Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-13 / 163. szám
3. oldal Eladó találmányok A látványosság nem okvetlen kifejezője a teljesítménynek, s még kevésbé a hasznosságnak, a teljesítmény értékének. Ezért ha valaki belép a városligeti vásárváros „Budapatent ’72'’ feliratot viselő pavilonjába, hiába keresi tekintetével a csillogó-villo- gó, mitikus mozgást 1 végző műszereket, berendezéseket, a fölvillanó, s kihunyó jelzőlámpácskákat, s hiaba fülel a gépek sivító, ! fütyülő, búgó hangja után. ! Fantasztikus filmek díszletei idéződnek fel leginkább emlékezetünkben, ha azt halljuk: új technika. Itt, az Országos Találmányi Hivatal és a Hungexpo közös kiállításán jóval prózaibb dologról van szó: eladásra, fölhasználásra, elterjesztésre kínálják ezt az új technikát. Honi és külföldi vevőknek egyaránt. Két lépéssel közelebb Van persze, mit szemügyre venni, vallatóra fog- j hí így is. Nagyon köznapi 1 példát említve, lássuk a sok közül a szervokormány-művet. A nehéz gépjárművek (autóbuszok, nyergesvontatók stb) vezetői közepes forgalom esetén is rendkívüli fizikai teljesítményt nyújtanak, az idegi igénybevételről nem beszélve. A kormányzás, a sebességváltás a szó szoros értelmében izmokat, s nem akármilyeneket követel. De csak akkor, ha ...ha a hagyományos, pusztán mechanikus megoldást alkalmazták a gépjármű kons- ti uktői ei. Ha viszont beépítették az Autóipari Kutató Intézet szabadalmát (szervokormánymű nehézgépjárművekre), a gépkocsivezető munkája, fizikai igénybevétele harmadával csökken. S ez csak egy a kiállításon szereplő 160 találmány közül. Hasznosság? Inkább a célszerűség a jó kifejezés hiszen a célnak megfelelő hasznos is egyben. Mintáz Ipari Szerelvény és Gépgyár pneumatikus szelepei E_ távműködtetésű, sav. és lúgálló egységek nélkül _ korábban importból származtak — moccanni, sem lenne képes a vegyipar. * ügy ^ itt van a zagyszi- vattyú. Most bemutatott példánya bárhol, s bármi- l.ven szilárd anyaggal elegyített folyadék továbbítása fölhasználható. • Üjsze- rűségét tehát — műszaki megoldásai mellett — univerzalitása adja. S majdnem minden esetben szembe tűnik, hogy tudományos kutatóintézet és termelőüzem közösen alkotott, alkalmazott valamit. Azaz, ha korábban a kutatást és a termelésben való hasznosítást három lépés választotta el napjainkra két lépéssel közelebb kerültek egymáshoz a partnerek. Növekvő sebesség A műszaki fejlesztés növekvő sebességét érzékelteti^ a kutatóhelyek, a kutatásban résztvevők, s a bejelentett szabadalmak számának növekedése is Háromezerrel több kutató neevszázzal több szabadalmi bejelentés ötév alatt — mutatja a mérleg, s azt is, hogy ráfordítás és kamatoztatás végre közös úton jár, ha még nem is mindig. E közös utat bizonyítja 45 kiállítójával a AliDAPATENT ’72”. Kutató- intézetek, vállalatok, kisipari szövetkezetek és egy rrtagánszemély is szerepel a 45 kiállító között. A mérleg majd csak később készülhet el, de az már most bizonyos: a kezdeményezés szép eredményekkel biztat. Miféle benyomások érik a nem szakember látogatót, azt, aki nem egy vagy ségének mérésére. S a műszer időszerűsége — sajnos — aligha vitatható... Vannak azután szemre is tetszetős „okos játékok”, mint például az Észak-Magyarországi Vegyiművek klór- hangyasav észterek előállítására szolgáló berendezésének fényjátékkal szemléltető modellje; a MÁV mérőcellája, ahol fölfedik Valyai László találmánya, az egyetlen mozdulattal nyitható, zárható, percek alatt bárhol felállítható autógarázs, amelyet a Csongrádi Építőipari Szövetkezet gyárt. (MTI fotó: Jászai Csaba felvétele — KS) két találmányra, hanem az összképre kíváncsi? A legfontosabb, a már említett két lépés megtételén túl, az. hogy az új megoldások bölcsőjét egyre inkább kollektívák, s nem személyek ringatják. A kiállításon, a feltalálók nevét tudató táblácskákon két, három, öt szellemi szülő szerepel, s örvendetes, hogyha nem is nagy számban, de már nők is föllelhetők közöttük. Díjak, diplomák Jó néhány találmány mellett ott láthatók a különböző kiállításokon, vásárokon kapott díjak, diplomák oklevelei is. A Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet két újabb díjat (összesen tizenötöt adtak ki a Budapatent védnökei) most nyert el bitumenfúvató reaktoráért. Ugyanez az intézet mutatja be a kézben hordhátó, elektronbefogáson, illetve lángionizáción alapuló műszert a levegő szennyezetta kocsik alvázcsavarodását, megelőzve ezzel a kanyarban való ki billenőst; a bolygólapátos vízgép, az üveg gyújtógyertya stb. Ide kérdezni, ellentmondani, bizonyítékokat kérni jönnek a látogatók — hallom —, s csak mindezek után esetleg üzletet kötni. A közönség valóban szakmai, a magamfajta civil sokszor értetlenül hallgatja a beavatottak számára világos kifejezéseket, magyarázatokat. Dehát nem is a civilek kedvéért rendezték be 160 találmány darabjaival, modelljeivel, fényképeivel, műszaki ábráival a BNV egyik pavilonját. A szakma jár ide, ám ez a „szakma” a kutatás és a termelés minden ágát átfogja. S hogy ez így van, az hasznot ígér — új termékekkel, korszerűbb technológiákkal, kisebb termelési költségekkel, bátor megoldásokkal — valamennyiünknek. M. O. Egyelemlsiák nyári gyakorlaton a baráti országokban Az egyetemi oktatás , szerves kiegészítéseként a I hallgatók nyaranként szakmájuknak megfelelően két- három hetes gyakorlaton vesznek részt. Korábban már minden szocialista országgal létrejött a szakmai gyakorlatcsere, s ennek megfelelően az idén nyáron ismét tanárjelöltek, medikusok, leendő mérnökök és közgazdászok szá- I zai végzik szakmai gya_- | korlátúkat határainkon kí- 1 vül is. A legnagyobb számban I ezen a nyáron is a Buda- í pesti Műszaki Egyetemről ! utaznak külföldre. Több ! mint 300 hallgató és 38 oktató vesz részt a gyakor- ! latokon. Legtöbb — szám í szerint 13 — csoport a Szovjetunió különböző felsőoktatási intézményeibe indul, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemről több mint száz hallgató vesz részt négyhetes tanulmányúton a baráti országokban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi és természettudományi karain ugyancsak megkezdődtek az előkészületek a különböző tanul- mányutakra. Legnagyobb számban a Szovjetunióba, Moszkvába indulnak. A bölcsészhallgatók népesebb csoportja — szám szerint 64 diák — legutóbb Kolozsvárra indult ugyancsak termelési gyakorlatra. Szerepel a programban Bulgária és az NDK néhány felsőoktatási intézményének nyári meglátogatása is. Befejeződött a kedvezményes üdülési akció Tízezer nyaraló a touringokban Az idén harmadszor rendezte meg az IBUSZ a Balaton-part Touring-ho- teljeiben kedvezményes üdülési akcióját. Az „öt napot fizet, hét nanot üdül” akcióra jelentkezők egy hetet töltöttek balatoni szállókban. Az elmúlt évben hatezer hazai turista vett részt az IBUSZ balatoni előszezoni akcióján, az idén a ked vezményesen nyaraló bel földi vendégek száma meghaladta a 10 ezret, s a kedvezményes üdülési lehetőséget kétezerrel több külföldi tűrista vette igénybe, mint az elmúlt esztendőben. Az idei touring-akció megszervezésénél elsősorban a belföldi turizmus fejlesztésére gondoltak, arra. hogy ne csalt az előszezonban, hanem a főszezonban is kapjanak üdülési kezdvezményt a nyaralók. Ezért az idén csaknem egy hónappal, meghosszabbították az akciót. Bár június 10-én a tóparton is érvénybe léptek a főszezo- ni árak, az „ötöt fizet, hét napot üdül” akció továbbra is érvényes maradt. Így június 10. és július 8. között, az üdülési főidényben a kedvezményesen nyaralók előszezoni áron tölthettek egy hetet a Balaton-parton. Négy monda! a Ki mit tud? után Csábítás és megbecsülés Szokatlan hirdetések olvashatók mostanában a különböző lapokban és szak- folyóiratokban. Az egyikből például megtudjuk, hogy felsőfokú képesítésű fiatal mezőgazdasági szakembert keres egy termelőszövetkezet. A hirdetés csábító záradéka : bútorozott szobát és napi egyszeri meleg étkezést biztosítunk! Csaknem teljesen azonos „szöveggel” kísérelte meg a szakemberfogást jó néhány termelőszövetkezet. Tíz évvel ezelőtt még a hivatalos szervek valósággal könyörögtek, hogy tagadják a szakembereket. Ma — szerencsére — ott tartunk, hogy a gazdaságok tesznek meg mindent, hogy mérnököt, technikust, állatorvost kapjanak. Az etyeki Vörös Hajnal Tsz például 10 ezer forintos lakásépítési segélyt, az ugari Lenin ingyen telket és építési kölcsönt, a simasági szövetkezet vissza nem térítendő kölcsönt és külön hosszú lejáratú hitelt ad a fiatal szakemberek lakásépítéséhez. De lehetne tovább sorolni a törődés, a megbecsülés példáit: Kiskunhalason külön gyakornoki pótdíjat, Békésen belépési engedélyt, Csengeren gyakornoki pótszabadságot, a szombathelyi kertészeti tsz- ben szabad szombatot biztosítanak a kezdő szakembereknek. És ez így jó! Az idei szakemberigények bejelentésénél minden tizedik termelőszövetkezet külön kedvezményként jelölte meg, hogy 1—3 éven belül lakást biztosít, és addig is utazási költségtérítést ad a szakembernek. Csábító ajánlatok? Lehet, hogy azok, falun, de az ipari üzemekben már évtizedek óta ez a rend, ez a szokás, így hívnak, így várnak szakembert. Ami természetes az iparban, miért ne lehetne természetes a mezőgazdaságban is? Legyen az! A legutóbbi statisztikai összesítések szerint 38 ezer technikus és 23-,ezer mérnök dolgozik hazánk mező- gazdaságában és az élelmiszeriparban. Nagy ez a létszám, de valóban mégis kevés. A gépesítés és a technikai fejlődés egyre több, magas fakú szakképzettségű szakember munkába állítását teszi szükségessé. A központi intézkedések eredményeként a negyedik ötéves terv során évente kilencszáz mérnököt és állatorvost, valamint ezer üzemmérnököt bocsátanak ki a felsőfokú oktatási intézmények kapuin. A fejlesztéshez szükséges szakemberlétszám tehát központilag biztosított. A szakembereket nemcsak csábítani és várni, de megtartani is tudni kell. S ez legalább akkora „művé-, szét”, mint a csábítás! N. S. Szemrehányást kaptunk néhány olvasónktól, hogy elfeledkeztünk megemlékezni lapunk hasábjain a Ki mit tud? döntőjéről, s nem méltattuk a nagy népi vetélkedőt, nem adtunk róla értékelést, összegezést, nem mondtuk el, mi tetszett belőle és mi nem, egyáltalán, nem alkottunk véleményt, melyből megyénk lakossága is megtudhatná álláspontunkat, csak hallgatunk, mint csuka a vízben, nem segítettünk az íz- lésformálásbany s ez valamiféle taktikázás a részünkről, biztosan azt várjuk, hogy a Jovánovics Miklós vagy a Hámos György mondják el előbb a véleményüket, amikor persze már könnyű nyilatkozni, hogy jó volt-e ez a mostani Ki mit tud?, és ha jó volt, miért volt jó, ha pedig rossz volt, akkor miért volt rossz, s azt is le kellene szögezni végre, hogy legyen-e jövőre is, mert ha lesz. akkor már azonnal el kellene kezdeni a felkészülést, hogy ne járjunk úgy, mint ezúttal, amikor csak Hegyi Füstös László meg a Berkes kollégisták szereztek dicsőséget Bács- Kiskun megyének, holott ennyi erővel... Öszintént szólva először füllenteni akartunk, hogy a tv-kritikusunk nem éri rá, illetve szabadságon volt, s mi, közönséges földi halandók nem akartunk beleavatkozni a szakemberek dolgába, de aztán találkoztunk a házbeli portás bácsival, aki kifejtette nekünk, hogy tulajdonképpen ez a mostani Ki mit tud? mégis csak jobb volt valamivel, mint a tavalyi, mert hiszen minden Ki mit tud? jobb. mint az előző volt, egyébként is ezt így illik mondani már csak nemzeti öntudatból is, mert a hazánkban akkreditált diplomaták, főleg nyugati szomszédaink képviselői árgus szemmel figyelik, mit ír a hazai sajtó a Ki mit tudóról, s ebből próbálnak valamiféle következtetést levonni a dolgozó nép hangulatáról, egyszóval a portás bácsi azt ajánlotta, hogy ne verjük el a port nagyon a Ki mit tud?-on, nehogy azt mondják „oda- fönt”, hogy „Köhög a bolha”, mert ugyebár azért egy megyei lap hangja mégsem hallatszik az égig, meg aztán tetszik tudni, az a bájos kis bemondónö, Takács Marika is ott dolgozik a televíziónál és mit szólna szegény, ha valaki bántaná kenyéradó gazdáját, a műsorvezető Megyeri Karcsiról nem is beszélve, akiről minden valamirevaló kecskeméti tudja, hogy sokáig itt működött a fegyveres erők klubjában, igaz, akkor még nem mint műsorvezető vagy szerkesztő, de azért ő még ma is egy igazán rendes ember, csakúgy, mint az a drága, jópofa Pernye András, aki mindig azt mondja, hogy uUát kéremszépen”, a Major Tamás meg biztosan sírva fakadna, mint amikor az a szavaló kislány olyan szépen mondta a Vörös Ré- béket, de nem is azt, hanem á Brecht-verset, de igazán mindegy, a lényeg az, a Major sírva ne fakadjon, szegény, mert volt annak éppen elég baja, mire minden kiesett versenyzővel kezet szorított és megvigasztalta őket, hogy csak így tovább édes fiam, szóval ne okozzunk neki újabb szomorúságot, hiszen ő legszívesebben mindenkit bejuttatott volna a döntőbe ... Beláttuk, hogy kedves ismerősünknek igaza van, nekünk állást kell foglalni a Ki mit tud? ügyében, méghozzá szigorúan elvi alapon, vagyis pozitiven, ahogy egy jó magyar emberhez, illetve az egyetlen Petőfi-nevet viselő sajtó- orgánumhoz illik, persze vigyázva nehogy az egyoldalúság hibájába essünk, mert ha jól meggondolta az ember, akadt azért bm^ni való is bőven, de hát ki emlékszik már arra ennyi idő elteltével, még szerencse, hogy közben tényleg megjelentek a különböző lapokban a bírálatok, és ezekből megtudtuk, hogy jó volt ez a mostani Ki mit tud?, de ... Idáig értünk az elmélkedésben, amikor > nyomdász barátaink telefonáltak, sürgették a kéziratot, lapzárta lévén, nem várhatnak tovább, csak azt kérték, írjuk meg: nekik a Ki mit tud?-nak mindig a vége tetszett, ők ugyanis késő estig dolgoznak és mindig csak a végét láthatták a műsornak, kérnék is a televízió szerkesztőségét, hogy tegye lehetővé a legjobb produkciók megismétlését felvételről, ahogy a szép gólokat szokták újrajátszani a labdarúgó-mérkőzések közvetítésekor, de legyenek tekintettel az ilyen speciális foglalkozású emberekre is, akik úgy istenigazából csak vasárnap nézhetnek televíziót, az ö véleményük egyébként a látottak alapján az, hogy ... (Mjlven kár, hogy ezt nem tudtuk előbb! — a szerk.) T. P.
