Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám

6. oldal 1973. Jfiltas 25, kedd Parképítők munkában Az utca, ahol mindnyá­junk élete zajlik, közös tu lajdonunk. Ezért a szép utcakép kialakítása min­denki érdeke. A zöldterü­letek a kedvező városkép kialakítását, a település- szerkezet tagolását szolgál­ják, ezenkívül pedig ter­mészetesen nyugalmas pi­henőhelyet jelentenek. Egy-egy park létrehozásá­nál gyakran a tervező szak­emberek is. más-más véle­ményen vannak, — nem beszélve a lakosság részé­ről jelentkező igényekről. Kecskemét 012 ezer 626 négyzetméter parkosított területének felelőse Darida József, a város főkertésze. Vele beszélgettünk a kom munális és költségvetési üzem parkrészlegének fel­adatairól, gondjairól. _ — Gondjaink vannak, mivel nincs elég munka­erőnk. Munkásaink átlag- életkora pedig 60—65 év — mondja a főkertész. — Sok a dolgunk, mert az ez évre betervezett parkosítá­son kívül még fel kell mu­tatnunk valamit a „Virá­gos Kecskemétért” mozga­lomban is. Ennek kereté­ben 18 ezer 595 négyzet- méter területet — az Ady Endre utcát, a Kodály Zoltán teret, és a Budai kaputól a Katona József Gimnáziumig az E—5-ös útszakaszt, a Kőhíd és a Nyíl utcát — parkosítjuk. — Mennyibe került ta­vasszal a város parkjai­nak beültetése? — Erre az idén 400 ezer forintot fordítottunk, jövő­re pedig az előzetes szá­mítások alapján 470 ezer forintot költünk Kecskemét parkjainak „felvirágoztatá­sára”. — Üj városrészünk, a Széchenyiváros parkosítá­sát is önök végzik? — Igen. Eddig 6 millió forint értékű virágot, fát cserjét ültettünk el az új házak tövében. A Széchenyivárosnál ma­radva az első és második tömb közötti hatalmas te­rület parkosításáról érdek­lődöm. Itt úgynevezett pihenő parkot akarunk létesíteni. Egy ligethatású zöld öve­zet kialakítására törek­szünk, lehetőleg minél több fával. A fűre lépni tilos tábla itt nem lesz majd kitéve. Ellenkezőleg, ennek a parknak az lesz a ren­deltetése, hogy némi ro mantikát biztosítson a Széchenyiváros lakóinak. — Milyen munkák vár­nak önökre a közeljövő­ben? / — Legközelebbi felada­tunk az új megyei tanács és pártház épülete előtti tér fásítása. A Dobó Ist­ván utca házait szanálják, és ebben az utcában levő nagy fák kerülnek majd az új térre. Őszi felada­tunk a leninvárosi fák pótlása, illetve a Műkert­város parkosítása. F. Zs. Emléktáblák, burkolatok, sírkövek Kommunisták, fehér köpenyben ötvenhat tagot számlál a kiskunhalasi kórház párt- alapszervezete, amely egyi­ke az egészségügyben tevé­kenykedő leghatékonyabb, kommunista csoportoknak. Béres Lászlóval, a kórház gazdasági igazgatójával be­szélgetünk, aki az alapszer­vezet titkára is. Több mint egy évtizede dolgozik je­lenlegi munkahelyén, és nyolc esztendeje áll a fele­lős pártbeosztásban. — Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy az akko­ri, alig féltucatnyi taglét­szám azóta éppen félszázzal növekedett. Annak idején egyetlen orvos párttagunk sem volt, a jelenlegi össze­tétel pedig... Gyöngy betűkkel rótt, gonddal vezetett kimutatá­sát lapozgatja: — ;.. mintegy egyhar- mad-egyharmad arányban: orvos, szakképzett közép­káder, illetve műszakiak, segédszemélyzet stb. ★ — Hogyan állnak az ide­ológiai ismeretek elsajátítá­sával? — Párttagjaink túlnyomó része marxista—leninista középiskolát, de inkább esti egyetemet végzett. Több mint felerészben túl vannak már tanulmányaikon, de jó páran jelenleg is tanulnak. Szívügyünknek tekintjük ezt a pártélethez kapcsoló­dó feladatot: a vezetőség egyik tagjának állandó ten­nivalója az agitációs és pro- propagandamunka. Az egészségügy kommu­nistái lelkiismereti kérdés­nek tartják az önképzést. És nemcsak a magasabb beosztásúak, vagy a vezető munkakört betöltők. A kö­zépkáderek közül is hatan végeztek, vagy végeznek ideoloógiai tanulmányokat A halasi kórházban — e ez nem túlzás — rangja van a pártoktatásnak. A vizs­gák után örvendezve mu­tatják a piros leckekönyvet, s mint párttitkár kedélye­sen megjegyzi: már a né­gyessel igen elégedettek, a maximumra törnek! •k A marxista-leninista