Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-14 / 164. szám
r «. oldal tm. WS tu 14, péntek Befejezés előtt az új kecskeméti A belső udvari bejáratot illesztik helyére az EPSZER dolgozói , t «{Tóth Sándor felvétele) Semmire se megyünk vele. — Filiposák tud angolul! — hallatszott a sarokból. — Kedves Filipcsák, jöjjön közelebb! Bátran! Ne sz égyellőskö eljön! A háztartási cikkek öreg eladója félénken közeledett az elnöki asztalhoz. — Parancsoljon ... Parancsoljon — biztatta az igazgató és lelkendezve szorított vele kezet. — Maga tényleg tud angolul? — Pardon me, igazgató elvtárs ... Ez azt jelenti: bocsánat. — Nagyszerű I Harci feladatot kap Filip- csák! összeállít egy rövidke, a kereskedősütőüzem építése — A hunyadivárosi új sütőüzem építését négy hónappal a határidő előtt, december 31. helyett, augusztus 20-ra befejezik — jelentette be Nyilas Gábor, az ÉPSZER Vállalat műszaki igazgató-helyettese, még tavasszal a kecskeméti városi pártbizottság ülésén. Ez a felajánlás nagy figyelmet keltett. változást jelent majd az egész város ellátásában, ugyanis egész napon át folyamatosan (tehát nem úgy mint eddig, csak éjszaka) sütjük ebben az új üzemben a brióst és egyéb finom pékárukat. Az épületben egy szép üzlethelyiséget is berendezünk, ahol részben sütőipari termékeinket hozzuk forgalomba. nemcsak a Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vállalatnál, hanem a város vezetőinek körében is, mert különösen a vasúti aluljárón túl lakók pékáruval való ellátása okozott gondokat. Márpedig a hunyadivárosi új lakónegyedben több mint kétezren élnek, és öt ipari üzem van a környéken. _ — Naponta 2—3 ezer zsemlét, kiflit és 35—40 mázsa kenyeret készítünk majd az új sütődében, s a közvetlen árusítást is megoldjuk, — válaszolta érdeklődésünkre Somogyi József, a sütőipari vállalat igazgatója. — Ez nagy Emellett azt tervezzük — a kora reggeli és késő esti műszakokba járók érdekeit is figyelembe véve —, hogy hajnali öt órától éjjel 11 óráig tartunk nyitva és friss tejet, tejterméket, presszókávét, rétest, lán- gost stb., is árusítunk. A jelenlegi Petőfi utcai székházunk már szűk, s a városrendezés miatt az elavult épület egyébként lebontásra kerül, ezért a hunyadivárosi új üzem fölötti emeleteken rendezzük be vállalatunk központjának irodáit, szociális helységeit. A második emeleten többek között a kultúrterem is helyet kap, ahol Az épülő hunyadivárosi sütőüzem könyvtár, pingpong asztal a különböző társasjátékok állnak majd munkaidő után dolgozóink rendelkezésére. Ezek után nagy érdeklődés kíséri az építők munkáját: vajon állják-e szavukat, s átadják-e határidőre az új létesítményt? A napokban fotóriporterünkkel az építkezésen jártunk, és az volt a benyomásunk, hogy nem lesz baj az átadási határidővel. Az építőipari munkát lényegében befejezték. Az új sütőüzem külsőleg igen jól mutat — egyik ékessége lesz a Szolnoki útnak. Az épület belsejében is hasonló tapasztalatokat szereztünk. Az építkezés művezetői, — akik közül az egyiknek ez az első önálló munkája — úgy látszik kitűnőre vizsgáznak. Pintér Mihály szocialista brigádja, — amelynek nagy érdemei vannak a határidő betartásában — már az udvar- és a kapualj betonozásán serénykedik. Az emeleten a festők, mázolok fűtésszerelők vették birtokukba a terepet. Közben egymás után érkeznek a kemencék, dagasztógépek és egyéb sütőüzemi berendezések. Remélhetően a Vízmű Vállalat is idejében elkészül a csatornázással, ily módon nem lesz akadálya annak, hogy valóban négy hónappal a határidő előtt üzembe helyezzék Kecskemét új, korszerű sütödéjét Nagy Ottó HA VALAKI nem tudná, hogy hazánkban mely napokon fizetnek bért nem kellene megérdeklődnie: az utcán, a járókelők között támolygó ittas emberek gyakoriságából kikövetkeztethetné. S hogy ez valóban így van, megerősíti az a statisztikai adat, amely szerint 1960 és 1970 között, mialatt az egy főre jutó reáljövedelem 59 százalékkal emelkedett az alkohol- tartalmú