Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

8. oldal 197*. tflhn 18, kedd Kendőzetlenül • *b ••• Borsó a csatornában Ezzel a címmel érkezett szerkesztőségünkbe a na­pokban egy névtelen levél, melynek írói a kecskeméti Kurucz téren és környékén laknak. A levél hangvétele szinte kétségbeesett, leg­alábbis azok részéről, aki­ket érint. A rejtélyt csakhamar megfejtettük, és a tények valóban megdöbbentőek. Miről is tanúskodik a levél? ... ”A Kurucz tér és Zöld­fa utca sarkán levő italbolt előtt éjjel-nappal zajlik az élet. Mióta elkezdődött a zöldborsó-szezon, a kon­zervgyárból az utcai csator­nán át ömlik a borsó. Né­hány „élelmes” ember le­emeli a csatorna fedelét, és éjjel-nappal kosárral szedi ki a borsót. A szezon kez­dete óta több vagonra valót bányásztak így a csatorná­ból, és elszállították. Tudo­másunk szerint disznóhiz­lalásra használják. A környéken kibírhatat­lan a bűz, a lakásokat nem lehet szellőztetni. Már a rendőrség is többször be­avatkozott, de a borsó ki­mérését nem tudták meg­szüntetni. Tisztelettel kér­jük a Petőfi Népe Szerkesz­tőségét, segítsenek, hogy ez a szörnyű állapot megszűn­jön.” Eddig a levél. A helyszínen több lakó­val beszélgettünk. Vélemé­nyük azonos volt a levél tartalmával. Következő utunk a Kecs­keméti Konzervgyár 1-es telepére vezetett, ahol To- ricska Gyula üzemfejleszté­si osztályvezetőtől kérdez­tük meg, mit tesznek az említett panasz megszünte­tése érdekében? — Igen, a téma ismerős, és nem mai keletű. Külön­böző szervek már azt is vizsgálták, hogy szándékos­ság, vagy gondatlanság miatt kerül-e ilyen nagy mennyiségű borsó a csator­nába. A vizsgálat megálla­pította, hogy egyik sem áll fenn. — Mit hát a valóság, és mit lehet ellene tenni? — A 21 millió forintos csatorna-rekonstrukció munkálatait 1968-ban meg­kezdtük. Ennek befejeztével megoldanánk a nálunk igen nagy mennyiségű szenny­víz szűrését, tisztítását, s így a csatornába csak víz kerülne. Jelenleg azonban — pénz hiányában — csak 7 millió forint értékű mun­kát tudtunk elvégeztetni. — Mikorra várható a tel­jes rekonstrukció? — Erre most nem tudnék válaszolni, de évekre van szükség. — Az említett környék lakói addig nem várhatnak. Lehetségcs-e ideiglenes megoldás? — A zöldborsó feldolgo­zását július 11-én befejez­tük. ötszázötven vagon fel­dolgozott borsóból bizony elég sok a hulladék és a fel nem használható szem. A lakosságot megnyugtathat­juk, hogy az idén már nem kerül zöldborsó a csatorná­ba, a jövő évi borsószezonig ideiglenes szűrőberendezést szerelünk fel, ami felfogja a szennyvízzel kifolyó bor­sót. Ez saját érdekünk is, hiszen évente több, mint 300 ezer forint szennyvíz- bírságot fizetünk. (Sz. F.) Irodalmi titkok Készül a Petőfi-szótár Érdekes adalékok az első magyar harctéri tudósítóról A jövő évben — 1973­ban — ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját. E jubileum­ra nemcsak a magyar nép, de Európa csaknem minden nemzete nagy lelkesedéssel készül. Nemrégiben Ma­gyarországon járt egy fran­cia kultúrattasé, aki el­mondotta, hogy Francia- országban valóságos Pető- fi-reneszánsz van. Párizs­ban nagyszabású Petőfi-an­tológiát adnak ki, de ha­sonló lelkesedéssel hódol a nagy költő emlékének Len­gyelország, Anglia, Olasz­ország, Hollandia, Né­metország, Románia , Dá­nia, Belgium, Jugosz­lávia, ahol rövidesen megjelennek a nagy ma­gyar költő válogatott ver­sei. A Szovjetunió számos népe szintén méltón akar megemlékezni a hősi halált halt magyar Tyrtaiosről, akinek néhány évvel eze­lőtt összes költeményei megjelentek orosz nyelven. Nemrég látott napvilágot egy orosz író érdekes köny­ve, amely Petőfit mint drá­maírót mutatja be. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából már több, mint másfél év­tizede készül a Petőfi-szó- tár. Ez lesz az első költői szótár Magyarországon, sa költő minden szava helyet kap benne. A szótár első kötete szintén a 150. évfor­duló alkalmából fog megje­lenni. A további két kö­tet majd folytatni fogja az elsőt. A jubileum alkalmá­val érdekes megemlé­keznünk Petőfiről, mint a legelső magyar harc­téri tudósítóról. A ma­gyar haditudósítók ősének ugyan Tinódi Lantos Se­bestyént kellene tartanunk, aki a XVI. században előbb Török Bálint udvarában élt, majd amikor ura tö­rök fogságba került, ván­dorénekesként járta az or­szágot és szorgalmasan gyűjtötte énekes krónikái részére az adatokat. Ezek­ben a verses krónikákban történeti hűséggel dolgozta fel a török hódoltság első korszakának háborús ese­ményeit. A mai értelemben mégis Petőfi Sándor volt az első magyar haditudósító, azaz harctéri riporter, aki mint tényleges katona járta be a harctereket. Petőfi első haditudósí­tása 1848. október 10-én jelent meg az akkori „Pesti Hírlap” 183. számában. A tudósítást Erdődről írta ok­tóber 1-i keltezéssel. Ebben a kővárvidéki és Kraszna megyei románság felláza­dásáról számol be drámai előadásban. Kossuth és kormánya ekkor még Pes­ten tartózkodott, de Erdély­ben már teljes volt a bi­zonytalanság. Sajnos, 1848 végén Kossuth és kormá­nya kénytelen volt Deb­recenbe menekülni. A második haditudósítás 1849. február 9-én Debre­cenben, a „Közlöny” 23. számában látott napvilá­got. Petőfi február 3-án Vízaknáról keltezte ezt a harctéri riportot, amikor ismét Bem táborában volt. Leírja a január 21-i véres szebeni csatát, amelyben a „fátum kényszerítette hát­rálni” a magyar sereget. Közben azonban a császá­ri csapatok is nehéz hely­zetbe kerültek Nagyszeben­ben, s Bem megtette az elő­készületeket a szász város megrohanására. Ezt a tudó­sítást is a győzelem remé­nyében fejezi be a költő: „Bemtől az utolsó honvéd­őig reméljük, hisszük, hogy urai leszünk Szebennek, amivel annyi van mondva, hogy Erdélybe tönkre lesz téve a reactió utolsó ízig- len. Akkor aztán megyünk vezérestül a Tisza-partjai- ra, hogy a rónák hazájának is megmutassuk diadalmas magyar zászlóinkat...” A harmadik haditudósí­tás Debrecenben kelt feb­ruár 15-én, s február 17- én a „Közlöny” 31. szá­mában jelent meg ezekkel a lelkes kezdő szavakkal: „A magyar hadtörténet nem legszerencsésebb, de legdi­csőbb napjai után írom e sorokat’’. A továbbiakban Petőfi beszámol a vízaknai és szászsebesi harcokról, ahol az ellenséges csapatok kezdetben hátrálásra kény- szeritették a magyar csa­patokat, de Bem tábornok vezérlete alatt a magyar sereg ismét visszafordult Szeben felé. Amikor ez a tudósítás megjelent, akkor írta Pető­fi a hadügyminiszterhez azt a híressé vált levelét, mely­ben bejelenti: „ ... kapitá­nyi egyenruhámat levetet­tem, miután azt nyakravaló nélkül egyáltaljában nem lehet viselni, s miután nyakravaló-nemhordás vé­gett több leczkéztetést, vagy pláne kényszerítést nincs kedvem tűrni.” Néhány heti betegeske­dés után Petőfi 1849. ápri­lisában már ismét Bem táborában van. Április 11-i kelettel Karánsebesről írja negyedik tábori levelét a „Közlönynek”, amely ápri­lis 26-án a 89. számában adta közre azzal a meg­jegyzéssel, hogy „E levelet későn vettük.” E tudósítás­ban Petőfi megemlékezik Bemmel való találkozásáról Szebenben. „ ... mint egy­szerű közember mentem hozzá, minden igény és vágy nélkül; 5 visszaadta a kapitányságot, s kinevezett