Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
1972. Július 23, vasárnap S. «Mal Jól érezzük itt magunkat fiz asszonyok kiverekszik Kecskemét, Szilády Károly utca 1. szám. Délután öt óra. Bóna Tibor, a szolgáltató vállalat KlSZ-titká- ra a jelentkezési lapokat hozta el Bodor Ágnesnek, az ifjúmunkás-klub vezetőjének. Érdeklődöm, hány tagú az alapszervezetük. — A kétszáz fiatal közül negyvenen KISZ-ta- gok — mondja. Nehéz összeszedni őket, mert a város különböző pontjain dolgoznak. — Rendezvényeik voltak? — Kirándultunk, társadalmi munkát végeztünk. Szórakozás? Ki erre, ki arra. Hírős, Aranyhomok, Park étterem. — Hányán jelentkeztek az ifjúmunkás klubba? — Hatan. Ennyinek lehetett. Nagyobb vállalatoktól 15—20, kisebbektől 6—8 tagja lehet a klubnak. így aztán nincs megoldva véglegesen a problémánk, a többiek most se igen tudják, hova menjenek. Orcsik Gizellát eddig mindennap itt láttam, mióta a klub megnyílt. Vezetőségi tag, egyike a hét fiatalnak, akik segítenek kialakítani a klub programját, szerveznek, serénykednek. Húszéves — újítási előadó az Alföldi Cipőgyárban. — Mi hozta ide, a klubba? — Két éve vagyok Kecskeméten, albérletben lakom. Kevés az ismerősöm, pedig szeretek társaságban forgolódni. — Mivel foglalkozna itt legszívesebben ? — Érdekel a zene, az irodalom. Jó lenne egykét kecskeméti színészt is vendégül látni a klubban. De amit legjobban szeretnék:. minél több embert megismerni, ottho- nasan érezni magamat a társaságban. Összefutok a klub másik vezetőségi tagjával, Kovács Antallal. — Hogy tetszik az új, átalakított helyiség? — Én 1969-ben jártam Itt utoljára, mikor katonának soroztak be. Az akkori állapottal össze sem lehet hasonlítani. Sportnyelven szólva: egy klasszissal jobb a réginél. Több termet alakítottak ki, remekül berendezték őket, kedvére játszhat, olvashat, táncolhat az ember. Azt hiszem, jól érzi itt magát mindenki. Akik először eljöttek, azóta szinte mindennap erre veszik az útjukat. Még nézni is jó, milyen otthonos, családias itt a hangulat. Leülök Peszeki Margit mellé az asztalhoz. A Film Színház Muzsikát olvassa igen elmélyülten. Felpillant. — Eddig hová járt szabad idejében? — Könyvtárba, moziba, színházba. Ritkán elmentünk a barátnőmmel a Hírősbe, de azt nem szerettem. — A megnyitás óta szinte mindennap itt látom. — Szeretek itt lenni. Bensőséges a hangulat. Nem kell mindjárt elpirulni, ha csak ketten vagyunk a táncparketten. Ide egyedül is el lehet jönni, nem kell társaság, mint más szórakozóhelyeken. Olcsó is. Megkérdezem: — Albérletben lakik? — Igen. Néha hazajárok Tiszasülyre. — Eddig hol töltötték üres óráikat? — Sétáltunk, ismerkedtünk a várossal, moziba jártunk. Csak két hónapja vagyunk Kecskeméten. Van a Fémmunkás Vállalatnak is klubja, de ez közelebb esik hozzánk. Itt jól érezzük magunkat, sok új arcot látunk, ismerkedünk. Olcsó hely. Az Aranyhomokra eddig sem futotta az albérlet mellett. Eljövet találkoztam az ajtóban egy érkező klubtaggal. Gyors ismerkedés: Szűcs Rózsa, húszéves, könyvelő a Barneválnál, albérletben lakik. Március óta mondhatja magát kecskemétinek. — Háromszor voltam már itt. Ismerkedtem a klubbal, a „sorstársakkal”. Többnyire beszélgettünk. Sűrűn eljövök ide ezután is. Lakatos Attila József Attila- emlékmúzeum Balatonszárszón ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a József Attila- eml