italok fogyasztása vásárlói áron 60 százalékkal nőtt. A jövedelem növekedést egyenes arányban követte a szeszes italokra költött pénz. S ennek hatása nemcsak az utcán mutatkozik, hanem a családok és az egyének életében is. Számtalan konfliktus, családi és egyéni tragédia forrása az alkohol. Orvosi megfigyelések szerint a rendszeresen ivók 10—15 százaléka válik iszákossá, és ez utóbbiaknak egyharmada alkoholista beteggé. Az alkoholistáknál súlyos idegrendszeri és belgyógyászati megbetegedések lépnek fel — elég példaként az alkoholos de- menciára (elbutulás) vagy a májzsugorodásra hivatkoznunk. Az alkohol okozta károk csak részben fejezhetők ki forintban, de amennyi átszámítható, az is tetemes összegre rúg. Az alkohol okozta közúti baleseti károkat például 1969-ben nyolcvanmillió forintra becsülték. az üzemi baleseti károkat pedig mintegy hétszázmillió forintra. SOKAN felvetették azt, hogy ha mind a családok életében, mind az emberi szervezetben, mind forintban mérhetően ekkora károkat okoz az alkohol, akkor miért hozzák forgalomba. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt voltak már kísérletek a világon a szeszforgalmazás állami betiltására — közismert az USA esete —. ám ezek nem küszöbölték ki az alkoholizmust sem és a szeszfogyasztást sem, csupán a csempészést, a tiltott forgalmazást. az árakat növelték. Másrészt aligha képzelhető el, hogy egycsapás- ra beszüntethető a szeszes italok fogyasztása, ha már több ezer éve tart. De miért is kéne beszüntetni, mondják mások, ha alkalmanként a mértékletes fogyasztás jótékony, a társas életet „olajozó” hatását tekintjük. Ám ki tudja megmondani, mi vagy mennyi a mértékletes? Mikor kell megállni? Erre általános szabály nincs, és éppen azok nem ismerik ezt a határt, akiknél iszákosságra majd alkoholizmusra vezet a kezdetben alkalmi italozás. Így hát marad a lehetséges, bár nehezebb megoldás: olyan közszellemet igyekszünk kialakítani, amely nem holmi férfias cselekedetnek tekinti a részegséget, részegeskedést, hanem annak értékeli, ami: emberi mivoltunkból kivetkőző magatartásnak, a normálistól való eltérésnek, végső soron — mert erre vezet — betegségnek. AZ ELSŐ társadalmi, országos méretű tett, ami egy ilyen felfogásnak támogatást nyújt, és ami következetesen végiggondolva így tekinti az alkoholizmust, az az idén — közvetlenül az alkotmánymódosítás után — az országgyűlés áprilisi ülésén elfogadott II. törvény. Az egészségügyi törvény, amely harmadik részének második fejezetében kitér az alkoholizmusra. A 35. paragrafus első bekezdésében kimondja: „Azt az alkoholistát, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával családját, kiskorú gyermekeinek fejlődését, saját egészségét, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetve munkahelyén a munkát ismételten súlyosan zavarja, az egészségügyi szerv jogosult gondozásán való részvételre kötelezni illetőleg elrendelni a gyógykezelésnek kórházi alkoholelvonó osztályán (részlegen) történő foganatosítását A korházi gyógykezelés tartama — ha jogszabály másképp nem rendelkezik — nem haladhatja meg a folyamatos hat hónapot”. A következő paragrafus azt is kimondja, hogy az ittas személyt „aki nyilvános helyen botrányt okoz, vagy magával tehetetlen, a rendőrség szervei kijózanító szobára szállíthatják”, ahol őt „kijózanodásáig, de legfeljebb huszonnégy órai időtartamra” lehet visszatartani. HIBA LENNE, ha mindent a törvényre és foganatosítóira hagynánk, és ezzel elintézettnek tekintenénk az alkoholizmus ügyét A törvény fontos kiindulópont az alkoholizmus elleni küzdelemben, amely egyfelől az iszákosság elfajulásának eleve gátat igyekszik vetni, másfelől az alkoholisták gyógykezeléséről intézkedik. Nemcsak annyira lesz hathatós, A. Ohockij: Ha jörnjek a külföldiek — Tehát kedves elvtársak — nyitotta meg a nagygyűlést az áruház igazgatója — elérkezett a nemzetközi turistaév. Nem győzzük szemmel tartani a városunkba érkező külföldieket, annyian vannak. De kérdem én: mit teszünk mi? Mit teszünk mi annak érdekében, hogy minden zökkenőmentesen menjen? Semmit, elv- tánsak! Még csak kellő felvilágosítással sem szolgálhatunk vendégeinknek. És miért ? Mert nem tudjuk az idegen nyelveket! — En tudok latinul! — kiáltott közbe a rövidáru osztály vezetője. — A latin holt nyelv. lemmel összefüggő szakszerű kifejezésekkel tűzdelt, de köny- nyen érthető szótá- rocskát, amit lefordít angolra. Világos? Mi ezt sokszorosíttatjük és szétosztjuk osztályunkon . .. Az öreg Filiposók munkához látott. Egy hét alatt elkészítette a szótárt. Az igazgató kívánságára olyan kifejezéseket keresett, amit az eladó és vásárló egyaránt értett. Íme: „Nem tudom” ,,Nincs”. „Volt, de kifogyott”. „Nem vagyok jós”. „Adjon le néhány kilót, akkor hordhatja”. „Nem látja, hogy ebédidő van.^’ „A kirakatból árut nem veszünk be”. „Előre megnézhette volna, hogy mit vesz”. „Nekem sincs száz kezem”. „Nem szakadhatok 6záz felé”. „A kolbász nem ibolya, hogy szagolhassuk”. „Ne a kabátot szidja, ha egyszer görbe a háta”. „Panaszt az igazgatóságnál csak minden hó első hétfőjén tehet”. Az igazgató roppant elégedett volt. Figyelmesen áttanulmányozta a szöveget, majd így szólt: — Remek! De még lenne egy kiegészítésem, amit feltétlenül fordítson angolra: „Leltár miatt zárva”. „Legközelebbi áruház a másik városban”. Így már nyugodtan jöhetnek a külföldiek. Fordította: Krecsm^ryné Raxaté Bvzáiia amennyire foganatosítják, hanem annyira, amennyire a társadalmi megítélés magáévá teszi az iszákosság- nak és az .alkoholizmusnak a törvényben kifejezésre jutó, közérdekű megítélését 2 NF Á henger Sokkal hangzatosabb címet is adl láttunk volna ennek a Ciliknek. Mondjuk ezt: Egy fürödni vágyó ember mejgtöretése. Vagy: Ha nem csurran — cseppen stb. De úgy hisszük ideje lesi elárulni, hogy mi köze van a hengernek a csurranáshoz. Itt ugyanis nem úthengerről, még csak nem is nialomhen- gerről vran szó, hanem fürdőkályha hengerről, amelyet bádogból készítettek valahol. Sajnos nem lehetett kideríteni, hogy hazánk mely gyárában, üzemében, vagy kisipari szövetkezetében jöttek létre ezek a hengerek — mert hiszen kettőről beszéltünk tapasztalataink alapján. A kálvária, a megpróbáltatások sorozata ott kezdődött, amikor a polgárban megfogant a gondolat: fürdőszobát kellene építeni. Ezt közölte apósával, akivel egy épületben lakik, s ő örömmel csatlakozott az ötlethez, mondván, hogy az ő lakrészébe szintén régen kellene egy fürdőszoba. A gondolatot tett követte, s rövidesen kialakult a később pancskéglinek titulált fürdőszoba — kettő. Jól is működött mindkét henger néhány hónapig, aztán azt vették észre a tulajdonosok, hogy a hamutartó meg- teliik vízzel, az égőtér rozsdás, valahol folyik a „boy- ler”. Tulajdonképpen ezzel kezdődött a kálvária. Kiderült, hogy nincs a világon aki megjavítsa az ilyen hengert, hiszen a javítása már-már lehetetlen. Az is kiderült, hogy nem garanciális áru, mert az értéke ezer forint alatt van, pontosabban hatszáz egynéhány forint. Ilyen alapon tehát kicserélni sem lehet azokat, mert — talán mondanunk sem kell — mindkettőből folyt a víz a hamutartóba. onnan széjjel a fürdőszobába, rozsdafoltokat marva a kőburkolatba. Azután mégis felvillant egy reménysugár. Az elkeseredett tulajdonos felhívta a forgalmazó céget, ahonnan csupán annyit tudott meg, hogy az ilyen „meghibásodás” nagyon ritka jelenség, ezerből talán egy-két darabnál fordul elő. Ügy látszik, hogy a szerencsétlenek éppen azt a kettőt vásárolták meg. Majd megnézik, ki lehet e valamilyen furmányos módon cserélni, bár ez egyáltalán nem szabályos. Egy hónap múlva megtudhatta a reménykedő polgár, hogy ez a szabálytalan csere kútba esett. Marad a csepegő henger a rozsdafolt és a méreg. Talán némi vigaszt nyújtana az illetőnek, ha megtudná kit, melyik vállalatot, üze- | met kell szidni minden alkalommal, amikor be akar gyújtani. — dorgál — Törvény és alkohol
