Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

19TB. Willis 16, vasárnap

8. oldal

A Miami Beach-i demokratapárti elnökjelölő konvenció ideje alatt az ülésterem előtt az amerikai szegények nevében tüntettek. A rendőrség több tiltakozót őrizetbe vett.

Ki érdemli a támogatást?

Párizsban ismét összeült a Vietnam-értekezlet. Képünkön Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője megérkezett — sorrendben a 150. — találkozóra.

George McGovern, a Demokrata Párt hivatalos elnökjelöltje novemberben Nixon elnökkel szemben indul az elnökválasztásokon.

Megnyílt Rostockban a keleti-tengeri hét. Képünkön az NDK vezetőit üdvözlik a rostocki dokkmunkások. Középen Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára.

C

yakran megesik

hogy egyik-másik község vagy város, egy üzem, vagy égy szövetkezet előre tör, nap mint nap hallat magáról — és újabb támogatást, biztatást kap a járástól vagy felettes szervétől, és még tovább növeli eredményeit. Ilyenkor nemcsak az irigység támad fel a korábban velük egysorban levő partnerekben, hanem az elmarasztaló, az irányító szervek gyakorlatát bíráló vélemény is: miért támogatják őket, úgy is szalad velük a csikó. A dolog pedig nem ilyen egyszerű. A „kiugrási” lehetőség ugyanis hasonlóképpen rendelkezésre áll mindenkinek, illetve minden vállalatnak, szervezetnek, az indulási lehetőségek megközelítően azonosak. A hozzájuk szóló tanácsokat, javaslatokat is általános érvénynyel szokták megfogalmazni. Például így: „Keressétek a piaci igényeket”, vagy „találjatok a város jellegéhez illő és vonzó rendezvényeket”, stb.

Azután a dolog úgy megy, hogy van akinek százszor elmondják, mégsem talál semmit, vagy konkrét ajánlást is tesznek, de azt fanyalogva, immel-ámmal fogadja, s nem csinál semmit. Erre mondják, hoav az állóvizet még szellő sem borzolja. Marad minden változatlanul, marad az állóvíz. És milyen gazdag szókinccsel, jobb célra érdemes szellemi teljesítménnyel indokoliák helyenként. hogy miért nem lehet valamit — ami persze némi munkával járna. de előre vinne — megtenni.

Jásutt pedig: rácsapnak az ötletre is, a jó gondolatot formálják, magukévá teszik. Nem várják, hogy háromszor mondják „felülről”, sőt maguk mennek újabb tanácsokért, újabb erősítésért. S a képlet már meg is fejthető. Nyilván kevesen vannak, akik visszhang nélkül is szívesen beszélnek. Többen — szerencsére — sokkal többen vannak, akiknek van mondanivalójuk, s arra vágynak, hogy annak foganatja, visszhangja is legyen. Ha még aztán valahol szívesen is fogadják, a jó tanácsot, az ajánlást, a kérést — ha utasításról van szó, azt pontosan teljesitik —, akkor oda irányul szinte önkéntelenül az újabb és újabb segítő szándék is.

A megye számos települését, üzemét vagy járását hozhatnánk fel bizonyítékul, de most nem ez a célunk. Az ohmsó úgy is ismeri ezeknek a

sajtóban, áruikat ismeri az üzletekből, s találkozik a róluk szóló elismerő megjegyzésekkel a lakosság körében.

1 kérdés inkább az:

ím. hogyan gondolkoznak azok a helyi vezetők — bármilyen poszton — akik csak egyik napról a másikra élnek, de a „muszáj”-on túl alig tesznek valamit vagy éppen semmit. Nyilvánvaló, hogy vagy a tehetségükkel és szocialista szolgálatuk hőfokával van baj, vagy másra, más célokra fordítják energiájuk javarészét. Lehet, hogy átmenetinek érzik helyüket és ezért nem fognak hosz- szabb kifutású ügyekbe, lehet, hogy egyszerűen fantáziájuk nincs hozzá? Vagy elbátortalanodtak? De mikor és mitől? Nem veszik észre, hogy nálunk az alkotó, a tevékeny em- » bereknek van becsülete, „árfolyama"? S ha valaki ilyen tevékenység közben hibát követ el, ha valami nem úgy „jön ki” ahogyan józanul, reálisan előre számítani lehetett, az mérlegelésre kerül, s nem jár „lebukással”! Nem veszik észre, hogy csak a tisztességtelen vagánykodás, a jogszabályok felelőtlen áthágása vezet zsákutcába? Meg az önző, a szűk csoportérdeket kedvezményező vezető marasztalható el, de a közösség igazi érdekeiért harcba szálló, a kockázatot is ezért — csak ezért — vállaló pedig nem?

