjét tették harcképtelenné, lelőttek 130 repülőgépet és helikop­tert, elsüllyesztettek, illet­ve felgyújtottak 145 hajót, megsemmisítették az ellen­ség 150 katonai gépjármű­vét és 110 lövegét. A sai­goni hadsereg technikai fel­szereléséből a felszabadítók kezére került több mint hatezer fegyver és 320 hír­adástechnikai berendezés. A felszabadító erők ed­dig ellenőrzésüket több mint egymillió lakost szám­láló területre terjesztették ’ ki. Az eddigi harcok ered­ményeként Saigontól délre a dél-vietnami főváros köz­vetlen déli védelmi vona­lától a Mekong-delta déli ágáig terjedő, mintegy száz kilométer széle' a kam­bodzsai határtí»'a tenger­partig húzódó összefüggő felszabadított körzet jött létre. Ugyancsak a felsza­badító erők ellenőrzik a Dél-Vietnam—kambodzsai határvidéket is. az úgyne­vezett Kacsacsőr-kiszögel- léstől majdnem a tenger­partig. A határvidéknek csupán egy 25—30 kilomé­teres szakasza van jelenleg a saigoni erők kezében. A népi felkelés tovább szélesedik a Mekong delta­vidékén — állapítja meg a jelentés. (MTI) Vizsgálat Jane Fonda ellen Az amerikai reakció nyo­mására az Egyesült Álla­mok igazságügy-miniszté­riuma megkezdte Jane Fonda, az indokínai agresz- szió mielőbbi befejezéséért harcoló ismert filmszínész­nő társadalmi tevékenysé­gének kivizsgálását. Mint már közölték, Fletcher Thompson, a képviselőház republikánus tagja nemrég „hazaárulással” vádolta Jane Fonda-t és bíróság elé állítását követelte, mert a színésznő felhívással for­dult az amerikai pilóták­hoz: tagadják meg Vietnam bombázását. Egy sajtóértekezleten Thompson kijelentette: bár hivatalosan még nem emel­tek vádat Fonda ellen, az igazságügy-minisztérium már „elkezdte a vizsgála­tot”. (TASZSZ) Szabadok a dokkmunkások LONDON Miközben az angol gaz­daság egyre nagyobb terű létéit keríti hatalmába az ipartörvény ellen tiltakozó sztrájk, a kormánykörök úgy próbálják kihúzni a válság méregfogát, hogy megszüntetik a szolidaritási akció közvetlen okát. Vár­ható, hogy szerdán az úgy­nevezett „közvédő” törvé­nyességi óvására kiengedik egy észak-londoni börtön­ből a londoni dokkok öt munkahelyi bizalmiját. A közvédő a fellebbviteli rangú bíróságok mellett működő „törvényességi őr­szem”. akkor van ritkán szerepe, amikor bírósági ítélet végrehajtásának meg­tagadásával vádolnak em­bereket. Hat, hét óta ez a második eset, hogy ezzel a technikai fogással kell meg­másítani az önállóó életre kelt iparbíróság döntéseit. A dokkmunkások letartóz­tatása ellen újabban a heatrowi repülőtér alkal­mazottai és a londoni autó­busz dolgozói tiltakoztak. A BEA délután kettőig — amikor ismét megvizsgál­ják a helyzetet — nem in­dít járatokat sem London­ból, sem Londonba. A KÉM elkerüli Londont. A BOAC úgy próbál segíteni a hely­zeten, hogy tisztviselőit kérte meg a földi kiszolgá­ló személyzet munkájának ellátására. Az angol munkások har­cát egyre több közös piaci ország szállítómunkásai tá­mogatják. ílz antwerpeni dokkmunkások bojkottálják az angol teherhajókat.. Az olasz dokmunkások ugyan­csak szolidaritási határo­zatokat hoztak. A nyugat­német közszolgálati, közle­kedési és szállítási dolgo­zók szakszervezette vezető­je kijelentette: hogy ha a TUC és a szállítómunkások nemzetközi szövetsége kéri, akkor sztrájkra szólít fel. Robert Carr belügymi­niszter kedden este az an­gol televízióban kijelentet­te, hogy „a legvégső eset­ben” a kormány igénybe veszi a rendelkezésére álló eszközöket a létfontosságú szolgáltatások folyamatos­ságának és a legszüksége­sebb árucikkek szállításá­nak biztosítására. A fenye­getés a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozott, de Carr azt is kijelentette: nem hinné, hogy erre az eszközre szükség lesz. * A londoni iparbírősúg szerdán délután elrendelte öt dokkmunkás szabadon- bocsátását. A munkások