ékmúzeumot. A múzeum szobái, ahol a költő is élt, gazdag emlékanyaggal várják a látogatókat. (MTI-foto — Molnár Edit felv. — KS) n ácz Miklós, a lakite- leki iskolai napkö- ziotthon-vezetője fiatal tisztségviselő a népfront helyi bizottságában. Kétszeresen is: koránál fogva — úgy negyven körül jár — és mert mindössze 1969 decembere óta népfront- elnök. Jön pirospozsgásan, a hőségtől, hajlongástól kihe- vülten, ingujjasan az udvaron túli gyümölcsösből, s mosolyog kérdőn a megtermett fekete ember. Ki keresheti ezen a nyári dél- előttön, kövér aktatáskával? — Megzavarom a vakációját, ugye? — A miénk nem olyan teljes iskolaszünet — int az ámbitusra kilépő fiatal- asszonyra —• feleségére —, s az árnyas udvaron csi- vitelő, kóricáló másfél tucatnyi gyerekre. Most nyári napközit tartanak. — Tanár bácsi, hadd vigyem el ezt a babát — dugja fel szikrázó szöszke haját egy csöpp lány a veranda könyöklőjénél. Nyúl is a játékos ládikába. Miért is ne vihetné, övék most ez a paradicsomi világ: a terebélyes lombú fák, a mosolygó gyümölcs, a virágoskert, a napfény. De jobban esik, ha a gyerek kedves szót is hall hozzá: — Vidd csak. kicsi. —• Köszönöm — sandít vissza barátságosan a lányka, míg elsétál a lugasként összeboruló lombok — Túri Endre itt levő harminc tűzzománc képe közül melyik tetszik legjobban? Kapásból sorolja. — A Kozmosz, a Pusztulás, a Háború és a Fémek. Ketten sakkoznak az ablak mellett. Kiss Béla és Besztercei János a Fémmunkás Vállalat technikusai 18—19 évesek. — Mikor voltak itt először? — Vasárnap este — válaszol Besztercei János. Olvastuk a Petőfi Népében, hogy megnyílt az új klub, és eljöttünk. Kértünk felvételi lapot. — A KISZ-titkár nem említette ezt a lehetőséget? — Nem. hűvösébe, társaihoz. Világos, hogy a nyári befőzés kellékeinek — váj dling, csillogó húsú gyümölcs, jégszínű üvegek, ilyen-olyan tálak, egyebek — szomszédságába letelepedve, nem térhetünk mindjárt a „hivatalos” témára. Beszélünk a nyaralásról, Tőserdőről, a falu olyan előnyeiről a pedagógus számára, hogy kertészkedhet, jószágot tarthat és sok minden másról, ami nem terheli fejtöréssel az. embert, mikor a hőguta kerülgeti. C gyszer azért csak a E „tárgynál”, a népfrontnál vagyunk. — Mit tett azóta a bizottság, hogy az elnöke lett? — Semmi nagyot — szerénykedik szívből, s még a fejét is ingatja hozzá. — Nem, nem dicsekedhetünk látványos sikerekkel. Ügy igaz, ha azt mondom: részt veszünk mindenben, ami a községet előbbre viszi. A párttal, tanáccsal, társadalmi szervekkel jó a kapcsolatunk. S ezt nem mondtam még senkinek, de most nem hallgatom el: Jólesik, hogy Molnár Bandi bácsi, a tanácselnök semmi jelentős községpolitikai kérdésben nem dönt, addig, míg engem, s a többi szerv képviselőit is meg nem kérdezi: „Neked mi a véleményed ?” Maid szíves őszinteséggel bevallja, hogy szervező- készsége nem nagy. — Örülök viszont, hogy olyan remek szervező munkatársaim vannak, mint Lengyel Pálné tanárnő, a nőbizottság vezetője. Talán az öregek napköziotthonának ügye is náluk indult a tettek útjára. Eleinte csak elhangzott — falugyűlésen, más fórumokon —, hogy jó lenne öregek napközije... — Sok öreg van Lakiteleken? — Nem olyan sok. Nem elöregedett község ez. Nincs messzi múltja. Amikor édesapám idejött tanítónak. öt-hat ház volt mindössze errefelé. Ügy jöttek később emberek, szinte az ország minden részéből. Nincs olyan hagyomány, közös múltbeli emlékek sora. mint mondjuk Alpáron, az ottaniaké... De különösen az utóbbi időkben, éppen a község fejlesztése, építése, az ebben való részvétel egyre összébb forrasztja ; lakitelekieket. — De h°sy éppen a öregek napközi jével is példázzam. Elősző az óhaj kapott hangot. Az tán a nőbizottság tagjs szemtől-szembe ismerked tek az öregek gondjaiva Beteg néninél látogatta! utána már cselekedtek is felváltva ebédet hordta neki. Több ilyen eset vol A nőbizottsági édesanyá elmondták gyerekeiknél ismerőseiknek, melyik idős korú milyen körülménye között él. ki szorul segít ségre. Az úttörők is csal lakoztak. „Segítünk Edi néninek” — ajánlkoztak. — A nők ütötték a ve sat, nem tágítottak az ügj tői. Tavaly novemberbe eljutottunk odáig, hogy e öregek napközijének alka más épület is megvolt. Álkor még várni kellel mert laktak benne. Mo már felszabadult. Hozze foghat átalakításához költségvetési üzem építi brigádja. Remélhetőleg ■ télire már átvehetik : öregek. Étkeztetés az óv- da konyhájáról lesz — k zelben van — A nőké volt az el: ötlet, amiből azóta — poi tosabban július 1-i indi lássál — a kecskémé magnetofongyár itteni t lepe létrejött, húsz-huszo öt fiatalnak adva műnk: Egyelőre a Lévai-isko politechnikai terméb dolgoznak; a költségveté üzem épít majd műhel számukra... — No és ki ne felejtse — int körül felnevet Rácz Miklós — ez a nvé napközi is azért működ már pár éve, mert a n bizottság „verekedte ki” A ddig beszéltünk, a dig bukkantui mind több eredményi ami a nőbizottság életi valóságát dicséri, ho ránk harangozták a leve nótát. Márpedig — véne get, még ha az olyan s? badkozó ember is, mi egy újságíró —, nem e gednek csak úgy el „é kop”-ra a világba. Ettem is olyan ízlel zöldbabos krumplileve meg utána harmatgye gén foszlós bélű lekvái buktát, hogy a végén 1 jelentettem: „Én biz’eb után nem dolgozom! L hét egyszer az újságíró — úr.” Tóth István A bárónő kihúzta magát ültében. — Hagyja már Frisch azt a Hugenberget! Egyéb- lént... — önnek lehet fogalma arról, hogy egy ügyes be- Dsztott milyen hasznos szolgálatokat tehet. Például ki másnak jutott volna eszébe, mint neki, hogy szereltessük át a zárat, méghozzá hasonlóra, mint ami addig az ajtóban volt, de mégis más kulcs nyissa. Ez azért Kellett, ha önnek például eszébe jutott volna akkor a rendőrséget értesíteni... Ugye sose lehessen tudni, nátha méltóságod odaadja ugyan a kulcsot, de közben mégis másképpen határoz, aztán amikor mi megyünk, már esetleg vár bennünket valaki... Nagyon kínosan érintette volna a gyümölcsöző német—magyar kapcsolatokat. Ezek csak jelentéktelen epizódok, de a kulcsból kapott a házmester is. A rendőrségnek már azt adta oda, másnap, megbeszélésünk szerint... Mert azt remélem, sejtette, hogy a kiszálló rendőrök az akcióról mit sem tudtak. Csak a főnöküket informáltuk, mégpedig kellő nyomatékkai, hogy szállítjuk... érti, mire gondolok. A dr. Theo Morell által az IG Farben- től megrendelt gázampullák tartalmát csak egészen tüzetes vizsgálattal lehetett volna felderíteni, ám jobb az elővigyázat. Hugenberg mondta is... „Frisch, nem Kell likvidálni, de ha mégis arra kerül a sor, nyom ne maradjon ...” Jó, jó, nem emlegetem. A házat még a kulcs átadása előtt figyeltettem, a mérnök reggeli eltávozása, visszatérése, vásárlásai, étkezése felől tökéletesen