tan­folyamok, iskolák valame­lyik fokozatát jó néhány pártonkívüli is elvégezte. Ezeket az oktatási lehető­ségeket népszerűvé teszik a jól képzett helyi előadók is. — Ami alapszervezetünk munkatervét illeti, azt ter­mészetesen a szakmai terü­let problémáinak figyelem- bevételével, azzal össz­hangban dolgoztuk ki. A márciusi témánk például a Vöröskereszt és a véradó­állomások munkájával volt kapcsolatos, áprilisban pe­dig az egészségügyi párt­munka lehetőségeit vitattuk meg. Témáink maguktól ér­tetődően, szinte kivétel nél­kül szakmai vonatkozásúak is. Hiszen a pártmunka se­hol sem lehet elvont, elszi­getelt tevékenység, hanem a mindennapi feladatok szerves része. Nem mond­hatjuk azt: ma kettőtől há­romig végzek pártmunkát, mert az szorosan beágya­zódik az élet menetébe, mindegyik munkamozza­natba. ir A taggyűléseken a kórház egy-egy osztályának veze­tői rendszeresen beszámol­nak munkájukról az alap­szervezetnek. Jólesően ta­pasztaljuk, hogy kollégáink — a pártonkívüliek is — ezt megtiszteltetésnek ve­szik, a részvételt, mondhat­ni, ünnepi alakalomnak te­kintik. Mindez tagadhatat­lanul közelebb is hozza egymáshoz a párttagokat és a még nem kommunis­tákat. Élen jár a kórházi párt- szervezet a propaganda- munkában is. A pártsajtó terjesztéséből pédául a leg­nagyobb feladat nekik ju­tott. S hogyan teljesítették? Az évi 6 ezer forintos terv­vel ' szemben most, alig pár nappal a félév után már ennek a négyszeresét „könyvelhetik el * « ____, — Mi a helyzet az után­pótlást, a tagfelvételt ille­tően? — Egy-másfél éves ala pos előkészítés után évente négy-hat tagfelvételre ke­rül sor, egyre több esetben a KISZ ajánlására. Így azt is elmondhatjuk, hogy az alapszervezet állandóan fiatalodik. — Melyek a közeljövő fő • feladatai}, ■— Szemünket már a le­endő új kórházra vetjük. Ennek a vezető garnitú­rája nemcsak szakmailag, de politikailag is fejlett, határozott kell legyen. Á káderfejlesztés nálunk rég­óta nem papírmunka, ha­nem élő valóság. Mindenki legalább két munkakörben otthon van, s a nyugdíjha­tárhoz közeledők utódját is jó előre felkészítjük. En­nek ellenére ismeretlen fo­galom a szakmai féltékeny­ség. __ ; J. T. Fűrészelés zaja, por ki­etlenség, egy tarka kisku­tya húzódik az árnyékba — ez a Kőipari Vállalat udvara. Az irodán Kiss Gecse Bélával, a megbí­zott telepvezetővel beszél­getünk az üzem munkájá­ról, lehetőségeiről. Múlt évben 6 millió 30 ezer fo­rint értéket termeltek, er­re az évre pedig 6 miiló forintot t irányoztak elő. Sajnos ezt nem tudják tel­jesíteni, mert behozatali engedély hiányában nem kaptak elég külföldi követ. Csak apró munkákat tud­nak vállalni, amelyek ter­mészetesen nem képvisel­nek nagy termelési érté­ket. Az üzem alapanyag-fel­dolgozás szerint három részre osztódik. Terméskő vei, műkővel, cementtel dolgoznak. A sírkőkészítő részleg munkafolyamatok szerint még fűrészelő, csi­szoló véső brigádokból áll. Itt nemes anyagokkal: márvánnyal, gránittal dol­goznak, melyeknek érté­két emeli, hogy külföld­ről (márványt a Szovjet­unióból, Olaszországból; a gránitot pedig Finnország­ból, Jugoszláviából, Svéd­országból és Ausztria köz­vetítésével - Rhodésiából) szerzik be. Mikor ott jártunk, éppen az épülő metró labladorit bur­kolatán dolgoztak. Hatal­mas, sáros kőtömböt láttam a fűrész alatt — nehezen hittem el, hogy ebből lesz­nek a szép fényes burko­lólapok. A megrendelőnek, ez esetben a Budapesti Kő­faragó Vállalatnak múlt hónapban 60 ezer, e hó­napban pedig 90 ezer fo­rint értékű árut szállíta­nak. Most folytatnak tárgya­lásokat egy svájci céggel — amely síremlékeket, márványkandallókat akar megrendelni a kecskeméti üzemtől. Az egyre több megrendelés — amelynek egy részét az üzem kény­telen elutasítani — figyel­meztethet arra, hogy ér­demes volna fejleszteni az üzem gépállományát, kor­szerűbbé tenni a munkát. Az erre fordítandó összeg bizonyára sokszorosan meg­térülne. GóS if a fészek eszpresszó *• v rétimmmmm .. " Május 1-én nyitották meg Apostagon a Gólyafészek presszót, amelyet a Dunavecse és Vidéke