le­tartóztatása miatt korábban egynapos általános sztráj­kot hirdetett a szaktanács. A Dániel Elisberg és Anthony Russo ügyében folyó tárgyaláson By me bíró nyíltan a vád állás pontját tette magáévá. Ügy döntött ugyanis, hogy a vádlottak és ügyvédeik telefonbeszélgetéseinek a hatóságok által való lehall­gatása „néni tekinthető törvénytelennek”. Ezzel el­utasította az ügyvédeknek azt a jogos követelését, hogy a telefonbeszélgeté­sek lehallgatásának ügyét külön kivizsgálják. Ez is bizonyítja, hogy a hatósá­gok minden eszközzel le akarnak számolni a viet­nami háborút ellenző tudó­sokkal. Ellsberg és Russo ügy­védei közölték, hogy meg­fellebbezik Byrne bíró döntéséi. Kijelentették, hogy a bírósági tárgyalás felfüggesztését fogják kér­a bábrendszer likvidál Meir békiilékeny hangú beszéde Golda Meir izraeli mi­niszterelnök szerdán dél­előtt beszédet mondott a parlamentben. Ezúttal — mint a Reuter megjegyzi — szokatlanul békülékeny hangnemben adta elő Izra­el jól ismert követeléseit. Közvetlen tárgyalásokat ajánlott Egyiptomnak, amit \az tudvalevőleg elutasít — mégpedig olyan formán, hogy azonnal hajlandó ta­lálkozni Szadat elnökkel. Kijelentette, hogy a köz­vetlen tárgyalások „nem viselik magukon a meg­adás bélyegét, amint azt egyes arab szóvivők mond­ják, hanem a szuvereni­tás, a nemzeti büszkeség és a nemzetközi felelősség legmagasabb rendű meg­nyilvánulásai”. Meir sem a békéről, sem a határokról nem mondott érdemit, újat. Megismétel­te, amit korábban is el­mondott jónéhányszor: Izrael „nem támaszt elő­feltételeket a tárgyalások­kal szemben. A tárgyaló- asztal mellett minden kér­dést tisztázni lehet. Az izraeli miniszterelnök nem ment el szó nélkül az Egyiptomban működő szov­jet katonai tanácsadók küldetésének befejezése mellett. Ügy találta, hogy ez „jelentős esemény Egyip­tom életében, amely pozi­tív irányzatú fejlemények­hez vezethet”. „Ha valóban itt a változások órája, ne mulasszuk el” kiáltott fel színpadiasán Golda Meir. Végezetül — ami nyu­gati források szerint bizo­nyos mértékben új elem: Meir Izrael készségét nyil­vánította ki egy részleges rendezés iránt, amely a Szuezi-csatorna újrameg- nyitásához vezethet. (Erre, mint ismeretes, Anvar Sza­dat elnök tett javaslatot.) Nguyen Van Thieu, a saigoni bábrendszer veze­tője annak érdekében, hogy letörje népellenes politiká­jának ellenzékét, betiltotta a tüntetéseket és a sztráj­kokat, valamint fokozta az eddig is drákói sajtócen­zúrát. A határozat megsér­tésében „vétkeseket” sú­I lyos büntetés, sőt kivégzés fenyegeti. Mint a Felszabadulás Hírügynökség kommentár­ja megállapítja, a saigoni hatóságok újabb megtorló intézkedései a Thieu re­zsim gyengeségéről és tel­jes elszigeteltségéről tanús­kodnak. (MTI) Levelek Kennedyhez Edward Kennedy szená­tor kedden közölte, hogy a VDK képviselői eljuttattak hozzá több olyan levelet, amelyeket 24 Észak-Viet- namban levő amerikai fo­goly küldött családjának. A szenátor bejelentette azt is, hogy levelet kapott Ton Duc Thang-tól, a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság elnökétől. A VDK államfője közölte a szená­torral, hogy az amerikai hadifoglyokkal jól bánnak. Edward Kennedy re- ménytkeltőnek értékelte a levelek eljuttatását és Ton Duc Thang hozzá intézett levelét. (Reuter) Tropikus expedíciók MOSZKVA Befejezéshez közeledik annak a tropikus kísérlet­nek a második szakasza, amelyet egy szovjet hajó­raj végez az Atlanti-óce­án keleti térségében. Az Mese a tíz lányról expedícióban több kutató- najó vesz részt. i-is£jg| Jevgenyij j. „,sztyikov, a globális légköri folyamato­kat kutató nemzetközi program szovjet bizottsá­gának elnöke közölte a Pravda tudósítójával, hogy a kísérlet első szakaszát sikeresen végezték el. A hajók a 13-as szélességi körtől rajtoltak dél felé; mindegyik