informálódtam. Amit sem a CIA, sem az intelligence Service nem tudott, én igen, mégpedig, iiogy mikor jön vissza vidékről, és ilyenkor naponta mennyit tartózkodik a házban. Ott volt azonban a cselédlány is, aki a nyilas párttag házmester szerint sokkal butább, semhogy bármibe is be lehessen avatni. Olyan időpontot kellett kitalálni, amikor a cselédlány házon kívül van, Balátai pedig otthon. Az emeleti lakás három pontjáról fúrtunk le, és építettünk ki azonnal és nyomtalanul visszahelyezhető nyílásokat. Nem volt az a rendőrkopó, aki megtalálja, tudniillik nem a parkettről dolgoztunk, hanem kibontottuk a közfalat, és abból vezettük le a megfigyelőtükrökkel kibélelt csöveket. El sem tudja képzelni, mennyi töprengésbe, hány éjszakámba került, mire a megvalósítás módja kirajzolódott előttem. Egy embert nyomtalanul elvinni, hogy maga se tudjon róla, bárónő, nem könnyű... Még nehezebb egy hullát... — Kérem, talán tekintsen el a részletektől. En, amikor a kulcsot odaadtam, arról volt szó, hogy elkábítják, majd pedig az áléit embert kicsempészik a Biro- dolamba. Amiről maga beszél, az agyrém... Nekem ahhoz semmi közöm... — Hogyan tetszik mondani? Semmi köze? Azt hiszi, beveszem ezt a mesét? Megmondtam önnek, hogy Ba- látainak vagy ki kell jönnie hozzánk, vagy pusztulnia kell. — A birodalom érdeke? — kérdezte ön. — Igen, bárónő — válaszoltam, és akkor ön mosolyogva nyújtotta kézcsókra a kezét. — Frisch, maga megőrült. Ha tudtam volna, hogyan végzik el, hogyan akarják elvégezni azt a... — A munkát?... A leghumánusabban végeztük el. Sajnos, a mi szakmánkban is adódik műhiba. Nem számoltunk a meleg víz hatásával. S mert gyorsan kellett dolgoznunk, két fiolát ejtettünk le... Amikor a szobába akartunk bemenni, a lépcsőházban két idegen keresett egy lakást ..! Teltek a percek, a drága percek... Nem tehetek róla, hogy ez a híres bival szervezetű férfi nem bírta ki. — Hagyja abba, Frisch. Nem érdekel. Ez nem t érdekelni... — Ö, hogyne érdekelné a méltóságos asszonyt. 1 most én ezt elmondom, legalább egy részt átvállal a ból a nehéz munkából... Kényelmesen ... így utói: Nem mondom, szerencsénk is volt. Neuberger a cs lédlányt figyelte. Este nyolc tízkor jelentette, elhagv a házat. Én a másik figyelőnyíláshoz másztam. A mí nők íróasztalánál ült. Már arra gondoltam, ide dobc le a kábító gázzal teli fiolát, és onnan visszük fel ön lakásába, de Balátai Jenő váratlanul megunta térképei böngészését, felállt, nyújtózkodott és vetkőz kezdett. Levette a zakóját, nyakkendőjét, kigombo az ingét. Ha szerencsém van, lefekszik, elalszik — ei gondoltam hirtelen, de még több történt. Töpreng megállt a szoba közepén, egy sublótféléből kancs vett fel, töltött egy pohár vizet, megitta. Az villant az agyamon, vajon mit ehetett délben, már a g miatt... — Frisch — sikoltott a bárónő —, azonnal távc zék és... A férfi távozás helyett közelebb húzta foteljét, gúnyos hangon figyelmeztette, nincs vége még annE amit el kell mondania. A bárónő fölé hajolva, szagg tott szavakkal folytatta beszámolóját. Közben szer kidülledt, keze görcsösen ökölbe szorult. A bárónő £ hitte, elvesztette az eszét. Flessburger annyira fék metes látványt keltett, hogy a bárónő torkán nem jc ki hang. Némán és mozdulatlanul, fejét nyaka kö húzva hallgatta a fullasztó szavakat. ...—- ■*— (Folytatjuk) ’**■■——— — " ■“***■' ""’úiiBi»aia ----------■