A kérdések sorolhatók lennének, de a kérdést is meg a helyes választ is helyben, konkrétan kell feltenni és hasonló konkrétsággal megválaszolni/ Az bizonyos: csak a régi rutinra támaszkodó irányítás, vezetés ideje lejárt. Ideig-óráig még felszínen tarthatja magát egy-egy vezető, de — hogy a hasonlatnál maradjunk — úszni, célhoz érni azzal már nem le-» hét. Legyen szó üzem- és munkaszervezésről, gyártmányfejlesztésről. vagy épven várospolitikáról — mindenütt nagyqbb fordulatszámra van szükség. Kiemelkedés- csak így lehetséges. _

JCs ahol a fordulatig szám nagyobb, oda kell adni a bővebb olajozást is. Van amikor csak a kezdeményezés jóváhagyását jelenti ez, van amikor egy-egy akadály elhárításának segítése, vagy éppen anyagi kedvezmény, esetleg káderfejlesztés a fontos. Bármi: ahol jól kamatoztatják a közösség javára, oda kell befektetni. Ez így természetes ez visz előbbre mindannyiunkat.

—1 —y

Belfast megint bombáktól szaggatott, fegyverropogástól hangos, mivel a rövid tűzszünetet mindegyik fél felmondta.

Kitűnő krémlagylalt készül

A jugoszláv krémfagylalt nagy sikert aratott ä hazai vásárlók körében: az élelmezésipari tervező vállalatnál most elkészítették annak az üzemnek a tervét, amelyikben ugyanolyan jó minőségű fagylaltot készíthetnek a hazai I üzemek is. A tervezők ab- I ból indultak ki, hogy a magas tejszíntartalmú krémfagylalt alapanyagát — a tejszínt — a hazai gazdaságok kitűnő minő;

ségben állítják elő, és a rendelkezésre álló alapanyaggal nagyobb árbevételt érhetnek el, ha a tejszínt jégkrémmé dolgozzák fel. Az üzem beruházási költsége 15—18 millió forint, ez az összeg azonban aránylag gyorsan, négy-öt éven belül megtérül. Az élelmezésipari tervező vállalat több mezőgazdasági nagyüzemmel kezdett tárgyalásokat a jégkrémgyár felépítéséről,

U Ne Win burmai állam- és kormányfő az Elnöki Tanács és a magyar kormány meghívásának eleget téve Budapestre érkezett. Képünkön a Keleti pályaudvaron Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Eock Jenő miniszterelnök fogadta a vendéget.

ben — kormányfő, s a tanácskozáson a Koreai NDh megbízottja1 is jelen volt. Ha ehhez hozzátesszük a KGST tagországai és a VDK közötti sokoldalú, internacionalista kapcsolatokat, kitűnik, hogy a szocialista államok gazdasági együttműködése mind szélesebb mederben halad előre.

A szovjet fővárosnak még egy kormány iő vendége volt a héten: Szidki egyiptomi miniszterelnök. Látogatása beleillik abba az állandó konzultációsorozatba, amely rendszeres Moszkva, illetve a haladó arab országok között. (A „vendégkönyv” lapjai másutt sem maradtak üresen, Varsóban az indiai külügyminiszter tárgyalt, Berlinben Ceylonból — új néven: Sri Lankából — érkeztek vendégek. U NE Win burmai elnök, az ázsiai politika ismert és tisztelt személyisége pedig hazánkban tartózkodik. Különböző szinteken folytatódnak az európai biztonsági konferencia előkészítő munkálatai is: a héten fejeződött fbe Gromiko körútja „Bene- luxék”-nál, vagyis Belgiumban, 'Hollandiában és Luxemburgban.)

Mégsem mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy 'Európában csend volt a héten. Belfast és „Londonderry újra lidérces éjszakákkal hallatott magáról, Észak-Irországban ismét erőre kaptak a szélsőséges elemek. A tűzszünet egyelőre rövid életűnek bizonyult : hetekig vitáztak róla, de csak napokig tartott ...

szinte teljesen esélytelennek tűnt. A Miami Beach- ben lebonyolított elnökjelölő konvención, ha nem is minden vihar nélkül (mandátumok kétségbevonása, küldöttek kizárása- stb.), de végül is fölényes győzelmet aratott. Ügy értékelik, hogy elsősorban a, fiatalok és a „tiltakozás koalíciójának” támogatásával diadalmaskodott a vietnami háború eddigi legkövetkezetesebb ellenzője az amerikai politikai felsőbb régióiban. Illúzióink ennek ellenére nem lehetnek: a jelek szerint McGovern — elnökjelöltként! — máris óvatosabban fogalmaz néhány fontos kérdésben. Olyan vélemények is hallatszanak, hogy az esélyesebb Nixonnal ' szemben McGovern-t küldik veszteni, s a demokratapárt- gépezet így szeretné lejáratni programját. A találgatások természetesen koraiak, de egy tényre érdemes felhívni nyomatékkai a figyelmet A McGovern-t nyeregbe emelő közhangulattal mindenkinek számolnia kell, akárki lesz is a következő elnök.

Nem beszéltünk még Európáról, pedig kontinensünk krónikájában fontos események szerepelnek. Az első helyet a kormányfői szinten tartott moszkvai 1 KGST-ülés foglalja el: a szocialista országok folytatják integrációs programjuk megvalósítását. Tovább bővült a tanács: a most felvett Kubával együtt immár kilenc tagja van a KGST-nek. Első ízben képviselte Jugoszláviát -2- szokásos megfigyelői minőség-