a maga délkö­rén haladva, folyamatosan vizsgálva a légkört és az óceánt. Értékes anyagokat gyűjtöttek össze. Több mint 30 kilométer magasságig szondázták a légkört. A második szakasz prog­ramjához tartozott a rádió­szondák felbocsátása, az áramlatoknak, a tengervíz sótartalmának és színének vizsgálata. A kísérlet harmadik sza­kasza kiterjedtebb műkö­dési területet ölel fel. Er­re augusztusban kerül sor. Mint Tolsztyikov elmon­dotta, az Atlanti-óceán trópusi övezetét meteoroló­giai szempontból alig-alig vizsgálták, holott ennek az övezetnek óriási befolyása van az uralkodó időjárási viszonyokra, az északi fél­teke légkörére. A szovjet hajóraj imr’a- tómunkája sajátos főr«'óba gz 1974-re tervezett nem­zetközi trópusi kísérletek­hez. (TASZSZ) Lehallgatni — jogszerű? (Marafkó László hanoi telex-tudósítása.) Thong Nhat — gyakran elhangzik .ez a szó Viet­namban. Annyit jelent: egyesülés. Hanoi egyik szállodájának ez a neve. parkot hívnak így, amelyet társadalmi munkában épí­tettek a főváros lakói. He­tilap jelenik meg ezen a címen, elsősorban az észa­kon élő déliek részére, de olvassák a katonák és ér­telmiségiek is. Eljut kül­földre, valamint délre is. 1954-ben, a genfi egyez­mény után sok ezer déli került északra. A hajóról integetve két ujjúkat mu­tatták fel, jelezve, hogy két év múlva visszatérnek. Szándékuk nem valósul­hatott meg. Ma a VDK- ban néhány százezernyi dé­li él, s elsősorban rájuk gondoltak, amikor a Thong Nhat című lap megalakí­tására 1957-ben sor került. A déliekben érthetően na­gyon mélyen bennük él a hazatérés vágya. Addig is közösen ápolják emlékei­ket. A fővárosban Thong Nhat Club működik Szer­te a VDK-ban dolgoznak a déliek. De nemcsak a délről elkerült vietnamiak kívánkoznak haza, a ter­mészetellenesen kettésza­kított ország minden lakó­ja egységes, szabad és füg­getlen hazára vágyik. Kü­lönösen így gondolkodnak azok, akiknek férje, apja most is a felszabadító erők soraiban harcol délen. Azt ugyanis mindenki tudja, a VDK-ban, hogy a délen harcdló felszabadító erők megsegítéséért áldozatokat kell hozni. Az utánpótlás, a hadi­anyag ma is — az ismert nehézségek, a tengeri blo­kád, a bombázások ellené­re is — eljut Dél-Vietnam- ba. Névtelen emberek so­kasága dolgozik ezért, né­melyikükről már legendák is keltek szárnyra. A tör­ténetek már-már a népme­sék törvéfyei szerint for­málódtak, csiszolódtak, mégis annyi különbséggel, hogy mögöttük nem nehéz a közelmúlt megtörtént eseményei felfedezni. Mint a tíz lányról szóló történetben sem, akiknek az volt a feladatuk, hogy a déli frontra vezető 40-ik úton biztosítsák a zavarta­lan szállítást. Erre az út­szakaszra hat hónap alatt sok ezer bomba hullt. A lányok általában éjszaka dolgoztak, javították az utat, feltöltötték a bomba­tölcséreket. Az egyik nap nagyon fontos szállítmány jött, s a lányoknak nappal is dolgozniuk kellett. Elő­jöttek az óvóhelyükről, megfigyelőjük egy magas­laton helyezkedett el. 17 bombatámadás érte őket. de ők a helyükön marad­tak. Az egyik bombázás után a megfigyelő észre­veszi, hogy nem kelnek fel. Rögtön az úthoz rohan, látja, hogy eszméletlenül hevernek. Légnyomás érte őket. Amikor magukhoz tértek, újra folytatták a munkát. Éppen befejezték az út javítását, amikor ha­talmas robbanások rázkód- tatták.meg a levegőt, a ko­rábban ledobott, késlelte­tett bombák robbantak fel. Valamennyien meghaltak. A legidősebb közülük 21 éves volt. Amikor rájuk találtak, ásót szorítottak a kezükben. Ennyi a legendává ne­mesedő történet. Mondják,! hogy a közelben1 lakó em­berek sírjuk fölé emlék­követ emeltek. Ha majd egyszer béke lesz, talán maradandóbb emlékmű­vük is lesz. Mert a vietna­mi emberek hisznek abban, hogy Dél-Vietnam felsza-1 badításáért hozott áldoza- j taik nem hiábavalók, 1

Next

/
Thumbnails
Contents