segédjének; az elsőt közö­nyösen, a másodikat gyö­nyörrel fogadtam el.” Majd beszámol arról az aktus­ról, amikor a nemzetgyűlés kiküldöttje átadta Bem­nek az elsőrendű érdemje­let. Utána így folytatta a beszámolót: „Saját kezével tűzte mellemre az érdem­jelt Bem. Bal kezével, mert a jobbja még fel van köt­ve, s ezt mondá: „bal kéz­zel tűzöm fel, szívem, felöli kezemmel!” s midőn elvé­gező, rwgölelt, hosszan és melegen ölelt. Olly megille- tődéssel, melytől ha eszem­be jut, most is reszket a lelkem, ezt feleltem: „Tá­bornokom, többel tartozom önnek, mint atyámnak; az atyám csak életet adott ne­kem, ön pedig becsületet.” Időközben Görgey Artur 1849. április 25-én vissza­foglalta Budát, s a magyar kormány is visszatérhetett a fővárosba. Pár nappal ez­után, május 18-án a „Köz­löny” 93. számában jelent meg Petőfi ötödik, s egyben utolsó haditudósítása, me­lyet április 17-vel Korán­sebesről keltezett. Ebben beszámol Bem diadalmas csatájáról, s tudósítását így végzi: „Jövő levelemet honnan írom? nem tudom, tán onnan, ahol legkevésbé gondolnák. A mi öreg urunktól sok kitelik.” Ezt Bemre értette. Ez a jóslat azonban nem vált valóra. A zsar­nokság túlereje porba ti­porta a szabadság zászla­ját. De bekövetkezett a má­sik jóslat a költő hősi haláláról, aki 1849. július 31-én a segesvári csataté­ren esett el. A népek nagy közössége ma jobban, mint valaha, áldozatos szívvel emlékszik a nagy magyar költőre, aki a népszabadság igazi példamutató dalnoka volt. Pályázati felhívás a magyar ellenállási mozgalom történetével kapcsolatos pályamunkákra A Magyar Történelmi Társulat hazánk felszaba­dulásának közelgő 30. év­fordulója alkalmából a Magyar Partizán Szövet­ség, a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Magyar Rádió és Televízió által felajánlott pályadí­jakra pályázatot hirdet. Pályázni lehet minden, a pályázat kiírása után meg­jelent, vagy kiadatlan, egyéni, vagy kollektív, új tudományos eredményeket felmutató, összegező, for­rásközlő, helytörténeti, vagy egyéb jellegű monográfiá­val, a témára vonatkozó historiográfiai feldolgozás­sal, történelmi tanulmány­nyal, tanulmánygyűjte­ménnyel, tudományos érté­kű krónikával, annotált bibliográfiával, amely a magyar antifasiszta ellen- ellási mozgalom körébe tartozó kérdésekkel, az el­lenállási mozgalom fegy­veres, vagy egyéb formái­val, egyes ellenállási cso­portok történetével, ma­gyarok részvételével más országok antifasiszta el­lenállási mozgalmában, ide értve a spanyol pol­gárháborút is, egyes szer­vezetekben, közigazgatási területi egységekben, vagy üzemekben folytatott el­Szovjet diplomával Több mint háromezer, a I szakemberigényeit, a gaz­szovjet felsőoktatási intéz- I dasági fejlődés terveit és a ményekben tanuló külföldi | Szovjetunió által nyújtott Afrikai hallgatók a moszkvai „Patrice Lumumba” Népek Barátsága Egyetem egyik laboratóriumában. diák kap az idei tanév vé­gén diplomát, akik szak­képzett mérnökként, orvos­ként, tanárként térnek visz- sza hazájukba. Majdnem minden szovjet egyetemen és főiskolán tanulnak kül­földi hallgatók. Jelenleg a Szovjetunió­ban a világ 130 országának mintegy 30 ezer fiatalja folytatja tanulmányait, köztük tizenháromezren Ázsia, Afrika és Latin- Amerika országaiból. A szovjet állam minden lehe­tőséget biztosít számukra, hogy tanulmányaik befeje­zése után megalapozott tu­dással kezdhessék meg ott­hon munkájukat. Az okta­tás a szovjet tantervek sze­rint történik. Ugyanakkor a Szovjetunió felsőoktatási intézményein — figyelembe véve későbbi munkájuk sa­játos jellegét —, különle­ges szakosított