ÁFÉSZ ké­szített több mint 700 ezer forintos beruházási költség­gel. Azóta a presszó közkedvelt szórakozóhelye lett a község fiataljainak s gz idősebbeknek egyaránt. ötévi tagsági idő alap­ján sem lehet megállapí­tani öregségi, vagy mun­kaképtelenségi járadékot az olyan tagnak, akinek (vagy vele élő házastársá­nak) az előző évre kive­tett jövedelemadója a kedvezényekkel már csök­kentett összegben is meg­haladja a négyezer forin­tot. Ugyancsak nem kap­hat özvegyi járadékot az, aki köteles fizetni a me­zőgazdasági lakosság jö­vedelemadóját és ez az adó — ugyancsak nincs beleszámítva a kedvezmé­nyek levonása — megha­ladja a négyezer forintot. Ezek az összegek azon­ban — az említett négye-' zer forintok —■ csak akkor „perdöntőek”, amikor a szakszövetkezet tagja já­radékra szóló igényét be­jelentette. Ha a bejelen­tést megelőző évben a jö­vedelemadó kedvezmé­nyekkel csökkentett összege mondjuk 3500 forint, ak­kor — az egyéb feltételek megléte esetén — megkap­hatja a járadékot az ille­tő, s ezt akkor sem vonják meg, ha a következő év­ben a jövedelemadója már 4500 forint lesz. Az adót ugyanis tovább nem vizs­gálják, ez csak az igény- bejelentéskor, illetve az azt megelőző évben irány­adó. Miután végére értünk a termelőszövetkezetek a szakszövetkezetek tagságát érdeklő, érintő, a nyugdí­jakkal, a járadékokkal, azok megszerzésének fel­tételeivel, a kedvezmé­nyekkel és kivételes ese­tekkel foglalkozó jogsza­bályok ismertetéséneit, in­dokoltnák tartjuk megje­gyezni, hogy ezekben a folytatásokban közölt anya­gokban minden nincs ben­ne. Csupán a lényeget, a legtöbb emberre vonat­kozó elbírásokat volt szán­dékunk ismertetni. Ami kimaradt, azt azonban leg­többször nem magának a tsz, vagy szakszövetkezeti tagnak kell ismernie, tud­nia, hanem azoknak az il­letékeseknek, akik ügyeik­kel ilyen értelemben — nyugdíj, járulék, pótlék stb. — foglalkoznak. Egyáltalán nem mondjuk, hogy könnyen áttekinthe­tőek egyszeri olvasásra is azonnal megérthetők ezek a jogszabályok. Ezt nem mondják maguk a szak­emberek, a jogászok sem. Mi mifiden esetre arra tö­rekedtünk, hogy a lehető­ségekhez képest úgy fogal­mazzunk, hogy a lénye­get mondjuk meg, de még­is azok számára is érthe­tően, akik nem hivatásos jogászik, akiknek nem a betű, nem az írott szó je- jelenti mindennapi mun­kájukat. Ahol lehetett és ahol tudtunk, példák? említettünk a jobb megér­tés céljából. Sajnos nem minderihol lehetett példát is említeni, mert az a ve­szély fenyegetett, hogy ha példávál akarnánk meg­magyarázni a jogszabályi rendelkezést, a példa még bonyolultabb, nehezebben áttekinthető volna. Reméljük azonban, hogy így is sokat segítettünk azoknak a termelő- és szakszövetkezeti tagoknak, akik nyugdíj előtt állnak. íY.ó9e). ”•<*“*•■** Dr. Gál Sándor sorozata a szövetkezeti nyugellátásról XXV. A szakszövetkezetek 3. Amint említettük is,' a szakszövetkezeti tagok, hozzátartozóikat ugyan azok a nyugellátások ille­tik meg, mint a termelő- szövetkezetek tagjait. Csu­pán a feltételek térnek el némileg. Így például az özvegyi járadék esetében. A szakszövetkezeti tag öz­vegye ugyanis akkor jogo­sult özvegyi járadékra — férfi és nő egyaránt — ha az özvegy nő hatvanptö- dik, a férfi pedig hetvene­dik életévét már betöltöt­te, vagy ha nem töltötte be az első, vagy a máso­dik rokkant csoportba tar­tozó személy. Szükséges, hogy az özvegyen ma- radtnak számottevő jöve­delme nincs (a számottevő [öveAelemig már kifejtettük, hogy ak­kor nincs valakinek szá­mottevő jövedelme, ha az a 260 forint havi összeget nem éri el). Persze szük­séges még — mint általá­nos feltétel, — hogy jára­dékra csak akkor jogosult az özvegy, ha a szövetke­zet tagja ötévi, illetve há­romévi tagsági idő meg­szerzése után halt meg. Nem lehet viszont jára­dékot megállapítani annak a szövetkezeti tagnak (ez minden féle járadékra vo­natkozik), aki a szövetke­zet alapszabályában előírt vagyoni hozzájárulásnak nem tett eleget. Kivétel természetesen, ha ezt a hozzájárulást a járadék aénylése előtt megfizeti. _

Next

/
Thumbnails
Contents