Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-12 / 162. szám
C oldal 1972. Július 12, szerda A fó munkaszervezés — alapvető munkásérdek Borsó után kukorica Minden munkahelyen beszédtéma a munka- és üzemszervezés szerte-körbe ágazó problémája. Máskor Is, de most, a Központi Bizottság múlt év decemberi határozata óta különösen az. Sok kérdés, vélemény hangzik el e témával kapcsolatban. A helyes feleletet megadni, a kételyeket és félreértéseket eloszlatni, az egységes szemléletet kialakítani — ez mindenekelőtt a pártszervezetekre, a kommunistákra vár. A hatékonyság szolgálatában A jelenlegi időszakban a legfontosabb a párthatározatnak azt a gondolatát megértetnünk, hogy a szervezésnek a gazdasági hatékonyságot kell elősegítenie, szolgálnia. A hatékonyság az egész gazdálkodás következménye, végeredménye. Az eredményesség a folyamat végén már aligha befolyásolható, de a kezdetén és menetközben igen. Helyes tervezéssel, korszerű technológiával, ütemes termeléssel, a termelőkapacitások jó hatásfokú kihasználásával, a szakképzettség fokozásával, a veszteségidők csökkentésével, a minőség javításéval. Mindez pedig — közvetlenül vagy közvetve — összefügg a munka- és üzemszervezés színvonalával. A szervezés tehát nem : kampányszerű feladat, nem ' lehet egy-egy intézkedéstől feltűnő változást várni. A szervezeti sérhák lefektetése, a felelősség és a hatáskörök tisztázása önmagában nem elegendő, a munkaszervezésnek a termelőfolyamat dinamizmusában kell érvényesülnie. S ehhez sok sok kisebb-nagyobb in- ' tézkedés, folyamatos mun- ’ ka szükséges. Igaz, hogy a szervezés vezetői funkció .— de egyetlen vezető sem lehet képes ezt ellátni a munkások részvétele, aktív támogatása, a pártszervezetektől kapott politikai segítés, bátorítás, erősítés nélkül. Különös hansúlyt kap ez jelenlegi helyzetünkben. Hiszen akár a szervezettség színvonalából, akár a veszteségforrásokból kiindulva nézzük teendőinket, azt kell érzékelnünk, hogy napjainkban elsőrendű helyen a mindennemű munkavégzésre kiterjedő ész- szerűsítő jellegű szervezés áll. Minden üzemben dolgozó ember tudja: a szocialista építésben olyan belső tartalékokkal rendelkezünk, amelyek kihasználása már a jelenlegi gazdasági viszonyok között is számottevően javíthatná élet- és munkakörülményeinket. S lényegében éppen ez adja e feladat politikai súlyát, ezért tette most a párt az egész ország ügyévé a munka- és üzemszervezés megjavítását, fejlesztését. Mindezt azért is szükséges a pártszervezeteknek megérteniük, mert sokan hajlamosak a / látványos megoldásokra. Nem egy helyen azon mérik a korszerűséget, hogy van-e számítógépük. 'Ez a szemlélet az egyik legveszélyesebb felfogás, mivel lényegében passzivitásra kényszeríti az üzemi kollektívát. „A gép mindent megold” nézete ellen éppen ezért a leghatározottabb fellépés szükséges. E fellépésnek természetesen nem a gép ellen kell irányulnia, hanem azt az elképzelést szükséges bírálni, amely mindent tőle vár. Hiszen ahol megérettek az optimális kihasználás feltételei, ott most már valóban a számítógép a szervezés következő lépcsőfoka. De a legkiválóbb gép is rontja az üzem eredményeit, ha alkalmazása nem gazdaságos. A feltételek megteremtéséhez pedig sokoldalú, gondos mérlegelés szükséges. A valóságot torzító elképzelések ellen a pártszervezetek úgy küzd- hetnek, ha az adott viszonyok reális elemzésére késztetik a vezetőt és a munkást egyaránt. A feladatokra építve Arról van tehát sző, hogy a pártszervezeteknek a feladatokra épülő szervezést kell politikailag támo- gatniok, ösztönözniök. Különben ugyanis a szervezés óhatatlanul célt téveszt. S valljuk meg, elég nagy a múlt rossz „hagyományainak” kísértése. A szervezés bizony sokszor volt a köny- nyebb megoldás eszköze, a célnélküliség színtere — lejáratva ezzel a szervezést mint tudományt, s mint a hatékonyság elérésének — egyik eszközét. Az a követelmény, hogy a szervezésnek a termékek iránti piaci igényből, az üzem előtt álló feladatokból és a technológiai adottságokból kell kiindulnia — e munkában igen nagyfokú differenciáltságot jelent. Nemcsak iparágak között, hanem egy iparágon belül is igen eltérőek a vállalati, üzemi lehetőségek. A korszerűséget éppen ezért mindig az adott egység szintjén kell mérni. Ez látszatra a világ legtermészetesebb dolga. Nem így a valóságban. Hiszen vezetőtől és munkástól egyaránt azt igényli, hogy kellőképpen ismerjék vállalatuk valóságos gazdasági, műszaki, politikai helyzetét. Beletartozik ebbe a szervezés újfajta értékelése, a gyári szűklátókörűség elleni harc, az új stílusú szakemberképzés és nem utolsósorban az, hogy felismerjék saját erőiket. Az ilyen szemlélet érvényesítésében döntő szerepe van a pártszervezetek kezdeményezésének, segítésének, ellenőrző tevékenységének. Már csak azért is, mert minden szervezési intézkedés embereket érint. Akkor is, ha egy új gépet állítanak üzembe, akkor is, ha kiselejteznek egy gépet, akkor is, ha műszakilag megalapozott normákat vezetnek be. Ezek az intézkedések bármennyire is szükségesek, időlegesen kellemetlenségeket is okozhatnak. Szükséges tehát, hogy • megértésre találjanak azok között, akiket érintenek. Elfogadtatni viszont csak azt lehet, ami ésszerű, s valóban könnyebb, gaz (jóságosabb lesz hatására a termelési folyamat. A munkások régi és állandó kívánsága, hogy tegyék a munkát szervezetté. Nem véletlen ez. Hiszen a munka- és üzemszervezés összes gyengesége végső soron rajtuk csattan. Érzik, mint dolgozók (túlórák, hajrák, nehéz fizikai munka) és mint vásárlók (kicsi az áruválaszték, nem divatos a termék). A kulturált, becsületes munkát kedvelő többség ezért igényli a gondos szervezést. Vannak azonban szép számmal olyanok is, akik jól érzik magukat a kevésbé vagy rosszul szervezett munkahelyeken. Így ugyanis aligha derül ki, mit és mennyit tesznek a vállalat, az ország asztalára. A dolgozók közrem íí ködésével Mindenkinek szervezik a munkáját, s mindenki maga is szervezi azt. Ügy tűnhet: nem kell hozzá más, mint a józan ész. Ez valóban nélkülözhetetlen, de önmagában kevés. Szakmai hozzáértés szükséges hozzá, mégpedig elég bonyolult, mivel összetettek a vállalatok előtt álló feladatok is, amelyekre a szervezésnek épülnie kell. Ez a szakmai hozzáértés azonban nem szűkíthető le csak a szervezést végző intézetekre, osztályokra. A gazdasági, műszaki vezetők, a munkások hozzáértését és közreműködését is igényli a szervezés. Sőt, ez utóbbiak nélkül a legjobbnak minősített intézkedés is hatástalan. A munka kulturáltsága, a termékek minősége, meny- nyisége, ára, a munkaidő és a szabad idő viszonya ma jórészt a szervezettség színvonalának függvénye. Ezért minden kezdeményezés, ami a szervezettebb, jobb munkát segíti, alapvető munkásérdek. Ezt kell ma mindenekelőtt megértetniük az üzemi pártszervezeteknek, kommunistáknak. ... B* M. *.v. í.ií*liü. L. y. JtA fajszi Kék Duna Termelőszövetkezetben az idén 700 holdról takarították be a zöldborsót. A termést teljes egészében a Hűtőipari Vállalat bajai gyárának adták át. A felszabadult terület több mint felére kukoricát vetnek. Naponta húsz holdon juttatják földbe a magvakat. (Pásztor Zoltán felvétele) Háromszáznegyyenháromezer baromfi Bátmonostorról A bátmonostori Kossuth Termelőszövetkezetben a szarvasmarhatartás mellett évek óta foglalkoznak baromfitenyésztéssel, főként húscsirke előállításával. Víziszárnyasokat, rajnai libákat tavaly neveltek először a Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi gyáregységével kötött szerződés alapján. 1971-ben a libainfluenza miatti 32 százalékos elhullás ellenére is jövedelmező volt az ágazat. Az idén az eredeti tervek szerint 20 ezer darabot adtak volna át a libából, a Tiszasülyi Állami Gazdaságban tett látogatás után azonban úgy határoztak, hogy kísérletképpen további 20 ezret állítanak be a BL-fajtából. A férőhely és a takarmánybázis megvolt, és a par_ lagon heverő nagyréti legelőt is hasznosítani tudták. A már meglévő csirkeólakban a Zátonyi és a Hodálytelepen egyszerre 12 ezer libát tudnak nevelni. Az influenzás megbetegedés ellen háromnapos korban az állományt beoltották, így az elhullás csak 7 százalékos volt. Húsznapos korukban kerülnek ki a Ferenc csatorna vizére, illetve a legelőre. A termelőszövetkezetben nemrégiben kezdték meg 300 rajnai és ugyanennyi BL-fajtájú liba kísérleti tömését. A szokásosnál előbb, tízhetes korban, tíznapos előkészítő etetés után hizlalásra fogják. Egy hétig naponta kétszer, majd háromszor adnak szemeskukoricát a szövetkezet műhelyében készített, villanyárammal működő tömőgéppel. Így a két géppel a két gondozó másfél óra alatt ellát 600 libát. A nagytestű pecsenye- és májlibák mellett háromezer darabos törzskacsa- tenyészetük van és év végéig felnevelnek még 300 ezer csirkét is. Az állat- állomány etetésére felhasznált takarmányt a szövetkezetben állítják elő. Ezer holdon termesztik a kukoricát, 240 holdon a lucernát. D. É. Űj növényvédelmi intézet segiti a szakemberképzést A Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen a megnövekedett oktatási feladatok ellátására, a kutatómunka szervezettségének növelésére növényvédelmi intézetet létesítettek. Az új intézet munkatársainak fő feladata a növényvédelmi szaktárgyak oktatása. Elsősorban a növényvédő üzemmérnököknek készülő hallgatókkal kell foglalkozniok, de hozzájuk tartozik az általános agrármérnökök és agrárkémikus hallgatók ilyen irányú felkészítése is. Ezenkívül ők végzik majd a növényvédelmi szakmérnökök képzését. Az oktatáson kívül fő tevékenységi területük lesz a Magyarországon termesztett gabonafélék komplex védelmének kutatása. Dr. Rajnos Lajos egyetemi docens vezeti az intézetet. 31. Szász előtt már nem volt kétséges, hogy a Chorin— Mayer-szövetség elvette apósától a gánti apportokat, de Balátai újabb területeket talált, Halimba, Iszka- szentgyörgy határában. Ezek a területek jóllehet nem voltak gazdagabbak bauxitban, mint a gánti, de nagyobb kiterjedésük miatt a zártkutatmányi díj is magasabb összegre rúgott. Ki fizette meg ezeket a díjakat? Nyilvánvaló, hogy a szerencsésen megkötött házasság Alice-zal jókora összeghez juttatta Balátait. Egy ideig abból a pénzből élt, és fizette a díjakat, amit még gánti apportjaiért kapott, de ez hamar elfogyhatott. Adósságait is vissza kellett fizetnie. Egy feljegyzés arról árulkodik, hogy Balátai ebben az időben kb. kétszázötven-háromszáz zártkutatmányi jogot szerzett az északi Bakonyban, a Dunántúl déli részein, sőt Budapest közelében, a Hármashatár-hegyen is. összesen hozzávetőleg ötvenezer pengő bányajogi illetéket fizetett ki, s ezt az összeget nem fedezhette a gánti részvényekből. Csaknem teljes bizonyossággal megállapít ható: Balátai az anyósától, Ehrenburgi Bayer Olga bárónőtől kért és kapott kölcsön pénzt. Vajon a férfi hogyan kísérelt meg ebből a szörnyű szorításból kikászálódni?.., A bauxit nem kecsegtethette azonnali sikerrel. Tapasztalhatta, hogy legalább öt-tíz esztendő kelj, mire abból pénzt láthat, mert hiába van meg a felfedezett kincs, ha azt nem tudja a saját pénzén kitermeltetni és nyersanyagként eladni, akkor ugyanúgy jár, mint régen. Balátai örömmel látta, hogy kisebb ipartelepek épülnek: 1934-ben történt az első kísérlet magyar feldolgozó gyárak alapítására, a Bauxit Tröszt Mosonmagyaróváron timföldgyárat, Weiss Manfrédék Csepelen aluminiumgyárat építettek. Az üzemek azonban nagyon gyenge kapacitással dolgoztak, a csepeli alumíniumgyár évi termelése mindössze 1500 tonna, a mosonmagyaróvári timföldgyáré évi tízezer tonna volt. Dr. Pávai Vájná főgeológus annak idején elmondta Szásznak, hogy neki, mint a kincstár vezető geológusának módjában volt az akkori helyzetet ismernie. Balátai, hogy a németek ne jöjjenek rá, rejtett utakon, bárcziházi Bárczy István titkos tanácsoson keresztül magának a főméltóságú úrnak, Horthy Miklósnak, a kormányzónak, a magyar államkincstárnak ajánlotta fel az újabb területeket, nagyon tisztességes árért, de azzal a kikötéssel, hogy a németek „nem ehetnek ennél az asztalnál”! Dr. Pávai Vajnáék bizottságilag be is járták területeit, és elámultak annak gazdagságán. Jelentést tettek, de felülről az az utasítás jött, hogy „a magyar államkincstár nincs olyan gazdasági és politikai helyzetben, hogy Balátai ajánlatával komolyabban foglalkozzék ...” Balátai Jenő az újabb lelőhelyek sorsának eldőléséig számtalan más területen ért el tudományos sikereket. Balátai Jenő 1936-ban megjelentetett egy szakmunkát a budai melegforrásokról. Ebben határozottan megjelöli azokat a helyeket és irányokat, ahol meleg- vízi orrások fakadnak, s amerre azok elhaladnak. Azt írta: „A budai melegvizforrások mind Budapest és Budaörs határvidékéről jönnek.” A Balátai Jenő által első számúnak nevezett forrás szerinte éppen a farkasréti Rupp hegyen megy ke-