előadásokat és gyakorlati foglalkozáso­kat tartanak. Szem előtt tartják az adott ország KITÜNÖ FEKVÉSŰ üdülőtelkek vásárolhatók a tiszakScskei Tisza-parti üdülőterületen. Keresse meg mielőbb az OTP tiszakécskei fiókját. segítség műszaki-tudomá­nyos jellegét is. A fejlődő országok hallgatói 170 kü­lönféle foglalkozás terüle­tén kapnak felsőfokú kép­zést a Szovjetunióban. A fejlődő országokban a gazdasági élet, egészségügy, kulturális élet egyes terü­letein napjainkban több mint háromezer olyan szak­ember működik, akik a moszkvai „Patrice Lumum­ba” Népek Barátsága Egye­temen szerzett diplomát. Ezt a maga nemében egye­dülálló nemzetközi felsőok­tatási intézményt éppen a jól képzett szakemberek előkészítése érdekében ala­pították — a fejlődő orszá­goknak nyújtott segítség jegyében. Jelenleg az egye­temen 87 ország több mint 4 ezer fiatalja tanul. A külföldi hallgatók ugyanazokban a kedvezmé­nyekben részesülnek, mint a szovjet diákok. Ösztön­díjat kapnak, diákotthoni ellátást és orvosi kezelést. lenállási tevékenységgel, az ellenállási mozgalom­ban jelentősebb szerepet betöltő egyének élettörté­netével foglalkozik. Pályadíjak a következők: I. díj 15 000 Ft II. díj (2 db) 8000 Ft III. díj (4 db) 5000 Ft Pályázni lehet továbbá a pályázat kiírása után meg­írt, megjelent, vagy kéz­irat formában beküldött, az ellenállási mozgalom­ban kifejtett saját, vagy csoportos tevékenységet tartalmazó egyéni, vagy kollektív visszaemlékezes- seL A visszaemlékezések pá­lyadíjai : I. díj 6000 Ft II. díj (2 db) 4000 Ft III. díj (4 db) 3000 Ft IV. díj (10 db) 1500 Ft A pályázatokon minden­ki részt vehet. A pálya­munkákat a Magyar Tör­ténelmi Társulat és a Ma­gyar Partizán Szövetség által alakított bíráló bi­zottságok fogják elbírálni. A pályaműveket 1974. június hó 30-ig kell bekül­deni a Magyar Történelmi Társulat címére (Budapest, I., Úri u. 51—53.) Ered­ményhirdetés: 1975. már­cius hó .31. A részletes pályázati fel­tételek és a téma kutatá­sának helyzetéről szóló út­mutató tanulmány levél­ben, vagy személyesen a Magyar Történelmi Társu­latnál, vagy a Magyar Partizán Szövetségnél (Bu­dapest, V., Szabadság tér 16.) igényelhető, illetve át­vehető. A pályázatot kiíró szervek a pályázók figyel­mét felhívják dr. . Gazsi József „Az ellenállási és partizánmozgalom kutatá­sának helyzete” című fel­dolgozására, amely a Had­történelmi Közlemények 1972. évi 4. számában fog megjelenni. A pályázatot kiíró szer­vek a kiemelkedő pálya­munkák megjelentetésében közreműködnek. (MTI) Regénypályázat A Szépirodalmi Könyv­kiadó két regénypályáza­tot hirdet: egy kisregény­pályázatot, kb. tíz ív (kb. 200 gépelt oldal) terjede­lemben, és egy nagyre­génypályázatot, kb. húsz­huszonöt ív (kb. 400—500 gépelt oldal) terjedelem­ben. Mindkét pályázat célja: egyéni sorsokban, magas művészi színvonalon ábrá­zolni, miképp alakult a társadalom alapvető osztá­lyainak (munkásság, pa­rasztság) élete, életmódja a szocialista fejlődés utób­bi másfél évtizede során. A pályázat jeligés. A kéziratok a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz (Budapest, VII. Lenin krt. 9—n.) küldendők be. két gépelt példányban. Határidő: Kisregénypá­lyázat — 1973. július 1. Nagyregénypályázat — 1974. január 1. A kisregénypályázat dí­jai: I. díj 30 000 Ft II. díj 25 000 Ft. III. díj 15 000 forint. A nagyregénypályázat aim: i. díj 50 ooo Ft II fi. 30 900 Ft, III. díj 20 000 forint. Eredményhirdetés: a kis­regény kategóriában 1974. január 1-én, a nagyregény kategóriában 1974. október 1-én,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents